2018. nov 22.

Ezüstszemű boszorkányok a démonok ellen: Claymore

írta: Emerald Dragon

Claymore (2007)

Ismét visszautazunk az időben és régebbi sorozatot igyekszem nektek bemutatni. Mire eljutottam odáig, hogy megtekintsem, meg is jelent egy limitált kiadású Bluray díszdoboz, így az első találkozásom a Claymore című animével végül nagyfelbontásban történhetett meg. A témája elég megkapónak bizonyult, hogy felvállaljam az előrendelését, és általában ilyenkor nem is szoktam csalódni az eredményben. Valóban, a kiadvány nem csak látványra igényes, de a hozzá járó könyvecske is gyönyörűen bemutatja a fantasy világát.

Nightmare: Raison D’être

teresa-and-clare-statue-claymore-anime-and-manga-28704220-640-360.jpg Az ember immár nem egyeduralkodó a birodalomban, mert egy veszélyes kórság ütötte fel a fejét, mely közöttünk bujkál. A métely neve Yoma, mely egy démon-szerű lény, és képes emberi alakot ölteni, hogy aztán a nép közé vegyülve ártatlan áldozatokat kebelezzen be. Célpontja elsősorban a lédús zsigeri állomány, hiszen abban van a legtöbb finomság. A szigetvilágban egykor egy Szervezet névre hallgató szövetség alakult, és a tagjai arra esküdtek fel, hogy elpusztítják és kordában tartják ezeket a rémeket. Fiatal lányokat toboroztak, akiket aztán kereszteztek a Yomák génállományával, és az így létrejött ezüstszemű boszorkányoknak tartott harcosokat Claymore-oknak nevezték el. Ennek oka pedig nem más, hogy kétélű kétkezes kardokat forgatnak a nők, méghozzá játszi könnyedséggel, hiszen természetfeletti erőkhöz képesek hozzáférni.

A világ összesen negyvenhét provinciára van felosztva, mindegyiket egy Claymore védelmezi, a hivatalos nevük pedig az hatalmuk nagyságát, azaz a rangjukat jelöli. Clare az egyikőjük, és ő is a vidéket járja, hogy leszámoljon a szörnyű lényekkel. Mikor az egyik város segítséget kér a Szervezettől, azonnal a helyszínre siet, hogy végezzen a szörnyeteggel. Mivel az ezüstszemű boszorkányok egyik különleges képessége, hogy átlátnak az alakváltók álcáján, így nekilát felderíteni a települést és levadászni a rejtőzködő gyilkost. Kalandja során belebotlik Rakiba, akinek a bátyja már áldozatul esett. A fiú felnéz a fél-Yoma nőre, és nem is ijed meg tőle, csak mikor felfedi a Claymore-ok másik fontos erejét, amely képessé teszi őket, hogy a démonok hatalmából merítsenek és rövid időre ők is átváltozzanak, ekképpen segítve a küzdelemben magukat a győzelemhez.

Azonban Rakinak nincs maradása a városban, hiszen immár nem bíznak benne a társai sem, aggódnak, hogy ő is megfertőződött, ezért száműzik, így a lányhoz kénytelen csatlakozni. Clare-nek pedig megesik rajta a szíve, hiszen eszébe juttatja fiatalkori önmagát, és azt a tragédiát, mely végül Claymore-rá válásához vezetett. Hiszen egykor ő is egy vidám kislány volt, egy apró faluban lakott a családjával, és egy Teresa nevű ezüstszemű boszorkány mentette meg az életét. Azóta is adósa a nőnek, és nem csak az emberiségnek, illetve a Szervezetnek tartozik, hanem az Első Számú felé is le kell rónia tartozását. Azonban ez nem lesz olyan könnyű, hiszen ő csupán a negyvenhetedik a rangsorban, valahogyan fel kell küzdenie magát.

A Claymore-ok élete koránt sem könnyű, annak ellenére, hogy démoni képességekhez férnek hozzá, igyekezniük kell megőrizni az egyensúlyt, mert ez bizony átok is a számukra. A génállomány ugyanis képes aktiválódni, és akkor testükön és elméjükön eluralkodik az őrület, a Yoma-énjük Felébredté teheti őket. Onnan pedig nincs visszaút, maguk is szörnyeteggé alakulnak át, és egy ezüstszemű majd érkezik, hogy véget vessen a szenvedésüknek. A Szervezet ezért különösen odafigyel azokra, akik hosszabb ideig kénytelenek Yoma-formát ölteni, és próba elé állítja őket. Így Clare-nek nem csak a többi Claymore-ral és Yomával kell megküzdenie, de vigyáznia kell, nehogy maga is áldozattá váljon, ezúttal véglegesen.

Az anime egy középkorhoz hasonló világba kalauzol el bennünket, melynek helyszíneit valós települések ihlették. Az öltözékek, a házak, a természet és az emberek viselkedése emiatt igazán korhűnek tekinthető, a kidolgozás során erre nagyon odafigyeltek. Nem csak, hogy tanulmányozták a korabeli viseleteket és szokásokat, az építészetet, valamint a környezet érintetlenségét, de ehhez idomították a színek dinamikáját és a zenei aláfestést is. Mivel horror animének készült, ezért az a sötét tónus és a fakóság dominál, valamint a tompa fények. Egyedül a küzdelmek és a Claymore-ok esetében tértek el ettől a szabálytól, hogy kiemeljék a fontosabb, hangsúlyosabb részleteket.

