Az epikusabb hosszúságú animék közül viszonylag kevésbe kezdtem bele, igyekeztem hatvan alatt tartani azon részek számát, melyeket egyszerre megnézek. A Kiba című sorozatba véletlenül botlottam, aztán hétről hétre követtem, és észre sem vettem, hogy milyen sok epizód eltelt a végére érve. Története igazán fordulatosnak és pörgősnek bizonyult, fantasy témája apropóján pedig könnyen feltartotta az érdeklődésemet. Nyilván az alapja igencsak közkedvelt, de ettől eltekintve egyedinek mondanám.

Nami Tamaki: Sanctuary

Calm világában él Zed, a félig árva, nyughatatlan fiú. Édesanyját bezárták a pszichiátriára, katatón állapotára tekintettel gyakorlatilag teljesen magára hagyta a gyermekét. Egyetlen barátja Noah, aki kiskora óta felnéz a srácra, és azóta igyekszik megvédeni őt. Azonban Zed az utóbbi időben egyre több bajt okoz, csillapíthatatlan vágyat érez, hogy minden ajtót bezúzzon és tönkre tegyen. Emiatt az iskola arra készül, hogy kicsapják, a rendőrök pedig szeretnék begyűjteni, hiszen amint eléri a felnőtt kort, a börtön lehet az otthona. Mikor úgy tűnik, nincsen maradása, senki sem tűri meg őt, Zed furcsa szituációba keveredik, melynek eredményeként egy másik világban találja magát. Itt ismerkedik meg Royával, a fiatal varázslónővel, és Zicoval, a mesterrel, aki rávezeti, hogy ő is Shard Caster (egyfajta varázsló, mely energiatöredékekből dolgozik).

Templar birodalmában béke és nyugalom honol, a katonák elsősorban azért kellenek, hogy a nagyobb rendbontásokat megakadályozzák. Az itt élő varázslók között akad egy kiemelkedő harcos, akit Bajnoknak hívnak, és versengés alapján kapja meg ezt a címet. Nem csupán kiváltság ez, de részben átok is, hiszen a kalandozó kedvű kezdők legtöbbször őt veszik célba. Zed számára ez a lehetőség nem csak játék, hanem ő vágyik is erre a címre, hiszen alapjában véve igazi rebellis küzdőszellem. Mivel a játékszabályokat nem igazán szereti betartani, így kreatív és lobbanékony természetével már első alkalommal közel kerül ahhoz, hogy győzelmet arasson. Azonban a gyorsaság csupán a kezdet, szüksége lesz erőre és koncentrációra is, hogy feljebb haladhasson a ranglétrán.

Ebben az új világban több birodalom küzd a hatalomért, és mindegyiknek más a hozzáállása a Shard Casterséghez. Meglehetősen komplex lehetőségek rejlenek a varázslás csodájában, ezek a mágikus szilánkok, amelyeket irányítani képesek több szinten alkalmazhatóak. A legegyszerűbb, hogy energiaként formálhatóak, illetve aktiválhatnak fegyvereket, melyekkel megküzdhetnek egymás ellen. Nyilvánvalóan, ha csupán közelharcban alkalmazhatnák, nem lenne különösebb jelentősége Shard Castereknek, azonban lövedéknyalábokat is kibocsáthatnak a testükön elhelyezkedő mélyedésekből. Több szilánk megfelelő kombinációjával akár teleportálhatnak is a használók, de a legerősebb mégis a Szellemek irányítása. A kiválasztottak ugyanis képesek a testükbe zárt lényeket előhívni, és parancsolni nekik.

A legenda szerint létezik hat kiváltképp hatalmas Szellem, melyek valójában egy ősi isten darabkái, és egyesülésükkor visszatér a világ teremtője. Attól függően, hogy ki idézi meg, elpusztíthatja azt, vagy megváltást is hozhat. Zed azonban azt sem tudja, hogy a benne rejtőző Amil Gaoul miként működik, pláne azt nem sejti, mekkora hatalommal bír egy a szárnyas angyal. De belecsöppent ebbe a furcsa világba, stílusa pedig mit sem változott, folytatja a küzdelmet, hogy szabadon élhessen és ne szóljanak bele, miként cselekszik. Minden olyan birodalom ellenség a számára, mely diktatórikus vagy egyéb szigorú módszerekkel korlátozza a népét, így hamar felfigyelnek rá. Talán, ha megtanulja irányítani Amil Gaoult, akkor megnyugodhat, hiszen ebben a környezetben otthon érezheti magát. Nincs más hátra, mint megküzdeni a riválisokkal, és azokkal, akik az ősi isten hatalmát próbálják megszerezni.

