A 19. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál egyik nagy meglepetése egy független japán anime volt, melyet az alkotó teljes egészében kézzel rajzolt. Maga a mű nem csak ezért különleges, hanem hangulata, története és témája is szokatlan, bár sok hagyományos elemet ötvöz. Az On-Gaku: Our Sound Kenji Iwaisawa varázslatosan szórakoztató filmje, melyet a zenész társadalomnak ugyanúgy nem illik kihagyni, mint a Heavy Trip című finn alkotást.

Kenji a középiskolák réme, igazi fenegyerek, már a megjelenése is meghátrálásra késztet mindenkit. A fiú, és két társa Ota és Asakura rettegésben tartják a környéket, de az idegen bandáktól is megtisztítják azt. Kenji meglehetősen impulzív személyiség, de nem túlságosan eszes. Ezt szemlélteti, amikor az ellenséges iskola vezérét készülnek lezúzni, de fogalmuk sincs, merre is van a másik suli. Végül random egy bokszteremnél kötnek ki, ami talán új hobbi lehet a számukra. De Kenji, egy utcai rablást szemlélve ráeszmél, ő valójában egy zenebandát szeretne alapítani. Miután egy gitár megőrzésével úgyis megbízták, ráveszi társait, hogy nyúljanak le hangszereket az iskolából és csapjanak a lovak közé. Így alakul meg a Kobujutsu (ősi küzdősport), két basszusgitárral és egy dobbal támogatva. A kedves lány, Aya még támogatja is őket, mert elvarázsolja a három srác zenéjének nyersessége és ereje. A fiúk ugyanis egyáltalán nem értenek a muzsikához, viszont nagyon lelkesek.

Bandák közti feszültség ide vagy oda, Kenjit nem érdekli más, csak a basszer pengetése és a zenész világ felfedezése. Miután kiderül, hogy egy Kobijitsu nevű banda is létezik, bemutatkoznak nekik és összevetik tudásukat. A japán hagyományörző zenekar népzenét játszik, vezetőjük Morita, aki halálra rémül a rossz hírű alakok közeledésétől. Ám meglepetésére az ősi erejű, mély hangokkal operáló, nyers és kiforratlan dallamok elnyerik tetszését és pillanatok alatt elhívja a triót az augusztusi rockfesztiválra fellépőnek. Mindezt egyedül Oba, az ellenséges iskola bandájának feje nem nézi jól szemmel, mert már rég bunyóztak egy jót és le szeretne számolni a rettegett Kenjivel.

Kenji Iwaisawa (Hina is Beautiful) egyedül írta, rendezte és rajzolta az egész animét. Stílusa kimondotta egyedi, bár néhol elnagyoltnak tűnik, én inkább a sztereotipizálást emelném ki, mint legfontosabb eszközt. A látványvilága ezért a régebbi iskolákat idézi, a hangsúly a karaktereken és nem környezeten van. Azokat a szereplőket dolgozza csupán ki, amelyek a fókuszban vannak. Meglepetésünkre a zenei betétek kimondottan érdekesek és emiatt egyben ambivalens érzést keltenek bennünk.

Kimi no Yokogao - Kobijutsu Best

Az On-Gaku önmagát sem komolyan vevő vígjáték, melynek karakterei némileg sztereotipek. Az átlagos középiskolai bully tarkopasz, vicces bajuszt hord és rezzenéstelen arccal, határozott kiállással bárkit megfutamít, mozdulnia sem szükséges. A legendáját ismeri az egész város, eszét pedig véletlenül sem merik kikezdeni, félve a következményektől. Márpedig Kenji nem okos, csak impulzív és taktikás. Oba áll a másik oldalon, aki látszólag rettegett vezér, de egy jelenetből kiderül az ő gyengesége is. Aya pedig az a lány, aki mindig is csodálta a rosszfiúkat, a nagy és erős férfiakat, csillogó szemmel rajong bármiért, ami kicsit is nyers, izzadtságszagú és brutális.

Három tesztoszteronbomba kitalálja, hogy zenélni fognak és az sem tántorítja el őket, hogy nem értenek a hangszerekhez. Költeni úgysem kell rá, hiszen elviszik az iskolai szakkör arzenáljából, amire szükségük van. Aztán már csak ütemesen verni kell a dobot, és pengetni a basszusgitárt. Meg az elektromosat, ha egyáltalán meg tudják különböztetni egymástól a kettőt. Az sem számít, hogy végül két basszerral kötnek ki, és se nevük, se énekesük, de még koncepciójuk sincsen. Csak az ösztön hajtja őket és zajonganak, amíg rá nem unnak az egészre. Mert Kenji számára minden csak addig érdekes, amíg úgy nem érzi, a csúcsra jutott. Akkor leteszi a basszusgitárt és valami igazán nem odaillőre cseréli.

A helyzet képtelenségét tüzeli az is, hogy rajongótáborra tesznek szert, akadnak olyanok, akik támogatják és biztatják őket a szereplésben. Az ellentmondás az első pillanattól egyértelmű, növelve bennünk a témafelvetést: ma már bárki zenélhet, mert az önkifejezés eszközét nem limitálja a tehetség hiánya. Amúgy is a tehetséget nem szakemberek fogják megítélni, hanem a közönség és a producerek. Bármi, ami megfelelő marketinget kap, eladható és így rajongókat fog vonzani. Az öngerjesztő folyamat végén bármi lehetséges. A siker és a bukás is.

Az On-Gaku: Our Sound így válik bandaháborúból vígjátékké, zenés filmből szatírává. Márpedig muzsikát hallhatunk a mű folyamán nem is egyet. Akad köztük egészen meglepő, elfogadható is, de természetesen a rock és metálrajongók is megtalálhatják benne az örömüket. Mert Kenji nem törődik a szabályokkal, csak azt teszi, amit a szíve diktál és addig, amíg élvezi. Rosszfiú ide vagy oda, ez az anime igazán különleges élményt nyújt mindenki számára.

Értékelésem: 9/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/On-Gaku:_Our_Sound, https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=22544
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=KoqptivRx_0
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/ongaku-327244.html  
Bluray megvásárolható: https://www.alltheanime.com/products/on-gaku-our-sound-blu-ray

Smaragd Sárkány