2019. már 21.

Test, lélek és fém kiméra: GenoCyber

írta: Emerald Dragon

GenoCyber (OAV) (1994)

Ez az OVA igazi mérföldkőnek számít az animék világában. A GenoCyber ugyanis valódi tabukat döntögetett, hiszen az első olyan alkotás volt, amelyben gyermekek kivégzését is ábrázolták. Az Artmic Studionak (Bubblegum Crash, The Hakkenden, A. D. Police Files, Bubblegum Crisis) köszönhető, hogy Tony Takezaki (A. D. Police) 1991-1992 között futó, később csupán egyetlen kötetbe rendezett mangájá adaptálták. Koichi Ohata (Burst Angel, Ikki Tousen) rendezte a horror, gore alapokra épülő művet, a végeredmény pedig valóban korszakalkotónak mondható, bár korántsem hibátlan.

Az ötrészes OVA gyökerében egy jelenség áll, méghozzá az emberi tudathoz kapcsolódó, úgy nevezett Vajuka képesség, mely gyakorlatilag a psziché többfajta kivetülése. Ez jelentkezhet pszichokinetikus erő, vagy telekinézis formájában is. A lényege, hogy az agyunk többre is képes annál, mintsem az eddig felfogható, megmagyarázható lett volna, azonban egy professzor rájött, hogy a kibernetika segítségével nem csak érzékelhető és mérhető, hanem akár kombinálható is ez az erő, mindehhez csak a GenoCyber nevű készülék szükséges. A Kuryu csoport csodafegyvere azonban korántsem veszélytelen és nincs eléggé tesztelve ahhoz, hogy biztonsággal alkalmazhassák. A világbéke veszélye természetesen szükségszerűen felülírja az igényt, és amikor egyre több olyan ember bukkan fel, aki különleges képességgel rendelkezik, az erőszakos tevékenységet valamilyen módon kénytelenek lesznek megfékezni. A GenoCyber két legerősebb egysége Eleine és Diane, akik közül az előbbi, fiatalabbik még igencsak instabil és lázadó természetű. Ráadásul Diane örömmel indul el utána, hogy levadássza elszabadult testvérét. Kettejük párharca azonban nem ér ilyen gyors véget, mert időközben a GenoCyber-t megalkotó professzort megtalálják a terroristák.

A világ, amelyet megismerhetünk, erősen hasonlít az átlagos cyberpunkhoz, melyeket már pár cikkemben bemutattam nektek. Ebben az animében a fő különbség az, hogy nem csupán kibernetikus organizmusok, felturbózott végtagok és testek, agyak és idegek vannak jelen, hanem természetfeletti erő is megelevenedik. Akik a Shadowrun regényeket, vagy szerepjátékot ismerik, azoknak talán ismerős lehet az efféle jelenség, és remélhetőleg izgatottan nyalogatják szájuk szélét. A GenoCyber a horror és a gore rajongóinak is megfelelően kedveskedik, hiszen ezek a kiborgok, illetve pszichokinetikus képességek bátran fogják kiontani az emberek vérét és zsigereit.

Ugyanis arra még az alkotójuk sem számít, hogy mi történik, ha Eleine és Diane ereje valóban egyesülni fog, és egy olyan lény szabadul el, amely nem csak megállíthatatlannak tűnik, hanem a saját indulatait is képtelen lesz megfékezni, így totális őrjöngésbe kezd, kiirtva ezzel a város lakosságának nagy részét. A megtébolyult teremtményt szörnyeteg kiborgok próbálják megsemmisíteni, de kérdés, hogy létezik-e egyáltalán bármi, ami erre képes lehet. A GenoCyber lénye tökéletes, szinte mindenható, ötvöződik benne a technika és az emberi pszichés képességek színe-java. Egyetlen hátránya, hogy ösztönös és ezért az önkontrollt is nélkülözi.

