2020. feb 10.

Kamupipőke és a mosogatófiú romácza

írta: Emerald Dragon

Fedőneve: Pipő (2006)

A mese- és rajzfilm paródiák hőskora valamikor a Shrek környékén élte fénykorát, és a szórásból természetesen nem maradt ki egyetlen Disney-alkotás sem. Az animáció- és az élőszereplős verziók eszközével is próbálkoztak, az egyik ilyen mű a Fedőneve: Pipő (Happily N’Ever After) volt, a Lionsgate-től. Mivel elég rangos színészeket sikerült kölcsönözniük a karaktereknek és a sztori is kimondottan frappáns, így érthetetlen, miért csak 4,5-en áll az IMDb-n.

A világ összes meséje előre meg van írva, azaz a főhősök és a gonosztevők sorsa mindig változatlan marad. Erről egy varázsló is gondoskodik, aki a kényes egyensúly fenntartása érdekében árgus szemekkel figyeli a toronyszobában álló mérleget, és a kristálygömböt. Két segédje, Munk és Mambo, akár a Yin és Yang igyekszik ezt az állapotot megőrizni, bár ez utóbbi kimondottan unja a folytonos ismétlődést. Ezért időközönként belekontárkodik a rendbe, de szerencséjére társa helyrehozza a hibát.

Ez az este sem különbözik a többitől, Hamupipőke (Sarah Michelle Gellar) a bálba készül, hogy találkozhasson a fehér lovas herceggel, Piroska a nagymamáját látogatja, Hófehérke pedig otthon időzik, amíg a fiúk a bányában dolgoznak. Azonban a varázslónak is kijár a szabadidő, így amíg golfozik a barátaival, a két szeleburdi segéd lesz a felvigyázó. Mambo természetesen azonnal működésbe lép, amint a gazdája kitette a lábát, és alapos felkavarodást okoz a szerencsétlenkedése. Ennek eredményeként a gömb és a varázsló botja, valamint a mérleg Frieda (Sigourney Weaver) kezébe kerülnek, aki elkezdi átalakítani a mesék befejezését.

Amíg a herceg a cipő tulajdonosát hajszolja a kastélyon kívül, addig Hamupipőke, és az egyik jóbarátja, a mosogatófiú Rick (Freddie Prinze, Jr.) megpróbálják visszaállítani a rendet, visszaszerezni a botot és a gömböt, megmenteni Aranyhajat, Piroskát és a többi mesehőst, valamint elkerülni a boszorkányok, óriások, farkasok csapatait. Szerencséjükre a törpék már alaposan felkészültek egy efféle eshetőségre, így hathatós támogatást nyújtanak a lehetetlen négyesnek.

A történetek egyensúlyának felbontásának gondolatával valószínűleg többen eljátszottak már, és a végeredmény általában meglehetősen kegyetlen eredményt hozott. Persze egy vígjátékban adott a jók győzelme, csak a kalandos út és a kifigurázások, gag-ek, illetve a nyelvzsonglőrök azok, amelyek szórakoztatóvá varázsolják ezeket az alkotásokat. Sajnos jelenleg már viszonylag kevesen bánnak ügyesen a szavakkal, így a fordításokban elvész a poénok legnagyobb része. Bár a szinkronnal különösebb probléma nincs, mégis hiányzik valami a Fedőneve: Pipőből, ami anno kiemelkedővé tette a rajzfilmeket.

A cselekmény ennek ellenére megfelelően élvezetes és könnyen követhető, a kiszámíthatóság pedig csak vége esetében válik egyértelművé, a kaotika ügyesen uralja a nevetőizmainkat. A kifejezetten fordulatos mű ezért elsőre szórakoztató, másodjára már jobban odafigyelünk a részletekre, de harmadjára sem unatkozunk rajta. Persze nem egy mélyenszántó alkotás, de azért némi üzenetelhelyezést azért végeztek az alkotók.

A hercegre a fehér lovon alapból érdemes várni, hiszen ezt tanultuk a születésünktől fogva, azonban egy talpraesett és nem predesztinált, előre lezsírozott eljegyzés és párválasztás azért jóval jövedelmezőbb és validabb. Azaz a mesék azok maradjanak meg a fantázia talaján, de nem szabad ezek alapján ítélkeznünk és keresnünk a valóságban. Ez pedig lényeges eleme a Fedőneve: Pipőnek, mert korántsem egyértelmű a gyerekek számára.

Nem csupán azért, mert a rajzfilmek, képregények és lányregények sugározzák ezt, hanem mert a többi film, reklám, társadalmi üzenet is arra próbál rávenni bennünket, hogy a külsőségek alapján ítélkezzünk, legyünk mi is szépek, okosak, erősek és lehetőleg egyformán jól neveltek. Azonban az élet tele van árnyoldalakkal is, és nem mindig lesz ott egy tündér, aki a segítségünkre siet, de a párunk sem feltétlenül egy csillogó páncélos lovag, ne is várjuk el tőle.

A Fedőneve: Pipő erőssége tehát, hogy reálisabb képet igyekszik mutatni a mesék világáról, lerombolja az illúziókat és elénk vetíti a rideg valóságot. Persze a happy end ezúttal is garantált, csak kissé másként, ahogyan azt eredetileg elvárnánk. Ezzel pedig megerősíti saját üzenetét a nézőközönség felé. Azaz ez az animációs film ugyan nem egy kiemelkedő és mélyenszántó, elgondolkodtató mű, de nem is tökéletesek a grafikai megoldásai, de pont ez az ügyetlensége és tökéletlensége az, ami miatt szerethető.