2018. jún 05.

Vámpírrománc spriccelő diétás Pepsivel a bizarr Kizumonogatari-ban!

írta: Emerald Dragon

Kizumonogatari (2016-2017)

Sorozatokat, OVA-kat és filmeket könnyű találni, de néha rábukkanhatunk olyan megoldásra is, hogy egy mangát másképpen filmesítettek meg. A Mardock Scramble esetében bemutattam nektek egy olyan megvalósítást, hogy három rövid animébe foglalták bele a történetet. Hasonlóképpen valósult meg a Kizumonogatari adaptációja is, hiszen ugyancsak három egyórás epizód készült belőle. Ezúttal azonban a főszerep inkább horroré és a fekete humoré, nem pedig a sci-fié. Mivel az eredmény igencsak perverz és meghökkentő, valamint a stílusa korántsem átlagos, így a véleményem szerint eléggé megosztja majd a nézőket.

Tekketsu-hen (2016)

Araragi Koyomi nem túlságosan népszerű a suliban, inkább afféle szürke egér, akit észre sem vesznek, igazi magának való fiú. Egyik nap az utcán sétálva mégis megszólítja őt az iskola legismertebb, legnépszerűbb és legjobb tanulója, Hanekawa Tsubasa, valamint el is kíséri egy darabon. A lány arról faggatja, hogy hisz-e a vámpírokban, hallotta-e, hogy a városban állítólag egy élőhalott nő mászkál, akinek hosszú, hófehér haja van, amely szinte világít a sötétben. Természetesen a fiú marhaságnak gondolja a beszélgetést, de némiképpen felizgatja a Hanekawa látványa, amikor a nyári szellőre rásegítő elsuhanó autó keltette fuvallat fellibbenti a szoknyáját és kivillan a kis fehér csipkebugyi. Ez esti fantáziának pont jó is lesz, azonban a késői órán indított random kiruccanás eredménye némiképp másként sül el, mint azt eredetileg eltervezte. Hiszen vérnyomokra lesz figyelmes, és kíváncsisággal teli izgalommal követi azokat, mélyen a föld alá a metróba.

Ezzel pedig örökre megtanulja, hogy a döntéseinkért bizony vállalnunk kell a felelősséget, és nem másra mutogatni, hogy ki a hibás az adott a következményekért. Belecseppen egy olyan világba, egy olyan misztikus harcba, amit nagy valószínűséggel messzire elkerült volna. Nem is beszélve arról, hogy az igazságokról, amikre bukkant, jobb lett volna, ha sohasem szerez tudomást. De szerencsétlenségére vámpírok között találja magát, stigmatizálva, így kénytelen úgy cselekedni, ahogyan tanítják és irányítják. El kell vetnie az életről alkotott korábbi fantáziáit, illetve hitét, és alkalmazkodnia kell a jelen valóságához, még akkor is, ha álmában sem gondolta volna, hogy ilyenek egyáltalán megtörténhetnek.

Nekketsu-hen (2016)

Araragi élete gyökerestül megváltozott, így kénytelen egy olyan küldetéssorozatba kezdeni, ami korántsem veszélytelen, ráadásul nem igazán van benne tapasztalata sem. Hiszen még fiatal suhanc, aki eddig meglehetősen visszahúzódó típus volt. Azonban ennek vége, mert három próbát kell kiállnia, három nagy hatalmú lénnyel kell megküzdenie, hogy beteljesítse végzetét. Legalábbis az aktuálisat mindenképpen, ha már sikerült belekevernie magát ebbe a szituációba, akkor kénytelen lesz végigcsinálni az egészet. Három veszélyes vámpírvadásszal kell összecsapnia, hogy megszerezze a küldetéstárgyakat, és a folyamat végén talán megszabadulhat a rabigától.

Az első, akivel megküzd maga is vámpír (Dramaturgy), így úgy tűnik, nincs sok esélye ellene. Minden bátorságát és tudását össze kell szednie, ha élve szeretne kikecmeregni a kalandból, amibe sikeresen belebonyolódott. Ráadásul már azt is tudja, hogy Hanekawanak is tetszik, így muszáj lesz valamit csinálnia, ha meg szeretné du…óvni a lányt. Miközben a párbajokra készül, rádöbben, hogy ő sem egészen olyan, mint amilyennek eddig gondolta magát, és a vérszívókról, valamint a való világról alkotott képe is erősen különbözik attól, ami a valóság. Így kénytelen lesz újragondolni mindent, amit eddig megismert, és adaptálódnia kell a környezetéhez, fejlődnie kell, hogy felvehesse a kesztyűt a hármassal szemben. Ráadásul az első kör csupán bemelegítő menet volt, Episode és Guiottine Cutter sokkal keményebb ellenfélnek bizonyulhatnak majd.