A szörnyeteg egyszerre Eleine és valami teljesen más, egyszerre halhatatlan és elpusztíthatatlan, tökéletes gyilkológép, valamint szerető és szeretetre vágyó lányka. Emellett ötvözete Diane és testvére szellemének, tudatának és erejének. Ahhoz, hogy megfékezhessék, megtalálhassák és eltörölhessék a föld felszínéről, jóval nagyobb hatalommal bíró lényt kell teremteniük, vagy békén kell hagyniuk, mert lehet, hogy olyan, mint Hulk, és csak akkor alakul át, akkor válik szörnyeteggé, ha fenyegetve érzi magát vagy barátait. A démon gyakorlatilag ártalmatlan egészen addig a pillanatig, míg az életére nem törnek, nem fenyegetik, illetve nem próbálják meg bántani azokat, akiket kedvel és védelmez.

Az anime első három epizódja erről a folyamatról szól, ahogyan az ártatlan lányokból valami igazán szörnyűséges születik, rámutatva a technika és az emberi agy keveredésének veszélyességére, kiegészítve azzal, hogy ez a lény nem biztos, hogy a Földről származik, hiszen a science fiction zsánerében járunk. Az utolsó két rész viszont előrébb ugrik a jövőben, mintegy profetikus epilógust kínálva a nézőknek. Ez viszont kicsit olyanra sikerült, mint amikor a horrofilmekben a gyilkos még utoljára feltámad a semmiből és egy kétségbeesett kísérletet tesz a kiszemelt túlélő megölésére. Hozzátéve, hogy egy Jasonnél is erősebb szörnyetegről beszélünk, így valójában nem ér minket nagy meglepetés.

1452089997_791613f464d485a9fb2b0ff01fed97048b705c621ee7f0a8636444927c3c45ed_1.gif A kilencvenes években járunk, és a testhorror virágkorát éli az animékben is, így túlságosan erős karakterdizájnra (Atsushi Yamagata – Relic Armor Legaciam, Gasaraki, Colorful, Cybernetics Guardian) ne számítsunk, inkább gore elemeket kell keresni a műben. Éppen ezért a művészeti vezetésért sem szükséges Kenji Kamiyamanak (The Hakkenden, Roujin Z) köszönetet mondanunk, nem igazán a szépség és a hátterek kaptak hangsúlyt a GenoCyber-ben. Ami viszont a korszakra jellemző volt, és erősség a nyolcvanas-kilencvenes évek béli animéknél, az a zene, amelyet ezúttal Hiroaki Kagoshima (Genesis Surviver Gaiarth) és Takehito Nakazawa (Bubblegum Crash, Scramble Wars) szereztek.

Üzeneteket persze érdemes keresni itt is, hiszen az fedősztori ellenére elsősorban a felelősségtudatról és a következményekről értekeznek az alkotók. A gyermeki ártatlanság amúgy is eléggé közkedvelt, mert kontrasztja a tökéletes pusztítógéppel zseniálisan ábrázolható. Számtalan alkotás született azóta, mely ilyen alapokra építkezik, gondoljatok csak az Battle Angel Alitára vagy az Elfen Liedre. A legfontosabb, hogy az önkontroll hiánya, az ösztönök uralkodása és kordában tartása olyan képesség, melyet mindenkinek el kell sajátítania. Egy fejletlen elme erre nem képes, így az önvédelmet és a pusztítást preferálja a tárgyalás és kompromisszumok keresése helyett. Ehhez természetesen hozzáadódik, hogy ha megtámadják, vadásznak rá, illetve meg akarják semmisíteni. Kér is volna ecsetelnem, hogy morálisan mennyire megkérdőjelezhetőek ezek az esetek, bár nem jusztifikálják a helyzetre adott válaszokat sem.

Annak ellenére, hogy tényleg mérföldkő az animék világában, és a gore jellege letagadhatatlan, sajnos a sztori kicsit megsínylette a látványelemeket. Ennek talán legfőbb oka az lehet, hogy a manga is csak egyetlen kötet élt meg, így nem volt rá lehetőség, hogy kicsit jobban megismerjük a háttér információkat, és inkább misztériumba burkolódzik az eredete. Így ebből a típusból nem fog a kedvenceim közé tartozni, de egyszeri megnézésre mindenképpen csak javasolni tudom a művet.