2018. máj 26.

A barátságos démon sem ártalmatlan

írta: Emerald Dragon

Blue Exorcist – The Movie (2012)

A Blue Exorcist első sorozatát nagyon élveztem, így természetesen kíváncsi voltam a hozzá kapcsolódó filmre is, illetve az OVA-kat is megtekintettem. Ez utóbbiakat viszont nem érintem a kritikámban, maximálisan egy-egy mondatot érdemelnének, mert bár szórakoztatóak, de nagyon nem adnak hozzá a cselekményhez, sem a karakterek jelleméhez. A Fullmetal Alchemist példájából tanulva reménykedtem, hogy egyfajta lezárást kapunk a történethez, de azért fenntartásokkal kezeltem, mert a The Sacred Star of Milos eléggé kiábrándítóra sikerült.

Yukio egy egyszerű küldetésre invitálta magával Rint és Shimeit; tényleg minden simán ment volna, még az sem jelentett problémát, hogy az öccse lekéste az indulást. Azonban a helyszín és az időpont nem bizonyult optimálisnak, és társai nem úgy reagáltak a helyzetre, ahogyan azt tőlük elvárta. Egy ördögűző feladata ugyanis az, hogy megszabadítsák az emberiséget az ártalmas lényektől, elsősorban a szellemektől és a démonoktól. De Shiemi és Rin szíve mást is meglát, ők az ártatlanokon is segíteni szeretnének, függetlenül attól, hogy ezzel veszélyeztethetik a végkimenetelt. Számukra nem csak a humánok fontosak, hanem mindenki, aki úgy keveredik bele egy szituációba, hogy nincs köze hozzá, vagy tökéletesen ártalmatlannak bizonyul. Így néhány lélek megmentésére akkor is szakítanak időt, amikor éppen teljesen más feladattal kellene foglalkozniuk. Ennek köszönhetően hatalmas kalamajkába kerülnek, és egy újabb állatdémont nyernek meg maguk és Kuro mellé.

cheng_long_liu_ao_no_exorcist_movie_by_hanacch-d72a6vk.png De a legnagyobb probléma talán mégis az, hogy tizenegy évente fontos szerephez jutnak az ördögűzők, hiszen Mephisto pecsétjeit kell megújítaniuk a településen, hogy idegen szörnyetegek ne szabadulhassanak rá az akadémiára. Amúgy is kering egy ősi mese, miszerint az emberiségnek korábban már volt dolga egy titokzatos démonnal, amely természetéből fakadóan csupán bajt okozott egy azóta eltűnt faluban. Míg a nagyobb hatalmú rendtagok azon fáradoznak, hogy megújítsák a védelmet, Yukio kis híján egy fantom vonatot szabadít rájuk, veszélybe sodorva ezzel a rituálé befejezését. Szerencsére Shura résen van, és nehéz eltántorítani őt a feladatától, pláne, hogy a segítségükre érkező Cheng-Long Liu pontosan ismeri a veszélyek jelentőségét.

Rin és a novíciusok eközben egyre közelebb kerülnek a kis jövevényhez, akit Usamaronak keresztelnek el, és kezdetben szobafogságban sínylődik a Sátán fiával. Azonban idővel egymáshoz nőnek, részben azért, mert mindketten démonok, így a közös pont megtöri a jeget. Bon, Shiemi és a többiek pedig szívesen csatlakoznak hozzájuk a fárasztó napok után, hogy kicsit játszanak, vagy éppen a közelgő fesztiválon vehessenek részt. Mivel lassan mindannyian ráeszmélnek, hogy sokkal lazábban is felfoghatják a teendőiket, a prioritás a minél több idő együtt töltése, és az összecsiszolódás lesz, így észre sem veszik, hogy időközben elhanyagolják a kötelességüket.

A Blue Exorcist Film több üzenettel is szolgál a nézőknek, melyek közül a legnyilvánvalóbb az, amit Rin alaptermészete is diktál: attól, hogy valaki gonosznak tűnik, még nem biztos, hogy az. Avagy egy démon, egy vámpír, vagy bármilyen más sztereotip lény is lehet a barátunk, lehet normális, barátságos, nem feltétlenül szükséges gonosznak és ártónak lennie. Ezek csak beidegződések, előítéletek, melyek védik a fajokat az ismeretlentől. Hiszen nem vagyunk egyformák, mindenki megváltozhat, vagy éppen lehet más, mint amilyennek elsőre feltételezzük.

Az A-1 Studio karolta fel ezt a művet is, Atsushi Takahashi (Rideback) rendező bizonyos szempontból kiváló munkát végzett, hiszen a másik problémakör sikeresen idomul a film felépítéséhez is. Ugyanis a nézőket az orránál fogva vezeti a cselekmény, elvonja a figyelmünket a fő csapásirányról, mert elszórakoztat a képsoraival és a zenéjével (Hiroyuki Sawano – Attack on Titan 1-2. évad, Ao no Exorcist, Guilty Crown, Kill la kill, Ao no Exocist: Kyoto Saga), így nagyhirtelen ébredünk csak rá, hogy valójában minden karakter elveszett, megváltozott, de senki sincs ennek tudatában. Ugyan utalásokat kapunk rá, de mégis látszólagos nyugodtság uralkodik a Blue Exorcist Film közepe táján, önfeledt játszadozás, iszogatás, vidám mesék a múltból, melyek egyáltalán nem tűnnek elégikusnak, habár szomorúak is lehetnének. Ezért hiába sejtjük a katasztrófát, mégis ártalmatlannak tűnik a cselekmény egészen addig a pontig, amikor már tökéletesen visszafordíthatatlan a folyamat. Ez pedig arra tanít bennünket, hogy a tűzoltás szerű problémakezelés kényelmesnek tűnhet, leszámítva, hogy az utolsó pillanatban kapkodnunk kell, és a végeredmény nem csak katasztrofális és összecsapott lesz, hanem nem is méltó a mi igényeinkhez és képességeinkhez.
A gondfeledő, laza és nemtörődöm hozzáállás persze működhet ideig-óráig, azonban hosszú távon nem célravezető. Nyilván ez habitus, felfogás kérdése is, mert, ha valójában nem is érdekel minket az egész, és a felelősséget is igyekszünk lerázni magunkról, akkor sodródhatunk az árral, vagy hibáztathatunk másokat, az ingyenélés és a henyélés ritka esetekben akár hosszú és kiegyensúlyozott élethez is vezethet, de ez azért nem túl gyakori kimenetel.

Ugyan a karakterdizájnt meghagyták Keigo Sasakinak, de a művészeti vezetést a film esetében Shinji Kimurara (Shashinkan, Prefectural Earth Defense Force, Tekkonkinkreet, Steamboy) bízták, ami sajnos meglátszik azon, hogy nem annyira éles és tökéletes a végeredmény, legalábbis az előzményekhez viszonyítva van egy kis kontraszt. Ellentétben a Fullmetal Alchemist: Conqueror of Shamballa című művel, ahol azért nagyon odafigyeltek erre, és csodálatos látványban és zenei élményben lehetett részünk.

UVERworld: Reversi

Ugyan a Blue Exorcist Film nem a legjobb egészestés mozgókép, amelyet animék esetén láttam, azért meg kell hagyni, hogy kellően szórakoztató, és ügyesen manipulál bennünket a cselekmény folyamán. Emellett sikerült némi üzenetet is közvetítenie, melyet szépen belecsomagolt és elrejtett a sorok közé, nem pedig az arcunkba tolta, ahogyan általában szokták. Megtekintését ezért inkább levezetésként tudom ajánlani a sorozat mellé, mintsem igazi katarzis élményként.