Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy miről is szól a Baccano!, hiszen elég sok problémába ütközünk, ha csak arról az oldalról próbáljuk megközelíteni, mi is történik benne pontosan. Nem beszélve arról, hogy a szereplőknek van-e egyáltalán közük egymáshoz, vagy teljesen random módon lettek összedobálva, kiemelve egy-egy szituációban. Fura, mégis magával ragadó és lekapcsolhatatlan animét mutatok most nektek.
A Baccano kicsit képregényszerű, de elsősorban gengszter-horror, horror-komédia.

Paradise Lunch: Guns & Roses

Ahol az egész elindul… egy iroda, ahol éppen arról beszélgetnek, hogyan kategorizálják be az elmesélésre kerülő történetet, miről is szól, és vajon hol is kezdődött el. A két alak részt vettek egy utazáson, és a furcsa eseményhez vezető szálakat próbálják összeszedni.

„Why do we feel that these rainbows are so fairytale like?”
„Miért érezzük úgy, hogy ezek a szivárványok olyan meseszerűek?” /szerk. ford./

Pontosan erről van szó, megfoghatatlan és tündérmese-jellegű ez a mű. Nehéz megnevezni a főszereplőt, avagy megmondani egyik személy fontosabb-e, hangsúlyosabb-e a sztori folyamán, mint a másik. Akadnak olyanok, akik meghatározó(bbnak tűnnek), de az egészet tekintve senki sem jelentéktelenebb a másiknál. Van olyan szituáció, amely fontosabb(bbnak tűnik), de egyikre sem húzható rá konkrétan ez a jelző – ez a felütésünk, erről értekezik a két kezdő karakter, példákkal és filozófiai érveléssel alátámasztva saját véleményüket. A másik kérdéskör, amit körbejárnak az az újságíró felelőssége a történet interpretálásával (történethűség) kapcsolatban.

"Depending on who you place in the same situation, the characteristics of said incident change kaleidoscopically. In other words, there is one incident. However, there are as many stories explaining it as there are people involved in it."
/Gustav Saint Germain/
„Attól függően, hogy kit helyezel ugyanazon szituáció középpontjába, úgy változhat a történet, miként a kaleidoszkópot forgatod. Más szóval, hiába van csupán egyetlen esemény, legalább ugyanannyi magyarázata van, ahányan részt vesznek benne.” /szerk. ford./

Az anime különböző szereplőket mutat be nekünk, akik (eleinte) sem térben, sem időben nem érintkeznek egymással. Pár maffiózót, gengsztereket, gazdag embereket, erőszakos férfiakat, egy feltalálót, egy kisfiút, családokat, valamint egy rablópáros ismerhetünk meg. Ugrálunk az időben az 1920-40-es években. Mindegyik sztori magával ragadó, izgalmas és egyedi. Látszólag a világon semmi sem köti össze a cselekményeket, ezért önkénytelenül is a Pulp Fiction dereng fel az emlékeinkből, hiszen képregény-hangulatú az alkotás.

Erre utal a cím is, a Baccano, amely körülbelül zűrzavart, hűhót, kalamajkát jelent. Az egész kaotikus történetmesélés pontosan olyan jól működik, mint Tarantino filmje esetében is.

Van ugyanis valami, amely összekapcsolja a karaktereket. Ez elég hamar ki is derül, mert mindannyian halhatatlanok. Legalábbis a szónak azon értelmében, hogy gyakorlatilag bármilyen sérülésből képesek regenerálódni. Ezen azt értem, hogy a levágott testrészeiket is visszanövesztik. Nem működik a fejlevágás, agyszétzúzás, elégetés, savban fürdetés, kibelezés, szívkivágás, de egyéb módszer sem. Mindenki megnyugodhat, ezeket demonstrálják is – a Baccano igazán kellemes gore részleteket, kreatív kivégzéseket rejteget.

Beszéljünk kicsit az alapszituációról. Az egész – talán – 1711-ben kezdődött egy alkimistákat szállító hajón. Az emberek megidéztek egy entitást, amely megismertette velük a halhatatlanság elixírjének titkát. Legalábbis magát a szert megkapták és örökéletűvé váltak, de a receptet csak egyikőjük tudta.
Létezik azonban pár szabály, amelyet be kell, hogy tartsanak. Egyik például az, hogy egymás előtt csak a valódi neveiket használhatják, hogy azonosíthatók legyenek – furán hangozhat, de valahol érthető kritérium, hiszen gyorsan elvesztenék egymást szem elől, amely eléggé magányos élethez vezethetne. A másik pedig, hogy „csak egy maradhat”, azaz meg kell ölniük egymást. Erre miért is van szükség és miért lényeges? Azért, mert csak egyféleképpen pusztítható el egy másik halhatatlan: a másik homlokára kell tenni a kezét és arra gondolnia, hogy fel akarja falni. Ez az egyetlen mód. Az előnye pedig, hogy az illető minden tudása a másikba vándorol. Ismerős, ugye?
Az alkimisták nagy része úgy dönt, hogy nem szeretnék legyilkolászni egymást. Egyikőjük, Slizard Quates viszont elhatározza, hogy Ő lesz az egyetlen, aki ezt az erőt birtokolja. Ezért a többiek szétszélednek és csak hosszú idő elteltével találkoznak újra. Nyakatekert történet, annyi bizonyos!

