Idén elég sok új animét sikerült követnem, így gyakran tudtam friss cikkel jelentkezni, nem csak a régebbiekre térek ki. Persze van az, amikor fontosabb események kapcsán kicsit tolódik egy-egy ajánlóm, mégis igyekszem a leggyorsabban tájékoztatni benneteket, amint a sorozat lezárult. A RErideD-ot (RErideD: Derrida, who leaps through time, RErideD: Tokigoe no Derrida) nem a címe alapján szedtem ki a kínálatból, hanem a trailer alapján döntöttem úgy, hogy követni fogom, és az Anilogue-os filmek ismertetése után immár érkezik is az elemzésem róla.

Quadrangle: Paradox

2050-ben járunk, amikor a robotika eléggé fejlett ahhoz, hogy fontosabb feladatokat is rájuk merjenek bízni, így az androidok a kormánynak is nagy segítségnek nyújtanak, de a mindennapi élet is szinte elképzelhetetlen nélkülük. A technika fejlesztésének egyik fő úttörője Jacques Yvain, az Autonomous Machine DZ feltalálója, és akinek vállalata azon ügyködik, hogy minél hasznosabbak legyenek ezek az eszközök. Fia, Derrida fő kutatási területe a mesterséges intelligencia körül forog. Azonban egy napon ráeszmél, hogy valaki meghackelte a robotok agyát és egy bug-ot rejtett el bennük. Legjobb barátját, és munkatársát, Nathan Bilsteint is megpróbálja figyelmeztetni, mielőtt édesapjához fordulna, de úgy érzi, erről már mindenki tud, és a cél az androidok fegyverként történő alkalmazása. Márpedig nem azért dolgozott ennyit, hogy a háborúkat robotok vívják meg, a fellelt telepített alkalmazás az információk birtokában ráadásul igencsak veszélyesnek tűnik.

Az utolsó békés napon még meglátogatja Nathan kislányát, Mage Bilsteint, aki éppen a születésnapját ünnepli, legjobb barátnőjével, Yuri Dietrich-hel, de másnap elszabadul a pokol, és Derridának menekülnie kell. Egy titokzatos lány képe próbálja meg terelni őt, és egy krioaltatóban köt ki, hogy aztán 2060-ban felébredjen, és szembesüljön a rideg valósággal: egy posztapokaliptikus világba csöppent, ahol fékevesztett robotok ellen harcolnak az emberek, a kedves kislány, Mage, akit apja a védelmére bízott, immár halott. A férfi saját, titkos, és eddig csak elméletben tesztelt kutatómunkájával próbál kísérletezni: percekre visszaküldi a tudatát a múltba, hogy megváltoztassa a borzalmas jövő, és megmentse az emberiséget, valamint barátait és édesapját.

A RErideD időutazós science fiction látszatát kelti, de jóval finomabb szinten foglalkozik ezzel, mint a valós időugrásokkal operáló Steins;Gate. Ezért a kvantumfizikai magyarázatok sem igazán kerülnek a helyükre, nem vesződtek azzal az alkotók, hogy bővebben kifejtsék a lehetőségek tudományos hátterét. Ettől eltekintve az ötlet egészen jól működik, hiszen a feltalálók felelőssége így kevésbé lehetne az arcunkba tolva. Azonban az első pillanattól egyértelmű, hogy ez a legfőbb üzenetünk, pedig a puzzle utolsó darabja mondja majd ezt ki, mégsem gondolnám spoilernek a kijelentésemet. Ennek oka, hogy az anime nem egy szinten foglalkozik ezzel a problémával, tehát nem áll meg ott, hogy a robotok kifejlesztésekor bizony gondolniuk kellett volna a katonai bevethetőség eshetőségére.

A sorozatunk szereplői természetesen nem klisémentesek, hiszen hasonló szituációkkal már többször is találkozhattunk. Van a zseni fiú, aki úgy érzi, nem becsüli meg eléggé az apja, és össze is veszik vele. Persze másnap megtörténik a tragédia, bánja a múltat és igyekszik megváltoztatni azt. Emellett kiderül, hogy a találmány bajba sodorta az emberiséget, ezért ezt is megpróbálja megoldani. Van egy talpraesett kislány segítőtársa, valamint egy renegát katona, aki jóval erősebb, mint azt elsőre gondolná. Pláne nagyobb szíve van, mint azt mások felé mutatja. – Ennél azért kicsivel jobbat is kitalálhattak volna, de hát az összeollózott alapsztori szépen működhet, ezt a Kabaneri of the Iron Fortress esetében már részleteztem.

Ugyanez a szituáció a bérgyilkos karakterével is, láttunk már több tucat hasonló motivációval rendelkezőt, de itt azért szeretném meghúzni a kritikai felhangot és kiemelném, hogy mindezek ellenére a RErideD nagyon jól működik és szórakoztató, a megfelelő pontokon pedig jönnek a csavarok, és akadnak köztük meglepőek is. A technikai ábrázolások és ötletek igencsak eltaláltak, a kütyük és az androidok sincsenek túltolva, annyira nem távoli jövőbe járunk, szerencsére hihetőek maradnak. Egyértelműen a kocsi az, amit ezek közül érdemes kiemelni, mely remélhetőleg nem csak nekem juttatja eszembe K.I.T.T.-et, de csupán a szituációt tekintve, mert nagyjából itt meg is áll a párhuzam.

