Az idei év elég izgalmasan indult, hiszen több sorozatot is nagy várakozás övez. Ez részben jó, mert végre potenciálisan jó munkák is születhetnek, részben azért kétséges a végeredmény tekintetében. A folytatások is csalódásokat hozhatnak, de az újdonságok is gyakran meglehetősen vértelenek és bugyuták. A Yakusoku no Neverland (The Promissed Neverland) viszont pont olyan animációnak tűnt, amellyel érdemes lehet foglalkozni, a thriller és a dráma keveredése ugyanis mindig is a kedvenceim közé tartozott. De a pontos műfajmeghatározás még várathat magára.

UVERworld: Touch off

Emma, Norman és Ray egy 38 fős árvaházban éldegélnek társaikkal, méghozzá igencsak boldogan és önfeledten. Az épület körül hatalmas kert, erdő is található, így rengeteg lehetőségük akad a játékra és a csavargásra. Egyetlen szabály, hogy a hatalmas kőfalra nem szabad felmászni, de miért is tennének ilyet, ha minden tökéletesnek tűnik. A vegyes életkorú gyermekekre Isabella mama vigyáz, gondoskodik róluk, és amikor eljön az örökbefogadás napja, kikíséri őket a kapun, egy szebb világ felé. Ez legtöbbször a fiúk-lányok tizenkettedik életévében következik be, hiszen akkor már önállóak a nebulók és megfelelően pallérozott az elméjük is. A nagyobbacskák számára tanulási idő is rendelkezésre áll, rendes oktatásban részesülhetnek. Közöttük számtalan kiemelkedő is akad, de a trió a legkiválóbbak közül is kitűnik.

2045 júliusában járunk és egyértelműen a 11 éves Norman a legeszesebb közülük, folyamatosan verseng az azonos korú Emmával. Ray sokkal kompetitívebb társainál, így sosem nyugszik bele, hogy legyőzik őt. Ám amikor Conny, egy fiatalabb lány, távozásakor a házban felejti a babáját, utána rohannak, és szörnyű felfedezést tesznek. Nincs örökbefogadás, az árvaház csupán álca, egy húsfarmon élnek, ahol a gyermekeket azért nevelik, hogy démonok táplálékává legyenek. A triónak ki kell eszelnie egy tervet, hogy kijussanak ebből a mészárszékből, megmentsék társaikat is, de a Mama figyelő szemei előtt nehéz bármit is titkolniuk.

A CloverWorks Stúdió animéjének első évadja nagyon erősen indított, belengetve előttünk, hogy talán az év legjobb sorozatával lehet dolgunk. Mamoru Kanbe (Denpa teki na Kanojo, Elfen Lied, The Perfect Insider) rendező Kaiu Shirai mangájából készítette ez az adaptációt, Toshiya Ono (The Perfect Insider, Blue Exorcist: Kyoto Saga) író közreműködésével. Az animáció meglepően szemkápráztató, mind a karakterek (Kazuaki Shimada – Mahou Shoujo Nante Mouiidesukara), mind a hátterek (ATELIER MUSA) tekintetében. A mozgásokat nem nagyolták el, a főbb szereplők jellemére is odafigyeltek. Ismerjük az indítékaikat, melyek személyiségükből fakadnak, de csavarokra is számíthatunk, hiszen nem hollywoodi alkotásról van szó. Takahiro Obata (One Piece Film Gold) zenéje zseniálisan passzol a sorozathoz, de önmagában is kiválónak mondható.

Szerencsére a The Promissed Neverland dinamikája nem tör meg az évad közepén, hanem fokozatosan emeli a mércét, bizonytalanságban tartva bennünket a pozitív kimenetel tekintetében. Mindhárom gyermeknek újra kell gondolnia az elmúlt éveket, a Mama tevékenységét és szeretetét. A sorozat pedig zseniálisan mutatja be, miként csap át a látszólagos vidámság és ideális élet hirtelen valami katasztrofálisba és riasztóba. A rémálom elevenedik meg előttük, és ki kell hámozniuk belőle a valóságot, valamint a menekülés útját. Nem egyszerű, hiszen nem biztos, hogy megbízhatnak bárkiben is, lehetnek beépített emberek, illetve a kisebbek könnyebben befolyásolhatóak. Nem tudhatják, elhiszi-e mindenki ezt a képtelen történetet, bizonyítékokra pedig hiába is vadásznának.

Cö shu Nie: Zettai Zetsumei

Az alapfeltevés már több sci-fiben is felmerült, hogy egy manipulált világban élünk, ahol sok emlékünk és hitünk csupán illúziókra épül, melyet gondosan belénk tápláltak. A Mátrix talán a legismertebb ezekből, bár korábban is láthattunk hasonló műveket. Az animék közül az Evil or Live jut eszembe, melyet már régebben bemutattam nektek. Mindegyik központjában ez a kérdéskör és a jelenséget övező misztikum áll. Ezért a rémkép felfedezése nem csak a szereplőket sokkolja, hanem a nézőket is elborzasztja. A vicces, hogy korunkban is felmerülnek olyan elméletek, miszerint egy szimuláció részei vagyunk. A rengeteg inger, amely a születésünk óta ér bennünket, a gyors változások, a technika fejlődése és az A.I. tanulási képességének dinamikája egyértelműsíti számunkra, miért is merülnek fel ezek a kérdések bennünk.

De nem kell ennyire a jelenben maradnunk, hiszen az istenképzetek, a vallások is egyfajta virtuális valóságként magyarázzák a földi létünket, ahol csak ideiglenesen tartózkodunk, később pedig visszatérhetünk az igaz birodalomba. Próbatétel vagy csupán egy emberfarm, nem sokban különbözik a két alapötlet gyökere egymástól. Az, ahogyan reagálunk ezekre, az egyetlen, ami igazán lényeges, mert az ember egyik legfontosabb ismérve a küzdelem és a változni vágyás. A remény tehát a második sarokkő, amibe főhőseink is kapaszkodnak, hogy módosíthatnak a sorsukon, bármily képtelennek és predesztináltnak is tűnik.

Az út másik fontos része viszont a beismerés és az áldozathozatal. Hiszen anélkül lehetetlen tervezni, de a gyermekeknek ehhez bizony fel kell nőniük a feladathoz, és döntéshozóvá kell válniuk. A helyzetük nem egyszerű, bármennyire is fejlettek, bármily magas is az intelligenciájuk, és játszi könnyedséggel verik meg egymást a bújócskában, ez a játék tényleg életeket követel majd.

Az irodalmi utalások most igazán aktuálisak, hiszen mostanában látott napvilágot a Michael Jackson pedofília ügyét bolygató Leaving Neverland is. Mindkettő a klasszikus Pán Péter sztorira utal, azaz J. M. Barrie Peter Pan; or, the Boy Who Wouldn't Grow Up regényének fő karakterére. A világban, amelyből származik olyan gyermekek élnek virtuális boldogságban, akik sosem nőnek fel. Ennek természetesen a jelen esetben ellentétes és borzasztó töltetet ad a valóság, hogy egy életkor elérése után bizony mindannyiuknak meg kell halniuk. Azaz az utópia egyfajta disztópiává, tragédiává érik a The Promissed Neverland során. Ami azért érdekes, mert az eredeti mű főszereplőjét az író a 14 éves korában elhunyt testvéréről mintázta. Tehát az önfeledt boldogság, a játszadozás, az ideális világ és a valóság kapcsolata talán itt ütközik ki leginkább. Ugyanezt használja ki a Trinity Blood is, amelyben Wendy és a fiúk a vámpírléttel szimbolizálják az örök ifjúságot.

Cö shu Nie: Lamp

A The Promissed Neverland nem csak ígér, de izgalmas élményeket is nyújt és epizódról epizódra fokozza a kedélyeket. A végsőkig elmegy, nem kecsegtet happy enddel, csupán tanulságokkal és rémtörténetekkel szórakoztat bennünket. Zseniálisan eltalált sorozat, mely az ellentétekre épül, a kontrasztra a gyermeki lét és a démonok gonoszsága között feszül. Az ártatlanság kora véget ért, a hideg zuhany az arcunkba csap, és átértékelünk mindent, amit a valóságról és a mesékről gondoltunk. Kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen ezúttal sikerült elérniük azt a célt, hogy a cliffhanger ne legyen túlságosan éles.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Promised_Neverland, https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21552
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ApLudqucq-s
Mafab link: -
Bluray megvásárolható: hamarosan

Smaragd Sárkány