2017. júl 19.

A szerelem kortalan

írta: Emerald Dragon

The Garden of Words (2013) (A Szavak Kertje)

Minden idők egyik legjobb anime rendezője az önálló projektekkel induló karrierű Makoto Shinkai, aki 1999-ben debütált She and Her Cat: Their Standing Points című rövidfilmjével. Számomra ő az egyik legnagyobb zseni ebben a lágy, könnyed, romantikus drámai témában, és különleges védjegye, hogy eleinte minden munkálatot maga, illetve felesége, Mika Shinohara végeztek az animációs különlegességek készítése során. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mai napig nem egyedül viszi a munka oroszlánrészét, hiszen a most bemutatásra kerülő műnek nem csak a rendezését, hanem a film eredetéül szolgáló manga is az övé, így az írója, szerkesztője, illetve művészeti vezetője is. Az igazi nagy áttörést a 2004-es The Place Promised in Our Early Days címet viselő alkotása hozta meg a számára, amelyhez már jóval nagyobb külső segítséget is kapott. Én a Voices of a Distant Star-ra hallgató művét láttam először, és azonnal el is bűvölt a csodálatos ábrázolásmódja, illetve a fantasztikus hangulat, amely az animéből áradt.

A közelmúltban sikerült hozzájutnom ehhez a mostani The Garden of Words-höz, és mikor az első bejegyzésemet tettem a blogomba, már el is döntöttem, hogy hamarosan erről is szeretnék írni nektek. Több ismerősöm érdeklődött, hogy legfrissebb animációjáról, az Oscar-díjat érdemlő your name.-ről miért nem értekeztem még, de ennek igen prózai oka van: a Bluray még nem érkezett meg, bár az előrendelést már év elején leadtam. Ennyit a bevezetésről, azért is húztam el ennyire, hogy lássátok, mikkel készülök majd később még Makoto Shinkai-tól, és biztosítsalak titeket, hogy semmi sem fog kimaradni.

A kezdő képsorok bemutatják nekünk Takaot, a fiatal gimnazista srácot, aki többnyire bátyjával, valamint édesanyjával él. Azért mondom, hogy többnyire, mert a testvére éppen ki szeretne repülni a családi fészekből, az igencsak fiatalos szülője pedig folyton a pasikat hajkurássza. Így időnként eltűnik, Takao pedig egyedül marad a gondolataival, illetve legfőbb vágyával, hogy felnővén majd cipésszé válhasson. Mindent meg is tesz a cél érdekében, így saját kaptafát készít, és szabadidejében, illetve az unalmas órákon a suliban dizájnterveket készítget. De nem csak ez az egy hobbija van, ugyanis a fiú nagyon szereti a nyári esőt, az illatát, a látványát, így a borús reggeleken általában ellóg Tokyo városának egyik parkjába, ahol rajzolgat és élvezi az időjárást.

the-garden-of-words-anime-26-yukari-yukino-akizuki-takao-e1489658193733.jpg Egyik ilyen sétája alkalmával belebotlik egy fiatal nőbe, aki szintén ott tölti el a szabad óráit, és ugyancsak rajong a romantikus záporért, és a gyönyörű japán stílusú kertekért. A nálánál kicsivel idősebb kisasszony meglehetősen furcsa, valahonnan ismerősnek tűnik neki, de Yukino tagadja, hogy látták volna egymást korábban. Van egy érdekes szokása a nőnek, mert kora reggel a pavilon magányában sört kortyolgat, amihez csokoládét majszol, gondtalanul. Nem éppen egy diétás menü, de nem is egy felnőtthöz illő uzsonna, tízórai.

„A faint sound of thunder
cloudy skies
perhaps it will rain
shall you not stay?”

