Nem mondhatom, hogy tűkön ülve vártam a folytatást, hiszen a legutóbbi cikkemben kifejtettem, mennyire zuhanni látszott a Godzilla animéjének színvonala. Az első epizódnál még igencsak lelkes voltam, aztán a City on the Edge of Battle eléggé lelombozott, így teljesen megfeledkeztem róla, hogy év végén bemutatták a lezárást, a Godzilla: The Planet Eatert. A befejezetlen projekteket nem szeretem, így mostanában rászántam magam, hogy megtekintsem, és írjak is róla nektek.

Bár a győzelem úgy tűnik, nagyjából elkövetkezett, főhősünk még sem szánta el magát a végső lépésre, ezért csupán elodázták az emberi faj pusztulását. Hiába akadtak rá a titkos technológiára, a nanometál eléggé veszélyesnek tűnik, ez a bevetések során is bebizonyosodott. A helyiek mereven ragaszkodnak hagyományaikhoz, a menekültek végezni szeretnének a hatalmas szörnyeteggel, arra azonban nem számoltak, hogy az Exifek jóval többet tudnak az egész jelenségről, mint amit eddig elmondtak nekik. Metphies és a többi vezető eddig csupán megfigyelőként vettek részt a bevetésben, azonban az idegen faj most lépéselőnybe került, és ki is használják a hirtelen támadt káoszt, és reményvesztettséget. De a győzelem kulcsa nem az, amire a hazatérő emberek pályáztak.

A rövidke történetleírásomból is egyértelmű, hogy az utolsó epizód a végjáték tartalmi részére koncentrál, azaz most minden kiderül, amire eddig vártunk, még akkor is, ha nem egészen ilyesfajta befejezésre számítottunk. Mivel a Godzilla: The Planet Eater rengeteg információt szeretne velünk közölni, gyakorlatilag egy magyarázattal szolgál az egész Godzilla jelenségre, így azt is könnyedén belátjuk, hogy túl sokat szeretne beleszuszakolni ebbe a filmbe, tehát eléggé kaotikusan csapong. Ami azért vicces, mert közben csigalassúsággal haladunk előre a cselekményben, legalábbis képsorok szempontjából rengeteg helyen alkalmazzák a hatásvadász részeket. Avagy a City on the Edge of Battle valóban előrevetített egy gigászi összecsapást, de csalódnunk kell, a látvány terén ez nem igazán köszön vissza.

Ugyan a háttér kibontakozása izgalmas és meglehetősen részletesen kidolgozott, de oly sokáig visszatartották előlünk, hogy egyetlen legyintéssel fogadjuk a brutalitását is. Mire eljutunk odáig, hogy szembesüljünk az igazsággal és a végcéllal, a „zseniális” fordulattal, addigra ráununk az egészre és már azt keressük, milyen sorozattal csillapíthatnánk az éhségünket, ami a bolygófaló után marad osztályrészünk. A jelenetek monumentalitása ugyanis eltörpül amellett, hogy az egész felvezetés már előre sejthetően előrevetítette, milyen közhelyes katarzist tartogatnak a számunkra. Bár a történet kimondottan kereknek tűnik, ha kívülről szemléljük, belülről több sebből vérzik, cserébe iszonyatosan klisés. Aki játszott már bármilyen konzolos játékot a horror és a sci-fi nászából, az rezignáltan pillant majd a „meghökkentő” fordulatra és az azt követő végső, kegyetlen összecsapásra.

A Godzilla: The Planet Eater vizuálisan nem javult az előzményekhez képest, a szörnyetegünk grafikailag élvezhetetlen maradt, de a többi lény kidolgozottsága is felületes. Ezerszer szebb animációkat láttunk már kaijukról is, de a Netflix itt sem tett jót az alkotásnak. Számomra fájdalmasan ronda a kivitelezés, és háromszor másfél órát tuti többet nem tudnék egyben letolni belőle. Az első film még csak-csak elment, bár ott bennünk volt az újdonság varázsának élvezete, illetve a remény, hogy valami értelmeset hozna ki a projektből. Az ábrázolt lények azonban annyira rondák, hogy egyszerűen képtelen vagyok túllépni rajtuk.

De ezzel nem is volna probléma, ha a sztori, a karakterek és a mondanivaló kiemelkedő lenne. Azonban a környezetvédelmi témán túl nem igazán találunk olyasmit, amit érdemes kiemelni belőle. A Nyilván a vallási fanatizmus, a hiedelmek és az ezzel kapcsolatos veszélyeket megemlíthetnénk, de túlságosan felületesen mutatják be a kérdéseket. Az egész Godzillára rátelepedik egy szürke köd, amely percről percre érdektelenebbé változtat minket az alkotások iránt.

A katarzis egészen borzasztó, a jelenetek végtelenül unalmasak, ha nem volna a zseniális zene, valószínűleg áttekertem volna egy jó fél órát a Godzilla: The Planet Eater közepe táján. Tehát sajnos beigazolódott a sejtésem, nagyon elhúzták a projektet, sokkal tömörebb lehetett volna a megvalósítás, ha a sallangokat kihagyják, egyetlen kétórás filmbe tömörítik a mondanivalót, és felkérnek valakit, aki normális kaijukat tud generálni, akár a klasszikus animáció módszerével is. Mert hiába a gigászok küzdelme, ha a vizuális megvalósítás vacak. Ezért a végeredményt tekintve a filmeket csupán a fanatikus rajongóknak merem nyugodt szívvel ajánlani. Egyszer nézhető, de vonatkoztassatok el a borzalmas látványvilágától, legalábbis a szörnyek terén.

Értékelésem: 4/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21594, https://en.wikipedia.org/wiki/Godzilla:_The_Planet_Eater
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ZkIe8xlfolU
Mafab link: -
Bluray megvásárolható: hamarosan
Kapcsolódó animék: Godzilla: Planet of the Monsters, Godzilla: City on the Edge of Battle

Smaragd Sárkány