Miután tavaly volt alkalmam megtekinteni a Legénybúcsút, adta magát, hogy a folytatásra is jegyet szerezzek. A Játékszín saját írója és rendezője, Szente Vajk (Legénybúcsú – Játékszín; Csoportterápia, Most vagy soha!) elkápráztatott bennünket, amikor zuhatagként záporoztak ránk a poénok, ezért kiváltképp kíváncsi voltam, hogy a folytatás az csak másolat, újdonság varázsa vagy csúfos bukás lesz-e. A kritikákat előre messze elkerülöm, nem szeretem a prekoncepciókat, ezért az Aranylakodalomra inkább várakozással tekintettem.

Simon (Nagy Sándor – Teltház, Legénybúcsú, Teljesen idegenek, Rém rendes vendég, Nagyvárosi fények – Játékszín; Pletykafészek – Veres1Színház; Az operaház fantomja – Madách Színház) nagy elánnal készülhetne praxistársa és legjobb barátja, Alex (Szente Vajk – Legénybúcsú) esküvőjére, azonban teljesen más miatt fáj a feje. Akad egy kis probléma, amelyről még nem beszélt neki, Monával (Gáspár Kata – Legénybúcsú, Nagyvárosi fények) kötött házassága zátonyra futott, a válás pedig nem várt meglepetésekkel kecsegtetett. Szerencsére Alexnek is megvan a saját baja, a nagypapája ugyan megérkezett az esküvőre, sőt busás örökséget és nászajándékot is ígért neki, azonban a végrendelet aláírása előtt váratlanul elhunyt. Némileg bonyolítja a helyzetet, amikor betoppan Thibaut (Szirtes Balázs – Életrevalók, A vád tanúja), aki Mona új párja és a rendelő épületét maguknak követeli, hacsak nem perkálnak le egymillió fontot a nap végéig.

Az örökség ugrott, a praxis ugrott, Simon családi háza is a múlté, a nyakukon az esküvő és a nagypapa holtteste, ennél rosszabb már nem is történhet. Kivéve, hogy a hozományra nem csak a jövendőbeli ara édesanyja, Mrs. Willis (Náray Erika – Menopauza), de egy rejtélyes, gázszerelőnek öltözött idegen (Szerednyey Béla – Mindenki engem akar! – Turya Ida Színház; Legénybúcsú, Hölgyválasz, Dominógyilkosságok, A vád tanúja – Játékszín; Macskafogó, Vesztegzár a Grand Hotelben – József Attila Színház), valamint az időközben szakmát váltott, rendőrként próbálkozó Bob Barabás Kiss Zoltán – Hölgyválasz, Aranylakodalom, Dominógyilkosságok, Rém rendes vendég – Játékszín; Az operaház fantomja – Madách Színház) is vadászik, különböző okokból. Alex halálosan szerelmes Gloriába (Kárpáti Rebeka – Legénybúcsú, Hölgyválasz), az idillt azonban megzavarja egy random fehérneműs szépség (Nyári Dia – Hatan pizsamában), aki Alex irodájából robban ki és szerelmes szavakat suttog olaszul a férfi fülébe, valamint valahonnan idetéved a Legénybúcsú vetkőző lánya, Daisy (Kovács Gyopár – Oscar, A kék csodatorta – Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház) is, aki szeretne a duó kezei alá feküdni.

A káosz ismét tökéletes, ebből a kalamajka cunamiból képtelenség lesz kivergődniük. De a párosunkat nem abból a fából faragták, akik könnyedén feladnák. Az első terv hatalmas marhaságként pereg le Alexről, hogy aztán minden követ megmozgasson a menyegző érdekében. Elindul a linkelés és a hazugság tájfun, amit senki és semmi nem állíthat meg. A rendelő kakofón humor orgiává változik, ahogyan a srácok keverni kezdik azt a bizonyos masszát. A random feltűnő és rájuk nyitó ismerősök ezen nem sokat segítenek, a helyzetkomikum nem áll le egy pillanatra sem. Az óramű pontossággal érkező szereplők nem engedik a figyelem és a nevetőizmok lankadását. Ebből a színészek sem képesek kimaradni, mert a váratlan fordulatokkal egymást is szívesen megajándékozzák.

