2019. máj 30.

Mit tehet itt egy ló? – Camelot paródia Magyarországról

írta: Emerald Dragon

Sárkány és Papucs (1989)

Vannak közismert történetek, melyeket gyermekkorunk óta kívülről fújunk, és számtalan film, valamint képregény adaptációt megéltek már. A hősies középkori legendák közül Artúr király és a Kerekasztal lovagjai is ide tartoznak. Persze a Disney is animált a sztoriból jónéhányszor, még paródiák is akadnak jószerivel, de a Gyalog Galopp mellett azért van még egy magyar anyag, amit érdemes ismernetek. Hernádi Tibor és Dargay Attila közös munkája, a Sárkány és Papucs fergeteges szinkronnal hasított bele az 1989-es televíziós évekbe.

Camelot várának élete már nem emlékeztet az egykori hősies évekre. Artúr király (Sztankay István) inkább a lovagi tornákat élvezi, valamint a saját történeteivel untatja a Kerekasztal lovagjait. Hű felesége, Ginevra (Almási Éva) belebolondul a perpatvarba, az udvarról folyamatosan fémcsörgés hangzik a hálószobájába, a férje pedig egyáltalán nem törődik vele. Szolgálólánya, Peggy (Halász Judit) azt tanácsolja neki, hogy kérjen segítséget Merlintől (Feleki Kamill), hogy visszahódítsa hites urát. Azonban Arthurnak esze ágában sincs nőügyekkel foglalkozni, inkább Lancelot lovagba (Gálvölgyi János) invesztálja vagyona nagy részét, hiszen a hős minden egyes párbajt könnyedén megnyer.
Merlin viszont éppen szabadságra készül, így elküldi pelinkánját (Miklósy György), hogy kézbesítsen egy szerelmi bájitalt a királyné számára. Azonban a recept nem jól sül el és az elvarázsolt sütemény Lancelot gyomrában köt ki, akibe viszont Peggy szerelmes, a füle tövéig. Kész a bonyodalom, amiből komoly diplomáciai és belső viszály is kialakulhat.

A Sárkány és Papucs mindent kifiguráz az eredetei történetből, akárcsak a Hófehér esetében tették az alkotók. A karakterek alapjelleme ugyan hű a gyökerekhez, de a személyiségük egyéb vonásai kifordítják őket a szerepükből. Nincs semmi hősies a társaságban, inkább önimádó, unatkozó lovagokkal találkozunk, ahol a Szent Grál küldetésnek már nyoma sincsen. Egykor valószínűleg igazi nemes harcosok lehettek, de mára már csak a történeteik és a tornák éltetik őket. A szerelem és egyéb vágyak sincsenek meg bennük, helyette gyerekes játékokkal múlatják az időt, hanyagolják az asszonyaikat.

Hogy mindennek mi köze a sárkányokhoz, no meg a papucshoz? Egyszerű, hiszen az egész történet tótágast van állítva. A szereplők, akiknek hősöknek kellene lenniük, tökéletes papucsok az udvarban. Ugyanígy a nők zseniálisan sárkányosan viselkednek. Góliát, a sárkány (Csákányi László) pedig ugyancsak inkább papucsként jelenik meg, nem pedig szörnyű ragadozóként.

A kép, amellyel megajándékoznak bennünket, ezért még felnőtt szemmel is szórakoztató. Játékos és könnyed, de beszólogat a kor társadalmának is. Nyilván mindenki híresnek számít a maga idejében, de ha már letették a lantot, teljesen átlagos körülmények között élnek tovább. az öt percnyi hírnév után jönnek a szürke hétköznapok, melyek korántsem jelentik a boldogtalanságot, inkább az átlagos problémák kerülnek előtérbe. Ezeket próbálja bemutatni a Sárkány és Papucs, figyelmeztetve, hogy a helyzetkomikumokra érdemes odafigyelnünk. Hiszen a valóság ugyanolyan szórakoztató lehet, mint a kalandok, melyeket regényekben olvashatunk. A legendák mögött pedig érdemes a jelenre is odafigyelnünk, hiszen abban élünk.

Attól eltekintve, hogy ezek nagyon jól hangoznak így leírva, azért kihangsúlyoznám, hogy valójában csak egy vígjátékról, paródiáról írtam némi mókás elemzést. Azaz a mű célja csupán a szórakoztatás, a kifigurázás volt, nem pedig a tanulságok megismerése. Viszont ezt a küldetését tökéletesen teljesítette, a Pastoral együttes és Mikó István zenéje a zálog mindehhez. Páratlan móka és kacagás az osztályrésze azoknak, akik belekezdenek a Sárkány és Papucsba, hiszen kikapcsolódhatnak egy rövid időre a mindennapok szürkeségéből. Én sokadjára látom már, de a kedvenceim közé sorolom.