A szórakoztató animék közül akadnak laposabbak, zseniálisan komponáltak és olyanok is, ahol akár folytatást is elviselnének a rajongók. A One Punch Man esetében eléggé olyan évadzárót kaptunk, ami rengeteg kérdőjelet hagyott maga után. Ezért örömünkre szolgált a tavalyi bejelentés, hogy áprilistól ismét visszatér a képernyőre mindenki kedvenc hőse, Saitama. A képregény és szuperhős paródiák koronázatlan királyánál azonban felmerült, mennyire tud kreatív lenni az alkotó, azaz továbbra is olyan meglepő és mulatságos lesz-e a történet, vagy kiég és csak a nosztalgia tartja életben az érdeklődést.

JAM Project: Seijaku No Apostle

A folytatás nem ott tér vissza, ahol elvártuk volna, inkább egy új felütéssel indít, mely során két fontos információt tudunk meg a világról. Amellett, hogy Saitama továbbra is próbálkozik feljebb jutni a ranglétrán, de nem igazán tekintik komoly ellenfélnek, megjelenik egy izgalmas karakter, Garo, aki a többiekkel ellentétben nem a szuperhősök csapatát szeretné erősíteni, hanem a szörnyeknek drukkol. Célja, hogy megverje az összes önjelölt igazságosztót, és ő legyen a legerősebb a világon. Egyfajta antihős, aki nem titkoltan száll szembe az alapállapottal és a rajongással.

Időközben fény derül rá, hogy a szörnyek is egyfajta szervezetbe tömörültek, és egyfajta akcióval készülnek az emberiség ellen. Cél a hatalomátvétel és a humánok leigázása, a hősök megsemmisítése. Mindehhez egy titkos projektet indítanak be, mely kissé az első évad eseményeit is megmagyarázza.

A One Punch Man folytatása első látásra komolyabb hangvételűnek tűnhet, de nem kell aggódnia, egyáltalán nem lesznek drámai epizódok. Saitama karaktere a kulcs ehhez, illetve a szörnyek iszonyatos elbizakodottsága és sztereotípiákat felvonultató megjelenése. Minden olyan hibát elkövetnek, amelyeket általában a képregényekben, rajzfilmekben és regényekben megszoktunk. Kedvenc hősünk pedig továbbra is a kritikus pillanatban, egyetlen ütéssel péppé zúzza őket. A koncepció állandó, de némileg ritmust váltottak az alkotók.

Fő témaként a paródia és a kifigurázás maradt, de ezúttal a szövetségek kerültek célkeresztbe, valamint azok az antihősök, akik árulóként a másik oldalra állnak át, vagy éppen saját terveiket próbálják megvalósítani. A horrorfilmek hőskorából is előbukkannak az ismert szörnyetegek, melyek izgalmas képességeikkel próbálnak lecsapni áldozataikra. A motiváció persze alapjában véve teljesen laposnak tűnik, így kissé megfejelték az egészet egy Pindúr Pandúros, Batman-es, X-men-es Monster Association-nel, hogy úgy tűnjön, együtt erősebbek lehetnek.

Az innováció mellett persze Saitama is igyekszik rájönni, miért is nem tisztelik őt, mi is a kulcs a valódi szuperhősséghez A képességek ugyanis nem mindig pszichés eredetűek, a legtöbben iszonyatosan sokat gyakorolnak, hogy egy harcművészetet elsajátítva mesterekké váljanak. Ez az aspektus kerül a paródia célkeresztjébe, a versengések, a titkos technikák, a véres sport és az emögött húzódó büszkeségek, önteltségek és viccesebbnél mókásabb mozdulatsorok. Ergo ezúttal a konzoljátékok és a shounen is fricskát kap, ügyesen figurázzák ki a rá jellemző álheroikusságot.

Aki odafigyel, számtalan egyéb poént is találhat az aktuális kor divathullámaiból vagy éppen hype-jaiból. Ez pedig igencsak humorossá és életszagúvá varázsolja a One Punch Mant, amellett, hogy nem megy el retardált, túltolt irányba. Saitama hozza a rá jellemző naivitást, könnyedséget és furcsa igazságérzetet. Genos istenként tekint rá, ezzel pedig teljesen egyedül van, a többiek nem képesek felismerni a hatalmát. Garo… nos ő inkább egy Goku paródiának tekinthető, hiszen egyre erősebb szeretne lenni, és hasonló lépcsőket jár meg, mint a Dragon Ball hőse. Amúgy is ráfért már egy kis kifigurázás a karakterre, adott volt a lehetőség a harcművészetek górcső alá vétele kapcsán.

A társaságokba tömörülés izgalmas színezetet kölcsönös a második évadnak, Saitama nyugalma, sztoikussága és unalma zseniálisan nevetségessé teszi a képregényfiguráinkat. A második évadot a J.C. Staff Stúdiója vette át, a rendezői székbe ezúttal Chikara Sakurai (Magimoji Rurumo) ült. Szerencsénkre a művészeti vezetés a karakterdizájn felelősei változatlanok, így a karikaturista ábrázolásmód, a szuperhősös, szörnyfilmes feeling megmaradt. Makoto Miyazaki muzsikája ezúttal is szórakoztatóan cseng a fülünkben, tökéletessé varázsolva az anime hangulatát.

Makoto Furukawa: Chizu ga Nakutemo Modoru kara

A One Punch Man folytatása ugyanúgy működőképes, mint az előzmények, de némileg ütemet váltunk, és a heroikusabb művek kerülnek a fókuszba. Örömömre szolgált, hogy a szórakoztató jelleg megmaradt, de nem vált unalmassá, inkább új ellenfeleket és problémákat próbáltak előszedni az alkotók. Rejtélyeket bontogatnak, a világról alkotott képünket igyekeznek kiterjeszteni, ezzel számtalan egyéb animét juttatva az eszünkbe. Mivel továbbra is maradtak nyitott kérdések, mindamellett, hogy az aktuális fő szálat elvarrták, így reménykedhetünk a folytatásban, újabb ellenfelekben, nagyobb kihívásokban és persze egy nagy adag szórakozásban.

Értékelésem: 8/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21282
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=78ngg0SRlEI
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/one-punch-man-274753.html
Bluray megvásárolható: hamarosan
Smaragd Sárkány