Már megszokhattátok tőlem, hogy nem csupán animéket mutatok be nektek, hanem az animációk világában más országokat is meglátogatok. Az Anilogue fesztiváljai előtt is foglalkoztam ilyesmikkel, de ott nyílt ki igazán a szemem, és kezdtem el érdekes újdonságokat vadászni. A netet böngészve akadtam rá egy osztrák-német filmre, amely stílusában a Kamera által homályosanra hasonlított, de a Teheráni tabuk (Tehran taboo) cím is meglehetősen figyelemfelkeltőnek bizonyult.

Pari férje börtönben ül droghasználatért, ezért megpróbál munkát vállalni, hogy eltarthassa néma fiát, Eliast. Azonban az álláshoz a férfi engedélyére van szükség, hiszen a nők csak úgy nem cselekedhetnek, a saját ötletük szerint.
Sara boldog családban él, ismét várandós, de haszontalannak érzi magát, így ő is szeretne valamit kezdeni az életével. A férje ezt nem támogatja, hiszen az asszonynak több vetélése is volt már, nagyon szeretné, ha végre fia születne.
Babak hobbija a zenélés, és igencsak jó tehetsége van hozzá, de az iráni kultúrában nem támogatják az olyan típusú számokat, amelyeket szeret.
Donya egy buliban ismerkedik össze a férfival, és viharosat szeretkeznek a hely mosdójában. Másnap tudatja Babakkal, hogy terhes tőle, és a vőlegénye kérdőre fogja vonni, hiszen úgy tudja, még szűz.

Az iráni Teheránban látszólag mindenki boldog és elégedett, az iszlám tanításai segítenek a társadalom működésében. Mindez persze csupán akkor igaz, ha betartod a szabályokat, és behódolsz a hatalom értelmezésének. Ha szándékosan vagy önhibádon kívül elkövetsz valamit, akkor gyakorlatilag eláshatod magadat, egyedül a megfelelő anyagi helyzeted nyújthat kibúvót a törvények alól. Azaz nem csak a vezetés, de minden egyes polgár tisztában van vele, csak úgy boldogulhat az életben, csak úgy juthat előrébb, ha ügyeskedik, besúg vagy lefizethető. Legalábbis az a kép, amelyet a Tehran taboo bemutat nekünk, erre igyekszik fókuszálni.

Ez az animációs film ugyanis elszakad attól az elképzeléstől, hogy vannak dolgok, amelyről nem lehet beszélni, azaz a szigorú rendszerek sajátosságairól. Minél inkább tiltanak valamit, annál nagyobb az érdeklődés iránta, amely jelen esetben azt jelenti, hogy egy mélyen vallásos ország azon oldalát ismerhetjük meg, ami a felszín alatt feszül. Hiszen a legtöbb ilyen típusú állam csupán a külvilág felé merev és elutasító, valójában mindenki igyekszik kitörni belőle, a maga módján. A legjobb eszköz erre természetesen a pénz és a tudás, mindkettő a legnagyobb hatalmak közé tartozik. Kurvákra mindig és mindenhol lesz igény, amíg világ a világ, legfeljebb nem beszélnek róla. Ugyanez a helyzet a droghasználattal és az alkohollal is, de egyéb, tiltott tevékenységekre is meg szokott nőni az igény.

A legismertebb tabu természetesen a vallások nagy részéhez kapcsolódik, csak a „felvilágosultabb” egyházak igyekeznek tagadni ezt vagy valamiképpen maszkírozni. A nemek közti egyenlőtlenség ősi kérdés, és köztudott, hogy egyes helyeken a matriarchális, máshol a patriarchális berendezkedésre építkeztek. Mindkettőnek megvoltak a pozitív és az árnyoldalai, és ez gyakorlatilag nem igazán változott az évezredek során, a nők alig 100 éve harcolták ki maguknak a jogot, hogy kevesebb hátrányos megkülönböztetés érje őket. Azonban jelenleg is akadnak olyan területek, ahol az asszonyoknak engedélyre van szükségük, ha olyasmit szeretnének cselekedni, ami a férfiak kiváltsága. ilyenek a tanulás, az olvasás, a munkavállalás vagy akár az utazás lehetősége. Ijesztőnek hangozhat, de bizonyos kultúrákban bizony vagy jogi vagy vallási köntösbe bújtatott törvények szabályozzák ezeket.

A másik érdekes kérdés a szórakozás, azaz az alkoholfogyasztás, tánc, droghasználat, tudatmódosító szerek élvezete, a zene és a bulik, koncertek. Alapjában véve nincsenek kitiltva ezek a konzervatívabb államokból, de még Európában is találkozhatunk a cenzúra különböző formáival. Nem azt mondom, hogy ezeket mind egy kalap alá kell venni, de bizony a kikapcsolódás egyes lehetőségeit még a gazdag országok sem tűrik meg. Gondoljunk csak az alkoholtilalomra vagy a kábítószertörvényekre, de ide sorolható az is, ha egy zenekart a szövege, valamint botrányos viselkedése, nézetei miatt nem engednek fellépni. Mindegy az ok, hiába jusztifikált, attól még ugyanaz az elv érvényesül.

