2017. sze 27.

A gyermeki ártatlanság és a bennünk szunnyadó szörnyeteg

írta: Emerald Dragon

The Boy and The Beast (2015)

Amikor elindítottam ezt a blogot, az volt a célom, hogy olyan művekről is írjak, melyek ugyan nem férnek bele a Cinegore.net science fiction, thriller, illetve horror kategóriáiba, mégis kiemelkedő, vagy éppen érdekes alkotások a számomra, ezért szívesen ajánlanám az olvasóinknak is. Nagyon kevés anime jelent meg Magyarországon, és még kisebb azoknak a száma, melyek moziba is kerültek, a The Boy and the Beast (Bakemono No Ko, A fiú és a szörnyeteg) viszont pont ez utóbbiak körébe tartozik, és már akkor is szemeztem vele, bár a megtekintésére sajnos csak sokkal később nyílt alkalmam. Azt pedig egyáltalán nem sejtettem, hogy Mamoru Hosoda (The Girl Who Leapt Through Time, Wolf Children, Summer Wars) egyik legújabb animéjéről van szó.

Egy kilencéves fiú anyukája autóbalesetben elhunyt, és mivel már elvált, így a nő rokonainak kellene gondoskodniuk róla. Ők viszont elég konkrétan kifejtik, hogy csupán kötelesség és a szokásjog hajtja őket, illetve főleg nyűg volna a srác számukra, így főhősünk meglóg, és Tokió utcáin próbál menedéket keresni. Azonban a helyi rendőrök ott is hamar begyűjtik a kóbor embercsemetéket, így menekülni kényszerül. Barangolása, bujdoklása közben botlik bele a titkos Jūtengai világból idelátogató Kumatetsu-ba. A furcsa lény a vadak közé tartozik, akik egy rejtett városban élnek, és egy igazságos uralkodó irányítja a mindennapjaikat, felügyeli cselekedeteiket, és segít meghozni a nehezebb döntéseket. Jelen esetben Kumatetsu a trón egyik várományosa, ugyanis a szokásjog náluk azt diktálja, hogy a címért csupán a legkiválóbbak küzdhetnek meg. Márpedig a férfi az egyik legerősebb harc- és kardművész, egyetlen igazi kihívója akad, Iozan személyében, aki az esélyesebb befutónak számít kettőjük közül. A helyzet ugyanis az, hogy Iozan hű az ősi törvényekhez és az etiketthez, vannak tanítványai, és gyermekei, akik tisztelik és szeretik őt. Így logikusan őt illetné meg az uralkodói pozíció, ha nem volna a forrófejű és vad Kumatetsu, aki ráadásul elég rátarti és büszke is ahhoz, hogy megpróbálja magának kaparintani a címet. Az egyetlen gond az, hogy neki csak néhány barátja van, de senki sem szeretne tanulni tőle. Ugyanis igazi ázsiai mester sztereotípia, a szó olyan értelmében, hogy öntörvényű, undok, magának való, agglegény és részeges.

Ebbe a világba cseppen bele a fiatal fiú, ahol a vadak élnek, akik jórészt valamilyen állat humanoid formájában mutatkoznak, de képesek arra is, hogy az adott lény teljes alakját is felvegyék. Úgy élnek, miként az emberek, azt leszámítva, hogy sokkal hosszabb időt töltenek a Földön, és számukra megadatott a lehetőség, hogy istenekké válhassanak. De erre csak az uralkodó hivatott, ezért is indul meg a versengés a két legkiválóbb tudású szörnyeteg között. Kumatetsu pedig, meglehetősen felelőtlenül és meggondolatlanul úgy dönt, hogy a félig árva fiút teszi meg diákjának, abból a célból, hogy ezáltal kiérdemelhesse helyét a küzdőtéren. Azonban a srác elsőre nincs igazán elragadtatva mestere képességeitől, hozzáállásától az élethez, valamint az egész személyiségétől, úgy, ahogy van. Ezért elsőként a férfinak el kell buknia, hogy nagyot nőhessen tanítványa szemében. Mivel a fiú igencsak büszke teremtés, így nevét sem árulja el tanítójának – ami nem szokatlan, mert sok ősi babona szerint ezen információ egyfajta hatalmat is ad a másiknak felettünk –, ezért Kumatetsu Kyuta-nak (Kilences, Kilencéves) fogja szólítani.