Takahiro Umehara (Tenjho Tenge, Marvel Future Avengers, Iron Man, Beyblade) karakterdizájnja és Manabu Otsuzuki (Corpse Party, Hellsing Ultimate) művészeti vezetése olyan látványvilágot eredményezett, mely egyszerre kelti a az aprólékos kidolgozottság és a régies animációs iskola érzetét. Így többek között észrevehetjük, hogy a Claymore-ok kinézetére nagyon odafigyeltek, már a megjelenésükkel kihangsúlyozzák a sajátosságaikat és a különbözőségüket. De emellett a mellékszereplők közül az átlagemberek nagyjából egyformák, hiszen a Yomák csak átváltozás után felismerhetőek. Talán ennek pont ez volt a funkciója, hogy mi se tudjuk kitalálni, kinek a bőrébe bújt egy-egy efféle lény. De a kontraszt szerencsére csak ezen a ponton tetten érhető, a háttér tökéletesen idomul a korhoz és a hangulathoz, ami azért is szerencsés, mert a CG részek nem feltűnőek, szépen összedolgozták a karakterekkel és mozgásukkal.

De ne ragadjunk le a vizuális élménynél, hiszen Masanori Takumi muzsikájáról sem szabad megfeledkeznek. A Witchblade, a Genshiken és a Peach Girl zeneszerzője ezúttal is beleadott apait-anyait, hogy segítse a nézőket elmerülni a középkori fantasy hangulatába merülni. A különböző jelenetekhez ügyesen olyan témákat választott, melyek egyrészt közelebb visznek minket az adott karakterhez, másrészt alátámasztják a szituációk drámaiságát vagy éppen feszültségét. Az intro és a végefőcím ezúttal is megtalálhatóak a cikkemben, hiszen szerves részét képezik az anime egységének.

Az elsődleges, amit könnyedén kiszúrhatunk, hogy ezek az ezüstszemű boszorkák csupán fogyóeszköznek számítanak a Szervezet szemében. Hiszen a saját kísérleteik eredményei, nekik köszönhetik a létüket, és lehetőségüket arra, hogy hasznossá váljanak. Emellett veszélyes erővel ruházták fel őket, tehát a kontrollt csak a kivégzéssel oldhatják meg. Ha nem tartanák szorosan a gyeplőt, kiderülhetne, miért pont ennyire sebezhető és kiszolgáltatott embereket választottak ki a Claymore-rá válásra. Mert a fegyvereknél az a legbiztonságosabb, ha élesek és pusztítóak ugyan, de bármikor lecserélhetőek, ha kételyek merülnének fel a hűségüket, önállóságukat illetően. Amolyan zsoldosok vagy személyiséggel rendelkező kardok, varázstárgyak, ereklyék ők a gazdáik tudatában, melyek az utasításaiknak megfelelően cselekednek, vagy kitaszítottá válnak. Persze ez csak fokozatosan derül ki a történet folyamán, de elég szemléletesen ábrázolják a helyzetüket.

Így a különböző boszorkák jelleme is ügyesen a felszínre tör, a képességeik többet elárulnak rólunk, mint azt elsőre sejtenénk. De a leginkább akkor tekintünk be a lelkükbe, amikor a Yoma alakjukat is felveszik, hiszen olyankor nem titkolhatják legbelsőbb félelmeiket sem. Olyan ez, mint a Guilty Crown esetében a Void-ok, csak itt a testi kivetülések jóval hangsúlyosabbak. Amit felismerve az anime hangulata jóval drámaibbá válik, lehull a lepel a tragédiákról, melyeket ezek a lányok egykor átélhettek. A bosszú- és vérszomj helyét átveszi a magány és a gyász, a deformálódott személyiség pedig kiül az arcukra és bekúszik a vénáikon keresztül az egész testükbe. Ekképpen magyarázom én az egész metamorfózisukat, mely teszi őket félelmetes szörnyetegekké és végtelenül őszinte, tragikus sorsú emberekké.

Az egyik legfontosabb üzenet ezen a ponton kapcsolódik be, mert az érzelmek ugyan elhomályosíthatják az ítélőképességünket, eluralkodhatnak rajtunk, de ez koránt sem jelenti azt, hogy a düh és a harag útjáról nincsen visszatérés. A kontroll nem csak külső lehet, sőt a belső irányítás olykor hasznosabb és erősebb is lehet, így a predesztináció, a gondolatbűn nem hozhat egyből halálos ítéletet. Mert a katona sem válik gyilkossá attól, hogy képességeinek megfelelően küzd egy háborús helyzetben. Van különbség a cselekedetek között, annak függvényében, hogy mi húzódik a háttérben. Hiszen ez az, amire nagyon odafigyel a Szervezet is, hogy átbillenek-e a nők azon a ponton, ahonnan szerintük nincsen visszaút. Amim persze elsőre elhamarkodottnak tűnhet, sőt, analitikus szemlélettel elsőre nem is érthető, mi alapján bélyegzik meg azonnal a túl sokáig Yoma-alakban tartózkodó Claymore-okat. Szerencsére arra különös hangsúlyt fektettek az alkotók, hogy mindez tisztázásra kerüljön és egy kerek történetet kapjuk a huszonhat epizód során.