Hakanaku Tsuyoku: Younha

A Kiba világa részletesen kidolgozott, mind a hat birodalom saját hierarchiával és hatalmi berendezkedéssel jellemezhető. Templarról már beszéltem, nagyjából egy középkori feudális országnak megfeleltethető. Zymot mára megsemmisült, egy ősi nép lakta, mely különösen erős Szellemet irányított. Neotopia igazi disztopikus helyszín, ahol szigorú szabályokkal kormányoznak, és minden renitenst keményen megbüntetnek. Tusk a szörnyek birodalma, majomszerű lények lakják, valódi vadterület. Ulvarx a legfejlettebb mind közül, tudományos megközelítéssel és izgalmas kütyükkel erősítik a Shard Castereket. Kalb-Hu szintén békés világ, ahol az emberek tojásokból kelnek ki, ám meglehetősen sérülékeny népnek minősülnek. Mindegyik teljesen más, és ebből fakad a köztük kialakult feszültség, illetve a potenciális együttműködések. A harcosabb, erőszakos területek vezetői előszeretettel kötnek szövetséget, hogy aztán hátba támadják egymást, a naivabbakat, butábbakat pedig kegyetlenül kihasználják.

Az alapkonfliktus természetesen Zed és Noah természetéből fakad, mely aztán a másik világ birodalmai között is tetten érhető. A szabadság, a féktelenség és a káosz áll szemben a renddel, a nyugalommal és a fegyelemmel. A varázslás, a Shard-ok, a mágia csupán eszközök, hogy feldobják az hangulatot. A Szellemek inkább arról adnak képet, hogy milyenek, akik őket irányítják. Ennek némileg ellentmond, hogy akad, aki másoktól is begyűjti ezeket a lényeket, de Amil Gaoul bizonyítja, a birtokosuk jelleme igenis befolyásolja a viselkedésüket.

Miként általában a természetfelettivel foglalkozó, szuperhős vagy egyéb képességekkel megáldott szereplők esetében, itt is egyértelmű, hogy nem kell leragadni a látványosan ábrázolt küzdelmeknél. Ezek csupán sallangok, melyek nézhetővé, izgalmassá és vizuálisan színessé teszik a Kibat is. Nem elhanyagolható azonban, hogy a Szellemeken keresztül sokkal inkább képet kaphatunk az adott karakter jelleméről, mint a mondatai vagy cselekedetei alapján. Ez egy nagyon lényeges mozzanata az animének és rengeteg kérdésünkre választ adhat, amennyiben újra megtekintjük a sorozatot. Hiszen nem egy személy esetében érezzük úgy, hogy száznyolcvan fokos fordulatot tesz, és hatalmas meglepetésünkre teljesen másnak bizonyul, mint amilyennek először megismertük.

Afromania: Very Very

Ehhez kapcsolódik, hogy a Kiba esetében bizony elég gyakorta figyelhetjük meg a karakterfejlődést. Nem statikusak a szereplőink, legalábbis a legfontosabbak igencsak komplexek, és folyamatosan változnak az anime során. Ezt nem szabad összekeverni azokkal az intrikusokkal, akik eredetileg is csupán megjátsszák magukat, ők ugyanis maradnak ugyanolyanok, leszámítva, hogy előttünk is leveszik az álarcukat. Emiatt ez a fantasy alkotás meglehetősen fordulatossá válik, mert sosem lehetünk biztosak egy adott személy pontos szándékában. Hiába tűnik iszonyatosan szimpatikusnak, kedvesnek, vagy éppen irritálónak, lehetséges, hogy később megváltozik róla a véleményünk. Avagy mindig van lejjebb és feljebb is a morális létrán.