Reiketsu-hen (2017)

Hogy miként sikerült teljesítenie a küldetéseket, teljes rejtély, hiszen gyakorlatilag esélytelenül és tapasztalatlanul indult neki a párbajoknak. Mégis, az út legvégén ott vár rá a hőn áhított jutalom, és talán a kedves szerelme keze (és csipkés bugyija) is. Persze kapott egy komoly leckét, melyhez a tanulság egyértelműen az, hogy máskor figyeljen oda a döntéseire, mert bizony az egész további életére kihathatnak. Nem mindig fog új lehetőségeket kapni az élettől, a respawn és a mentési pontoktól újratöltés általában csak a konzolos- és számítógépes játékokban lehetséges. Szóval nagyon meg kell becsülnie, ha ép bőrrel megússza a kalandot, le kell vonnia a konzekvenciát, és meg kell változnia, hogy még egyszer ne keveredjen ekkora slamasztikába.

Kritika

b7f97-screenshoot2bkizu-san2btebakanime2bindonesia2b1.gif Viszont ez egy light novel-ből készült anime, és nem egy Hollywood-i nyáltörténet, bármennyire is érezzük a folyamatos kettősséget, amit a Kizumonogatari az arcunkba tol. Mert a küzdelmek mellett ott lebeg a romantikus szál, amikor kicsit megfeledkezhetnek a kegyetlen gyilkolásról, a túlvilágról, a kiömlő vérről, a repkedő végtagokról, és egymást kergethetik a lenyugvó nap kéjes fényében fürödve, diétás kólát fröcskölve, gondtalanul. A dolgok a valós világban azonban nem feketék és fehérek, hanem számtalan (nem 50) árnyalattal rendelkeznek, így nem feltétlenül azt fogjuk kapni a film legvégén, amire vágytunk és vártunk. Szeretjük a fordulatokat, pláne, hogy valójában ötletünk sincs, miképpen lehetne befejezni. Nos, akkor a meglepetést tessék élvezni.

Bármennyire is furcsának tűnik a történet, és a fenti összefoglalómat olvasva valószínűleg nem mindenki érti, miért is írtam egyáltalán erről az animéről bármit, de az a helyzet, hogy egy igazán egyedi alkotásról van szó. Annyira bizarr, groteszk és szarkasztikus a Kizumonogatari, hogy egyszerűen működőképes marad az utolsó pillanatig. A közel három óra iszonyatosan pörgős, nem igazán ül le a cselekmény, meghökkentőek a képsorok, frappánsak a dialógusok, és igazi mindfuck élményt élhetünk át az epizódokat szemlélve. Már a nevek is olyanok, mint a Mardock Scramble esetében, hiszen az antagonistánkat Kiss-shot Acerola-orion Heart-under-blade-nek hívják, ami már önmagában is inkább egy vígjátékba illene bele. De a három vámpírvadász is inkább karikatúra, mintsem hihető személyiségek.

mv5bmjvmzjjmytetmzc3os00zdvilwjiztatndeyngi4y2rhyzkzxkeyxkfqcgdeqxvynjc3ote4nzk_v1.jpg A címek elég frappánsak, hiszen a Kizumonogatari Seb történetet jelent, a Tekketsu Vas vért, a Nekketsu Forróvért, míg a Reiketsu Hidegvért. Ami könnyedén értelmet nyer, ha a cselekményen túl a főszereplők lelkiállapotát és fejlődését vesszük alapul. Nisi Oisin (Juni Taisen, Nisemonogatari, Bakemonogatari, xxxHOLiC) light novelje volt az, amiből Akiyuki Shinbo (Fate/Extra Last Encore, Twilight of the Dark Master, Tsukimonogatari) és Tatsuya Oishi (Bakemonogatari) rendezőpáros kiindultak. VOfan (Bakemonogatari, Nisemonogatari) eredeti karakterdizájnját Akio Watanabe (The Soul Taker, The World Only God Knows) és Hideyuki Morioka (REC) alakították át úgy, hogy az animéhez megfelelő legyen. Hisaharu Iijima művészeti vezetése és Hideyuki Morioka, valamint Hiroki Yamamura (Puella Magi Madoka Magica the Movie, Sayonara, Zetsubou-Sensei) animációs dirigálása pedig segítettek, hogy megvalósulhasson ez a bizarr alkotás. A zenéjét Satoru Kousaki (Fate/Extra Last Encore, The Melancholy of Haruhi Suzumiya) szerezte, a vége főcímeket pedig elcsepegtettem nektek a kritikám során.

Az első körös tanulságot már leírtam, mást nagyon nem is kell keresni, ez az anime az egyik legizgalmasabb paródia, amit valaha láttam. Nagyon megosztó lesz, hiszen ezt tényleg csak szeretni vagy utálni lehet, átmenet nem igazán lehetséges. Annak ajánlom, aki szeret gondolkodni, nem csak a szórakozáson törni a fejét, illetve nem akad ki, ha teljes képtelenséget lát az epizódok leforgása alatt.