A Gandahar jóval komolyabb alkotás, mint René Laloux első két animációs filmje, azonban pont ezért nehezebben is emészthető a mondanivalója. A varázslatos és egyedi, fantáziadús látványvilág mindenképpen magáért beszél, de korántsem tökéletes a sci-fik világában. Viszont tagadhatatlan érdemei vannak, így természetesen leporoltam, hogy erről is írjak nektek.

Egy távoli galaxisban létezik egy bolygó, ahol antropomorf lények harmóniában élnek a környezetükkel. Egyes növények állatokat teremnek, de a szorgos kezek vigyázzák az állományt. Egy napon támadás éri a békés népet, a tettesek ismeretlenek, csak annyi bizonyos, hogy különleges fegyverekkel próbálják leigázni őket, melyek kővé változtatja az áldozatokat. A Nők Tanácsa ezért Sylvain-hez fordul, hogy segítsen nekik felderíteni az ellenséget, tudja meg, mik a szándékai, lopja el a technológiáját és a gyengeségeit kihasználva végezzen vele.

A férfi útnak indul, hogy teljesítse a küldetést, mely korántsem veszélytelen, hiszen az elhagyott vidéken számtalan ragadozó leselkedik rá. Bár a támadásokat túléli, ám eszméletlen testét egy mutáns népség biztonságos helyre cipeli. A gandahari Sylvain kideríti, hogy egykor ezek is emberek voltak, azonban a tudósok genetikai kísérletei eredményeként keletkezett deformált személyeket végül száműzték, így kénytelen voltak itt, mindentől távol menedéket keresni. A mutánsok puritán és vad körülmények között élnek; egykor egy különleges képesség, a jóslás birtokában voltak, azonban mára már elvesztették ezt, így a saját próféciájukat sem tudják értelmezni. „Ezer év múlva elpusztult Gandahar és lemészárolták a lakóit. Ezer évvel ezelőtt megmenekül Gandahar, és amit nem lehet elkerülni, megtörténik.”

A másik lény, amellyel találkozik, jóval ősibb a saját népénél, ezért úgy tudta, kipusztult már. A kaland során felismeri: a gandahariak eddig burokban éltek, ezért fordulhatott elő, hogy ilyen könnyedén rajtuk üthettek. Így nincs más dolguk, mint kideríteni, honnan származnak a titokzatos fémemberek, amelyek az életükre törtek, és milyen szándékuk van a bolygó lakosságával, élőlényeivel.

A rejtélyek kulcsa a science fiction-ben gyakran társadalomkritikával kapcsolatos. Hasonló témakört feszeget a Gandahar is, méghozzá ugyanazt, amelyről Az Idő Urai kapcsán a későbbiekben elmélkedni fogok. Az ideológiák több verziójában központba kerül az egyén és a népesség igényének, illetve egójának kérdése. A legegyszerűbb ugyanis az, ha mindenki akképpen cselekszik, ahogy a társadalom szempontjából hasznos, és nem az önös érdekeit nézi. Ebből következik, hogy az én fogalma nem létezik, mert az bizony önmagában feláldozható, ha a köz úgy kívánja. Többféleképpen is értelmezhető ez a viselkedésforma, hiszen a fajfenntartás, a nacionalista szemlélet hasonlóképpen gondolkodik erről, de politikai és vallási irányzatok is épülnek ilyen elvekre. Az előnye minden esetben az, hogy a csoport a védettség illúzióját kapja, ám ezzel párhuzamosan nem veszi észre: valójában egyesével sérülékennyé válnak.

A másik érdekesség, amit a Gandahar érint, az idő kérdésköre, melyről a tudományos fantasztikumok íróinak már korábban is másféle elképzelései voltak, mint a klasszikus értelemben vett tudósoknak. A komplexebb teória arra épül, hogy ami az egyén számára száz év, az a társadalom szemszögéből nézve kisebb egység, a nemzet szemében csupán egy szelet kor, míg a bolygó életében pár ezredmásodperc csupán. Ekképpen értelmezve a teljes egészet a múlt, a jelen és a jövő akár egyetlen pillanatként is felfogható, tehát léptékfüggő. A változás, az evolúció és egyéb fejlődések ezért sokkal gyorsabban zajlanak le, csak mi érzékeljük ezeket másként. Ez pedig arra igyekszik rámutatni, hogy jóval hosszabb távon kellene gondolkodnunk, úgy, hogy az adott korban felfedezett, megalkotott tárgyak, találmányok vagy éppen eszmék és dogmák milyen hatással lesznek az összes elkövetkezendő generációra. Ugyanis a társadalom már korábban is hajlamos volt csak arra gondolni, hogy a saját idejében élvezhesse a gyümölcsét, kevesen számolnak azzal, hogy a távoli jövőben mi fog történni. Ez ugye mindenre érvényes, amit alkotunk vagy éppen elpusztítunk. Tágabb értelemben ideérthető az is, hogy hogyan bánunk az energiaforrásainkkal, de a túlnépesedés, a szegénység, az éhínség és – a jelent szemlélve – az antibiotikumok felhasználása, valamint az oltásellenesség intézménye is.

Ezért van az, hogy a kettő szorosan összefügg és nem elválasztható, a probléma nem csak fekete és fehér. Ami az egyénnek fontos, és ami a közösséget, vagy éppen az egész emberiséget érinti, azt jóval komplexebben kell elemezni és értelmezni. Nyilvánvalóan van olyasmi, amelynél az egyik faktora kell, hogy erősebb legyen, de akadnak olyan szituációk, ahol bizony a közérdeket kell szemlélni, bármennyire is morális problémákat vet fel az adott döntés.

Jean-Pierre Andrevon (Le travail du furet) Les Hommes-machines contre Gandahar című regénye alapján a Gandahar forgatókönyvét René Laloux (A vad bolygó, Az idő urai) írta és a filmet is ő rendezte. A produkció a SEK Animation Studio-ban készült Észak-Koreában, franciák közreműködésével. A zenéjét Gabriel Yared (Angyalok városa, 1408) szerezte, a dizájnon pedig a francia képregény rajzoló, Philippe Caza (Kronozone, La Fin du Monde ne passera pas !) dolgozott. Az amerikai verziójánál érdekesség, hogy a szöveget maga Isaac Asimov fordította angolra.

A Gandahar mondanivalója sokkal mélyebb, mint a közismertebb Az Idő Urai-é, azonban a cselekménye is jóval bonyolultabb, így előszeretettel ajánlom a zsáner rajongóinak. A mű linearitása, akárcsak a rendező egyéb alkotásai, ezúttal sem egyértelmű, így érdemes többször is megtekinteni, hogy helyükre kerüljenek a jelenetek. A téma, amelyet boncolgat igazán izgalmas

Értékelésem: 7/10

Forrás, információk: http://www.imdb.com/title/tt0095525/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=gzBHjfy7kR4
Mfab link: https://www.mafab.hu/movies/gandahar-30201.html
DVD megvásárolható: Gandahar [Masters of Cinema] [DVD] [1988]

Smaragd Sárkány