2018. már 10.

A robot köteles megvédeni magát

írta: Emerald Dragon

Eve no Jikan (Time of Eve) (2008-2010)

Nagyon izgalmasnak találom, amikor egy könnyed témába igyekeznek fontos kérdéseket beleágyazni az alkotók. A science fiction zsánere pont azok közé tartozik, ahol a jelen kor problémáit vetíthetjük előre, illetve az aktuális félelmekkel is foglalkozhatnak a klasszikus eszközöket felhasználva. A Time of EVE is sokkal mélyebb kérdésköröket boncolgat, ha kicsit más irányba vitték volna el a történetet, akkor egy Blade Runner stílusú cyberpunk thriller is kialakulhatott volna belőle. Ami azért is vicces, mert a filmcím – ha odafigyeltek – el is hangzik a sorozatban.

A nem is olyan távoli jövőben egyáltalán nem számít ritkaságnak az androidok jelenléte, szerves részét képezik a mindennapoknak. A háztartást robotok segítik, nincs szükség mosásra, főzésre, mosogatásra, de még a tévét is hangvezérléssel kapcsolhatjuk be a segítségükkel. Olyannyira átlagosnak számít, hogy sok ember nem is tud nélkülük élni, már függőséget is kutatják, hogy vajon pszichésen kialakulhat-e. A robotika három alaptörvénye köztudott, így teljesen rájuk bízhatják magukat, mégis, akadnak, akik ellenzik vagy feleslegesnek tartják a jelenlétüket, megkérdőjelezik a létezésüket vagy éppen félelmet táplálnak irántuk.

Kalafina: I have a dream

Rikuo viszont úgy gondolja, hogy nincs velük semmi baj, teljesen elfogadta, hogy a nappalijukban egy android szorgoskodik. Kíváncsi és érdeklődő fiú, ezért hamar felkeresi a helyet, melynek nevét egy programkódban pillantja meg: a Time of EVE nevű kávézót. Ott pedig elég furcsa szabályok uralkodnak, ugyanis tilos megkülönböztetni az embereket a robotoktól. A helyet egy Nagi nevű lány vezeti, és kedvesen ki is szolgál mindenkit, de igyekszik figyelmeztetni őket, hogy ezen a területen egyelőnek számítanak. Hiszen valójában nincs is nagy különbség – legalábbis külsőben – a két létforma között, bár az androidokat programok vezérlik, tehát a belsőjük teljesen másnak tekinthető. A külvilágban ezért az a törvény, hogy a robotoknak megkülönböztető jelzést kell hordaniuk, különben nem biztos, hogy meg tudnánk mondani, hogy nem emberekkel beszélgetünk.

A világ, amelybe csöppentünk, nem csak érdekes, hanem eléggé felkavaró és izgalmas is egyben. Valóban nehéz filozófiai kérdéssel foglalkozik, amelyet már Asimov is boncolgatott, illetve a sci-fi zsáner egyik kedvenc problémaköre. Mikortól számít valaki élőlénynek, személyiségnek, és mi az a pont, amíg még azt kell mondanunk róla, hogy csupán egy élettelen, programok vezérelte eszköz? Mert ugye a szoftverek sokasága bennünk is jelen van, csak másként hívjuk őket, ahogyan a neurotranszmittereink is hasonlatosan működnek a fizikai adatátvitelhez. Nem is nagyon meglepő ez, hiszen a robotokat saját képmásunkra teremtettük meg, mert nagyon másként nem tudjuk praktikusnak és hétköznapinak elképzelni őket. Sokkal egyszerűbb, ha olyan formát öltenek, amelyet könnyedén megszokhatunk, illetve a testüknek olyan végtagjaik és kinézetük, funkcióik vannak, mint egy embernek vagy éppen állatnak. Mennyivel idegenebb, bizalmatlanabb tekintettel vizslatnánk őket, ha teljesen amorfak volnának, és csak kerülgetnénk a tárgyakat, hogy ne kelljen hozzájuk érnünk.

A harmadik generációs androidok nem csak egyszerűen engedelmeskednek a parancsoknak, utasításoknak vagy kéréseknek, hanem tanulási funkcióval is rendelkeznek, így adaptálódhatnak az igényekhez, egyedivé válhatnak, aminek megvan a hátulütője is. Nem csupán azért, mert mások rossz szemmel nézhetik a fejlődést, hanem azért is, mert ezáltal személyiségük fejlődhet ki, illetve nehezebb megszabadulni tőlük, ha már élőlényként gondolunk rájuk. Ezekkel a problémákkal az A.I. Artificial Intelligence és az A kétszáz éves ember is foglalkoztak. Minél jobban hasonlítanak ránk, minél inkább úgy reagálnak a környezetükre, ahogyan azt egy élőlénytől elvárnánk, annál könnyebb elvonatkoztatnunk attól, hogy csak gépezeteket, a programjaikat halljuk és látjuk, tapasztaljuk, csak minket próbálnak kielégíteni – minden téren. Használni és kihasználni pedig nem csak robotokat és eszközöket szoktunk, hanem embereket is, így érthető a párhuzam is, ami megjelenik az animében.

Rie Tanaka: Time of Tenderness

A Time of EVE nem csak kellemes kikapcsolódást nyújt, hanem a fent felvázolt témákat is ügyesen boncolgatja, egészen óvatosan, de arcunkba tolja, hogy milyen általános előítéleteink lehetnek a robotokkal kapcsolatban, akkor is, ha már látszólagosan elfogadták őket, és a robotikai klasszikus alaptörvényeinek engedelmeskednek. A hat részes netsorozat (ONA = Original Net Animamiton) Yasuhiro Yoshiura (Patema Inverted, Harmonie, Pale Cocoon) eredeti ötletéből, forgatókönyvéből és rendezésével készült el, sőt, a zenei dirigálást is ő maga végezte. A munkásságát ezúttal is Ryuusuke Chayama karakterdizájnja támogatta, a zenéjét pedig Tohru Okada (Mobile Suit SD Gundam Mk IV, The Melody of Oblivion) szerezte. Ami lényegesebb elem szerintem, az a művészeti koncepció, ami átszövi az egész sorozatot. Kazuhiro Hotchi gyönyörűen és részlet gazdagon kidolgozta a világot, az androidokat és a programokat.

A Rikka Studio kitűnő embert bízott meg ezzel a projekttel, nélküle nem tudnánk olyan könnyen beleélni magunkat a szituációkba. A teázó hangulata zseniális, a dialógusok és a helyzetek minden izgalmas témakört sikeresen érintenek a témában, ami felmerül az anime folyamán. A mozifilm, amely gyakorlatilag egy kis kerettörténetbe ágyazza a hat epizódot, nem igazán nyújt újdonságot, így külön nem érdemes rá időt pazarolni, csak ha ismét látni szeretnénk a Time of EVE-et. Valójában kicsit mélyebben is elmerülhetnénk ebben a világban, de nem ritka a japánoknál, hogy a hátterekből emelnek ki valamit és a lényegre koncentrálnak. Így vannak célzások arra, hogy a kormány kísérletei eredményezhették az androidok evolúcióját, de ez annyira nyitott marad, hogy akár véletlen eredményről is szó lehet.

Mindig öröm olyan animéra bukkanni, ami a felszín alatt értékes kincset rejteget. A Time of EVE pontosan ilyen rövid sorozat, ezért azoknak ajánlom, akik szeretnek a sorok között is olvasni, és nincsenek előítéleteik a robotokkal szemben.