Elsőként mindketten egy különleges utazáson vesznek részt, mely inkább tekinthető fejlődésbelinek, mintsem konkrétnak, és ez alatt nem csak a másikat fogják megismerni, hanem saját magukról is jóval többet megtudhatnak. Furcsa módon a két férfi egymással párhuzamosan lép egyre magasabb szintre, úgy, hogy szinte tükörképükre formálják a másikat. A leginkább komikus pedig az lesz benne, hogy észre sem veszik, hogy mialatt folyamatosan arra koncentrálnak, mit taníthatnak a másiknak, ők maguk is fejlődnek. Így lesznek egymás mestereivé, úgy, hogy ebből semmit sem észlelnek, mégis többek lesznek általa.

A két világ egyik elválasztója az istenné válás lehetősége, ennek a fő oka pedig az, hogy a vadak, a szörnyek szívében igazi gonoszság nem lakozhat. Tiszta érzésekkel rendelkeznek, így betartanak minden szabályt, melyet a hagyomány, mely alapján élnek előír nekik. Az egyik ilyen törvény, mely talán mind közül a legfontosabbnak minősül, hogy nem vehetik egymás vérét, a kardoknak a hüvelyben kell maradniuk a legádázabb csaták esetén is. Ez az egyetlen, ami tabunak számít, hogy nem uralkodhatnak el felettük úgy az indulatok, hogy egymás életére törhessenek. Ezért tiltják ki a világukból az embereket, mert azok kettős személyiséggel rendelkeznek, tehát bennük van a rossz lehetősége is. Az árny, az üresség pedig képes arra sarkallni őket, hogy bosszúszomjukban, dühükben, vagy gyűlöletükben egymással is végezzenek. Ez a humán faj egyik hatalmas átka, melyet minden mitológia megemlít. És ez válik a The Boy and the Beast egyik központi témájává is: nem biztos az, hogy az a szörnyeteg, aki annak látszik. Attól, hogy a gyermekeket születésüktől fogva tisztának, bűntelennek gondoljuk, és azt hisszük, hogy a világ mérgezi meg őket, még nem biztos, hogy igazunk van. Hiszen nem mindenki válik gonosszá attól, hogy a körülmények áldozata. Olyanok vagyunk, amilyenekké válni szeretnénk, úgy reagálunk a helyzetekre, ahogyan azt a személyiségünk diktálja. De ennek a kialakításában nem csak a környezetünknek van szerepe, nagyban hozzájárul az alaptermészetünk is. Márpedig ez az jelenti, hogy eredendően sem vagyunk egyformák. Akárcsak a Jagdten című filmben, úgy itt is ledőlnek a tabuk, és nem véletlenül hivatkoznak Herman Melville könyvére az anime során.

A The Boy and the Beast története nem csak izgalmas és drámai, nem csupán szívbemarkoló és tanulságos, hanem ügyesen bemutat olyan általános jelenségeket, a felnőtté válással kapcsolatos mindennapi problémákat, melyek támpontot adhatnak nekünk a tinédzserek megértéséhez, illetve nekik önmaguk megismeréséhez is. Egyik sem egy könnyen emészthető kérdéskör, és pontosan azért találtam kiválónak ezt az animét, mert rengeteg megközelítésből szemlélhető, és mégis képes úgy foglalkozni ezekkel a témákkal, hogy nem tér el a fő csapásvonaltól és nem válik terjengőssé.

A rendező, Mamoru Hosoda ezúttal is felvállalt más feladatokat is, így a saját mangájából készült forgatókönyvet is ő írta, illetve a karakterdizájnba is besegített Daisuke Iganak és Takaaki Yamashitanak (One Piece: Baron Omatsuri and the Secret Island), aki ráadásul az animációkat (Wolf Children) is felügyelte Tatsuzou Nishidaval. A varázslatos CGI pedig Ryo Horibe (Summer Wars, Wolf Children) érdeme. Masakatsu Takagi (Wolf Children) zenéjét a film végén felcsendülő Mr. Children dal, a Starting Over teszi teljessé.