2018. júl 17.

Még a tűzijáték is nézőpont kérdése - Fireworks, romantikus sci-fi

írta: Emerald Dragon

Uchiage Hanabi, Shita kara Miru ka? Yoko kara Miru ka? (2017)

Tavaly nyárvégén jelent meg egy új romantikus anime film, amelyre az egyik rendelésem kapcsán akadtam az ajánlók között. Azóta kétszer is megtekintettem a Uchiage Hanabi, Shita kara Miru ka? Yoko kara Miru ka? (Fireworks, Should We See it from the Side or the Bottom?)-t, főleg azért, mert nem teljesen lineáris a cselekményvezetése, de természetesen tetszett is annyira. Látszólag egy könnyed, nyári romantikus komédiának tűnik, némi drámai felhanggal, de emellett izgalmas problémákat is felvet a nézőknek.

Norimichi Shimada napja viszonylag átlagosan indul, az iskolában mindenki az esti tűzijátékot várja, amire valószínűleg a barátaival együtt fog kimenni. Délután azonban még van egy kis dolga, hiszen ő és Yūsuke Azumi a sorosak, hogy a medencét kitakarítsák az udvaron. Mivel társa pillanatok alatt faképnél hagyja, így egyedül érkezik meg a vízhez, ahol Yūsuke szívszerelmét, Nazuna Oikawat találja békésen heverészve. A trió végül úgy dönt, versenyt úsznak a nyári kánikulában, de egyikőjük sem sejti, hogy ez az ártatlan szórakozás miféle kalamajkához és eseménysorozathoz vezet majd – újra és újra. Hogy némileg kötődjünk a címhez is, a fiúk eközben azon vitatkoznak, hogy a tűzijáték vajon kerek vagy egyszerűen lapos, márpedig ennek eldöntéséhez lényeges, honnan figyelik majd az ünnepséget.

A történet viszonylag nyúlfarknyinak, ugyanakkor érdekfeszítőnek tűnhet, leszámítva, hogy a Kimi no Na wa. pont egy évvel előtte már ellőtt egy hasonló szituációt. Hiszen a Fireworks, Should We See it from the Side or the Bottom? ismét időbeli ugrálásokkal örvendeztet meg bennünket, azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy kijavíthatjuk a hibáinkat, még ha százszor is elkövetjük azokat. A különbség talán annyi, hogy jelen animében sokkal rövidebb időt ölel fel a cselekmény, és inkább a drámaiságon van a hangsúly, mintsem a helyzetkomikumok kihasználtságán.

Akiyuki Simbo (Bakemonogatari, Kizumonogatari, Le Portrait de Petite Cossette) és Nobuyuki Takeuchi rendezése sajnos így nem mondható túlságosan eredetinek, de az a pár problémakör, ami előkerül az animében, azért mindig izgalmas. Elsőként tehát arról mereng el, hogy tudunk-e javítani a döntéseinken, vagy vállalnunk kell azok következményeit és így súlyát is. Ez nem újdonság, a The Girl Who Leapt Through Time alaposan körbejárta a kérdést, akárcsak korábban a Steins;Gate sorozata is. Bizony nem könnyű együtt élnünk azzal, ha esetleg rossz választást hozunk meg, vagy kerüljük a konfliktusokat, de a felnőtté válás folyamatába ez is beletartozik, bármennyire is igyekszünk tiltakozni ellene.

nazuna_oikawa_carrying_a_suitcase_to_flee_away_from_home.jpg A második téma ennél bújtatottabban jelenik meg a Fireworks-ben. A pillanatnyi hóbortjaink ugyanis másokra is hatnak, és ha nem megfelelően kommunikáljuk le ezeket a döntéseinket, akkor bizony megmérgezhetik a kapcsolatainkat. Persze ezek a szituációk nem egyszerűek, pláne nem egyértelműek, hiszen több szögből is érdemes megvizsgálni azokat, nem csak a felek szempontjából. Azonban az anime csak érinti ezt a kérdést, túlságosan nem fejti ki, így válaszokat sajnos nem kapunk.

De hogy ne legyünk igazságtalanok a filmmel szemben, ki kell emelnünk a cím valódi jelentőségét is, hiszen valójában átvitt értelemben érdemes értelmeznünk. Pontosan az kerül a mű középpontjába, hogy egy szituáció, egy probléma több szemszögből körüljárandó, és a vélemények, hiába tűnnek ellentétesnek, mégis mindenkinek igaza lehet. Egy tárgy lehet egyszerre kerek és lapos, csak az a kérdés, milyen irányból szemléljük azt. Ekképpen ami az egyik ember életére negatív hatással van, simán jelenthet a másik számára tökéletes boldogságot.

A Fireworks látványos, és a zenéje is megfelelően érzelmes, a története - a kreativitást leszámítva - kellemes kikapcsolódást nyújt a nézőknek. A felvetett gondolatokkal érdemes foglalkozni, és talán kicsit elmélkedünk arról, milyen hatással lehetnek döntéseink a környezetünkre, illetve beleláthatunk csemetéink, avagy éppen szüleink fejébe is általa. De a legfontosabb, hogy igyekezzünk belátni, nincs olyan kérdés, melyre csupán fekete-fehér válasz létezne, illetve a következményekkel akkor is számolnunk kell, ha nem vesszük figyelembe azt. Ezen kívül szükséges, hogy belássuk, a körülöttünk élők reakcióit nem tudjuk befolyásolni, ezért azokért nem mi vagyunk a felelősek.

DAOKO ft. Kenshi Yonezu: Uchiage Hanabi

A Studio Shaft-nál készült animét egy japán televíziós drámából adaptálták, mely az If című sorozatban jelent meg először, 1993-ban, majd 1995-ben került moziban is bemutatásra.A történet ugyan bájos, de sajnos nem elég eredeti, így valószínűleg nagyobb figyelmet kapott volna, ha más időpontban jelenik meg, de a fent emlegetett másik két mű ennél jóval jobb kivitelezésű. A romantikus filmek rajongóinak azért merem ajánlani, de nem kell túlságosan sokat elvárnunk tőle, inkább egy könnyed nyári drámaként tekintsünk rá, annak pedig egészen jó. Talán, ha kicsivel jobban kifejtették volna a gyermek-szülő konfliktust, vagy jobban kiemelték volna az alapszituáció lényegét, akkor több pontot is adnék a Fireworks-re.