2017. okt 04.

A cicánk lehet a magány ellenszere: She and Her Cat

írta: Emerald Dragon

She and Her Cat (1999, 2016)

Ezúttal két szösszenetnyi animével jelentkezem, melyeknek nem is igazán a sztorija, mintsem inkább a hangulata érdekes. Makoto Shinkai legelső önálló műve a She and her cat – Their standing points (Kanojo to Kanojo no Neko) volt, még 1999-ben. Több verziója is létezik ennek a rövidke alkotásnak, melyeket ő maga és jegyese szinkronizáltak. Egészen pontosan narrálásról van szó, mert a She and her cat két szemszögből igyekszik bemutatni egy gazdi-kiskedvenc kapcsolatot.

Főszereplőnk ezért Chobi, akit egy esős napon menekít be az utcáról egy fiatal nő. Aztán szépen egymáshoz nőnek, és kialakul a szokásos viszony, amit minden cicatartó ismer. A történet ezért egyszerű és bájos, hiszen Chobi élvezi a lány meleg otthonát, társaságát, illetve a kapott ételt, a henyélést, a mászkálást és csajozást odakinn a szabadban, de mindemellett mindig ott van a gazdája mellett, amikor megérzi, hogy szüksége van rá. Odabújik, dorombol, nem tudja, hogy mi a baj, csak azt, hogy sír, és valahogyan meg kell nyugtatnia. A másik oldalon pedig ott a névtelen nő, aki próbál boldogulni az életével, és közben nagyon szereti a kis macskáját. Persze mindebből Chobi vajmi keveset vesz észre, de valójában nem is érdekli.

Évekkel később egy új évadot kapott a sorozat, Kazuya Sakamoto rendezésében, mely jobban elmélyül a lány és a cica kapcsolatában. A négy részes She and her cat – Everything Flows (Kanojo to Kanojo no Neko: Everything Flows) főszereplője Daru, az idősebb kandúr, és fiatal gazdája, aki ezúttal is (majdnem) névtelenül marad. A lány, Miyu viszont sokkal konkrétabb, így jóval több információt tudunk meg róla, mint az 1999-es verzióban. Most kezdi el az életét nem régen költözött el otthonról, de az albérletben egyedül maradt Daruval. Az egyetem mellett kénytelen munkát is vállalni, de ez nem túl egyszerű egy képzetlen ember számára. Így meg kell küzdenie a hétköznapok komor valóságával, miközben otthon várja őt a szerető cicája.

Szerencsére ebben a sorozatban sokkal közelebbről megismerhetjük az egymáshoz való viszonyukat, illetve némileg a múltjukba és jelenjükbe is mélyebb betekintést nyerhetünk. Mindennek persze csupán annyi a funkciója, hogy jobban megérthessük azt, amit Miyu érez legbelül. Illetve mire gondol eközben a puha, selymes szőrű jószág, aki csak sejti, mit is közöl vele a gazdája.

De kettejük kapcsolata sokkal inkább kiemeli a She and her cat mondanivalóját, mint ha csak egyetlen szereplőnk volna. Pedig valójában a magányt igyekszik bemutatni mindkét anime, hogy milyen az, mikor egyedül próbálunk meg boldogulni a világban. Ez esetben minden társ, aki nem a párunk, hanem csak barát, vagy szülő csupán asszisztálni és szemlélni tudnak, de segíteni valójában képtelenek. Hiszen nem csak hogy meg kell tanulnunk egyedül járni, de képessé kell válnunk arra, hogy elfogadjuk, a magány az élet velejárója lehet. Márpedig van, akit ez nem zavar, de olyan is akad, aki beleroppanhat. Mindenki, aki nem közvetlenül az igaz társunk, csak mankót és vigasztalást nyújthat, miként Daru, illetve Chobi is, de ha magunktól nem tudunk kikászálódni ki a helyzetből, akkor egyre távolabb kerülünk a többiektől. Persze ezt szimbolikusan és virtuálisan kell érteni, mert a hangjuk nem talál meg minket, és mi sem értjük meg a szavaikat, csak a fülünk érzékeli azokat, az agyunk nem dolgozza fel.

Két rövid történet, egy-egy macskáról és a gazdájukról, semmi több. Mert nem is igazán akar semmi mást Makoto Shinkai, mint bemutatni nekünk egy helyzetet, amelyet könnyű átéreznünk, mellyel egyszerűen azonosulni tudunk. Csupán négyszer nyolc perc nyugalom, béke, pihenés, bájosság és érzelmek. Semmi izgalom, semmi komoly szerelem, semmi felkavaró. Csak egy kis kikapcsolódás, csak egy kis szelet valakinek az életéből.