A határmezsgyék analízise is hozhat némi érdekességet, frissességet a blogomra, ezért gyakran foglalkozom olyan művekkel, melyek nem pont animék, hanem animációk, rajzfilmek vagy éppen CGI történetek. Azonban akad még egy terület, amelyet eddig ügyesen elkerültem, de ezúttal átmerészkedem rá, hátha élvezni fogjátok (ti is). Ari Folmant már nem szükséges bemutatnom, a Waltz with Bashir rendezűjének fő művét már korábban megismertettem veletek. 2013-ban, a Pandora Filmproduktion zászlója alatt készítette el a The Congress című alkotását, melyhez forrásként Stanisław Lem The Futurological Congressre hallgató kötetét használta.

Robin Wright az A herceg menyasszonyával (The Princess Bride) robbant be Hollywood köztudatába, azonban mára kissé kiégett, magánéleti problémái miatt nem igazán képes sikeres filmekben szerepelni. A színésznő Aaron (Kodi Smit-McPhee) nevű fia Usher- szindrómában szenved, ezért hallását fokozatosan veszti el. Mivel így elég sok felügyeletet igényel, és édesanyja bármit megadna érte, ezért egyre kevesebb mozgáslehetőségük akad, folytonosan összetűzésbe kerülnek a közeli reptér biztonsági embereivel. Aaron ugyanis imád sárkányokat eregetni, megszállottja a repülésnek és a repülőgépeknek, de ezeket nem a legjobb ötlet egy leszállópálya közelében elvégezni.

A beszűkült lehetőségek hálójában vergődve Robin egy utolsó lehetőséget kap a Miramount Studios egyik ügynökétől, Jeff Greentől (Danny Huston). Mivel a szerződés értelmében a nő a színészi énjét adná el, gyakorlatilag megfosztanák attól, amit szeret, így elsőre egyértelmű nemet mond a felajánlásra. Hiába csak egy egyszerű virtuális verziót hoznának létre belőle, azonban onnantól a neve, illetve maga Robin Wright is a stúdió tulajdona lenne, és bármilyen szerephez felhasználhatnák, a megkérdezése nélkül. Al (Harvey Keitel), a színésznő legjobb barátja, és pályájának egyengetője viszont tisztában van vele, hogy ez az egyetlen esély, amellyel Robin új életet kezdhetne, felnevelhetné fiát, és soha többé nem kellene döntéseket hoznia, illetve szerepeket morális és egészségügyi okokból lemondania. Így meggyőzi az anyát, vállalja el élete utolsó szerepét, majd vonuljon vissza a fiával a világtól, hagyja, hogy a stúdió játsszon a virtuális énjével.

Húsz évvel később Robin Wright-ot meghívják a Futurológiai Konferenciára, ahol részben őt is ünneplik, mint az első digitális karaktert, aki befutott a stúdió segítségével. A világ azonban megváltozott, a színészek már nem hús-vér emberek, mindenki virtuális, nincs szükség a karakterek rigolyáira és hóbortjaira. A rajzfilmszerű konferenciát egy drog segítségével hozzák létre, de ez az állapot nem mindenki számára tolerálható. A nő furcsa, álomszerű síkon találja magát, ahol nem tudhatja, mi az igazi és mi az, amelyet a számítógépek, illetve az agya generálnak.

A The Congress egyik legfontosabb témája lesz a valóságok összehasonlítása és keveredése. A technika fejlődésével, a közösségi hálók létrehozásával és elterjedésével, a VR és AR játékok és programok megszületésével a világ több részre tagolódott. Az emberek már nem csak az utcán, a kávéházakban és egymás lakásán találkozhatnak, a telefon mellett az internet is potenciális kapcsolattartási forma. Ott viszont az a lehetőség is felmerül, hogy olyanok legyünk, amilyennek lenni szeretnénk, nem limitálja megjelenésünket a fizikai formánk. A lebénult végtagok, a sérült, eldeformálódott test, a betegségek pszichoszomatikus kivetülései, az anyagi helyzet nyújtotta öltözködési formákkal mind szakíthatunk, és egy olyan avatárt generálhatunk a számunkra, amely örökös és csak akkor és úgy változik, ha és amilyennek mi szeretnénk.

Ugyanez a helyzet a színészekkel, akik szerepeket játszanak. Elsősorban a megjelenésük a mérvadó, ahhoz adódik hozzá a játékuk hitelessége, mimikájuk és mozgásuk zsenialitása, a hangjuk orgánuma, és számtalan egyéb tényező, mely kiválóvá vagy csapnivalóvá varázsolja személyiségüket. A rendezők, a stúdiók ezekkel dolgoznak, eszközként pakolhatnák őket, az őket megillető szerepbe, de gyakran ezt limitálja az illető fizikális és mentális állapota, olyakor halála vagy politikai nézete, rasszista megnyilvánulása. Ezeken pedig számtalan stúdió és alkotó bukott már hatalmas összegeket. Mennyivel egyszerűbb volna, ha a színészek valóban csak bábok, használható figurák volnának. Mert úgy az őket megillető szereptől semmi nem tarthatná távol őket. A személyi szabadság azonban mindezt erősen gátolni igyekszik, pláne a döntéshez való jog.

