Miyazaki Goró alkotásai kevésbé ismertek ugyan, mint édesapjáé, de akad belőlük néhány. A From Up on Poppy Hill rendezője nem kezdte túl eredményesen a munkáját, hiszen első filmje a japán Aranymálna-díjat nyerte el. Ursula K. Le Guin Szigetvilág ciklusának adaptációja ugyan jó ötletnek tűnt, hiszen az anime kiváló lehetőségeket rejt magában, a 2006-os Földtenger varázslója mégsem érte el a kívánt hatást, hiszen túl nagyot akart markolni a fiatalember.
Földtenger királyságának uralkodóját szörnyű csapás éri, amikor a birodalomban megrendül minden. Közeledik az aszály, az udvari varázslók tehetetlenek ellene, a tengeren pedig sárkányok csatájának lesznek szemtanúi. Az előjelek szörnyű apokalipszist ígérnek, de a legkegyetlenebb akkor érkezik, amikor Arren, a trónörökös féktelen dühében ledöfi apját és ellopja a kardját. A menekülő fiút Karvaly veszi szárnyai alá, aki érzi, valami nincs rendben a sráccal. A herceg a megbomlott egyensúlyra figyelmezteti az egykori fővarázslót, aki a jelenség miértjét kutatja. A legenda szerint egykor a sárkányok egy része emberré változott, míg akik szabadon akartak élni, megmaradtak a szárnyas bestiák alakjában. Cob, egy másik uralkodónő időközben egy lány után kutat, akit Karvaly rejteget. Therru származása meglehetősen bizonytalan, de valami boszorkányos van benne. A fiú és a lány közel kerülnek egymáshoz, miközben Arrennek döntenie kell, hogy szívére vagy eszére hallgat. Féktelen dühe és frusztráltsága azonban akadályozza abban, hogy kihúzza a legendás kardot és szembe szálljon Cobbal, ezért behódol neki.
A mű középpontjában egyetlen üzenet áll, amely az elejétől jelen van, de csak lassan bontakozik ki. Arren ugyanis nem tudja, mit kezdjen a saját életével. Tinédzser lévén tombolnak benne a hormonok, olyasmiket tesz, amelyeket nem tud megmagyarázni, de mindezért csupán szégyenérzete van és nem akar tovább élni. Nem választ mást, a kezébe veszi ugyan az irányítást, de az apátiája nyomán folyamatosan kisiklik és más utakon kezd járni. 
Ez az egész anime hangulatát belengi, a bizonytalanság és a döntésképtelenség, a felelősségvállalás teljes hiánya. Mindig ellenkezőleg cselekszik, ahogyan kellene és szeretne, aztán sajnálja az egészet. Egy fiú, aki nem hajlandó felnőni. A másik oldalon ott van Therru, akinek küldetése van, hiába nem tud róla, mégis igyekszik minél inkább beteljesíteni azt. Segít az embereken, akkor is, ha megvetik őt, mert ez a kötelessége, ezt a neveltetést kapta. A lázadása ugyan tetten érhető, ennek ellenére a megfelelő döntést hozza. Karvaly más tészta, ő egyszerűen a sors hívását teljesíti be, dacolva Cobbal, mégsem ütközve meg vele szándékosan. Cob viszont csak a hatalomra hajt, ami Arrennek az ölébe is hullhatnak, mégsem érdekli semmi.
Aoi Teshima: Therru no Uta
A mű központjában tehát áll egy belső feszültség, ami csak a végére oldódik fel, de nem a legbiztatóbb végkicsengést kapjuk. A fiú ugyan folyamatosan kerüli a szándékos konfrontációt és erőszakot, mégis, tudattalanul átlépi a határokat. Amikor azonban arra volna szükség, hogy kivonja a kardot, képtelen lesz megtenni. Az üzenet így látszólag a brutalitás elkerülése volna a szerep- és felelősségvállalással szembe állítva. Az a fegyver a végén a megoldás egyetlen eszközévé válik, ezzel megsemmisítve minden korábbit, miközben a jellemfejlődés látszólag a crescendohoz érkezik. Az ellentét számomra így fokozódik és az egész anime értelmetlenné válik.
Ahogyan felvezettem, Goró Miyazaki megpróbált ugyan apja nyomdokaiba lépni, de ez a pénzügyi siker ellenére hatalmas bukásként könyvelhető el. A későbbi munkái közül is csak a Up Upon Poppy Hills értékelhető. Akihiko Yamashita (Cagaster of an Insect Cage, Mary and The Witch's Flower, The Secret World of Arrietty) karakterdizájnja ugyan illik a fantasy témához, a sárkányok és az emberek megjelenítése is adekvát, de Yōji Takeshige (Howl's Moving Castle, On Your Mark, Spirited Away) művészeti vezetése sem segít azon, hogy az epikusnak álmodott mű hitelesnek hasson. Tipikusan bebizonyítja, hogy a látvány és a zene (Tamiya Terashima – The Sacred Blacksmith, The Boy Who Saw the Wind) kevés, ha a rendezés és a koncepció nem ér sokat. Szomorú mindez, mert lehetett volna belőle egy sokkal kreatívabb anime is.
Aoi Teshima: Toki no Uta
Egy komolyabb ciklust egyetlen filmbe összesűríteni meglehetősen merész ötlet volt, az eredmény így kellően ambivalens. Míg az Anasztázia esetében legalább a karakterek mókásak, így sokkal jobban élvezhető, amit nem hittem volna, hogy elmondok egy Ghibli alkotásról. A jellemfejlődés az egyetlen, ami sikeresen kerül bemutatásra, de a sztori emellett kimondottan elnagyolt és Therru is teljesen üresen marad. Az, hogy Arrenre koncentrálunk lehetne előny is, de a többieknek nem jut elég tér, inkább csak random megmentik őt az utolsó pillanatig. Várjuk, hogy összeszedje magát, szeretnénk Karvalyt jobban megismerni és a lányban is jóval több lehetőség rejlett. Tehát egy félkész alkotást kaptunk, ami sűrű és ezért meglehetősen nagy csalódás.
Értékelésem: 5,5/10
Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Tales_from_Earthsea_(film), https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=6147
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=8hxYx3Jq3kI
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/foldtenger-varazsloja-53315.html
Bluray megvásárolható: -
Smaragd Sárkány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
