Az első évad sikere után nem tudhattam, mikorra érkezik majd a folytatás, illetve egyáltalán érdemes-e várni rá, mert sajnos számtalan példa bizonyította, hogy gyakran hosszú a hiátusz, így erősen meglepődtem, hogy már a téli időszakra bejelentették a The Outcast második sorozatát. Most igyekeztem hamar elcsípni az epizódokat, hogy a vége után azonnal közölhessem veletek az észrevételeimet, és ajánlhassam nektek a Hitori no Shita utóéletét, márpedig valóban ezen a héten vetítették az utolsó részt.

NormCore: Kizudarake no Bokura

A folytatás első felének középpontjában a Raten Taisho áll (Raten Taisho Chapter), a küzdelemsorozat Tenshi utódlásáért, az egyik legfőbb hatalomért és tudásért, amit egy harcművész elérhet. Chou elhatározta, hogy részt fog venni ezen a viadalon (lásd előzmény: Hitori no Shita 1. évad), és ki szeretné deríteni azt is, milyen titkok lapulnak a háttérben, valamint mi köze van egymáshoz nagyapjának és Houhou-nak; mi az oka annak, hogy a lány semmire sem emlékszik, mégis olyan ereje van, mintha halhatatlan volna. De annyival már mi is tisztában lehetünk, hogy a tíz nagymester törekvését nem nézi majd tétlenül, hiszen mindannyian úgy gondolják, hogy legkiválóbb tanítványuk jogot formálhat a pozícióra. Viszont a harcot mindenképpen a nyolc különleges technikának művelői döntik majd el, és a fiú ezekből - a nézők tudomása szerint - legalább kettőt ismer, mert Chou Shakuron megtanított neki mindent, amit egykor tudott. A fiú egyedül azzal nincs tisztában, hogy a Koushin háborúban milyen szerepe volt a nagyszülőjének, így természetesen erről is fel szeretné lebbenteni a fátylat, hiszen a titkok felderítéséhez ez a furcsa történelemlecke is kulcsfontosságú lehet, ha más nem a puzzle valamely darabja végre a helyére kerülhet.

Chou és Houhou együtt edzenek, hogy gyorsabban fejlődjön az ifjú titán, hiszen nagyon régen kellett már komoly ellenféllel szembenéznie, eddig valódi tudását és erejét is el kényszerült rejteni. A kettőjük közti szintkülönbség erősen érződik, a lány jóval nagyobb előnnyel indul, és ezt egyáltalán nem rejti véka alá, hiába szemléli másként a fiút, mint első találkozásaik során. De a Raten Taisho-n sem lesz könnyű dolguk, mert a mérkőzéssorozaton csak olyanok indulnak el, akik nem csupán a legkiválóbbak közül valók, hanem némi meglepetést is tartogatnak a többiek számára. Egyértelmű, hogy a titkos tanok is előkerülnek, így a fiúnak kemény, veszélyes ellenfelekkel szükséges szembenéznie, akik nem fognak vele kesztyűs kézzel bánni. Persze az is igaz, hogy miután Houhou-val gyakorolt, lehetséges, hogy sétagalopp lesz számára a viadal… – arról nem is beszélve, hogy a lány úgyis elás mindenkit, akit túlságosan veszélyesnek tart.

A második évad - ahogy fentebb utaltam rá - két fejezetből áll; a lineáris folytatás, a Zensei Chapter ott kezdődik, ahol a versengés véget ért, és a békés jutalom helyett inkább egy intrikát kell megoldaniuk hőseinknek, amely során Chou Soran és a Tenshi is megmutathatja valódi erejét. A küzdelmek az arénán kívül viszont vérre menőek, és senki sem fogja vissza magát.
Megtörténik az átkötés az első évad és a folytatás között; visszatérnek az ősi ellenfelek, a régi ellentétek. Hogy mindezeknek mi köze van az eredeti konfliktushoz, a megmérettetéshez és a múlt titkaihoz, arról reményeink szerint ez az anime bőségesen fog értekezni.

Szerencsére a The Outcast második évadában jobban elmélyedünk a karakterek hátterében, végre előlépnek az árnyékból azok is, akik eddig csak abban próbálták akadályozni Chou Sorant, hogy egyáltalán eljuthasson erre a tornára, valamint az intrikák – hogy a saját oldalukra csábítsák őt – is ideiglenesen csillapodnak. Ugyan nem ismeri, hogy pontosan ki tehet a nagyapja haláláról, de előtte lebeg a cél, hogy megbosszulja az azt kiváltó okokat, és ha az egyetlen eszköz az lehet, hogy ha megnyeri a Tenshi pozíciójáért vívott küzdelmet, akkor elhihetitek, kő kövön nem maradhat. Houhou alaposan felkészítette, de jóval több lapul az ő tarsolyában is, így mindenki felkötheti a gatyáját. Emellett azért figyelnie kell a szeme sarkából, mert az életére törnek, a hatalom túlságosan csábító ahhoz, hogy ne próbáljanak meg csalni a küzdelemsorozat alkalmával. Természetesen a különbségek elég szemléletesek, a technikák, amelyeket egymás ellen bevetnek, pedig érdekesek. Nem mindig az lesz a győztes, akit elsőre gondolnánk, bár az anime igyekszik elhitetni velünk, hogy vannak favoritok, de közülük mindenki ugyanolyan esélyesnek tűnik – legalábbis elsőre. A legdurvább támadások, vagy a legtaktikusabb védekezések, esetleg a legnyugodtabb harcosok győznek-e? Nos, ez mindig olyan kérdés, amit érdemes felfedezni, pláne, ha szépen ábrázolják azokat. De ne feledkezzünk meg róla, hogy ez csak egy lényeges eleme a The Outcast folytatásának.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért írok erről a műről a blogomon, és miért nem a CineGore oldalán jelenik meg, ha az első évad beleillett a profilba. Végtelenül egyszerű a magyarázat, mert ez inkább egy harcművész sorozat, rengeteg gag-gel, vígjáték elemmel, a thriller ezúttal teljesen a háttérbe szorul, még a küzdelmek sem túlságosan brutálisak, inkább spirituálisan izgalmasak. Az egyensúly átbillenése azonban korántsem jelenti azt, hogy unalmassá vált volna a The Outcast, inkább arra enged következtetni, hogy a folytatásban ilyesmire kell számítani, ami kifejezetten jól áll az animének. Az összecsapások ábrázolásmódja szokatlan, rengeteg természetfeletti komponenst használnak, ami nagyon is jellemző a kínai kung-fu filmekre, ezért izgalmas újdonságot nyújtanak a nézők számára.

