Vannak olyan darabok, amelyekre az évad kihirdetésétől fogva várunk, de jelen esteben a Pozsonyi Piknik óta vagyok kíváncsi Márfi Márk trilógiájának lezárására. A Telik már öt éve dübörög és külföldön is járt, a Lassan is szépen eljutott odáig, hogy kikukucskáljon Magyarországról. A Tovább viszont…
A Studio Ghibli alkotásai között akad jó néhány, ami nem üt meg túl komoly hangnemet, hanem kimondottan slice of life hangulata van, ami részben könnyed, részben meg általánosabb, hétköznapi témákkal foglalkozik. A felnőtté válás egy ilyen kérdés, legyen szó a gimnázium utáni vagy éppen a pubertás…
Az egyik guilty pleasure animém elsősorban shounen, ennek ellenére a kedvenc részem belőle kimondottan drámai hangvételű. A Studio Deen ugyanis két olyan OVA-t is adaptált a történetből, amelyek külön és később is jelentek meg az eredeti sorozatnál. A Samurai X: Reflections Rurouni Kenshin életútját…
Az SZFE egyetlen előadásán sem jártam még, valahogy kimaradt a szórásból eddig. Bár akadt olyan darab, ami keletkezését tekintve még arra az időre datálható, de bennem már egy adott színházhoz köthető a megtekintése. Ezúttal azonban a Jurányi Házba látogattam el három színész kapcsán, akiket…
A barátságról mindenki mást gondol, bár akad egyfajta sztereotípia, amelyet a filmekben láthatunk. Legyen szó nemek köztiről vagy ellentétesek között kialakulóról, a természete az őszinteségen és a bizalmon alapul. Amennyiben az utóbbival probléma adódik, többnyire véget ér a barátság is, ahogyan az…
A Rurouni Kenshin című sorozatot egészen sokan ismerik, hiszen a mangája magyarul is megjelent. Ettől függetlenül a legtöbben csak az új animével találkozhattak, az 1996 és 1998 között futott 95 részessel valószínűleg csak az én korosztályom. Még kevesebben vannak, akik értik, amikor a most…
A társadalmi témájú drámák között akadnak egyszerűen általános érvényűek, mások viszont fenyegetően közeliek és aktuálisok tudnak lenni, annak ellenére, hogy a bemutatott élethelyzetre végül nem biztos, hogy sor kerül. Stanley Kubrick nagysikerű szatírája, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem…
A Fate franchise jó ideje hanyagoltam, annak ellenére, hogy jöttek közben folytatások és befejezések is. Igen frusztráló tud lenni, mikor egy második évadot vársz, hogy a sztori szép kerekké váljon, aztán kiderül, csupán három epizóddal toldják meg az egészet. Ilyenkor megy a dilemma, mi legyen az…
A Pinceszínházba már nem csak ajánlásra járok, hanem magam is szemezgetek darabokat, illetve külön öröm, hogy meghívnak az előadásokra. Az egyik sajnos decemberben elmaradt, így nem voltam benne biztos, hogy januárban meg tudom tekinteni, de végül úgy alakult, hogy Krausz Attila Tiplijére könnyedén…
Alföldi Róbert (Búcsúlevél, Az utolsó óra – Rózsavölgyi Szalon; Az igazság gyertyái – Budaörsi Latinovits Színház) minden rendezését láttam már az elmúlt évekből a Radnóti Miklós Színházban, azonban akadt egy, amelyről még nem értekeztem. A darabot sokáig kergettem, mert ritkán adják, félő volt,…
