Rengeteg színházi élmény vár bennünket Budapesten, szinte képtelenség mindegyiket elérni. Ha ehhez hozzávesszük a vidéki városokat is, akkor egy fergeteges hajszát indíthatunk, amennyiben egymagunk szeretnénk az összesre eljutni. Egyetlen évad még a bemutatókat sem biztos, hogy fedezni tudja, pláne a teljes repertoár felfedezését. Nekem ez nem is cél, viszont a kedvenceim esetében igyekszem minden számomra izgalmas darabra eljutni. A Radnóti Miklós Színházban ez már majdnem teljesült, de egy tavalyi premiert azért még pótolnom kellett. Az Angyalok Amerikában első része, a Küszöbön az ezredforduló kellemes kritikus felhangot ígért, így a színház jóvoltából beültem az évad első előadására.

Roy M. Cohn (László Zsolt – 10, 3tél, Futótűz) sikeres, híres és hírhedt amerikai ügyvéd a Reagen érában, amikor nem csak a kapitalizmus, de a korrupció is virágzik. A férfi mindenen és mindenkin átgázol, bárkinek elintéz bármit, vagy legalábbis szívességeket tesz a maga módján, hogy lekötelezze a környezetét. Ő a megoldóember, akihez fordulni szoktak, ha gáz van. Joseph Porter Pitt (Simon Zoltán – Macskazene – Orlai Produkció; Madagaszkár – Magyar Színház) a kiszemeltje, aki nem csak itt, New Yorkban, hanem Washingtonban is közel ülhetne a tűzhöz. Ma ezt networkingnek hívjuk, mert a mormon vallású fiatal ügyvéd bizony eljuthatna olyan helyekre is, ahol Roytól már sokan tartanak, így sosem férkőzhetne be. Viszont Josephnek elvei vannak, amelyek hátráltatják a karrierjét, és egy beteg felesége, Harper Amaty Pitt (Bata Éva – Én, Daniel Blake; 3tél), aki nem csak gondoskodásra, de állandó figyelemre és felügyeletre is szorul. A kimerült férj a munkahelye mosdójában akad össze a kiborult Louis Ironsonnal (Pál András – 10, Futótűz, Hullámtörés – Radnóti Miklós Színház; Albert és Charlie – Rózsavölgyi Szalon), és valami ezen a ponton megváltozik benne. Pedig Louis csak nem tud mit kezdeni a tragédiával, hogy párját, Prior Waltert (Major Erik – 3tél, Hullámtörés) AIDS-szel diagnosztizálták, ami nem csak egy stigma a meleg közösség számára, de egy végzetes, borzasztó kór is, ő pedig nem áll készen, hogy szembenézzen a halállal, ezért elhagyja a őt. Ezekben az emberekben látszólag nincs semmi közös, azon kívül, hogy zavarodottak és próbálnak túlélni a megváltozott világban, miközben közeleg a millennium és a prófécia szerint bekövetkezhet a Végítélet.

A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik kedvelt és hírhedt tabutémájának a HIV számított, hiszen egy réteghez kötötték annak megjelenését, és komoly bélyegként használták a meleg populációra aggatva. Mintha csak közöttük terjedt volna, és a kórkép azonosíthatóvá vált volna a szexuális orientáltsággal. Erre természetszerűleg rájátszott a politika és a média is, a szenzációhajhászás sokat rontott a homoszexuálisok megítélésén. Amikor már éppen kezdett volna a rasszizmus és az antiszemitizmus csökkenni, bebizonyosodott, az emberiségnek mindenképpen szüksége van valamilyen bűnbakra, egy csoportra, akiket utálhat, gyűlölhet és retteghet tőlük. Azóta ez változott és mára az iszlám is csatlakozott ehhez, ahogyan a Közel-Kelet-, de az orosz-, ukrán- vagy éppen Kínaellenesség is tombol egy szinten. Az ezredforduló közeledte ugyan még nem jelentett komoly pánikhangulatot, de a Terminátor azért belengette, hogy valami egészen furcsa jelenség közeleg.

