2018. dec 29.

Mi a F*??! - Izgalmas krimi anime

írta: Emerald Dragon

The Perfect Insider (2011)

Szeretem, amikor jó műveket ajánlotok nekem, és akad egy-kettő köztetek, aki sikeres az ilyesmiben, és olyasmit mutat, amivel eddig még nem volt alkalmam találkozni. Ez viszonylag könnyű, hiszen animék ezrei várnak arra, hogy rájuk találjak, vagy éppen időt szakítsak rájuk, de nem mindegyik éri meg a vesződést. Ezúttal egy misztikus történetet kaptam tőletek, méghozzá a The Perfect Insider (Subete ga F ni Naru) kerül terítékre, ami erős thrillernek is bizonyult.

KANA-BOO: Talking

Moe Nishinosono egy kíváncsi fiatal diáklány, aki egy hatalmas házban él, melyet szüleitől örökölt. Édesapja legutolsó tanítványa most az ő oktatója, és igazán közeli barátokká váltak. Sōhei Saikawa kicsit különc, talán túlságosan is közvetlenül viselkedik a nebulókkal, de pont ezért népszerű is közöttük. Mikor Nishinosono egy különös érdeklődést mutat egy múltbéli gyilkosság iránt, és felveszi a kapcsolatot az állítólagos elkövetővel, Shiki Magataval, a férfi is kíváncsivá válik. Az eset ugyanis meglehetősen titokzatos körülmények között zajlott le, a gyilkos nő pedig azóta házi őrizetben sínyled egy sziget laboratóriumában, ahol tovább folytatja kutatómunkáját.

Végül megtörténik a csoda, és a lánynak alkalma nyílik rá, hogy ismét beszélgessen Shikivel, ám ezúttal kisebb társaság tart vele, melyet Saikawa verbuvál össze. A szigetre érkezve azonban kellemetlen problémával szembesülnek: a zárt szoba mélyéről csupán a gyilkos nő holtteste kerül elő. Mivel az elkövető bárki lehet, aki a helyszínen tartózkodik, így nekiállnak nyomozni, hátha kiderítik az igazságot, amíg a rendőrség megérkezik. Shiki nyomokat hagyott maga után, de az egyetlen kulcs ugyanolyan képtelenség, mint maga a rejtély: „végül minden F”.

A The Perfect Insider izgalmas problémafelvetéssel üt fel, mely a krimik gyakori szituációjának számít, hiszen a bezárt szobák rejtélye mindig is foglalkoztatta a misztikumot kedvelőket. A megoldás lehet végtelenül egyszerű, és halálosan bonyolult is, attól függően, mennyi információ áll a rendelkezésünkre, és hány szálon zajlanak az események. Jelen esetünkben összesen négyet is számlálhatunk, hiszen két múltbéli cselekmény is kapcsolódik a jelen kettőjéhez. A leghamarabb tehát arra jöhetünk rá, hogy a két lány sorsa, Nishinosonoé, valamint Shikié, valahol hasonlóságot, párhuzamot mutat.

Adott tehát egy izgalmas helyzet, a bezárt szoba mindig több megfejtést takarhat, így nem túlságosan számít klisének, mert értelmes megoldás ritkán társul hozzá. Ezt viszont megfejelték az alkotók egy csavarral, ami a főszereplőnket és az áldozatunkat összeköti egy szinten. De nem lehetünk benne biztosak, hogy ez csupán terelés-e vagy valóban lényeges a puzzle szempontjából. Ugyanez a helyzet a másik két szállal is, hogy látszólag lényeges, hiszen többször is kitérünk rájuk, de nehéz beleillesztenünk a történetbe, így félrevezetőnek is bizonyulhatnak.

