2020. jún 24.

A második fogás - Shokugeki no Soma második évad

írta: Emerald Dragon
A második fogás - Shokugeki no Soma második évad

Shokugeki no Soma 2.évad

51128869_2307620385936888_4295541159465320448_n.pngEgy igazán finom ételből úgy gondolom gondolkodás nélkül meg lehet enni még egy tányérral, főleg úgy, hogy nem tudtunk betelni az előző ízével, így kérünk még belőle repetát.
Viszont ahogy szokták mondani, a jóból is megárt a sok, egy idő után ugyanaz az íz, ugyanaz az illat unalmassá vállhat, hiszen már megszoktuk több tányér után. Ha nincs semmilyen újdonság, ha a szakács nem tud valami új recepttel előállni, vagy a régit megbolondítani, akkor igencsak keserű szájízzel fogunk felállni az asztaltól, és még az is lehet, hogy inkább egy másik kifőzde, étterem után nézünk.

83421584_2740101676211461_3540559778015534075_n.jpgDe miért is hoztam fel a fenti hasonlatot? A több évados animékre, sorozatokra is ráhúzható ez a hasonlat : gyakran érezzük azt, hogy az első évad,  az „előétel” ízlett nekünk, ugyanezt a minőséget is várjuk el a következő fogástól, viszont szeretnénk valami „újdonságot”, valami mást is megkóstolni. Ha a készítők ügyesek, akkor nemcsak az első tányér nagyszerű ízét tudják reprodukálni, de egy kis újdonságot is tudnak belecsempészni a második fogásba.
Pont ezért is voltak akkora elvárásaim a Shokugeki no Soma második évadával kapcsolatban, hiszen az első elég magasra rakta a lécet, így joggal vártam, hogy a készítők ismét valami merésszel és meglepővel állnak majd elő.
Másrészt, az igazat megvallva, hiányoztak már Soma-kun „őrült” konyhai megoldásai, arra meg végképp nagyon kíváncsi voltam, hogy mit kezdenek majd a karakterével ebben az évadban.

Nem is szeretném tovább vesztegetni a drága időtöket, vágjunk is bele a második fogásba!

 

83360736_398009844426906_8795404162750548564_n.jpgAz első évad ugyebár ott zárult, hogy megtörténtek az „Őszi kiválasztás” selejtezői a Tōtsuki Kulináris Akadémián, nyolc elsőéves diák került be a „végső összecsapás” résztvevői közé. A győztes nagy eséllyel bekerülhet majd az iskolát irányító diákok, a „Tíz Elit” - nek a tagjai közé, így mindenki próbálja a lehető legjobb formáját hozni a versenyen.Az „Őszi kiválasztás” majdnem hogy egy-az-egyben ugyanazon az elven működik, mint egy „mezei” Shokugeki meccs. Minden egyes mérkőzésnek különféle kulináris témája van, minden egyes versenyző előre meghatározott alapanyagokból dolgozik, és ugyanúgy egy előre összeválogatott szakmai zsűri dönti el, hogy kinek sikerült jobban „teljesítenie” a feladatot, kinek sikerült az adott témában „maradandóbbat” alkotnia, miközben a saját személyisége „ízét” is sikerült belecsempésznie az elkészült ételbe.

83218357_261800741721115_1884010928629980235_n.jpgAz ellenfelek véletlenszerűen vannak kiválasztva, így hőseink sohasem tudhatják, hogy a következő körben mire készüljenek, van az összecsapásoknak egyfajta random-faktora, a váratlan helyzetek pedig nemegyszer váratlan megoldásokat szülnek.
A nyolc kiválasztott versenyző pedig tényleg a szakács szakma eljövendő „elitje”, krémje, hiszen olyan nevek vannak itt nekünk, mint főhősünk, Sōma Yukihira, Hisako Arato, a gyógyászati konyha szakértője, Megumi Tadokoro, aki bár elsőre eléggé szerencsétlennek tűnik, tartogat a tarsolyában pár meglepetést. Természetesen Takumi Aldini, az olasz „csodagyerek”, Sōma-kun örökös nemezise is tiszteletét teszi, de ott van még emellett Alice Nakiri, Erina Nakiri unokatestvére, a molekuláris gasztronómia úttörője, a segédje, Ryō Kurokiba, és a „fűszerek hercege”, Akira Hayama.

A végére hagytam a sorozat nemezisét, Subaru Mimasaka –t, aki nem kevesebb, mit 99 Shokugeki győzelemmel rendelkezik, így ő sem egy elhanyagolható tényező a küzdelemben. 

82820020_1155756454759784_6674286418705153297_n.jpgMindent összevetve, a második évadban sem fogunk unatkozni, a készítők tettek róla, hogy egy percig se lankadjon a figyelmünk. Az külön pozitívum, hogy még inkább az előtérbe kerültek a Shokugeki összecsapások, sőt, számomra ez az évad egyetlen egy hatalmas „főzőcsatának” érződött.
Külön megemlíteném a különféle Jojo rabbit, Yugioh és Pokémon utalásokat a harcok alatt. Nemcsak hogy tökéletesen beleilletek az adott jelenet tematikájába, de még emellett remekül is szórakoztam rajtuk.