Nostradamus jóslatai ugyanúgy előkerültek a süllyesztőből, mint az összes próféta jövendölései, megszaporodtak a renegát egyházak, akik a világ végét hirdették, mellyel szemben csak egy adott magatartásforma nyújthatott menedéket. Ahogyan a középkorban a búcsúcédulák, ezúttal az adományok segíthették a bűnös lelkeket, hogy ne a pokol mélyén kellen szenvedniük az örökkévalóságban. A konfúzión nem enyhített a tény, hogy mindenki csak a saját felekezetét támogatta és hirdette, mert csupán azok kapnak bebocsátást az égi paradicsomba. A rettegést és a bizonytalanságot nyilvánvalóan fokozta a nemzetközi politikai helyzet, a háborúk és polgárháborúk sokasága, illetve a kaotikus világpiaci átrendeződések, a pénzügyi válságok, no meg a feldolgozhatatlannak tűnő fájdalom, miszerint nem azt az elnököt szavazták meg, akit szerettünk volna.

Amerikában elsősorban a pénzpiaci mozgás vezérli a gondolkodást, ugyan nem Svájcról beszélünk, de a lobbik és a fegyverkezés országában mindez teljesen érthető. Amit el tudnak adni, az növeli a büdzsét, de ha a külföldi áru értéke is növekszik, problémák adódhatnak. A fejlesztések és a beruházások egyes emberek pénztárcáját megtömik, míg másokét apasztják. A mesterségesen generált inflációval párhuzamosan a szerénység is növekedést mutat. A társadalmi rétegek közötti szakadék már ekkor elkezdett szélesedni, a politikai gondolkodás vezérelte barátságok, munkahelyválasztások pedig szétzilálták a rokonságot is. Valószínűleg ismerős ez a helyzet, csak bizonyos helyekre ez sokkal később gyűrűzött be, és a stabil pontok is más ütemben érkeztek el a történelem folyamán. Igen, a kormányváltás ezen gyakran segített, a befektetések és a szociális berendezkedést megváltoztató hatások ugyanis kiemelten hangsúlyosakká váltak. A háború pedig mindig sokat javított a jelenségen, hiszen Amerika előszeretettel küldi hadba a fiataljait, hogy hősies harccal védjék meg nemzetüket több tízezer kilométer távolságban. Az eszme és a hit számít, a kevesebb fiatal kevesebb nyugdíjat, éhes szájat jelentett és persze munkahelyet igényelt.

A fő karaktereinknél ezeket mind megfigyelhetjük, mert eltérő helyzetből érkeznek, mégis akad bennünk valami közös. Ezen a ponton csatlakoznak egymáshoz, elsőre tudattanul, mintha megéreznék a másikban az igényt, a vágyat és a magányt. Bár elképzelhetetlennek tűnik, megtörténik, amit igyekeztek letagadni és elkerülni, mert egy tisztességes felekezethez, csoporthoz tartozó egyén esetében ezek áthághatatlan határok. A társadalom predesztinálja, kivel barátkozzunk, elvárja, milyen házasságokat kössünk, a politika és a vallás pedig azt is, mit művelhetünk a hálószobában. Az érzelmek nem számítanak, csak a munkahelyen fontosan, a család a köz szinterévé változik, mert íratlan előírásoknak kell engedelmeskednünk. Szegény vagy gazdag, bankár vagy takarító, IT és sales, keresztény vagy zsidó, demokrata vagy republikánus, hetero- vagy homoszexuális, drag vagy transz, ezek az értékek nem férhetnek meg egymás mellett, legalábbis a közakarat ebbe az irányba mutat. A feszültség adott és növekszik, mert a múlt, a jelen és a jövő sérelmei nem csak igényeket támasztanak, de a privilégiumot is követelik maguknak. Minden gyűlölettel szemben megjelennek az ellentétes érzések, ám véleményformálás csak azoktól megengedett, akik az adott közösséghez tartoznak. A sérelmek és a sértődöttség keveredésével újabb szakadékok nyílnak meg az egyének között is.

