2018. nov 06.

Gyilkosok játszótere - Angels of Death

írta: Emerald Dragon

Satsuriku no Tenshi (2018)

A vallási mitológiákon alapuló sorozatok a japán animék esetében nem jelentik azt, hogy a szentírással kapcsolatos üzeneteket akarnak közvetíteni vagy éppen a megtérítés szándéka vezérelné az alkotóikat. Csupán a témakör, amellyel foglalkoznak, kapcsolódik egy adott erkölcshöz, azaz morális kérdéseket fognak boncolgatni, esetleg az adott mitológiai lények elég izgalmasak ahhoz, hogy feldolgozásra kerüljenek. A Satsuriku no Tenshi (Angels of Death) is inkább arra törekszik, hogy címválasztásával felhívja a figyelmünket, és rámutasson, hogy nem feltétlenül egy kawaii animációval van dolgunk. Természetesen láttunk már vígjátékosabb típusú alkotást is, melyben a kaszás játszotta a főszerepet, azonban jelen esetben igazi pszichothrillerrel ismerkedhetünk meg.

Haruka Chisuga: Pray

Egy emeletes ház egyik szintjén egy kislány ébredezik, aki csak arra emlékszik, hogy valamiféle gyilkosság szemtanúja volt, vagy halottakat látott, nem tiszta számára az elmúlt időszak, de beutalták egy orvoshoz, aki majd kezelésbe veszi az elméjét. Azonban jelenleg teljesen egyedül van egy ismeretlen szobában, ötlete sincs, pontosan hol tartózkodhat, így elindul, hogy felfedezze az épületet. Ám a liftbe lépve éles hang töri meg a csendet, mely tájékoztatja a bent tartózkodókat, hogy az egyik szint lakója elhagyta a területét, így áldozati báránnyá léptették elő. A hangosbemondó ezután szintről szintre követi és kommentálja a cselekedeteit, elsősorban akkor, ha olyan tevékenység történik, amely nem megengedett. Ugyanis nem ő az egyetlen, aki megszökik arról a területről, amelyet neki szántak.

Isaac (Zack) Foster egy mániákus sorozatgyilkos és kedvenc fegyvere a kaszája. Mivel igencsak vékony, testét pedig talpától a feje búbjáig kötések borítják, így tényleg úgy fest, mintha maga a kaszás volna, kicsit legatyásodva és kifehéredve. Amikor meghallja a hangosbemondó figyelmeztetését, egyenesen a következő szintre vonul, hogy levadászhassa az új célpontot. Így mikor rábukkan a műtős asztalhoz kötözött lányra, gondolkodás nélkül lecsap első áldozatára.

Daniel (Danny) Dickens egy barátságos szemorvos, aki a fiatal nő, Rachel (Ray) Gardner terapeutájaként mutatkozik be, amikor az a folyosójára téved. Megpróbálja emlékeztetni az amnéziában szenvedőt, hogy miért is van itt, és csak segíteni szeretne rajta. De valamilyen okból kifolyólag érződik, teljesen beleszeretett Ray gyönyörűen matt, halott kék szemeibe, így a lány ráébred, nem biztos, hogy jót akar neki a férfi. Megmagyarázhatatlan apátiát érez, ezért mikor a műtőasztalhoz kötözik, nem is igazán védekezik, amíg valaki rájuk nem ront a semmiből.

horriblesubs_satsuriku_no_tenshi_03_720p_mkv_snapshot_00_55_2018_07_20_17_51_36.jpg Ebben a furcsa épületben a szintek csak látszólagosan vannak elszigetelve egymástól, akad rá mód, hogy kijuthassanak belőle. Minden egyes emeletnek van egy-egy lakója, őrzője, aki feladatok elé állítja az odalátogatókat, és ezzel párhuzamosan meg is akarja ölni őket. A kiút és a rejtély kulcsa azonban lehet, hogy egy és azonos azzal a kérdéssel, ami a kezdetektől a fejünkben motoszkál. Mit keres egy ártatlan kislány egy olyan helyen, amelybe egyértelműen sorozatgyilkos karaktereket zártak be? Milyen kegyetlen játékot űznek vele és ennek milyen oka van?
Mindenesetre Zack és Ray megmagyarázhatatlan késztetést éreznek, hogy szövetkezzenek egymással, és segítsék a másik céljait. Így paktumot kötnek, melynek értelmében a célba érve teljesítik a másik legbelsőbb vágyát.

mv5bztbizgm0mdytmjgzzs00zdbjlwfkodqtnwjjn2vhnjbkotgxxkeyxkfqcgdeqxvymzi2mjc1njq_v1.jpg A 2015-ös, Windows platformra készült játékból idénre adaptáltak animét, Kentarō Suzuki dirigálásával, aki ezzel a sorozattal debütált az alkotói székben. Az alapanyag mellé felhasználták a mangák képi világát is, de a karakterdizájnt ezúttal Miki Matsumoto követte el, akinek szintén ez az első komolyabb munkája. De a zenei részlegben is új arcok ültek, mert a Noisycroak-ról és Eiki Sakamotoról sem nagyon hallottunk eddig, legalábbis anime-körökben, ők inkább a számítógépes játékokhoz szolgáltattak hanganyagot. horriblesubs_satsuriku_no_tenshi_07_720p_mkv_snapshot_12_52_2018_08_18_06_44_32.jpg Ennek ellenére az összhatás nagyon kellemes, a karakterábrázolás gyönyörű, a hátterek tökéletesen illenek az játék anime hangulatához, de még a zenéjére sem mondanám, hogy elnagyolt, leegyszerűsített volna. Sőt, egyáltalán nem érződik rajta, hogy ez az első felelős beosztásban töltött idejük az alkotóknak. A pszichothriller kimondottan szemet gyönyörködtető, már, ha az ilyen témájú sorozatokra szerencsés az efféle szóhasználatom.

