A 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál nyitófilmjének rendezője, Michel Ocelot (Hercegek és hercegnők, Kirikou és a vadállatok, Esti mesék, Dilili Párizsban) nem ismeretlen a magyar közönség előtt sem, hiszen az 1998-as Kirikou és a boszorkányt már bizonyára sokatok látta. Mivel a Francia Intézetben ingyen is megtekinthető ez az animáció, így bátran merem ajánlani azoknak is, akik még nem tettek vele próbát. Természetesen én is leporoltam ezt a művet, és egy rövid elemzést elétek tárok, hátha kedvet kaptok hozzá.

Kirikou különleges körülmények között születik meg egy afrikai faluban, ahol a szokások, hiedelmek és a természet törvénye uralkodik. A kisfiú nem csak önállóan születik meg, de rögtön hasznossá is teszi magát, nem hagyatkozik az édesanyja segítségére. Megfürdik, majd elindul, hogy megkeresse nagybátyját, hiszen édesanyja elmondja neki, hogy fivéreit és férfirokonai nagy részét a gonosz varázslónő, Karava (Karaba) falta fel, így a kicsiny közösség nehezen képes fenntartani önmagát. A zsarnok nő emellett kiköveteli magának az emberek minden aranyékszerét, és az engedetlenséget fétiseinek segítségével torolja meg: felgyújtja a kunyhókat. Az öregek és a nők szerint az ellenállás hasztalan, hiszen legalább életben hagyják őket, de egyre nehezebb ezt is kivitelezniük. A boszorkány ugyanis nem csak felfalja a falu férfiúit, hanem el is torlaszolta az egyetlen vízforrást, így még a termény sem elégséges a fennmaradáshoz.

Kirikou igazi csodagyermek, egyedül száll szembe a zsarnokkal, annak ellenére, hogy pirinyó, hihetetlenül éles az esze, és megmenti a bajba kerülőket. De az emberek felemásan viszonyulnak hozzá, elsőként kinevetik, majd megköszönik a segítséget, de ezzel folyamatos ördögi körbe keverednek, mert utána ismét figyelmen kívül hagyják a gyermek intelmeit. Márpedig így a falu éhen fog halni, a férfiak sosem kerülnek majd elő. Eltűnt a harci kedv, nincs túlélőösztön, csak a belenyugvás és a kárálás.

A Kirikou és a boszorkány az első, és legsikeresebb mű, mely a kisfiú meséjével foglalkozik. További két ide kapcsolódó történet készült el, a 2005-ös Kirikou és a vadállatok, valamint a 2012-es Kirikou és a férfiak és nők. Azonban egyik sem üti meg azt a mércét, amely világhírűvé tette ezt az alkotást. Alapvetően az afrikai törzsi hagyományokat eleveníti fel és hozza közelebb az európai kultúrához Michel Ocelot animációja, így a képi megvalósítások is ahhoz idomulnak, a karakterek emiatt részben mezítelenek. Ez az oka annak, hogy a film csak évekkel később került az amerikai mozikba. A nyugat-afrikai hatások mellett azért érdemes megemlíteni, hogy a fétisek ábrázolásában erős azték-beütés érezhető, ahogyan a boszorkány hajkoronája és aranyimádata is a napistenségre utalnak. A figurák és a háttér is elsősorban ezt a hangulatot szolgálják ki, így nem kell erős animációra számítani, inkább az afrikai hagyományok érvényesülnek, azok viszont szépen. A zenéjét egyébként Youssou N'Dour, szenegáli énekes szerezte, így eléggé autentikus.
A film érdekessége, hogy nem csupán francia produkció, hanem egyéb stúdiók is közreműködtek az elkészítésében, így a magyar Studio Exist, a litván Rija Films’ és több belga, valamint luxemburgi is.

Az animáció általános meseelemekkel operál, így nem meglepetés, hogy az eszköztárában olyan példabeszédek és tanulságok szerepelnek, mint a többi nép hagyományai között. Így klisésen a legkisebb fiú indul meg, hogy testvéreit és a faluját megmentse. Sokkal rátermettebb, mint az öregek és a többiek, bátrabb, mint a legnagyobb harcosok és olyan bölcs, mint a nagyapja. Az eszes gyermek az egyetlen, aki nem csak a boszorkánnyal száll szembe, hanem eltökélten segít a népén, úgy is, hogy a múlt babonáit kell lerombolnia és a hitetlenkedés az elsődleges jutalma. A tanulság is ekképpen fordítható le: a bölcsesség nem feltétlenül korral jár, bizony a fiataloknak is hitelt kell adni, pláne, ha előremutató a gondolkodásmódjuk. A hagyományokat tisztelni kell, de nem szabad elvakultan hinni bennük, érdemes utánajárni az igazságoknak.