Nem csoda, hogy egyfajta menedéket keresnek az emberek, egymás és a társadalom elől. Az élet túl nehéz, az elvárások egy része valójában virtuális, többször nem kimondott, csak lóg a levegőben, mint egy kísértet, miközben a szabad akarat, a vélemény szabadsága ádáz küzdelmet vívnak az eszmékkel szemben. A drogok közül nem egy még teljesen legális, receptre írják fel, a függőség kedvez a gyógyszeriparnak, illetve segít a népkontrollt fenntartani. A válságban az alkohol és a medicinális megközelítés mentsvár és könnyebbség azok számára, akik képtelenek elviselni a nyomást. Ne feledjük, hogy a pilóták és a katonák számára is biztosítottak legalitás határán mozgó szereket, mert ezzel növelték a morált, csökkenthették a dezertálást. A tompaság pedig ideig-óráig elnyomja a vágyat, hogy meneküljünk, törjünk ki, szakítsuk meg a folyamatokat és vessünk véget a szenvedésnek valamilyen formában. A pszichés betegségek nem most kezdenek megjelenni, de ekkor kapják meg az őket illető nagyobb figyelmet, a kezelések biztonságos irányba terelése és professzionális, egyéni megközelítés helyett azonban egyelőre a tömeggyártás és az ideiglenes megoldás, azaz az érzelmek elnyomása uralkodik.

Egy ilyen közegben egyáltalán nem meglepő, ha a legtöbben elrejtik a valós arcukat, álarcot hordanak és titokban élik meg azokat a vágyakat, amelyeket nem sikk kimutatni. Ez pedig lehet akár egy vallás gyakorlása, akár egy pillanat megélése, érdeklődési körök bővülése, nem csak a szexualitás jöhet szóba. Aki regnál, az veszélyben érzi az értékeit, a milliókat fenyegetnek az egyének, akiknek más igényeik vannak, eltérően gondolkodnak, és a demokráciát a görög alapokhoz hasonlítják. Túl vagyunk több olyan kormányon, amelyek demográfiai katasztrófába sodorták a nemzeteket, miközben tetemes pénzt zsebeltek be, miközben csak a társadalom szűk rétegét táplálták, a maradékot kiéheztették. A kilátástalanság olyan tettekre sarkallja az embert, amely bélyegezhető, az üldözés-elméletek valamiért mindig az erősebb csoportok előjogai, könnyűszerrel veszik ki ezt a fegyvert azok kezéből, akiket valójában megilletne. Nyilvánvalóan a háborúk, a rossz politikai döntések és a nyerészkedő elit nem lehet felelős, viszont a túl liberálisan vagy konzervatívan gondolkodók, a melegek, a bevándorlók kiváló célpontot nyújtanak, megoldást a jelenségre.

A probléma nem áll meg itt, mert az új stigmák a korábban elnyomott rétegek szemében is szálkát jelentenek, megindul a belső feszültség is, melyet ügyesen irányítanak és gerjesztenem kívülről. A bőrszín és a vallás helyett most eszmék és szexualitás került a középpontba, ennyi réteg pedig nem fér meg egymás mellett. Maguknak követelik a privilégiumot, hiszen a rasszizmus és az antiszemitizmus azért elítélendőbb, mint a melegekkel és a liberálisokkal szemben meginduló gyűlöletkampány. A pártokra szakadás barátokat és rokonokat szakít szét, morzsányi csoportokra bontva az ellenfél egységes táborát. Az Én és a Mi, az identitás mindenek felett áll, hiába a közös ellenség, az emberek képtelenek túllépni azokon a gondolatokon, amelyek ellen ők maguk is küzdenek. Kifordul magából a világ, nem csoda, hogy várnak egy új prófétát, egy vezetőt, aki segít kilábalni a kilátástalanságból.