A The Congress első fele ezzel az ötlettel játszik el. A már nem élő szereplőket viszonylag nehéz digitalizálni, a háromdimenziós scannelés ugyanis nehezen megoldható. De egy élő, ereje és megjelenése teljében lévő színésznőt viszont praktikus így elkapni, a pillanatot és a potenciát megőrizni és azt bármikor elővenni és felhasználni. Nem limitál többé az öregedés folyamata, illetve egyszerre akár több filmet is forgathatnak vele. A dilemma persze nem csak morális alapon jelentkezik, de az ego is problémát jelenthet. Hiszen ahhoz, hogy valakit így rendezni tudjanak, az illető többé nem lehet önmaga. Mert az illúzió fenntartásához a valódi énnek el kell pusztulnia, új életet kell kezdenie.

Aril Forman ezúttal is David Polonsky és Yoni Goodman segítségét vette igénybe, hogy az erősen drámai felhangú bevezető utáni 45 perces elégikus, kritikától csöpögő második, animációs részt megalkossa. A rajzfilmszerű élmény kezdete egyértelműen a Roger Nyúl a pácban című alkotást juttattja eszünkbe, mely után fokozatosan több stúdió munkásságának jellemvonása is megjelenik a vásznon. Keveredik a Looney Toones, a Disney-képvilág, a Ghibli-animáció és Ralph Bakshi felnőtteknek szóló grafikai megoldása. Ezen a ponton illeszkedik be a blogomba a The Congress, hiszen az élőszereplők mellett animációs figurákat is alkalmaztak, melynek a történet szempontjából is jelentősége lett.

Az alkotás rajzfilmfele olyan lehetőségeket nyújt, melyek a valós színészekkel nem megvalósíthatóak. Többek között az elme vagy, ha úgy tetszik, a lélek kivetüléseit, a gondolatokat, az érzelmeket, külön a félelmeket és a vágyakat is gyönyörűen jeleníthetik meg. Emellett a mű központi kérdését is alá tudják támasztani, azaz a saját énünket bármilyen formában felhasználhatják, torzíthatják, eszméket tehetnek mögéjük, reklámokban szerepeltethetik, anélkül, hogy megkérdeznék róla a véleményünket. Bár Robin esetében látszólag pozitívnak tekinthető mindez, hiszen science fiction karaktere valódi népszerűségnek, sztárságnak örvend, de a szabadság és a siker már nem a valódi színész érdeme és lehetősége.

A virtuális valóság persze nem csak erre alkalmas, ahogyan a fenti bevezetőmben is kifejtettem, azok számára, akik zárkózottabbak, egy új lehetőséget nyújthat. Azonban, bármennyire is könnyebnek tűnik a lét ezen a síkon, a valóságtól való elszakadás akár az ego elvesztését is eredményezheti. Erre Ralph Bakshi Spicy City-je esetében pint egy pozitív példát láthatunk, de a digitalizálás veszélyeiről már Twilight Zone epizódban is találkozhattunk. Pontosan ezért zseniális a The Congress második fele is, amelyben ezeket képi eszközökkel is gyönyörűen ki tudják fejteni.

Max Richter zenéje rengeteget dob a művön, iszonyatosan jól aláhúzza az aktuális érzelmi tartalmat. Ez az előszereplős résznél is lényegesnek mondható, de elsősorban a virtuális jeleneteknél tűnik fel a néző számára. A The Congress tehát több síkon is foglalkozik az én és a szabadság kérdésével, az ego elvesztésének lehetőségével, a művészeti kifejezés eszközeivel, a virtuális valóság pozitív-negatív oldalaival, a technikai fejlődésével párhuzamosan megjelenő társadalmi válsággal, illetve a közösségi hálók, az avatárok nem helyén kezelésének veszélyeivel. A disztópia ezért nem teljesen egyértelmű, vegyül némi utópikus potenciál is a szürke jövőképbe. A mű elgondolkodtató, ezért a science fiction és a dráma kedvelőinek is szeretettel ajánlom, a filozofikus felhang pedig csak hab a tortán…

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: https://www.imdb.com/title/tt1821641/, https://en.wikipedia.org/wiki/The_Congress_(2013_film)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=1rNSTizOsws
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/the-congress-63700.html
Bluray megvásárolható: https://www.amazon.co.uk/Congress-Blu-ray-Robin-Wright/dp/B00M482XTW/

Smaragd Sárkány