A science fiction kitűnő alkalmat ad a merengésre, milyenek lesznek majd a robotok, és miként fejlődik ki a mesterséges intelligencia, ami persze azóta már jóval előrébb jár, mint pár évtizeddel ezelőtt. A fő kérdés azért megmaradt, mi lesz az a pont, amikor már nem tudjuk elválasztani az emberi gondolkodásmódtól a gépit, így kerülve etikai dilemmába. Hiszen onnantól nincs visszaút, nem lehet kikapcsolni, mert tudattal rendelkező lényként kezeljük majd. Amint ezzel ő is tisztában lesz, nehéz lesz meggyőzni, hogy nem valós a személyisége, gondoljunk csak a Ghost in the Shell, valamint a Dimension W esetében felmerülő szituációkra és az A.I. – Artificial Inteligence-re.
De egy másik megközelítésből is megismerkedhetünk ezzel a problémakörrel, hiszen a feltalálók felelőssége és a határvonalak abba az irányba mutatnak, amelyet nemes egyszerűséggel Frankenstein szörnyével szoktak párhuzamba állítani. Hiszen egy másik lényeges kérdés, hogy a mesterséges intelligencia megteremtése esetén milyen kötelességek terhelik a megalkotót a létrejött egyed tekintetében. Ha készen áll az igazi, önálló, gondolkodó és öntudattal bíró program, akkor bizony a gazdája egyben a szülője is lesz és innentől etikai probléma a lekapcsolása vagy éppen szabadon engedése is. Ezzel kapcsolatban talán a Person of Interest sorozatot tudnám kiemelni, hiszen egyéb esetekben sajnos ennek a kardinális kérdésnek az elemzése nem történik meg.

A Geek Toys sorozatát Takuya Satō (Armitage III, Girls Beyond the Wasteland, Steins;Gate) rendezte, Yoshitoshi ABe (Serial Experiments Lain) eredeti karakterdizánja alapján. Látványra ezért igencsak kiváló, az animáció és a hátterek is megállják a helyüket, a művészeti vezetés magasra tette a lécet. De nem elhanyagolható az sem, hogy a zene (Maiko Iuchi – A Certain Magical Index, Tokyo Ravens) is tökéletesen illik a világhoz és a témaválasztáshoz, nem csúszik át túlságosan futurisztikusba, inkább az akció-vonalat erősíti.

A RErideD ügyesen más oldalról közelíti meg az időutazást, ebből a szempontból kikerüli a kliséket, ezért az általános drámai helyzetek helyett inkább az alapfelelősség kérdésével és a moralitással tud foglalkozni. Ez pedig a képzeletbeli mérlegünk pozitív oldalára billenti el a serpenyőket. Tény, hogy rengeteg ismert motívumot használ fel, és a karakterei inkább nyomoznak, nem pedig fejlődnek, a misztikum érvényesülése jóval erősebben látszódik. Ám a történet maga sem ölel fel túlságosan nagy időintervallumot, így ez megbocsátható, hiszen korántsem ezen van a hangsúly. Egyetlen szereplő esetében figyelhetünk meg igazi változást, de spoiler nélkül erről sajnos nem tudnék értekezni, így remélem mindenki rá fog jönni, kire utalok.

Nem egy kiemelkedő anime, hanem inkább azok közé sorolható, melyek nem hétköznapi megközelítést alkalmaznak, így ettől érdekessé és izgalmassá, végül egyedivé változnak. Az alapszituációnak, a rejtélyeknek és a cselekményvezetésnek köszönhetően a RErideD képes folyamatosan fenntartani az érdeklődésünket, nem igazán engedi, hogy leüljön a történet, így egyetlen lélegzettel könnyedén végig tudunk szaladni rajta. Mivel az epizódok során vannak egyéb elcsepegtetett információk, így érdemes újranézni, mert úgy könnyebben összeállhat a teljes kép és kevesebb kérdőjelet érzünk a befejezés után.

Mindent összevetve, a felemás érzelmeket beszámítva az egyenletbe a sci-fi rajongóknak bátran merem ajánlani, de azoknak is, akik csak könnyedebb alkotásra vágynának. A mély mondanivaló teljesen lágyan van a cselekménybe szőve, így nem tolakodik az arcunkba, mégis közérthető marad. Szórakoztató, kellemesen friss, annak ellenére, hogy ilyen sorozatot bizony nem egyet láttunk már.

M.A.O & Himika: Toki no Tsubasa

Értékelésem: 7,5/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=20763, https://en.wikipedia.org/wiki/RErideD:_Derrida,_who_leaps_through_time
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=riPn2u3Q9bk
Mafab link: -
Bluray megvásárolható: még nem

Smaragd Sárkány