Ergo adott egy olyan egyenlet, melynek minden egyes tagját ismerjük, egyedül a közéjük ékelt jeleket kell megfejtenünk, ami korántsem egyszerű feladat. Minél több a tény, amelyről tudomásunk van, annál bonyolultabbnak tűnik a rejtvény megoldása, ami ellentmondásos, ezért feszültséget generál a nézőben. Ugyanis pontosan az ilyen típusú krimik esetében kell leginkább törnünk a fejünket, hiszen csupán a darabkákat kellene összeillesztenünk. subete-ga-f-ni-naru-moe-nishinosono-subete-ga-f-ni-naru-the-perfect-insider-39837891-500-281.gif Ám a legjobb misztikus történetek ismérve pontosan ez, mert a szemfényvesztés azt a célt szolgálja, hogy a lényeget ne vehessük észre. Avagy, aki ajánlotta nekem a sorozatot, jelezte, hogy kíváncsi, mikor jövök rá a rejtvény megoldására. És a választ szándékosan itt írom le, hogy keresnie kelljen: nagyjából ott, ahol a legfontosabb kérdést felteszik, azaz az első-második epizódnál. Persze ez csupán féligazság, mert csak a rejtély kulcsát helyezik a kezünkbe, a bűntény csak a vége felé kerül leleplezésre - azaz a személyt tudtam, de arra csak a "merülés" során jöttem rá, hogy kicsoda is ő.

Viszont a The Perfect Insider lényege maga az út, amely elvezet odáig, és ez bizony elég izgalmasra sikerült. Ami nem is annyira meglepő, hiszen az eredeti mű, Hiroshi Mori (The Sky Crawlers) 1996-os regénye először mangává, majd visual novellé adaptálódott, csak utána került animésítésre. Ami már önmagában is utal arra, hogy egy komplikált és jól megtervezett, szövevényes bűnügy felderítésére invitált bennünket Mamoru Kanbe (Elfen Lied, Psycho Diver: Soul Siren, Denpa teki na Kanojo) rendező. Szerencsénkre az alkotógárda további része is igencsak odatette magát, így a karakterdizájn (Yoshiko Okuda – Say "I love you.") is kellemes a szemnek, de Masatishi Kai (Blue Exorcist, Gangsta, Goblin Slayer, Red Garden), művészeti vezető munkássága sem becsmérelhető le. A témához és a misztikumhoz tökéletes a helyszín- és a színválasztás, a tónusok kellőképpen aláhúzzák az aktuális hangulatot, növelik a feszültséget, és a rejtélyek esetében ügyesen használják az árnyékokat is. Már-már filmszerűnek is tekinthető egy-egy jelenete. Ahhoz, hogy az érdeklődésünket fenntartsa és ne generáljon fölösleges jump-scare élményeket, azaz ne terelje el a figyelmünket a dialógusokról és a cselekményről, szintén elengedhetetlennek bizonyult, hogy az A-1 Pictures az egyik legkiválóbb zeneszerzőt nyerje meg a projekthez. Kenji Kawai (Fate/stay night, Eden of the East, Patlabor, stb) neve ugyanis valószínűleg mindenkinek ismerősen cseng már, ha olvassátok az írásaimat, és a muzsikája mindig sikeres animékhez tartozik.

Egy rejtély kapcsán viszonylag nehéz spoiler nélkül a mondanivalóról néhány szót ejteni. Ettől függetlenül, mivel az alapszituáció már a legelején elhangzik, így beszúrnék pár gondolatot, ami nem veszi el az élményt a nézőktől sem. Nem vagyunk egyformák, mindenki másként gondolkodik az életről, mint olyanról, amelyet valamilyen formában el kell itt töltenünk. Ebben persze közrejátszik a neveztetésünk, a környezetünk, a szüleink felfogása és tanítása, később az iskola, de az érdeklődési körünk, a barátaink is, a társadalmi normákról nem is beszélve. Talán a legnehezebb mégis az, hogy átvegyük az irányítást a saját sorsunk felett, és ne a szüleink döntsenek helyettünk. De ehhez a személyiségeknek is összhangban kell lenniük, különben csak korlátozzuk egymást, illetve lustán rábízzunk magunkat a másikra. Hiszen a felelősségteljes életvitelnél jóval egyszerűbb, ha ezeket a fontos elhatározásokat helyettünk hozzák meg. A veszélye éppen ebben áll, de az ellentétes helyzet jóval rövidebb ideig elviselhető, azaz, ha gyermekként kezelnek bennünket.

