2020. máj 29.

Az utolsó (?) sakkjátszma: Lelouch of the Re;surrection

írta: Emerald Dragon

Code Geass: Lelouch of the Re;surrection (2019)

A Code Geass sikerét egy side-story követte, majd 2019-ben ismét előkerült a franchise és egy egész estés mozifilmmel tért vissza Japán disztópikus világa. Érdekessége, hogy cselekménye nem a sorozathoz illeszkedik, hanem a három compilation-höz, mellyel utólag némileg megváltoztatták a karakterek motivációit, így jellemét is. Mivel a filmeket nem szándékoztam külön tárgyalni, így ezen elemzésem részeként némileg összefoglalnám a lényegesebb eltéréseket. De kezdjük a feltámadással.

Leiri Leo: Kono Sekai de

A Zero Requiem Lelouch hadműveletének crescendojának bizonyult, ahol végre összeállhatott a kép a néző fejében is, hiszen a zseniális stratéga mindent kigondolt előre. Ezúttal ismét egy külső támadás éri a birodalmat, és Nunnallyt is elrabolják. Erről a száműzetésben élő Lelouch mit sem sejt, emlékeit elvesztette, csak CC van tisztában vele, ki rejtőzik a méla fiatalember elméjében.

Ám Suzaku foglyul ejtése felteszi a koronát Zilkhistan győzelmi stratégiájára, Shalio és Shamna pontosan tudják, kire van szükségük, hogy visszaszerezzék egykori birodalmuk dicsőségét. A terv szerint újra kaput nyitnak CC világába, és a Geass erejével felfegyverkezve vezetik népüket a Föld élére. Ezzel párhuzamosan C2 is kieszeli, hogyan hozhatná vissza Lelouch emlékeit, de ahhoz nem csak az ellenség bázisára kell behatolniuk, de múltjával is szembe kell néznie.

Zero ismét visszatér, ami elsőre akár izgalmas is volna, de figyelembe véve, hogy ez a második feltámadása, már nincs mögötte akkora erő, mint a sorozat alkalmával. A séma némileg megváltozott ugyan, hiszen ezúttal egy teljesen gyámoltalan porhüvellyel találkozhatunk, míg a Zilkhisztan birodalom rettegett képességekkel veszi kézbe a fehér bábukat. Ne legyenek illúzióink, az előny bizony az ő kezükben van, de ismerjük Lelouch fantasztikus előrelátását, így miatta sem érdemes aggódnunk.

Shamna és Shalio párosa persze némi fejtörést okoz a csapatnak, hiszen még Lancelot ereje is eltörpülni látszik Shalio Knightmare-jével szemben. Ám az ő oldalukon nem csak a technikai fejlődés áll, hanem különleges képesség is segíti a küzdelmüket. A tökéletes harcos elmélete nem újszerű gondolat, a Marvel és a DC világában is láthattunk már hasonló, kombinált mutánsokat. Az együttműködés tehát a kulcs, ahogyan Suzaku és Lelouch, valamint CC és Zero is megmutatta nekünk. Azonban a párosok szétválasztása különösképpen sebezhetővé teszi az egyedet, ahogyan az egymásra koncentrálás is némileg módosítja a hadműveletek kivitelezhetőségét.

mv5bnju4ywu4mzctmzdlns00odawlwfkztqtmgy5y2jlzgewnzi2xkeyxkfqcgdeqxryyw5zy29kzs13b3jrzmxvdw_v1.jpg Erről pedig már a korábbi cikkemben, a Code Geass: Lelouch of the Rebellion kapcsán is szóltam. Az igazán jó vezető ugyanis magányos, hiába vannak társai. Képesnek kell lennie egyedül dönteni és meghozni a szükséges áldozatokat is. Folyamatosan monitoroznia kell a környezetét, késznek kell lennie, hogy módosítsa a stratégiáját, illetve gyakran a végkimenetelt is a cél érdekében. Pontosan ez az a kártya, amellyel Lelouch megnyerheti a küzdelmet, mert ő nem egy adott sémára támaszkodik, hanem randomizált események sorozatát rendezi számtalan vonalba. Átlátja a helyzetet, minden eshetőséggel számol úgy, hogy ezt a hozzá legközelebb állókkal sem osztja meg.

Minden egyes tudás darabka, a terv részletei önmagukban haszontalanok, így az ellenség nem tud velük mit kezdeni, csak csapda elemekre bukkanhat, gyanútlanul átveszik felettük az irányítást. Két típusú küldetés tudat, predesztináció csap össze, mely kimondottan izgalmassá varázsolja a Code Geass Lelouch of the Re;surrection cselekményét. A Sunrise Studio vitte tovább a történet feldolgozását, így a képi világra sem igazán lehet panaszunk, hiszen az alkotógárda is változatlanul fennállt.

UNIONE: Revive

Annak ellenére, hogy nem igazán köthetünk bele a látványba és a hangba, valamint az új storyline is kellemes csalódás, sajnos ez az anime nem tud felérni az eredeti sorozat minőségéhez. A megoldások ugyan hasonlóan frappánsak, a fordulatok azonban kiszámíthatóak és túlságosan erőltetettek. Erre a filmre nem igazán volt szükség a cselekmény lezárásához, pláne a végső snittet elnézve jutunk erre a következtetésre. Így a Code Geass Lelouch of the Re;surrection inkább egy újabb bőr lenyúzása a franchise-ról, mintsem figyelemre érdemes darab. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem emelkedik ki az átlagból, csupán ennél jóval többet vártunk a folytatástól.