A Kiba legfontosabb üzenete számomra, hogy a világ, amelyben élünk bezár bennünket, vannak társadalmi és politikai korlátok, illetve útmutatók, melyeket szigorúbban vagy puhábban, de betartatni igyekeznek. A különböző államok és vezetők hozzáállása ezekhez teljesen különböző, ahogyan a népé és az egyéné is. A szabadság azt jelentené, hogy a bilincseket levetjük és úgy próbálunk meg boldogulni, a határokat pedig úgy formáljuk, hogy viszonylagos boldogságban élhessünk. A lehetőség bárki számára adott, még akkor is, ha egy diktatórikus országban él. Az egy másik kérdés, hogy a következmények bizony predesztináltak, ergo azokat fel kell vállalni, ha eldöntöttük, milyen úton járunk. A remény az egyetlen, ami mindenkit éltethet, a küzdelem pedig csak akkor éri meg, ha nem adjuk fel. Nem csupán elhatározás, hanem erős akarat is kell, hogy elérhessük a célunkat, de kitartás nélkül bármikor letérhetünk a választott nyomvonalról.

Viszont nem feledkezhetünk meg róla, hogy bármennyire is nemesnek tűnhet a szándékunk, utólag kiderülhet, hogy rossz oldalon állunk és tévedtünk. Akkor pedig meg kell tanulnunk beismerni a hibáinkat és tévedésünket, annak szellemében szükséges változtatnunk, ha helyre szeretnénk hozni a kárt, melyet magunknak vagy másoknak okoztunk.

Snowkel: Solar Wind

A Madhouse Studiója karolta fel ezt a nem mindennapi projektet, a rendezést jogát pedig Hiroshi Koujinara bízták. Az ő neve elsősorban azoknak csenghet ismerősen, akik a Hunter x Huntert, a Rainbowt, esetleg a Grenadiert is követték. Ugyan grafikailag nem tartozik a legkiválóbb alkotások közé, azért a karakterdizájn (Takahiro Yoshimatsu – Trigun, Overlord, Ninja Scroll TV, Desert Punk) egyéltalán nem mondható csúnyának. Ha figyelembe vesszük, hogy egy gyűjtögetős kártyajáték gyártó cég is beszállt a sorozat finanszírozásába, könnyedén megérthetjük a cselekményben fellelhető ismerős mozzanatokat is. Azt leszámítva, hogy itt a küzdelmek jóval kevésbé statikusak, hiszen nem csak a megidézett lények harcolnak egymás ellen. Talán valami hasonló módon a Magic: the Gathering világa is megelevenedhetne előttünk, de egyelőre senki sem vállalta fel az adaptációt.

Meglepő módon dark fantasyként hivatkoznak a Kibara, bár ennél azért jóval erősebb alkotásokat is láthattunk. Ami viszont tény, hogy egyáltalán nem gyermekeknek készült, és a szereplők tényleg hullanak benne, mint a legyek. A párbajok kimenetelen időnként végzetes, és szépen elbúcsúzhatunk azoktól a karakterektől, akik elsőre kimondottan erősnek, vagy befolyásosnak tűntek. Ebből a szempontból a besorolás akár igaznak is mondható, de anélkül, hogy a drámaiság előtérbe kerülne. Sokkal inkább van hangsúly a progresszión, mint a személyes gyászon, nem áll meg a sorozat csupán azért, hogy visszatekintsen egy tragikus végzet apropóján. Az élet folytatódik tovább, a harcok ezért realisztikusabbak a hasonló felépítésű animékhez képest.

Limelight: STAY GOLD

Pontosan ezért szerethető és kiemelkedő a Kiba, mert nélkülözi a sallangokat, és folyamatosan tud újat mutatni. Pörgős, haladunk előre a történetben, de van rá idő, hogy megismerkedjünk a karaktereink jellemével, belássunk a szándékaik mögé, illetve részletes képet kapunk a megálmodott világról és a különböző birodalmakról is. A koncepció ezért kimondottan érdekes, nem elnagyolt, hanem látszik, hogy sok energiát öltek bele. A végkifejlet pedig egyáltalán nem predesztinált, hozza a szokásos animés befejezést, és ügyesen keretbe rendezi az epizódokat. Aki kedveli a kalandfilmeket, a kártyajáték adaptációkat, a természetfelettivel és mágiával átszőtt dark fantasyt, annak bátran merem ajánlani. Ugyan mára már klisének számít az alaptörténet, de a Kiba képes újdonságokat is mutatni.

Takada Kozue: Sekai no hate made

Értékelésem: 8/10 

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=6312, https://en.wikipedia.org/wiki/Kiba_(anime)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=BOS0vrTgv68
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/kiba-248509.html
Bluray megvásárolható: aktuálisan nem

Smaragd Sárkány