Persze rejtetten is találkozhatunk még üzenetekkel, a próbákat kiálló főhős karaktere nem csupán önmagától jön rá ilyesmikre, hanem meg is tanítják neki azok, akikkel az útján összeakad. Így azt is megtudhatjuk, hogy a félelem sokkal nagyobb úr a valódi hatalomnál vagy képességeknek, gondoljunk bele a mítoszokba és városi legendákba, melyek sok esetben elhomályosítják még a civilizált posztmodernkori ember ítélkezését és cselekedeteit is. De bátran ideérthetők a fóbiák, valamint a voodoo, a jóslás és a csillagjegyek, valamint a vallások köre is.

Ami talán kiemelhető belőle, és a címben is igyekeztem jelezni, a Kirikou és a boszorkány egyfajta felnőtté válás történet-féle. Hiszen a népének hasznos tagjává csupán úgy lehet valaki, ha hamar alkalmazkodik és nem hagyja el magát. A harmadik világban ez elengedhetetlen, a túlélő ösztön kevés, tanulni és alkalmazkodni szükséges, minél előbb beállni, segíteni és önellátni. Ezzel persze párhuzamba van állítva bölcsesség, hogy a fiatalok mindig érettek szeretnének lenni, felnőttként könnyebb életet remélnek, de legalábbis szabadabbat. De az idősebbek meg a gyermekkorba vágynak vissza, eltékozolt ifjúságukat szeretnék újra élni. Pedig csupán annyi volna a lényeg, hogy a pillanatot szeresség és legyenek elégedettek az aktuális állapottal. Nem szabad, hogy az legyen a központban, hogy idősebbek vagy fiatalabbak vagyunk, inkább gyermekként azt a létet kell kiélveznünk és kihasználnunk, a felnőttnek meg bele kell nyugodnia, amin már túlvan. Az örök élet nem lehet cél, csupán eszme.

Apró pici bölcsességek és tanulságok mellett próbál nekünk egy másik világot bemutatni Michel Ocelot animációja. A Kirikou és a boszorkány nem kiemelkedő alkotás, nem is szeretne az lenni, csupán kellemes pillanatokkal ajándékoz meg bennünket és elgondolkodtat az élet nehézségeiről, valamint arról, mennyire siettetjük az elkerülhetetlent, ahelyett, hogy élvezni próbálnánk a jelent. Ha valami nem átlagos animációs filmre vágytok, érdemes próbát tenni vele, olyasmi, mint egy afrikai népmese. A folytatásokról hamarosan értekezni fogok.
A tegnapi, Dilili Párizsban bemutatón alkalmunk nyílt beszélgetni a rendezővel, ami számos kérdésre választ adott. Így az animációk szokatlansága is előkerült, melynek fő oka, hogy Michel Ocelot kimondottan kedveli a népies ábrázolásmódokat, a barlangrajzokat és a korai művészi megoldásokat. Így érthető, miért nem a megszokott francia hatás érvényesül ezeknél az alkotásoknál. Ezen túl rávilágított egy érdekességre, amely nem volt teljesen egyértelmű számomra. A boszorkány és Kirikou viszonya nem véletlenül alakul így a történetben, hiszen a rendezőt igencsak foglalkoztatja a női-férfi egyenrangúság kérdése, és úgy érzi, a férfiak, a társadalom gyakran okoz fájdalmat a gyerekeknek és a nőknek. Ez az apró adalék talán közelebb hozza hozzánk ezt az animációt is.

Értékelésem: 7,5/10

Forrás, információk: https://en.wikipedia.org/wiki/Kirikou_and_the_Sorceress, https://www.imdb.com/title/tt0181627/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=9WhXsSCZsbs
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/kirikou-et-la-sorciere-49062.html
DVD megrendelhető: Kirikou et la Sorcière (DVD)

Smaragd Sárkány