2020. ápr 27.

Asterix meghódítja Egyiptomot is: Asterix és Kleopátra

írta: Emerald Dragon

Asterix és Kleopátra (1968)

Már az Asterix, a gall végén beharangozták, hogy egy évvel a film után egy folytatás is készülni fog, Asterix, és Kleopátra címmel. Természetesen a cselekmény egyáltalán nem kapcsolódik az előzőhöz, csupán a karakterek tértek vissza egy újabb kaland erejéig. Mivel a két képregényíró munkássága több kötetet is rejtett, így adott volt, hogy folytassák a nagy sikerű vígjáték adaptációját.

Kleopátra az egyiptomiak királynője, így mikor Julius Caesar lefitymálja a monumentális építményeit, nem nézheti tétlenül és fogadást kötnek, Alexandriában záros időn belül pompázatos palotát húznak fel. Caesar belemegy a játékba, de árgus szemekkel figyeli az egyiptomiak minden lépését, és ahol tud, keresztbe tesz nekik.

Edifis, az egyiptomi építész kapja meg a feladatot, hogy elkészítse a művet, azonban szegénynek kissé nagy falat ez a küldetés. Ezért segítséget kér gall ismerőseitől, hogy ne végezze a szent krokodilusok gyomrában. Asterix, Obelix és Panoramix természetesen örömmel indulnak kuzinjuk birodalmába, hiszen így is borsot törhetnek a rómaiak orra alá. A nagydarab harcos ezúttal magával viszi a töpszli Idefixet is, aki meglehetősen hasznosnak bizonyul a kietlen sivatagban.

A gallok és az egyiptomiak együtt látnak neki a palota építésének, azonban Numerobis riválisa, Amonbofis folyton akadályozza őket ebben. Nem csupán Caesar sugallatára teszi ezt, hanem azért is, mert nem őt választották a nemes küldetés végrehajtására. Nincs más hátra, Asterix veszi kézbe az irányítást, megoldja a lehetetlent is és lelkesíti a munkásokat, távol tartja az ellenséget és ha kell, egyedül húzza fel az egész épületet.

Az Asterix és Kleopátra során az egyiptomi ősi kultúrával ismerkedhetünk meg, természetesen némileg parodizálva és kifigurázva. Hiszen a hieroglifák alapján viszonylag nehéz megmondani, vajon azokat hogyan ejthették ki, ezért ez is szóba kerül a történet elején. Tehát a narráció ezúttal sem marad el, a parádés magyar szinkron nem hagy cserben bennünket. Ellátogathatunk a piramisok közé, a sivatagba, de a Níluson is kellemes sétahajózásban lehet részünk. Idefix ebben a kalandban kerül bemutatásra, aki Obelix hűséges és apró termetű kutyája. De, miként a többi gall, ő is szívós jószág, amellett, hogy némi poénforrásnak is tekinthetjük. Így nem csupán a két jóbarát jelenik meg kontrasztként, a töpörtyű eb is csatlakozik hozzájuk.

A másik humoros részlet a kalózok megjelenése, akik könyörtelennek gondolják magukat, ha éppen egyszerű halászhajóval kell szembenézniük, de valljuk be, egy római gálya vagy egy maréknyi gall bizony kemény hajótörést hozhat a karrierjükbe. A martalócok veszélyességének kifigurázásához csatlakozik, hogy a szolgákat kicsit másként értelmezi a mű. Mert sokkal mókásabb, ha önkéntes munkásokkal van dolgunk, akik szakszervezetbe tömörülve akár sztrájkolhatnak is, ha túl nehéz a meló, kevés a pénz vagy elnyomják őket.

A gag-parádéból nem maradhat ki senki, így terítékre kerülnek a kusza piramisok, az aszott múmiák, a sivatag hajóinak tekintett tevék, az emléktárgy árusok, a Szfinx, Kleopátra, a háziasított krokodilusok és oroszlánok is. Nyilván a méregkeverés sem marad ki a szórásból, ha már ilyen kedves történettel van dolgunk. Ezúttal is akad mindenre elszánt kém, szabotőrök, és persze Caesar sem marad ki a játékból. A csodafőzet azonban mindent félreseper, hőseink a diadal irányába rángatják a lehetetlen építkezést.

Az Asterix és Kleopátra méltó folytatása az első műnek, némi csavart kapott azzal, hogy dalbetéteket csempésztek bele, ami némi musical jelelget kölcsönöz neki. Ezúttal is csak azt mondhatom, az első szinkront érdemes megtekinteni, hiszen ott ezeket is lefordították. A szöveg zseniális, a karaktereket imádjuk, a szituációkon és az előkóstoló jelenségén pedig halálra nevetjük magunkat.