Yu Aida mangája nyomán egy folytatás is született a Gunslinger Girl-höz, Il Teatrino alcímmel, illetve két OVA-val. A bérgyilkos lányok kalandjai tovább folytatódtak, ezúttal a bemutatkozások után egy kerek történetet varázsoltak elénk az alkotók. Meglepő módon az anime létrejöttét az Arland Studio vette át, és a közreműködők is lecserélődtek.

KOKIA: Tatta Hitotsu no Omoi

Jean, Rico, José és Henrietta közös küldetésen dolgoznak Olaszország pompázatos vidékén. Miközben a lányok igyekeznek beilleszkedni a környezetbe és élvezik az itáliai élet nyugalmát és harmóniáját, a felszín alatt természetesen egy terrorszervezet kiiktatásán fáradoznak. Ellenfelük ráadásul egy hasonló korú srác, Pinocchio lesz, aki tragikus sora folytán csatlakozott a maffiához. A kiborgoknak nincs könnyű feladatuk, mert a fiú sokkal fürgébb, eszesebb és hiába a számtalan erősítés és a reflexek teljes kiélezettsége, egy harcművész mozdulatai ellen ezek mit sem érnek.

Az Il Teatrino sokkal érzelmesebb, mint az első évad, a hangsúly elsősorban erre a drámai, melankolikus felütésre épül. A gyerekek ugyanis másként kezelik az adott helyzeteket, az agy működése, a hormonok sokasága bizony módosítják a lányok lehetőségeit. Bár profi, kiképzett gyilkológépek, de a kudarcot, a tragédiákat, az ügyetlenkedést, a bénázást és a visszautasítást nem igazán képesek feldolgozni. Ez már a korábbi részekből is kidomborodott, de a folytatásban fókuszba is kerül.

Ahogyan a kiválasztott lányok is egyfajta tragédián estek túl a múltban, úgy a felügyelőik, a bátyuskák is küzdenek a saját árnyaikkal. Mindenki egy keresztet cipel a hátán, és ebből táplálkozva tudattalanul is a közvetlen környezetére vetíti ki a félelmeit. Míg a felnőttek ezt nagyjából képesek kezelni, addig a fiataloknál tetten érhető az erős frusztráltságból fakadó düh és csalódottság. Az Il Teatrino pedig szemléletesen párhuzamba állítja ezeket az érzelmeket, a reakciókat és a kezelési formákat. A Nikita típusú viszony kiválóan alkalmas az efféle dualitások bemutatására.

Ahogyan felvezettem, előtérbe kerül a gyermeki agy, személyiség éretlensége, és az ebből eredő bizonytalanság és szélsőséges érzelmi hatások. A cyberpunk animék gyakran foglalkoznak azzal, hogy hol a határ az ember és a gép között, mikor veszítjük el az egónkat, honnan tudhatjuk, hogy nem csupán egy írott program vezényli a cselekedetünket. Az Il Teatrino egyértelműen aláhúzza, hogy a test kibernetikus feljavítása nem változtat azon, hogy értelmileg miként fejlődünk, mert az már a DNS-ünkből és önszorgalmunkból fakad. Hiába a túlhúzott erős és gyorsaság, ha a taktikai érzékünk nem fejlődött ki, és nem tudjuk lereagálni a környezetünkben bekövetkező spontán változásokat. A nagy és nehéz test ugyanis a tehetetlenség folytán ugyanúgy vonzódik a föld fel, miként az egyensúlyi pontjából kibillentett bármilyen más tárgy. A meglepetés és a logikatlan kaotika ereje ugyanis könnyedén legyőzi a rutintalan fegyverhasználat vagy harcművészt.

Az erő és az ész csatája ez az anime, az érzelmek és a tapasztalat előnyeit veszi számba. Másik oldalról folytatódik a terrorizmus elemzése is, avagy az indokok és a következmények bemutatása. Ügyesen járja körbe, hogy az erőszak bizony erőszakot szül és egyáltalán nem lehet jusztifikálni a lányok cselekedetét sem. Hiába a nemes szándék, egyáltalán nem különböznek Pinocchiotól.

A név természetesen nem véletlen, és egészen beszédes. Pinocchio eltompult érzékeit, kialakult reflexeit annak köszönheti, hogy kívülről formálták, miként egy fabábot. A mindennapi élete, melybe betekintést nyerhetünk, egyfajta segélykiáltás, vágyakozás, hogy valódi kisfiú szeretne lenni. Érzelmekkel, barátokkal, boldogsággal és harc nélkül. De a múltja mindezt nem engedélyezi, a parancsokat teljesítenie kell és mindezeket félelem, megbánás és gondolkodás nélkül teszi. Bár az ő teste nem esett át kibernetikus módosításon, ő sem különb, mint a lányok, csak egy robot, egy eszköz, mely kérdés nélkül teljesíti az utasításokat.

Hiroshi Ishiodori (Bubblegum Crash) főrendező irányítása alatt az Il Teatrino munkálatait Akira Mano (Ghost Hunt) felügyelte. A grafika ugyanolyan pasztellvilágot mutat be, mint az előző évad, az itáliai idill ezúttal Tsutomu Nishikura (Samurai Jam -Bakumatsu Rock-, Inazuma Eleven) művészeti vezető érdeme. A karakterek sem igazán változtak, bár ezúttal Noboru Sugimitsu (Legend of the Condor Hero, Tytania) alkotta meg őket. A zene továbbra is varázslatos, érzelmes és zseniálisan tárja elénk az olasz hangulatot. Kou Otani (Another, Blade of the Immortal, Shakugan no Shana, SoulTaker, You’re under arrest) gondoskodott róla, hogy el tudjuk képzelni a gyönyörű tájakat.

Tada Aoi: Doll

Az Il Teatrino OVA-ja egy mellékszálat mutat be nekünk, Jean múltját ismerhetjük meg, miképpen a sorozat folyamán Marcoét is. Ez a történet is csak aláhúzza azt, hogy a különböző erőszakos cselekmények, amelyekkel az életünk során szembesülünk bizony befolyásolnak bennünket és döntéseinket. A vidám és kedves természet egy tragédia folytán teljesen ellentétes állapotba fordulhat, mely látszólag érvényesítheti a múltunkra adott reakcióinkat. De korántsem predesztinált helyzetről van szó, a saját választásaink juttatnak el minket oda, ahova érkezünk.

Az anime nem mond ítéletet, csak bemutatja azokat a pontokat, melyek deformálhatják a személyiségünket. A terroristák esetében ezért aláhúzza az ártatlanokkal szemben tanúsított magatartás helytelenségét, de időt szakít arra is, hogy a másik fél érveit is felsorakoztassa. Ez azonban nem változtat az alapokon. Az erőszak erőszakot szül. A gyermek pedig lehet gyilkológép, de érzelmileg sosem lesz fejlettebb, mint egy felnőtt.

Értékelésem: 9/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Gunslinger_Girl, https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=8977
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=msx9MDbNxOs
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/gunslinger-girl-227291.html
Bluray megvásárolható: aktuálisan nem

Smaragd Sárkány