A konfliktus általában a pubertás időszakában kezdődik, amikor a hormonok elkezdenek dolgozni bennünk és önállóságra vágyunk, már felnőttnek látjuk magunkat minden szempontból. De ebben a ködös periódusban nehéz megtalálni az egyensúlyt, amely önállóságra nevel bennünket, de felelősségteljes döntéseket is segít hoznunk. Bármi, ami ezt a kényes egyensúlyt megzavarja, torzult elmét eredményezhet, ekképpen születnek meg a szorongó, narcisztikus, sorozatgyilkos tudatzavarban szenvedők, melyek aztán évtizedekig munkálkodhatnak azon, hogy ezt levetkőzhessék. c12-subete-ga-f-ni-naru-07-mp4-00011-e1448666823630.png Vagy dominánssá válik ez a részük és tovább viszik a következő generációra. Ahhoz, hogy kitörhessünk ebből a labirintusból, drasztikus cselekedetek szükségesek, amelyek nem minden esetben elfogadottak társadalmi szempontból sem. Márpedig az etikai kérdések feszültségét mindenképpen fel kell oldani, sajnos nem minden esetben hagyatkozhatunk a környezetünkre, valamint arra, hogy az erkölcsi normák betartása a kulcs mindenhez. Ez egy bántalmazott esetében csupán várakozás az elkerülhetetlen végre.

subete-ga-f-ni-naru-s-hei-saikawa-subete-ga-f-ni-naru-the-perfect-insider-39837850-500-281.jpg Mindezek természetesen akkor érvényesek, és elfogadhatóak, ha valamilyen módon alátámasztható a döntés és az eszköz nem csupán öncélúnak minősül. A végkimenetelnél több tényezőt is figyelembe érdemes venni, például azt is, hogy nincs-e másik megoldás, vagy az alapfeltevés egyáltalán megfelelő-e, vagy a mi felfogásunk torzult-e a világról. Hiszen az őrültség, a helytelen viselkedés, az irányítási kényszer nem biztos, hogy a másik fél felől érkezik, érdemes mindent önvizsgálattal kezdeni, hogy biztosak lehessünk a dolgunkban. Azaz egy társ elengedhetetlen, vagy valaki, aki pártatlanul képes mérlegelni az adott helyzetet. Mindenki, aki érintett a szituációban, olyan irányba igyekszik majd befolyásolni bennünket, ami az ő malmára hajtja a vizet. Azaz a krimik alaphelyzete nem egyszerűen fekete vagy fehér, ez Agatha Christie-nél is elég szemléletesen ábrázolásra kerül. Az indíték ezért néha akár jogos is lehet, még ha az eszköz eltér a jogilag elfogadottaktól. Ha nincs más kiút, nem feledkezhetünk meg a következményekről sem.

A történet felépítése, a jelenetek összeillesztése, így a vágás, valamint a folyamatos szemfényvesztés, és az ebből kialakuló lépre csalás tökéletes összhangban dolgoznak azért, hogy ne unjuk meg az animét, és egyre kíváncsibbá váljunk az igazságra. A The Perfect Insider a legelejétől az orrunknál fogva vezet bennünket, miként a gyilkosunk is. Nem könnyű rájönni a megoldásra, bár a kulcsra szerencsésen rábukkanhatunk, ha időben feleszmélünk. Azonban ez csupán arra ad lehetőséget, hogy a helyén kezelhessük a kijelentéseket és a látszólagos tényeket, mert a megoldás nem adja könnye magát. De pont ezért mondom azt, hogy a rejtélyekkel foglalkozó animék között igencsak előkelő helyet érdemel ez a sorozat.

Akik kedvelik a jó krimiket, szeretik megdolgoztatni az agytekervényeiket, Agatha Christie és A. Conan Doyle alkotásain nőttek fel, rajonganak a televíziós drámákért, azoknak sok szeretettel tudom ajánlani a The Perfect Insidert, mert nem fognak csalódni benne. Nem túl hosszú történet, így megijedni sem kell azoknak, akik inkább a filmeket részesítik előnyben. Végezetül én is köszönöm Maebara-San-nak, hogy felhívta rá a figyelmemet, és bátorítom a többi olvasómat is, hogy mutassanak különlegesebb, érdekesebb alkotásokat nekem, hátha egy nap cikk is készül belőlük.