Természetesen semmit sem érnének a harcok önmagukban, a különböző ínyencségek nélkül. A sorozat továbbra is a különleges, ínyenc finomságokra helyezi a hangsúlyt, miközben jó séfként nem feledkeznek meg arról sem a készítők, hogy a felhasznált hozzávalók, még ha elsőre nem is, de végeredményben remekül kiegészítsék egymást.  

Az már csak hab a tortán, hogy sikerült megtartani az előző évad remekül eltalált "utóízét", hiszen továbbra is pontról pontra elmagyarázzák nekünk, földi halandóknak a különböző alapanyagok eredetét, történetét, háttér story-ját, így számunkra is világossá válik, hogy miért használják éppen azokat az adott "összecsapásban".

Ahhoz hogy megértsük, miért úgy készítette el a séf az adott receptet, ismernünk kell őt magát is, hiszen maga az étel többet árul el a személyiségéről, a jelleméről, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk.

Szerencsére „főhősünk”, Yukihira mellett a többi séfre is jut idő, így egy kicsit többet megtudhatunk a személyiségükről, a céljaikról, a motivációikról, ezáltal jobban megértve, hogy miért pont úgy készítették el az adott fogást a verseny alatt.

Külön pozitívum, hogy nincs kimondott „gonosz” karakter a sorozatban, elsőre utált, vagy kevésbé szeretett illetőről is kiderül szépen lassan, hogy azért van valamilyen „kérges” dolog a szíve helyén, ő is ugyanúgy érző lény, mint mindenki más.

67525923_472200750240786_3016942353362452480_n.pngAz előző évad „legszebb” hagyományait követve, a női karakterek ábrázolásában továbbra sem ismerik a készítők a „mértéket”, úgy tűnik, ennek a műfajnak ez a fajta eltúlzott, majdnem hogy karikatúraszerű karakterdizájn az egyik „sajátossága”, amit ideje lesz elfogadnom. Ahogyan abba is bele kell törődnöm szépen lassan, hogy az étkezés „öröme”, az ízek élvezete továbbra is egy nagyon erős szexuális töltettel, „utóízzel” párosul. Úgy tűnik, hogy ez lesz lassacskán a sorozat védjegye.

Ha már a védjegyeknél tartunk, szerencsére az előd fantasztikus fogásait sikerült áthozniuk ebbe az évadba is. A különböző étkek még mindig bámulatosan és a valósághoz a lehető legjobban igazodva kerülnek tálalásra, a minőségből továbbra sem adnak alább az alkotók, ahogyan a szakácsaink sem, nem egy elborult „ételkölteménnyel” fogunk majd „szembetalálkozni” a sorozat részei alatt.

51465215_334785643801670_2299180140548063232_n.gifAz első évaddal szembeni egyik nagy különbség az, hogy mivel itt már nem elég valami „szokványosat” jól, vagy éppen hibátlanul elkészíteni, ezért igencsak el lett engedve a kukták fantáziája. Néha már azt éreztem, hogy szabályosan sportot űznek abból, hogy ki tud a „leglehetetlenebb” hozzávalókból, alapanyagokból a lehető „legtöbbet” kihozni úgy, hogy mind a bíráknak, mind a nézőknek fogyasztható legyen a végeredmény.

49949894_2259129760967096_3606157242979581952_n.pngA másik lényeges újdonság, ami előkerül a sorozatban, az a fejlődés, a folyamatos tanulás, az új ízek, az új receptek kikisérletezése. Minden egyes szakácsnak megvan a maga bejáratott ízvilága, a kedvenc receptjei, amiket imád és el is tud szinte tökéletesen készíteni.
Viszont ha folyamatosan csak ugyanazokkal a hozzávalókkal dolgozik, idővel kiismerhetővé, kijátszhatóvá válik. Ahogy a sorozatban is láthattuk, ha az ellenfél ismeri a specialitásaidat, ha felkészült az általad választott étkekből, akkor lényegében nyitott könyv vagy a számára.

104344234_212518173085037_7183172299681533355_n.jpgHa nem tudsz előrukkolni valami újdonsággal, valami merész, meglepő húzással, akkor lényegében a saját receptedet, a saját fegyveredet fordítja ellened. Kiváló példa erre Mimasaka a sorozatban, aki nem csinál mást, csak lépésről lépésre kiismeri az ellenfeleit, tanulmányozva annak főzési szokásait, és a saját receptjeit, ötleteit tökéletesíti ellene, lényegében már előre tudva, hogy mivel készül majd ellene a másik.
Szerencsénkre, van egy „kiismerhetetlen” főhősünk, aki folyamatosan megy a saját feje után, és sohasem fél kicsit „megkeverni”, megvariálni a jól bevált receptjeit.

