2017. nov 01.

Az ártatlanság tömegpusztító ereje

írta: Emerald Dragon

Zaion: I Wish You Were Here (2001)

soldaty_buduschego_zaion-_i_wish_you_were_here_2001_1329508981-84723.jpg Néhány science fiction történettel már megismertettelek benneteket, ám ezúttal kicsivel romantikusabb vizekre szeretnék evezni veletek. A Bubblegum széria kapcsán a Cinegore-on említettem, hogy a Crysis című játék valószínűleg merítkezett a franchise-ból, azonban a most ajánlásra kerülő Zaion: I wish you were here (Anata ga koko ni Itehoshii) sem áll annyira messze attól a témától.

Valamikor a közeli jövőben járunk, amikor az emberiséget egy furcsa, űrből származó RNS-vírus támadta meg, amit M34-re kereszteltek el. Ennek a különlegessége, hogy ugyanúgy adeninból, citozinból, guaninból épül fel, azonban uracil helyett ezt az M34-es nukleinsavbázist tartalmazza. Ez viszont megváltoztatja a humán szöveti szerkezetet, és szörnyeteggé kezdenek átalakulni a megfertőzöttek. Yuuji és csapata azért küzd, hogy ezeket a lényeket ártalmatlanítsa, amíg a tudósok kitalálják, hogyan védekezhetnénk a vírus ellen. Az egyetlen megoldásnak jelenleg csak az tűnik, ha nanorobotokat juttatnak az önkéntesek szervezetébe, amelyek aktiválódásukkor egy kemény külső vázat hoznak létre a test védelmére, mely nagyjából akaratlagosan formálható. Csupán ennek a segítségével vehetik fel a harcot a fertőzött lakossággal szemben, hogy megsemmisítsék őket. De a fiú úgy érzi, nem teljesen tiszta a kép, hiszen a szélmalomharcból sosem keveredhetnek ki. Olyan ez, mint egy zombi invázió, ahol egyre több ellenfél akad, mert ugyanúgy végtelennek tűnik az M34-esek áradata.

A katonaság egy új projekten dolgozik, amelyben a lány, Ai, játszik kulcsfontosságú szerepet, akibe Yuuji frissen beleszeretett. A tökéletes fegyver azonban pusztítóbb mindennél, így hasznosabbnak tűnik, mint a nanorobot sereg. Az egyetlen probléma csupán, hogy Ai szervezetét rettentően megviselik ezek a bevetések, és a szellemét is gyorsan felemészteni látszik a háború, amelyet fenntartani kénytelen. Mert úgy tűnik, minden ellenállás hiábavaló.

Ugyanis szerencsétlenségükre váratlan dolog történik az egyik bevetés során, és a pár kénytelen elmenekülni, ami lehetetlen egy ilyen fontos fegyver esetében. A NOA, mely a nanorobotokkal megerősített katonákat felügyeli, úgy dönt, nem verik nagydobra az új felfedezést, mert nagyobb riadalmat okozhatna az amúgy is pattanásig feszült helyzetben.

Nem ritka, hogy a vezetők úgy döntenek, a nagyobb jó érdekében hazugságokkal táplálják a közvéleményt. Ennek csak egy nagy hátulütője lehet, azon túl, hogy amennyiben fény derül a hazugságra, elveszthetik a lakosság bizalmat. Ez pedig az, hogy az emberiség nem készül fel olyasmire, ami ellen nem tehet semmit sem. A megállapítás persze ott sántít, hogy esélye sem lesz arra, hogy megismerjen valamit, amit egyébként potenciálisan el is kerülhetne. Nehéz kérdéskör ez, és most nem is szeretném ennél jobban körbejárni. A fontos az, hogy minden felfedezés, minden kísérleti eredmény ugyanolyan felelősséggel jár, mint bármi más az életünkben. Ugyanis az, hogy miképpen interpretáljuk, erősen befolyásolhatja, vagy éppen gallyra vághatja mások karrierjét, illetve családját. A titkolódzás nem mindig célravezető megoldás akkor sem, ha úgy gondoljuk, lesznek olyanok, akik majd rosszul reagálnának az igazságra, a megszerzett információra.

Seiji Mizushima (Fullmetal Alchemist, Shaman King, Un-Go) animéje olyan problémafelvetésekkel foglalkozik, mellyel korábban a She, the Ultimate Weapon is. Ugyanúgy központba kerül az ártatlanság és a tömegpusztító fegyver kettőssége, illetve ellentéte, mely egyébként leginkább a horror műfajának jellemzője. De a szélsőséges, sarkalatos ábrázolásmód mindig alkalmasabb arra, hogy kifejezzünk valamit, amire hangsúlyt szeretnénk fektetni. Takaharu Matsumoto munkájából a karakterdizájnt az ONA-hoz Yasuhiro Oshima intézte. A zenéjét pedig nem más szerezte, mint a Ghost in the Shell zseniális mestere, Kenji Kawai.