A zseniális képességeit mindenki megmutathatja a színpadon, Szente Vajk mindenkinek megadja a lehetőséget a villogásra. Ez pedig nem csak bájos, hanem fantasztikusan izgalmas és élvezetes élményt nyújt mindenki számára. Számtalanszor taps szakítja meg a cselekményt, de ezen senki sem sértődik meg. A szórakoztatás az Aranylakodalomban is tűpontosan folytatódik, a srácok mindenképpen szeretnének jól kijönni a helyzetből, de a motivációjuk ezúttal is különböző, így többször egymás ellen sikerül dolgozniuk. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a karakterek más és más információkat szereznek meg, ahogy igyekeznek túllicitálni az előző hazugságukat. Lesz itt nemváltás és korváltás, a jelmezek úgy repkednek le és fel a szereplőkről, mintha nudilepsziában szenvednének szegények. A random megjelenő hölgyek ezúttal is zavarba ejtően kevés ruhát viselnek, amelyet aztán különböző magyarázatokkal mégis érthetővé tesznek kedvenc háziorvosaink.

Nyilvánvaló kérdésként merül fel, hogy a folytatás milyen, a páros visszatérése izgalmas és új élmény, vagy ugyanazt hozza, csak egy másik helyszínre költöztetve. A válasz erre megfelelően komplex, mert nehéz megmondani. Az első felütés már meglepően különböző, a gyorsított kezdés nekem kimondottan tetszett, a felvezetés csattanója jót tesz az egész darabnak. Történeti szempontból a váltás izgalmas lehetőségeket rejtett, ezeket pedig maximálisan kihasználták. Olyan csavarok is kerültek bele, amelyekre egyáltalán nem vártunk, bár néhányat kiszámíthattunk volna. Azonban gondolkodásra ezúttal sincs idő, mert a figyelmünket minden ponton lekötik. A tárgyak, az ajtók, a berendezések, az arckifejezések, a szavak és a jelmezek véletlenszerűnek tűnő változását folyamatosan kísérnünk szükséges, ha nem akarunk lemaradni valamiről.

Különösen szerencsém volt, hogy a szereplőgárda tökéletesen megegyezik a Legénybúcsúéval, mert valószínűleg más hatást ért volna el, ha a váltótársakat csípem el. Nem a színészi képességek indokán mondom ezt, hanem a párhuzamok fontosságára mutatok rá. Bár nem mindenki játssza ugyanazt a szerepet, de ennek ellenére fejben összekapcsoljuk őket, pláne az aprócska utalásokon mosolygunk fel azonnal. A helyzetek párhuzamossága egyéltalán nem zavaró, inkább frappáns a néző számára, mert nosztalgikusan gondol az előző előadásra. Alex poénjai ezúttal teljesen más megvilágításba kerülnek, ami Valami Amerikás Andris-feelinget tol a darab tudattalanjába. A poénparádé ezúttal is ömlik ránk, de amikor kínosan érezzük magunkat, akkor a szereplők is, ezért az öniróniával szintre hozzák az Aranylakodalmat.

Szente Vajk mindkét műve fantasztikus tapsot és folyamatosa nevetést eredményez, az élmény tökéletes kikapcsolódást nyújt a közönség számára. Véleményem szerint a színészek is élvezik ezt a káoszt, ami a színpadon tombol, a helyeztek és a vicces megnyilvánulások őket is kellően szórakoztatják. A Legénybúcsú és az Aranylakodalom megnézését egymástól megfelelő időbeni távolságban érdemes betervezni, a két hónap optimálisnak tűnik. Túl közel egymáshoz nem ütnének akkorát, mert ahhoz túlságosan hasonló a szövegezése. A történet és a karakterek szerencsére ezt a csorbát kiküszöbölik.

Színház: Játékszín
Link: https://jatekszin.hu/eloadasok/legenybucsu/  
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=wiYyIXVRZI4
Előadás: 2025.02.08.
Darab hossza: 150 perc egy szünettel
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/aranylakodalom/directing-44522

Fotókredit: Játékszín – Juhász G. Tamás

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány