Gyermekként hajlamosak vagyunk túlozni, fantáziálni, ígéreteket tenni, amelyeknek gyakran nincs semmilyen valóságalapja, csupán felvágni, vagy éppen imponálni szeretnénk a kijelentésünkkel. De nem mindig a hencegés a cél, néha egy álmot kergetünk, amely a szabadabb elme számára sokkal inkább elérhetőnek tűnik, mint egy korlátozott, földhöz ragadt, realista felnőtt szemszögéből nézve. Persze a nagy gondolkodók, a nagy álmodozók viszik előre a világot, ezt sohasem szabad elfelejteni.

Kawashima Ai – Kimi no Koe

Makoto Shinkai (your name., Journey to Agartha) első egész estés animéjében egy olyan alternatív Japánt ismerhetünk meg, ahol észak és dél szétszakadtak, mert a felső országrészt megszállta a Szovjet Unió serege. Ebben a valóságban él két jóbarát, Hiroki Fujisawa és Takuya Shirakawa, akik igazi csodagyerekek, legalábbis a szó azon értelmében, hogy már egész fiatalon affinitást mutatnak a repülőgépek működése iránt. Így délutánjaikat, illetve szüneteiket Okabe mellett töltik, és egy igazi, működő masinát szeretnének összeszerelni. Természetesen tisztában vannak vele, hogy elég keményfába vágták a fejszéjüket, de ez nem tántorítja el őket a kitűzött céltól. Sőt, az, hogy a lány, Sayuri Sawatari, aki mindkettejüknek tetszik, tudomást szerez ezen álmukról (Hiroki kikotyogja neki), csak olaj lesz a tűzre, mert így sokkal motiváltabbak lesznek, hogy imponálhassanak neki.

Azonban a valóságos világ nem működik ilyen egyszerűen, és egyáltalán nem ideális. Hiába vagyunk szerelmesek valakibe, és gondoljuk úgy, hogy a mellettünk lévő személytől sosem fogunk elszakadni, a háború, a politika bizony sokszor rácáfol erre. Így mikor az észak-déli viszály élesedni kezd, és a Hokkaidoban épülő titokzatos torony, a szovjetek zsenijének műve a befejezéséhez közeledik, a fiatalok elsodródnak egymás mellől. Sayuri eltűnt, Takuya az NSA-nek dolgozik, Hiroki pedig Tokióban maradt, hogy ne is lássa többé az építményt. Ugyan a két fiú továbbra is tartja a kapcsolatot, de régen letettek arról, hogy befejezzék a repülőgépet, melyen egykor egy utat ígértek a szeretett lánynak az épülő torony irányába. Az álom mára már távoli fantáziának tűnik, eltűnt a motiváció, felnőttek a gyermekek.

A látszólagos romantikus történet ennél jóval keményebb, izgalmasabb témát rejteget a kíváncsi és fogékony nézők számára. Természetesen a szerelem is a középpontban van, azonban kivételesen megtévesztésként is választottam ezt a címet a kritikámnak. Sokkal inkább érzem úgy, hogy kicsit a természettudományok irányába terelte el a témát a rendező, ahogyan a Journey to Agarthában az emberi kapzsiság és a természet kizsákmányolása került górcső alá. Nem csak a klasszikus science fiction-ök nyúlnak bele olyan kérdésekbe, mint a Föld lényként értelmezése, illetve az ezzel kapcsolatos fizikai jelenségek magyarázata. Hiszen, miként az emberek és más élő organizmusok agyának hullámai, akképpen a mágneses tereket létrehozók is tekinthetőek egyfajta jelenségnek arra vonatkozóan, hogy nem élettelen tárgyakról van szó. De az adott rendszer állapotváltozásának periodikus változása arra is utalhat, hogy a világegyetem jóval bonyolultabb, mint gondolnánk, illetve egyáltalán fel tudnánk fogni. Ami azt eredményezheti, hogy át kell értelmeznünk az eddigi elképzeléseket és komolyan fontolóra kell vennünk a párhuzamos valóságok, síkok lehetőségét, de teljesen más megközelítésből. Meg kell próbálnunk úgy tekinteni ezekre, mintha virtuálisak volnának, tehát egyszerre lennének jelen. Mintha képkockákat lassítanánk le és szednénk darabokra úgy, hogy térben csúsztatjuk el az időt, vagy időben a tereket.

„What kind of dreams doee the universe have? I’de like to have them too…”

A lényeg viszont ugyanaz marad, hogy egyszerre több lehetőség megvalósulásával is számolhatunk, és ez nem metafizikai megközelítést jelent, hanem egy magasabb rendű természettudományos értelmezést. Hogy ez a hétköznapokra lefordítva pontosan mit jelent, arra természetesen nem kapunk választ, csupán elgondolkodtat minket a felvetett kérdés, hogy csupán fikció, vagy potenciális valóságtartalma is van-e.

Makoto Shinkai rendezését ezúttal Ushio Tazawa (The Heroic Legend of Arslan) karakterdizájnja és animációi támogatták, amellett, hogy ebben is rengeteg egyéb munkát maga végzett, mint például a csodálatos zenei koordinációt. Ezúttal is csak ajánlani tudom a muzsikáját, melyet meg is osztok veletek.

Értékelésem: 7,5/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=2324

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=TiKfn6cFD78

DVD megvásárolható: The Place Promised In Our Early Days [2004] [DVD]

Smaragd Sárkány