Az alapsztori ismertetése során említettem meg egy társadalomkritikai felhangot, mely az emberek viselkedésére tér ki. A bélyegzés nem csak a Szervezet tekintetében jelenik meg, hanem ugyanúgy a falusiak is kivetik magukból azokat a társaikat, akik kapcsolatba hozhatóak a Yomákkal. Ezt az átváltozást pedig viszonylag könnyű párhuzamba állítani a betegségekkel, melyek hasonló stigmatizációt eredményezhetnek. Persze a jelen esetben ábrázolt kort figyelembe véve, az első lépcső egyértelműen a boszorkányság kérdésköre, ahogyan ez a Claymore-ok elnevezéséből is következik. Tehát én egy nagyobbat ugrottam az asszociációban, elsőként a babonákat és hiedelmeket juttatná eszünkbe, de onnan egyenesen eljuthatunk a komplex értelemben vett egészségességtől való eltéréstől. Hiszen a testi- és a lelki nyavalyák ugyanúgy ideérthetőek, mint akármilyen eltérés az adott társadalmi „normától”. Ilyenkor ugyanis az emberek viselkedése gyakran ijedtté, védekezővé, kirekesztővé és akár agresszívvá is válhat. Ami felveti a kérdést, hogy nem válnak-e maguk is szörnyetegekké.

Nietzsche szerint, aki túl hosszan bámul a sötétségbe, maga is a részévé válik annak. Avagy minél inkább elmélyedünk valamiben, annál inkább beleolvadunk abba, idomulunk hozzá, akaratlanul, tudattalanul is lemásoljuk és ha nem figyelünk oda, mi is ugyanúgy kezdünk el viselkedni. Ezzel magyarázható a Stockholm, valamint a Homolka-szindróma is. Az emberi elme ugyanis annyira csodálatos, hogy sokkal gyorsabban tanul, mintsem azt elképzelni tudnánk; az adaptáció az egyik legerősebb fegyverünk, és egyben gyengeségünk is. És itt érkezünk meg a Claymore másik, és legfontosabb gondolatához: „Live like human, die like human” – ez az ezüstszemű boszorkányok igazi mottója és üzenete a számunkra. Azzal, hogy ezt kimondják, gyakorlatilag a saját lényüknek és feladatunknak szegülnek ellent, mert saját magukat is embernek gondolják, ehhez utolsó leheletükig ragaszkodnak.

Riyu Kosaka: Danzai no Hana (Guilty Sky)

A Norihiro Yagi (Angel Densetsu) mangájából adaptált sorozat több ponton is utal rá, hogy a teljes képből csupán egy darabkát kapunk most, elsősorban Clare és Teresa kapcsolatára, valamint a négyek szövetségére koncentrálva. Ezzel érezteti, hogy több szál is kapcsolódik ehhez a történethez, és a múlt megismerése nem csak kulcsfontosságú a megértéshez, hanem előremutató is a további kalandokhoz. A dark fantasy egyébként 2014 végéig futott, tehát nem véletlenül érezzük azt, hogy akad még mesélnivaló, annak ellenére, hogy a végkifejletnél pont meg is állhatunk.
Mivel nagyon könnyen tudunk azonosulni a karakterekkel, a cselekmény magával ragad bennünket és az utolsó részig vezeti a kíváncsiságunkat, a drámai hangulata a szívünkbe markol, a horror jelenetei pedig elborzasztják az agyunkat, így nem maradt kétség a végső pontszámot illetően. A képi világ mattsága ugyan eleinte furcsa, de a mangába tekintve kimondottan szépen lett adaptálva és a funkciója is könnyedén kitalálható. A naturalitása zseniálisan visszaadja a képzelt világ középkori jellegét és atmoszféráját. A fő karaktereink egyáltalán nem statikusak, hanem próbákat állnak ki, folyamatosan tanulnak és fejlődnek, de a gyökereik mégis megmaradnak, hiszen azért küzdenek leginkább, hogy humán mivoltukat minél tovább megőrizhessék.

Nem ajánlom a Claymoret azoknak, akik a könnyedebb alkotásokat szeretik, és a keményebb hangvételekre érzékenyek. A szórakoztatás itt nem elsődleges, hiszen a horror itt a dráma eszköze, mely ahhoz kell, hogy elmerülhessünk a saját pszichén mélyére és így betekinthessünk a szereplők elméjébe és érzelmeibe. Kimondottan a pszichoanalízis kedvelőinek, valamint a sötét fantázia rajongóinak tudom ajánlani. Igazi gyöngyszem a maga nemében.