Még az Anilogue filmfesztivált is megjárta ez a mű, pont egy évvel azelőtt, hogy odatévedtem volna a Cinegore jóvoltából. A Train to Busan című horror előzményfilmjének szánták, és kiváltképpen jól találták el a hangulatát, így megérdemelten vett részt a felhozatalban. Murphy barátom írt is róla egy cikket, így akit a Seoul Station más szemszögből is érdekel, olvassa el azt is bátran.

Hye-sun elmenekült előző életéből, de csak csöbörből vödörbe keveredett. Unta már a kurválkodást, és jött a herceg, fehér lovon, megmentette őt, békésen éldegélnek kis szöuli albérletükben. Leszámítva azt, hogy Ki-woong naphosszat henyél, az össze pénzüket a közeli internetkávézóban költi el, így már a lakásban sincs maradásuk. De ha nincs hol lakniuk, akkor igazából a szórakozásra sem marad lóvéja a srácnak, tehát nyilvánvalóan eljött a lány ideje, hogy törlesszen az adósságból. Neki ugyanis semmi kedve dolgozni, de Hye-sun azért szemrevaló menyecske, meg hát a lábai közé azért bárkit beengedett régebben is, miért is ne futtathatná ő a kedvesét. Ehhez azonban a hölgyeménynek is volnának keresetlen szavai.

Suk-gyu meglátja lánya hirdetését a neten, és lévén jó ideje eltűntnek hitte, fel is hívja a számot. Ki-woong-ot könnyedén csapdába csalja, és megpróbálja kiszedni belőle Hye-sun tartózkodási helyét. A fiú el is kíséri őt az albérletükbe, azonban ott nem a barátnőjét találják.

Szöul városának vonatállomásán egy különös fertőzés bukkan fel, amely villámgyorsan elterjed a hajléktalanok között. Mivel velük senki sem törődik, nem figyelnek oda, amikor jelezni próbálják a járványt, így a közelben tartózkodóknak esélye sem lesz a védekezésre. A rendőrök sem szeretnének a nyomorult kitaszítottakkal foglalkozni, azt hiszik, hogy simán elhessegetik őket, azonban a fertőző harapás pillanatok alatt megváltoztatja a véleményüket.

Ebben a helyzetben viszonylag nehéz túlélni, pláne, ha az utcán nőttél fel, és nincs hová menekülnöd. A társadalom kivetett magából, nem számíthatsz senkire. Fokozottan igaz ez, ha nő vagy, akit mindenki csak kihasználni szeretne. Azért a lukért értékelnek csupán, amit a lábaid között hordasz, de csak azért, mert a pénzforrás mellett némi kényelmet és szórakoztatást is biztosít a férfiak számára.  Nem számít, hogy okos vagy, ha ide jutottál, nincs kiút, elveszel és tárggyá válsz mások szemében. Egyedül akkor van esélyed, hogy ne alázzanak meg túlságosan, ha fertőző, randa vagy őrült személyiség vagy.

A társadalomkritika belerobban az arcunkba, mintha George A. Romero készítette volna ezt az alkotást is. Kitűnően beleillik a zombifilmek hangulatába és vonalába, hiszen egy bizonyos réteget és jelenséget emel ki, és állít pellengérre. Legalábbis a szónak azon értelmében, hogy kendőzetlenül, lecsupaszítva és naturalista ábrázolásmóddal tárja elénk azt. Az első gondolat ellenére, ami az utazásról és az ingázásról próbál bennünket meggyőzni, mint zombiszerű cselekedetről, végül egészen mást mutat be a nézőközönség számára.

A hajléktalanokkal ugyanis valóban kevesen foglalkoznak, egy járvány vagy gyilkosságsorozat sokszor feltáratlan maradna, ha nem volnának bizonyos emberek, akik erre felhívják a figyelmünket. Gondoljunk csak Hasfelmetsző Jack legendájára, vagy éppen Chikatilo tevékenységére. Ha más népcsoportokat céloztak volna meg, valószínűleg hamarabb elkapták volna őket. Ez pedig igazi tragédia, mert ki tudja, hány megoldatlan ügyről nincs tudomása a rendőrségnek sem.

A gore szerepe a Seoul Station esetében meglehetősen egyértelmű, és a brutalitás csak aláhúzza az alapgondolatot. Az erőszak ugyanis kiváltképpen sokkolóan hat azért, mert a környezet nem igazán reagál a hajléktalanok tébolyultságára és megbetegedésére. Első körben nem is hajlandóak azzal foglalkozni, inkább leseprik az asztalról, igyekeznek kizárni látókörükből és élőhelyükről a gyanús elemeket. Mivel nincs félelem-érzet, csupán viszolygás, így a kór terjedésének semmi nem szab gátat.

A történet frappánsan felépített, kezdetben megismerjük az alapszituációt és elvetik bennünk a gondolatot, hogy mi is lesz a jövőben. Utána váltunk, hogy a főszereplőket is bemutassák, illetve azok tragédiáját, múltját és kilátástalanságát is aláhúzzák. Utána indulnak be az egyre gyorsuló és sűrűsödő események, melynek folytán ráébredünk a probléma okára is. Végül megkapjuk az apokaliptikus képet is, némi üzenetet csempésznek a műbe, látványos karmikus gondolatokkal árasztanak el bennünket, hogy vádlón ránk mutatva a Train to Busan felé tereljék a figyelmünket.

A Seoul Station igazán kellemes meglepetés, valódi gore élménnyel és zombiapokalipszises hangulattal ajándékoz meg bennünket. Yeon Sang-ho (The King of Pigs, Train to Busan), dél-koreai rendező olyan élménnyel ajándékoz meg bennünket, mint a legjobb Romero alkotások. Van társadalomkritika, borzongás, béna és tragikus karakterek, kilátástalanság, döntési helyzetek, képmutatás és erőfitogtatás, önös érdekek és belső félelmek is. Kötelező a műfaj rajongói számára!

Értékelésem: 9/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Seoul_Station_(film)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=3CoTGl9PYUc
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/-286721.html
Bluray megvásárolható: Seoul Station [Blu-ray] [2017]

Smaragd Sárkány