Tony Kushner regényéből a Radnóti Miklós Színházban az előadást Nagy Péter István (Istentelen Ifjúság – Radnóti Miklós Színház; Stuart Mária – Stúdió „K” Színház) rendezte, kiváló szereplőkkel és fergeteges díszletekkel (Devich Botond), jelmezekkel (Szabados Luca), valamint koreográfiával (Nagy Péter István, Lestyán Attila). A darab látványos, néhol kimondottan groteszk, ami állomszerű jelleget kölcsönöz bizonyos jeleneteknek. A prófétára várva ez tökéletes megközelítés, kellemes vígjáték szkeccsek kerekednek belőle. Major Erik számomra ebben a darabban tűnik ki leginkább, bár valószínűleg sokan a 3télben nyújtott alakításáért emelnék ki. Viszont nekem László Zsolt és Bata Éva nyújtotta a legjobb teljesítményt, mert az érzelmekkel kiválóan tudnak játszani, ezzel növelve a karakterek hitelességét. Pál András spontaneitása az összes karakterrel kapcsolatban érezhető, Lestyán Attilát pedig zabálja a közönség, ami a színésznek és a megformált alaknak is köszönhető. Tóth Ildikó (10, Futótűz, 3tél) fantasztikus átalakulóművész, ebben a műben többeket is megformál, ahogyan Berényi Nóra Blanka (3tél, Hullámtörés) is. A szórakoztatás mellett erős a drámai hangnem, ami nekem azonnal az 1993-as Philadelphiát idézte fel. Ilyenkor jut eszembe az a gondolat, hogy a sikerhez a jó téma megkerülhetetlen, de sosem záloga annak, a kritikusok véleménye ellenére.

Az Angyalok Amerikában sürgető témákat feszeget az ezredforduló kapcsán, melyek ebben az évezredben már teljesen mást jelentenek. Ma már az AIDS kevésbé halálos kór, ahogyan a stigma jellegét is elvesztette. Ennek ellenére azok a jelenségek, melyeket a darab bemutat, valamilyen formában ismét előkerülnek a jelenben. A gazdasági válság, a gyűlöletkampányok, a dezinformáció és a fake news mára uralja a médiát és a politikát is. Az egyoldalú szemlélet elveszi tőlünk a színes gondolkodás lehetőségét, inkább befolyásol bennünket a döntésünk formálásán keresztül. Az értékeink fokozatosan csúsztak át egy olyan világba, ahol sem az angyaloknak, sem az isteneknek nincsen már helyük, hiszen helyükre bálványokat emeltünk, akiket feltétel és mérlegelés nélkül igyekszünk szeretni, követni. Ahogyan a darabban is, az igény létezik a középút megtalálására, a társadalmi rétegek közötti kapcsolódás és a párbeszéd megindítására, de kívülről ezt erősen bomlasztják, mert a megosztottság a hatalmat erősíti meg. Oszd meg és uralkodj elvet gyakorol a regnáló és az ellenzéki oldal is, valós vezetők nem léteznek, mert a karizmát felváltotta a pénz és az influenszer típusú karakter. Helyettünk gondolkoznak, és gyermekek vagyunk a szemükben, nem pedig birkák, ami lekezelő, sokakban mégis alázatot és hálát kelt.

Az előadásban egyszerre látjuk a rothadó értékeket és a trendet, miszerint a pénz és a hatalom az isteneink, az angyalok pedig képtelenek egyben tartani bennünket. A közösségek kétségbeesetten nyúlnak egymás felé, hátha segíthetjük a másikat, felkapaszkodhatunk, vagy felhúzhatjuk egymást, miközben az egyenjogúság és a privilégiumok megtartásának ambivalens harcába keveredünk. Az Angyalok Amerikában vallássá emeli a kapitalizmust és a gyűlöletkampány intézetét, bemutatva, hogy New York egy rothadó alma csupán, ami kívülről fényes és csábító, belülről aljas és hazug. Az álom, melyet eredetileg az ország képviselt mára olyan olvasztótégellyé vált, amit belviszályok szakítanak apró darabokra. Nem csoda hát, hogy egy új megváltóra vágyik mindenki. Ahogyan ezt a hibát a jelenben is elkövetjük, olyanokat ruházunk fel képzeletbeli képességekkel, akik nem biztos, hogy kiérdemlik a tiszteletünket és a bizalmunkat, miközben visszás elvárásokat támasztunk egymás irányba, illetve azok felé, akik hús-vér emberként próbálnak hitelesek maradni az illúziók birodalmában.

Színház: Radnóti Miklós Színház
Link: https://radnotiszinhaz.hu/repertoar/angyalok-amerikaban-1/
Előadás: 2025.10.28.
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=61oGgC0g3IA
Darab hossza: 210 perc, két szünettel
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/angyalok-amerikaban-elso-resz-kuszobon-az-ezredfordulo/directing-50619
Fotókredit: Radnóti Miklós Színház – Dömölky Dániel

Értékelés: 9,5/10

Smaragd Sárkány