Mikor már másodjára futnak egymásba hasonló körülmények között, ráeszmélnek, hogy mindketten azonos szokás rabjai, tehát imádják a gyönyörű japánkertet, és szívesen lógnak a munkahelyükről, illetve az iskolából, hogy eme hóbortjuknak hódolhassanak. A fiúban valahogy megragadnak a fenti szavak, melyeket a nő mond neki első találkozásuk alkalmával, és egy idő után nem csak hogy nem tudja kiverni a fejéből az illetőt, de lassan azon kapja magát, hogy arra vágyik, minél több nap induljon nyári záporral.

Ahogy telnek-múlnak a napok, Takao kezd kissé belehabarodni a nőbe, és egyre önfeledtebben élvezik egymás társaságát. A fiú érzi, hogy bár a kisasszony valószínűleg nem fogja viszonozni a szerelmét, mégis olyan elhatározásra jut, mely talán egyeseknek gyerekesnek tűnhet, ugyanakkor a maga módján nagyon is romantikus. Azt egyikük sem sejti, hogy hová jutnak majd el, ha megismerik egymást, illetve szembesülnek azzal, kik is ők valójában. Hiszen a beszélgetések közepette teljesen megfeledkeznek arról, hogy azokat a személyeket ismerjék meg, akik a kerten kívül léteznek, csupán a belső, varázslatos valóságra koncentrálnak. Kisebb álomvilág, idilli légkör alakul ki közöttük, kérdés azonban, hogy mit hoz majd a jövő, ha a nyári záport majd a perzselő hőség váltja fel.

“A faint sound of thunder
Even if rain comes not
I will stay here
if you, too, stay”

Makoto Shinkai The Garden of Words-ének legfontosabb üzenete számomra az, amelyet minden egyes művében igyekszik kihangsúlyozni: a szerelem nem ismer sem térbeli, sem időbeli határokat, a szerelem kortalan, és a sosem türelmetlen. Ha valakik igazán szeretik egymást, akkor minden akadályt le fognak küzdeni azért, hogy egymáséi lehessenek. Akkor is, ha fényévek, vagy épp generációk választják el őket egymástól az aktuális pillanatban, egyszer bizony össze fog fonódni a sorsuk. És ha csupán néhány óra, néhány perc, vagy csak néhány nap adatik meg nekik, hogy találkozhassanak, hogy élvezhessék egymás társaságát, akkor azt úgy kell átélniük, mint Faustnak azt a bizonyos pillanatot.

Motohiro Hata Rain című száma, mint záróakkord

Az egyik legérzelmesebb animét igyekeztem nektek bemutatni, és egy zseniális rendezővel megismertetni benneteket. Ha csak pár pillantást vettek azokra a képekre, melyeket bevágtam nektek, illetve az utolsóra, melyben az eredeti helyszín van összehasonlítva az animálttal, illetve ha belehallgattok a zenéjébe, pillanatok alatt le fogjátok vetkőzni minden ellenszenveteket és előítéleteteket az animékkel kapcsolatban. Külön szeretném felhívni a figyelmeteket az esős jelenetekre, ahol fantasztikusan látványosra sikerültek a képek, pedig bizony rajzolva vannak. Ez nem a Pokémon, nem a Sailor Moon, nem hentai, hanem egy olyan varázslatos világ, melyet még felnőtt fejjel is érdemes megismerni. Ezek a művek, melyeket itt időnként bemutatok azoknak, akik idetévednek, vagy visszatérve olvasnak, általában mély üzeneteket hordoznak, nem a Disney-féle fantázia birodalmába kalauzolnak el bennünket, ahol minden jó, ha jó a vége, hanem valóság-szagúak, igazi élethelyzetben mutatják meg nekünk azt, hogy kivel mi történik, és hogyan reagál egy adott szituációra. Nem mind ér vidám véget, sokkal inkább hihetőbb, drámai, vagy éppen hétköznapi befejezéseket ismerhetünk meg. A The Garden of Words a maga 45 percével olyan csodálatos, mégis a valóságtól nem elrugaszkodott történetet vázol fel előttünk, melybe könnyedén beleélhetjük magunkat, és a torokszorító, csilivili vég helyett valós katarzist élhetünk át happy end nélkül is.