104294114_890300618141276_7902852110935761406_n.jpgYukihira karaktere abból a szempontból is különleges, hogy ő a tudását hosszú évek alatt tökéletesítette, rengeteg ideje volt úgymond kikísérletezni azt, hogy melyik hozzávaló mihez passzol a legjobban. Emiatt is képes folyamatosan új dolgokkal, új ízekkel előállni.
Amíg rajta kívül mindenki más csak és kizárólag a győzelmet tartja szem előtt, és azért bármit meg is tenne, ő a családi főzde becsületéért és magáért a főzésért, az alkotás öröméért áll a ringbe, emellett nem titkolt célja, hogy ő legyen a legjobb végül, hogy végre felérjen az apja szintjére.

50948175_396626891106612_7551769485351321600_n_1.gifÉrdekes párhuzam a másik két nagy riválisával kapcsolatban, hogy mindhárman úgymond alulról, az „utcáról” törtek be a konyha és az ízek világába. Yukihira, Ryō Kurokiba, és Akira Hayama, bár hasonló közegből érkeztek, végül más és más irányban indultak el, mind a főzési stílus, mind a jellemfejlődésük terén is. Elmondható viszont mindhármukról, hogy a maguk módján a saját „szakterületük” specialistái, akik nem kevés elhivatottsággal küzdenek a céljaik elérése érdekében. 104183194_2972557006167460_843952006468672680_n.jpgÉppen ezért volt számomra érdekes az, ahogyan egymással úgymond „kölcsönhatásba” léptek, és képesek voltak tanulni egymástól, belátni a saját hibáikat. Ahogyan próbálták egymást felülmúlni, úgy tudtak átlépni a saját határaikon, jobbnál jobb ötleteket megvalósítva a tűzhely mellett.
Hármójuk rivalizálása adott egy plusz színt ennek az évadnak, bízom benne, hogy a következő részekben is keresztezik majd az útjaik egymást.

104182543_307452710260062_9007402451063119262_n.jpgAmire cikkem végén még ki szerettem volna térni, az a kudarc, mint a fejlődés, a későbbi siker motorja. Alapvetően mindenki fél, retteg a kudarctól, hiszen a sikertelenség keserű szájíze hosszú ideig ott marad bennünk, úgy érezhetjük, hogy hiába tettünk meg mindent, ami csak tőlünk tellett, nem voltunk elég „jók”.

104117352_890184428429970_8486515696994376538_n.jpgViszont ha nem merünk kockázatot vállalni az esetleges sikertelenségünk miatt, akkor lényegében egyhelyben fogunk toporogni. Csak úgy tudunk továbblépni, és felülmúlni a korábbi önmagunkat, ha folyamatosan feszegetjük a saját határainkat. A fejlődés, a későbbi siker folyamatos próbálkozások, kísérletezések, elbukások és újra talpra állások eredménye, jó példa erre Yukihira 490 vesztes meccse az apjával. A folyamatos kudarcok eredménye ugyanis az lett, hogy hősünk nemcsak hogy nem roskadt magába, hanem ellenkezőleg, ösztönzőleg hatott rá, hogy szembenézzen a hibáival, ezáltal folyamatosan javítva, „csiszolva” a saját képességeit.

104114578_2596615130589359_1194179402968038110_n.jpgA „főhős” karaktere érdekes utat járt be végül, hiszen az évad végére nemcsak hogy megtalálta a saját receptjét, specialitását, de képessé vált továbblépni a berögzült ízeken, a bejáratott fogásokon, hogy a kifőzdében összeszedett tudást ötvözze a különféle országok konyháinak az elemeivel. Most mondható el róla, hogy sikerült neki, ha nem is felnőnie, de az apja nyomdokába lépnie, követni azt az utat, amit szánt neki Joichiro.

101398319_675234376373987_1228443956136640512_n.gifÖsszefoglalva: A  Shokugeki no Soma második évada olyan volt nekem mint egy ízletes második fogás : Sikerült megidéznie az első tányér ízvilágát, miközben képes volt új hozzávalókkal, adalékokkal fűszerezni a bejáratott ízt. Siránkozhatnék az eltúlzott szexuális ábrázolásmód miatt, de mint mondtam, kezdek beletörődni, hogy ez ennek a műnek az egyik sajátossága, ami még „egyedibbé” teszi végül az élményt nekünk. Egyedüli negatívumként talán azt tudnám felhozni, hogy a cselekmény lényegében „egy helyben toporog”, hiszen ebben az évadban majdnem minden az „Őszi kiválasztás” – ról és a szakácsaink közti összecsapásokról szólt, így történet terén nem nagyon haladtunk előre.

104336394_741767649965983_5370143437743890451_n.gifÉn bízom benne, hogy a következő évad nemcsak folytatja a második legszebb hagyományait, de végre a történetből is kapunk egy nagyobb szeletet.
Úgy gondolom, ha ezt a színvonalat tudják tartani a következő évadok is, akkor én teljesen elégedett leszek. Ki tudja, talán végre fény derül arra is, hogy miért bálványozza annyira Erina az általa annyira megvetett Yukihira apját…

Értékelés : 8 / 10

Mikee

Szólj hozzá

verseny étel erotika anime vígjáték dráma J.C.Staff