Az izgalmas cselekményen túl természetesen boncolgatnak témákat is, melyek azért általánosak az ilyen típusú drámák esetében. Hiszen a halhatatlanság kérdése már régóta foglalkoztatja az emberiséget, így az is, mihez kezdenénk efféle hatalommal, hogyan boldogulnánk, ki meddig menne el és hol húzná meg a határt. Meghalni azért nem lehet kellemes érzés, így valószínűleg kerülnénk az efféle helyzeteket, a fájdalomhoz ugyanis nem könnyű hozzászokni, a kínzásokról nem is beszélve. De azért akadhatnak mazochisták is, akik még élvezhetik is a különböző kivégzési módokat vagy jót szórakozhatnak mások reakcióin. Az emberi elme torzulásai egy ilyen erővel megsokszorozódhatnak.

A legizgalmasabb mégis a történetvezetés, a képkockák rakosgatása, a puzzle összeállása. Mert az anime titka igazán ebben áll, és bizony ez a másik fő témánk, hogy minden nézőpont kérdése, és a teljes kép csak akkor alakul ki, ha minden szereplő, illetve megfigyelő hozzáadja a saját információit, tudását a végső anyaghoz. Olyan ez, mint mikor egy csatát, egy verekedést mesélnek el, és bizony mindenki másra koncentrál, elsikkadnak, megváltoznak a részletek, a réseket kitölti az agyunk, a fantáziánk.

A sorozat érdekessége, hogy 13 rész ment csak le adásban, az utolsó 3 csupán DVD-n volt elérhető. Hogy szükség van-e az utolsó epizódokra a történet megértéséhez és azok zárják-e le a sztorik, azt nem fogom elmondani, mindenki fedezze fel magának.
Ryōgo Narita (Chaos Dragon, Durarara!!) regénysorozatából a Brain's Base stúdiója készített animét, de csupán egy részletét adaptálták, hiszen máig is fut a mű. A Baccano! a 2006-2008 között megjelenő mangát eleveníti meg és Takahiro Omori (Durarara!!, Hell Girl, Natsume's Book of Friends) rendezte. Takahiro Kishida (Arjuna, Durarara!!, JoJo's Bizarre Adventure: Golden Wind, Noein, Puella Magi Madoka Magica the Movie) karakterdizájnja visszarepít bennünket az 1930-as évekbe, erősen Scorsese-jelleggel ajándékozva meg a nézőket. Akira Itō (AKB0048, Denpa teki na Kanojo, Beautiful Bones: Sakurako’s Investigation, Mezzo, Shadow Star Narutaru) művészeti vezetésének hála a grafika tökéletesen simul a háttérbe, néhol sötét tónust alkalmaz, hogy a gore jeleneteknek némileg élét vegye, de a vér azért szépen fröcsög, mint a maffia-filmekben. A felütő zenét Makoto Yoshimori (Hotarubi no Mori e, Natsume's Book of Friends, Durarara!!) szerezte és egyszerűen zseniálisan passzol a hangulathoz!!!

 „Cast aside the illusion that there is a beginning and end to the story.
The story has no beginning. And it has no end.
All there is, is a performance of people connecting, living, influencing each other, and departing.”
/Gustav Saint Germain/

„Ne ringasd magad illúzióba azzal, miszerint mindennek van eleje és vége.
Egy történetnek sosincs kezdete. Ahogyan vége sincs.
Ami egyedül létezik, csupán az emberek, akik találkoznak, élnek, hatnak egymásra, majd elválnak útjaik.”
/szerk. ford./

Kinek ajánlom: akinek tetszett a Pulp Fiction, aki szereti a kicsit szétszórt történetfonalakat és kedveli a puzzlet. Vérnek nem vagyunk híján, kenyeret mindenképpen fogyasztanék hozzá.

Kaori Oda: Calling

Értékelés: 8,5/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=7492, https://en.wikipedia.org/wiki/Baccano!
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=MtuNdtfMlJ0
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/baccano-249385.html
Bluray megrendelhető: Baccano [Standard Edition] [Blu-ray]

Smaragd Sárkány