2019. máj 14.

A magyar valóság Hófehér(ké)je

írta: Emerald Dragon

Hófehér (1983)

A magyar rajzfilmgyártás egyik ikonikus darabjára is sikerült sort kerítenem, a legendás Romhányi József dramaturgként, míg a fantasztikus Nepp József ezúttal a rendezői székből dirigálta a Hófehér című animációt. A témaválasztásból érezhető volt, hogy egy ismert Grimm mesének állít görbe tükröt, de korántsem sejthettük, hogy felnőtt fejjel mennyivel jobban szórakozunk majd a poénkavalkádon.

Lady Konstans Fridzsider (Bánki Zsuzsa) szörnyen unatkozik, hiszen férje, Utolsó, avagy Oroszlánszagú Leó (Kállai Ferenc) egyedül a tubi…tyúkjaival törődik. Mivel a szomszéd birodalmakban megszaporodtak az utódok, így a királynő elhatározza, neki is szüksége volna egy kisbabára. Nem nagyon emlékszik, hogyan mennek ezek a dolgok, szerencséjére szolgálólánya, Arrogancia (Béres Ilona) emlékezteti a szokásos rituáléra, hogy egy tűvel kell megszúrnia az ujját. A szegény teremtmény azonban nem sejti, hogy a gonosz házicseléd, az udvari tudós,

Tutegál professzor (Körmendi János) segítségével az életére tör. Az utódlás így kissé bajos, de némi tyúktojás, kecsketej és varázslat segítségével a királynő, halála után végül világra hozza a trónörököst, Hófehért (Halász Judit). Előbbi szörnyű hirtelenséggel, gyermekágyi lázban elhalálozik, míg a ronda kislányt az udvarban próbálják meg egymásnak passzolgatni, hátha jó lesz valamire.

A megrendült Oroszlánszagú Leó lelki társra lel, az ugyancsak vegetáriánus étrendű I., avagy Egetverő Arroganciában, így hamarosan feleségül is veszi. Az asszony pedig hűségesen kitart a férje szokásai mellett, miközben fokozatosan megpróbálja átvenni a hatalmat Tutegál és az udvari vadász, Szatiro (Sztankay István) hathatós támogatásával. Ebből a sztoriból már csak a törpék és a herceg (Szombathy Gyula) hiányoznak, hogy aztán az árva kis Hófehér életére törjenek, nemde?

A Hófehér tótágast állítja az eredetei történetet, miközben leheletnyi fricskával ajándékozza meg a nézőközönséget. Hiszen a szereplők teljesen kicsavartak, a királyi pár egyik tagja sem alkalmas a pozícióra, de még a hataloméhes mostoha sem tud mit kezdeni a trón nyújtotta előnyökkel. A herceg rövidlátó és tökéletesen együgyű, a törpék látszólag haszontalan munkát végeznek, mellyel a fogyasztói társadalmat szolgálják ki, ahelyett, hogy a saját érdekeiket érvényesítenék, vagy példaértékű szorgalmat mutatnának. A hab a tortán Hófehér, aki se nem szép, sem nem okos, se nem bájos, de legalább nem is kedves. Viszont erős, szívós, kitartó és teljesen naiv.

Ami a Grimm mesékbe nem került bele, most szépen kitárgyalják. Avagy milyen kéjelgéssel veszi rá a gonosz Arrogancia a kuruzsló Tutegált és a nőcsábász, pimasz Szatirot, hogy segítségére legyenek ambíciói bevégzésében. Illetve mire jók a hiedelmek és hagyományok, minek kell megszúrnia magát egy tűvel a királynénak, hogy várandós legyen, mennyire ideálisak az elrendezett házasságok, milyen pletykák terjednek az udvarban, miért veszi be az egész birodalom gyomra olyan könnyen a nyilvánvaló intrikákat és átveréseket. Hiszen mindehhez vagy iszonyatosan butának, vagy nemtörődömnek kell lenniük. Arról nem is beszélve, hogy az összes szolgálónak valamilyen módon mégis asszisztálnia kell, hogy ne lepleződjenek le a nyilvánvaló csalás esetén. Csoda, ha a sztori eredeti főhősei, a törpék és Hófehér valahol hátul kullognak a sorban? Rájuk már igazán nem jut sok idő...

A Hófehér szatirikus hangvételéhez hozzájárul a főszereplő is, aki teljesen ellentétes az eredeti hőssel. Azonban mit sem sejtő jelleme pont a túlélési ösztönét erősíti, hiszen az otromba, ügyetlen és izmos nő mindenkit megreguláz, aki packázni próbál vele. Senki sem szereti, még a törpék is szabadulnának tőle, ő azonban olyan, mint egy csótány és levakarhatatlan, kiirthatatlan.

Mindemellé azért I. Egetverő Arroganciát sem kell félteni, az egész udvar a velejéig romlott, miközben valódi hatalommal nem is bír az egész birodalom. De a lényeges úgyis az, hogyan házasodunk, mennyire elvakult a szerelmünk és milyen könnyen vezetjük meg a többieket.

Az eredeti történet valami hasonló módon elevenedne meg, hiszen a valóságban bizony nem vagyunk meseszereplők, behatárolt jellemekkel. Ekképpen a karakterek itt is inkább emberien viselkednek, rengeteget hibáznak, a vágyaik és az ösztöneik vezérli őket, elsősorban a minél nagyobb befolyás irányába. A sztereotípiák zseniálisan működnek Romhányi József vezényletével, nem csoda, hogy világhírű animáció született belőle.

Aki kedveli a magyar rajzfilmgyártás remekeit, a Mézga család kalandjait, illetve a hőskor termékeit, annak így 30 év múltán is merem ajánlani a Hófehért. Ez a mese ugyanis szintén időtálló, felnőtt szemmel is jókat szórakozhatunk rajta. A szereplők nem csak remekbe szabott szatírák, hanem a szinkronhangok miatt is dőlni fogunk a nevetéstől. A történet egyszerű, mégis tele van csavarral és számtalan fricskával. Magyar Grimm mese, a valóságból merítve.