2020. jún 15.

A Római Birodalom ingatlanberuházása Galliában

írta: Emerald Dragon

Asterix: Az istenek otthona (2014)

Az Asterix-sorozat 9. részéhez ismét 8 évet kellett várni. Az Asterix: Az istenek otthona immár 3D animációval készült, francia-belga koprodukcióként. A rajzfilmet az azonos címet viselő 17. képregényből adaptálták. A Belvision, a Grid Animation és a M6 Films projektjét Alexandre Astier és Louis Clichy rendezése nyomán vitték a vászonra.

Cézárnak elege van a gallokból, pláne a kis ellenálló faluból és Asterixből meg a varázsitalukból. Ezúttal zseniális tervet eszel ki, hiszen, ha az ellenség nem hódol be Rómának, akkor egyszerűen odatelepülnek a környékre, ekképpen lehetetlenítik el az ott lakók életét. Az ötlet megvalósítása érdekében megbízza Pluszminuszt, hogy tervezzen emeletes lakóházakat a falu közelében fekvő erdős részre. Ha szépen lassan kitermelik a fákat, elpusztítják a gallok vadászterületét, és tele lesz rómaival a hely, talán eltakarodnak onnan és teljes lesz a győzelme.

Azonban Asterix és Obelix, Csodaturmix varázslatai segítségével mindent megtesznek annak érdekében, hogy az erdő és a vadkanok megmaradjanak. Arra azonban nem számítanak, hogy rossz embereken segítenek, így választás elé állítják őket. Vagy beköltöznek a szép új házakba vagy szembeszállnak a rengeteg civillel, akik egy éjszaka alatt beköltöztek.

Az új kaland során elsősorban a látványvilág változott, hiszen ezúttal 3D animáció formájában jelennek meg a karakterek. Bevallom, eléggé féltem majd ettől, hiszen a Hupikék törpikék esetében meglehetősen lehangolónak bizonyult az élmény. Bár ott talán a kor is hozzátett a hatáshoz. Az animáció azonban kellemes csalódást nyújtott, a karakterek felismerhetőek és nem lettek túlságosan nevetségesek. Bár a rajzfilmekhez képest a vígjáték elemek éppen emiatt megváltoztak, a poénok szerencsére nyelvi szinten is megmaradtak, így élvezhetőek.

Az ellenállás továbbra is a központban maradt, illetve a rómaiak ügyetlen tervei is kimondottan frappánsan lettek felvezetve. Ezúttal komoly veszélyt érezhet a néző, hogy a gallok a civilizált világba asszimilálódnak. Mert ez a fő témánk, a kényelmes jövő, a modern technika, valamint az urbanizáció és a természet, a múlt, a folklór állnak szemben egymással. Nincs olyan éles dráma, mint Miyazaki animéi esetében, de a vígjáték eszközeit frenetikusan vetették be az alkotók.

Ahogyan az várható, mindig akad valaki, akit megrészegít a pénz és a meggazdagodás lehetősége, a szép új világ nyújtotta egyszerűbb élet reménye. A társadalom folyamatosan változik és az ellenállás nem csak hasztalannak, de érthetelennek is tűnhet a külső szemlélő számára. Azonban a csapda egy idő után nyilvánvalóvá válik, ahogyan az Asterix: Az istenek otthona fátylán is fokozatosan átüt a kritikai felhang. Hiszen a valóságban a szabadság és a nemzeti integritás megőrzése a tét, bár korántsem a mai felfogás szerinti nacionalista életszemlélet szemszögéből nézve.

Erre pedig Pocimanusz karakterén keresztül mutatnak rá az alkotók, aki tombolán nyeri az első lakást, illetve a rabszolgák viselkedéséből is érezzük, nem a vaskalapos ideológiák kerültek a középpontba. Sokkal inkább az eredeti koncepció kerül elő. És Asterix, Obelix, Csodaturmixszal karöltve lesznek kénytelenek megmenteni a törzset az integráció és az asszimiláció néphódító törekvéseitől.

Bizony, nem mindegy, hogy van-e választásunk, vagy a szabadságunkat kell feladnunk a túlélésért. A csapda ebben áll, semmiben sem különbözik a rabszolgától az, akinek minden joga virtuális és valójában önként mond le mindenről, miközben észre sem veszi, mit is csinál. Bár sok esetben igénylik az emberek, hogy helyettük döntsenek, de ezzel visszaélni nem ildomos, mert a történelem számtalanszor bebizonyította ennek veszélyét. De mindezek mellett jut idő az önfeledt szórakozásra, a reklámok és a televízió fricskázására, a nyereményjátékok kifigurázására, illetve a kapitalizmus kinevetésére is. Arról nem is beszélve, hogy egy zseniális Gyűrűk Ura jelenettel is megajándékoztak bennünket!

Ezért meglepő módon az Asterix: Az istenek otthona működőképes, humoros és élvezhető alkotás lett. Bár a hangulata inkább a fiatal generációt szólítja meg, de akadnak üzenetek számunkra is. Az Asterix és a vikingekhez képest némileg merevebb és jobban odafigyel a valódi értékekre, de kritikai felhangját sikerült megőriznie. Sajnos azt nem mondanám, hogy többször nézős, de egyszer érdemes vele próbát tenni.