A karakterek ráadásul egyáltalán nem statikusak, hanem egyre többet tudunk meg róluk a Satsuriku no Tenshi epizódjainak előrehaladtával, és közülük Zack igazi fejlődésre is képes. Ezzel pedig teljesen egyedül van, de nem véletlenül. Hiszen ő a valóságos főszereplőnk, aki végigkíséri Rayt azon az úton, mely a jótékony tudatlanságból, amnéziából a borzalmas valóságba vezet. Emellett azért az alkotók szerencsésen arra is odafigyeltek, hogy a többi szereplő hátterét, és így motivációját, devianciáját, illetve múltját is megismerhessük. Ám az anime központjában elsősorban ők ketten állnak, kissé ambivalens helyzetben.

Az egyértelműn kívül azért nem teljesen egysíkú ez a sorozat sem, tehát érdemes foglalkozni azzal, milyen témaköröket érint vagy éppen boncolgat, amellett, hogy igazán erős hatású thrillernek tartom. Az alaphangulat ugye egy szabadulós játékra emlékeztet bennünket, melyben Rachel Gardner és Isaac Foster a kijutás érdekében kötnek szövetséget. Természetesen mindkettőjüknek más a motivációja ezzel kapcsolatban, és egyedül Zacknél sejtjük, teljes joggal van ide bezárva, hiszen valódi pszichopata tömegmészárosként viselkedik az első pillanattól fogva. A deviáns elméje is elég hamar kidomborodik, mert ki más lépne paktumra egy fiatal lánnyal, aki valószínűleg semmi értelmesre nem használható majd a továbbiakban, figyelembe véve az amnéziáját. Ugyanez a helyzet a másik oldalról is, senki sem lehet annyira szuicid vagy őrült alkat, hogy egy mániákussal szövetkezzen. Ennek ellenére a kettőjük között forrongó kémia tökéletesen működik, és bemutatja, néha a cél bizony szentesíti az eszközt, azaz képesek egymást segíteni, habár tökéletesen ellentétes személyiségeknek tűnnek.

Egyik oldalon ugyanis a múlt keresése zajlik, az emlékek felderítése, a személyiség helyreállítása, a rejtély megoldása; azaz mit is keres ő egy ilyen elátkozott házban. A másik karakter viszont képtelen szabadulni az örökségétől, minden percben kísérti egy szörnyű tragédia, melyet egyszer átélt és azóta magával hordoz. Arra pedig nehezen jönnek rá, hogy a kulcs talán abban keresendő, miért is bíznak meg egymásban az első perctől fogva. A logika és az ösztönök teljesen mást diktálnának nekik, de vonzzák egymást, méghozzá kölcsönösen.

tumblr_static_tumblr_static_34979asqk46c04wc8kcw8ks0c_640.gif Tehát a legfőbb üzenet valahol itt rejlik, a felelősségvállalásban és a múlt elengedésében. Egymástól kell megtanulniuk azt, miként kell elfogadniuk a saját örökségüket és nem megtagadni azt. Enélkül ugyanis nem juthatnak ki, mert csak hazugságok hálójába kergetik a másikat, ezzel hátráltatják a kijutás lehetőségét. A leginkább persze Isaac-en érződik az a vívódás, ami a karakterekben lezajlik, de ez szándékos, nála minden a felszínen zajlik és ezért látványos. A lány visszafogottnak tűnik, csendes és sztoikus, szinte sétáló hullaként rója a folyosókat, és csak a cél lebeg a szeme előtt, amire nem is igazán tud magyarázattal szolgálni, de rémület tölti el annak meghiúsulása.
Ray-ből éppen ezért jóval később kapunk majd érdekesebb szeletet, pedig rá más aspektusból érdemes koncentrálni. Az ő lélektana a szavaiban rejlik, és ott érhető tetten, amikor gondolkodás nélkül cselekszik, nem pedig elmélkedik. Amikor csak motyog és nem magyarázza meg a cselekedeteit. Nála a testbeszéd a fontos, és mindent elárul annak, aki képes olvasni a jelekben.

A szabályrendszer végtelenül egyszerű, érthetőek a fordulati pontok, de sosem kiszámíthatóak, nagyon szövevényesen építkezik az anime; megfelelő ütemezéssel fedi fel a rejtélyeket, így könnyedén meglepi a nézőket is a rengeteg új információ. Az alapok azért kitalálhatóak, de a teljes igazság és a csavarok olyan jól vannak időzítve, hogy rendesen mellkason is ütnek bennünket. Amikor már úgy érezzük, hogy nagyjából tudunk mindent, az arculcsapás zseniálisan működik.

A Satsuriku no Tenshi alaphangulatát nagyon jól eltalálták, így a karakterekbe is könnyen beleszerethetünk. A sorozat részei nem torpannak meg cselekmény szinten, így könnyen emészthető, gördülékenyen haladunk előre, és a fordulatok, csattanók teljesen váratlanul érnek bennünket. Emellett semmi sincs túlhúzva vagy túlbonyolítva, a szokatlanul csak tizenhat epizódos anime kifogástalan a történeti síkon is. Egyedül Dannyvel nem voltam teljesen kibékülve, néha erőltetettnek éreztem a viselkedését és a szerepét. Ennek ellenére egy kellemes műnek tartom, mély mondanivalóval és filozofikus fejtegetéssel, elsősorban a felelősségről és az elfogadásról.