Nem is kell túlságosan messze mennünk Európától, sőt egyre inkább közeledünk a kereszténység felé, ha az abortusz problematikáját vetjük fel. Ide tartozik a születésszabályozás többi formája is, hiszen egyes vallások a több néven nevezett vagy éppen különböző istenségképzetekre hivatkozva a természet törvényeibe való beavatkozásnak tekintik ezeket a tevékenységeket is. Az valójában senkit sem érdekel, hogy az alapelvek szerint mindenki azt cselekszik a saját testével, amit szeretne, azaz a reproduktív szervei felett is maga rendelkezik. Ebből egyenesen következne, hogy az utódnemzésről is ő maga dönt, nem pedig a közösség, amelyet államnak vagy éppen egyháznak nevezünk. Innen csupán egyetlen lépés volna az, hogy megszabják mikor, kivel, milyen formában szerelmeskedjünk, hány és milyen típusú gyermeket nemzzünk. Azzal sem mennék túl messzire, ha az egyenruhákra, az egyenfrizurára gondolnék, mint szabályozandó formára, de akkor már uniformizálhatjuk a zenét, a táncot, az éneket, a lépéseinket és az otthonainkat is, az állami plasztikai sebészet pedig azonos arcot varrathat nekünk.

Ezekkel a kérdéskörökkel foglalkozik a Tehran taboo, ami elsőre úgy tűnhet, csupán néhány, fejletlen és konzervatív országot érint, azonban igyekeztem rávilágítani, egyetemes problémákat boncolgat. A tabuk, tiltások egyrészt kíváncsivá tesznek bennünket, a cenzúra arra sarkall, hogy megismerjük azokat. Erre több filmet is fel tudnék sorolni, a magyar példákból a leghíresebb a Tanú, de a botrányai miatt a Kojot is ide sorolható, a legújabb pedig a Candide, amelyről már írtam is nektek. Természetesen a banolásból nem következik az, hogy értékes alkotásról van szó, de a kereslet minden esetben megnő iránta. Ez nem csupán gyermeki kíváncsiság, a felnőttek ugyanúgy keresik az izgalmakat, amit egy megbélyegzett tevékenység vagy alkotás rejtegethet.

A tiltások eredménye tehát sok esetben a megkerülés, amely szorosan összefügghet a korrupcióval, a besúgásokkal és a zsarolásokkal, valamint a maffia virágzásával. A legegyszerűbb persze, ha mindez állami háttérrel zajlik, ami azt jelenti, hogy az irányítás megmarad, de külsőségek szempontjából a konzervativizmus dominál. Ezzel párhuzamosan kialakul egy olyan viselkedésforma, amely szerint mindent szabad, egészen a pillanatig, amíg fény nem derül rá. Talán ez a legfontosabb, hogy titokban tudjuk tartani, megfelelő határok között. A kuplejárokba bátran elmehetünk, bármilyen pornót megnézhetünk, el- és felszívhatunk bármit, belőhetjük magunkat, olvashatunk tabu olvasmányokat, viselhetünk tiltott jelképeket, hihetünk blaszfémiákban, amíg erről a sajtó, a rokonság nyilvánosan tudomást nem szerez. Hiszen a család, a társadalom és egyéb kisebb közösségek gyakran a homokba dugják a fejüket, de van az a pillanat, amikor elkerülhetetlen a felelősségre vonás.

Ali Soozandeh rendező Iránban született, de ezt a művét már Németországban készítette el. Az animáció eléggé egyedi, fél úton van az élőszereplős és a rajzfilmek világa között. Az ilyen típusú alkotások általában könnyebben befogadhatóak azok számára, akik ódzkodnak ezektől a grafikus alapú filmektől. Mivel a rendező maga is élt az iszlám hagyományok között, így sokkal autentikusabbnak hat, nem is beszélve a zenei aláfestésekről. Az egy másik kérdés, hogy a gondolkodó emberek számára nem csupán a kritikai felhang lesz érzékletes, hanem a problémák egyetemessége is felsejlik.

A Tehran taboo pontosan ezért értékes és érdekes anyag, mert elgondolkodtat bennünket, és bár egyetlen helyszínre és jelenségre fókuszál, és a nemek közti különbséget emeli ki, mégis több jelentést hordoz magában, mint azt elsőre gondolnánk. A „bevándorlások” korában pedig nagyon fontosnak érzem, hogy ezeket megismertessék Európával és Amerikával is, talán másként szemlélünk a szigorú vallási és társadalmi elvek szerint élők kitörési kényszerére is. Nyilván a felsorolt okok miatt konzervatív olvasóimnak a művet nem tudom ajánlani, de mindenki másnak bizony kötelező.

Értékelésem: 9/10

Forrás, információk: https://www.imdb.com/title/tt5584796/, https://en.wikipedia.org/wiki/Tehran_Taboo
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vgxn3E5SkiM
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/tehran-taboo-293527.html
DVD megvásárolható: Tehran Taboo [DVD]

Smaragd Sárkány