2017. jún 28.

The Rolling Stones és a Sci-fi: Time Waits for No One

írta: Emerald Dragon

The Girl Who Leapt Through Time (2006)

Az első anime, amelyet be szeretnék nektek mutatni, egyik személyes kedvencem, a The Girl Who Leapt Through Time, 2006-ból.

A főcímdal – Kiyoshi Yoshida: Natsuzora

Kicsit elrugaszkodva a horrortól (CineGore), de a sci-finél megragadva, szeretném bemutatni első külsős ajánlómat, mellyel nagyjából a megjelenésével egy időpontban volt szerencsém találkozni. Több szempontból is különleges, hiszen Mamoru Hosoda (Wolf Children, Summer Wars, The Boy and The Beast) rendező ezen anime megjelenése óta megállíthatatlanul tör előre a siker útján. A The Girl Who Leapt Through Time (Toki o Kakeru Shōjo; 時をかける少女) látszólag könnyed hangvételű, mégis brutálisan jó science fiction, illetve kegyetlenül élvezetes dráma is, annak ellenére, hogy romantikus komédiaként is megállná a helyét. Kár lenne kihagynom, hogy ezzel a darabbal foglalkozzak, így igyekszem kedveskedni a genre rajongóinak, akik remélhetőleg ismerik is.

Betétdal, live – Oku Hanako: Kawaranai Mono

Makoto Konno életvidám és igencsak ügyetlen lányka, aki két fiúhaverjával, Chiaki Mamiya-val és Kosuke Tsuda-val múlatja az időt, basball-ozik és karaokézik, ahelyett, hogy a továbbtanuláson törné a fejét. Kosude a józanabb a csapatból, ő tisztában van vele, hogy a jövője min múlik, így igyekszik megragadni minden alkalmat, hogy képezhesse magát. Chiaki az egyetlen, aki némileg osztja Makoto önfeledt életmódját, és látszólag gyengédebb szálak is fűzik a lányhoz. A gondtalan helyett inkább rázós hétköznapokat aztán furcsa események szakítják félbe, amikor is Makoto egy feliratot talál az egyik terem tábláján, majd egészen földöntúli élményben lesz része és kis híján elcsapja egy vonat. Ahogy szokás mondani, ez nem az ő napja, hanem egy katasztrofális végkimenetelű eseménysorozat, amelyet csodával határos módon túl is él, de úgy, hogy egészen bizonyos benne, hogy az előbb még a mozdony szelét érezte az arcába csapódni, most meg korábban van, és nem ott tartózkodik, hanem pár perccel hátrébb repült az időben. Egy fiatal lány számára, egy tininek aztán ez az újdonság kiaknázható lehetőségekkel szolgál, ahogyan ezt már a Mirai Nikki kapcsán is volt szerencsém kifejteni, de a kérdés, hogy hol a bibi a sztoriban, és milyen árat kell majd megfizetnie utólag azért a néhány kellemes pillanatért, melyet az új különleges képességét kihasználva teremthet a maga számára. Természetesen nem nagyon kell magyaráznom, hiszen a mű címéből – The Girl Who Leapt Through Time – könnyedén kitalálható, hogy Matoko ugrálni tud az időben, méghozzá elsősorban hátra, és lassan ki is tapasztalja, hogy milyen messzire juthat vissza, illetve meddig tartózkodhat ott. Annyi bizonyos, hogy számtalan meglepetés röpdolgozatból gyűjthet be bónuszpontokat a továbbtanuláshoz, sőt, el is lébecolhat pár órácskát, mert bármikor bepótolhatja őket és akármikor időt fordíthat a tanulásra is, amellett, hogy rekedtre énekli magát 8-10 órán keresztül, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne.

Annak ellenére, hogy most nem thrillerrel kedveskedem nektek, ki kell hangsúlyozzam, hogy rengeteg olyan hétköznapi témával, félelemmel, problémával foglalkozik ez az anime, ami egy átlagos tini lánnyal, vagy éppen -fiúval megeshet. Ilyen például a felelősségvállalás, amelyre már többször is igyekeztem kitérni. A Steins;Gate kapcsán pedig előkerült, hogy ez miként fonódik össze szorosan a sci-fivel, illetve egészen pontosan az időutazás elméletével. Hiszen minden, amit úgy változtatunk meg, hogy nekünk kellemesebb végkimenetelű legyen, az lehet, hogy más számára letális kimenetelt fog hozni. Bármilyen apró részletet is módosítunk, egy kilőtt lövedéket eltérítve, vagy éppen kitérve előle másik áldozatot eredményezhet az aktuális merénylet. Sosem tudhatjuk, hogy pontosan hogyan kell kijavítanunk egy eseményt olyanra, hogy az teljesen tökéletesen ártalmatlanná váljon. Az Idétlen Időkig nagyon ügyesen kifejti ezt a problémakört, így tovább nem is foglalkoznék vele.

„Time Waits for No One”

Ahogy igyekeztem rámutatni, nem feltétlenül kell thrillerbe átcsapnunk, egy vígjáték is lehet drámai jellegű, ha ügyesen vannak vezetve a szálak. Bármi, ami kezdetben mókásnak tűnik, lehet, hogy a végén tragikus végkifejletbe torkollik. Így egy egyszerű gyermeki játszadozás az időparadoxon irányába is eltolhatja az eseményeket, de ezzel majd egy másik anime foglalkozik. A lényeg, hogy egy romantikus hangnem hamar drámaivá alakulhat, amikor ráeszmélünk, hogy az ártalmatlannak tűnő játékunk, a konfliktuskerülésünk bizony mások számára akár örök életre megváltoztathat mindent. Érdekes, hogy egy iskolai, látszólagosan mindennapi történet mennyire más megvilágításba kerülhet, ha a sci-fi kontextusába foglaljuk. Ezzel azt akarom aláhúzni, hogy bizony a The Girl Who Leapt Through Time nem csak érzelmes és romantikus témával foglalkozik, hanem olyan fontos problémákkal is, amelyek a felnőttek számára jóval érthetőbbek, és visszatekintve az életükre talán jóval megrázóbbak, mintsem előtte gondolták volna.

Pont ez a komplexitás az, amely megragadott ebben az animében, illetve a csodálatos zenéje (Kiyoshi Yoshida – Shigurui: Death Frenzy, Big Fish & Begonia, Kurozuka), és varázslatos, egyedi látványvilága, melyet a karakterdizájnnak (Yoshiyuki Sadamoto – Evangelion 1.0, 2.0, 3.0, Neon Genesis Evangelion, Wolf Children, Summer Wars, Death and Rebirth, The End of Evangelion) is köszönhetünk. Valami elképesztően fantasztikus ez az alkotás, és nem csak önfeledt szórakoztatással kecsegtet, hanem bizony néhány pillanata torokszorítóan szomorkás is, amellett, hogy közben rengeteg olyan témát feldolgoz, érint, melyek gyermekeknek és felnőtteknek is egyaránt érdekesek, tanulságosak lehetnek. Ha valakivel úgy szeretnénk megismertetni az animék világát, hogy le tudják vetkőzni előítéleteiket, akkor bátran merem ajánlani a The Girl Who Leapt Through Time-ot, mert igazán időtálló és összetett alkotás.