A küzdősportok szellemisége ügyesen belengi mindkét fejezetet, így a mondanivaló sem marad el, bár ezeket már régóta ismerhetjük. A türelem, az önuralom és az odafigyelés minden esetben célravezetőbb lehet, mint ha engedjük az indulatainkat elhatalmasodni magunkon. Ekképpen a párbajok és a csatározások nyertesei és túlélői sem mindig azok lesznek, akik a legnagyobb hanggal vagy éppen a legmagasabban hordott orral állnak az arénába ellenfeleik elé. Emellett Chou Soran és a Tenshi is ügyesen elcsöpögtetnek nekünk egy-egy jó tanácsot, melyeket a mindennapi életünk során is kamatoztathatunk, vagy éppen elfilozofálhatunk azok jelentőségén.

A szellemiségen túl egyértelműen fókuszba kerül a türelem fontossága, valamint a múlt elengedésének kérdésköre. Ahogyan már az Un-Go-ból megtudhattuk, az igazság keresése még nem jelenti azt, hogy valóban kíváncsiak vagyunk arra. Néha jobb magunk mögött hagyni azokat a fájdalmakat, melyek csak visszatartanak bennünket attól, hogy fejlődjünk és előrébb jussunk életünk során. A bosszúhoz, vagy éppen egy ábrándhoz ragaszkodás gyakran csak hátráltat bennünket abban, hogy az igazán fontos dolgokkal foglalkozzunk, vagy egyáltalán észrevegyük azokat. Ugyanez a helyzet azzal, hogy nem érdemes siettetni azt, ami úgyis elkövetkezhet; sőt nem kizárt, katasztrofális eredménye lehet a türelmetlenségünknek. A klasszikus értelemben a bölcsességet a korhoz igyekszünk kötni, illetve a felnőtt léthez, de ez az anime is ügyesen rámutat, hogy ez alkati tulajdonság kérdése, nem az öregség kötelező velejárója. Jelen esetben a mesterek spontán nyugalma és közönye szépen ábrázolja ezt az állapotot, de Chou döntései mögött is érződik az érettsége, habár igencsak fiatal férfiúról van szó.

A legizgalmasabb karakter továbbra is Houhou, aki Chou-val együtt hatalmas engima, azt leszámítva, hogy a lány esetében egy nem szándékos, hanem egyértelműen az amnéziájának köszönhető. Nagyon izgalmas ez a kirakósjáték, hiszen az elemeket szemlélve az első évadból kiindulva nem egyértelmű, hogy egyetlen képet készülünk megismerni, vagy valami sokkal gigászibb szituáció részesei vagyunk. A Hitori no Shita előzményei ide vezettek bennünket a Tenshihez, aki valószínűleg kulcsfontosságú információkkal látja majd el főhősünket, de ne feledkezzünk meg arról, hogy egy jelenleg is futó webcomic adaptációval van dolgunk, így valószínűsíthető a folytatások viszonylagos végtelensége. Ezért őszinte kíváncsisággal tekintek a jövőre, hogy mit szántak ennek az egyszerre bájos és komoly hangvételeket keverő animének, mert az ilyen jellegű sorozatokra remélhetőleg még sokáig lesz igény.

Tehát az új évad ritmusváltása jól áll Chou Soran történetének, bár érződik, hogy egy nagyobb saga részesei vagyunk, egy jóval kidolgozottabb világ egy szeletkéjét ismerhetjük meg. Klasszikus shounen anime bontakozik ki előttünk, az általános gag-ekkel, és a hozzá kapcsolódó jelenetféleségekkel. Ami kellemes újdonságot nyújt, az a kínai filozófia és a harcművészet, mely kiszínesíti a szituációkat és a küzdelmeket. A vizuális megvalósítás továbbra is szemet gyönyörködtető, a poénok remekül ülnek, a zenéje pedig igencsak egyedinek mondható, az említett behatásnak köszönhetően.

Az alkotógárda nem változott, csupán a hangulat és a műfaj tolódott el az akció és a misztikum irányába. Aki kedveli a harcművészetekkel foglalkozó animéket, annak előszeretettel ajánlom a The Outcast második évadát is. Ezúttal a zombik és a horror háttérbe kerülnek, de az izgalom nem marad el továbbra sem, méltó és szórakoztató folytatása az előzményeknek. Az egyetlen hibát abban találtam, hogy kissé elhúzták a sztorit az előzőhöz képest, bár jóval több információhoz jutottunk, és izgalmasabb is lett, így végső soron kompenzálták a problémát.

Értékelés: 9,5/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=20547,
https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=20856

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=FYLMlXvQPGE

Bluray megvásárolható: hamarosan

Smaragd Sárkány

Kapcsolódó anime:
Hitori no Shita (The Outcast) 1. évad