Ahogyan már bizonyára észrevettétek, nagyjából behatárolható, hogy milyen típusú animéket szoktam nektek hozni, bár néha kitekintgetek, de az ajánlók, elemzések, illetve kritikák bizonyos műfajokat, stílusokat elkerülnek, és inkább a mondanivalót keresem, arra összpontosítok, mintsem a szórakoztatásra. Természetesen előfordul az is, hogy olyasmibe botlok bele, amely alapvetően nem az én kedvenc témám, aztán vagy dobom azt, vagy megtetszik és végignézem. A Planetarian filmjébe teljesen véletlenül botlottam bele, és elsőre teljesen más műnek látszott, mint ami kialakult belőle.

A posztapokaliptikus jövőben járunk, ahol az emberiség teljesen tönkretette a földet, és menekültként élnek ezen a bolygón. Egy idős vándor férfi, Kuzuya keres menedéket a jeges-havas tájon, a befogadókat pedig egy furcsa történettel örvendezteti meg. A három fiatal gyermek áhítattal figyeli az öreg meséjét a múltról, a robotokról és egy titokzatos szerkezetről.
Egykor a „Csillaghírnöknek” hívott alak felfedezőként járta az elhagyatott városokat és a gépek elől egy bevásárlóközpontba menekült. A legfelső szinten azonban nem táplálékot lelt, hanem egy Yumemi Hoshino névre hallgató robotnőt talált, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi történt az elmúlt években, és csak eredeti feladata teljesítésére koncentrált. Mivel arra programozták, hogy a Planetáriumba betérőknek segítsen, és vezérelje Miss Jenát, aki majd az égboltot mutatja meg a látogatóknak, így főhősünk egy olyan elszigetelt világba csöppent, ahol egy időre megfeledkezhetett a kinti zord valóságról.

A Planetarian igazán nem átlagos anime, hiszen nem az elgondolkodtatás a célja, hanem egy bájos történettel örvendeztet meg bennünket, amellett, hogy a csillagokról, és a hozzájuk kapcsolódó mitológiai érdekességekről értekezik. Ezért elsősorban ezek kerülnek a középpontba, nem pedig a drámaiság vagy a misztikum. A visual novelből adaptált film (ONA compilation) inkább ilyen érdekességekre koncentrál, elkalauzol bennünket az égbolt jelenségei felé.

Emellett némi üzenetet is igyekszik közvetíteni, de nagyon finoman szövi bele ebbe a lassan kibontakozó, ugyanakkor megnyugtató történetbe. Az idő rövidsége elég egyértelmű, bármennyire is gondoljuk úgy fiatalon, hogy halhatatlanok vagyunk, bizony csupán apró részleteket töltünk ezen a bolygón. Így nem mindegy, miként használjuk fel a rendelkezésre álló perceket vagy éveket, évtizedeket; erre több ponton is felhívják a figyelmünket az alkotók.

Bájos ötlet, hogy a kötelességről kissé komikus szituációval tanítanak bennünket, hiszen Yumemi kellő naivsággal igyekszik teljesíteni előre megírt programját, mely teljesen logikusnak tűnik számára, akkor is, amikor szinte pironkodva szabadkozik, mert nem minden olyan, amilyennek lennie kellene a planetáriumban. Az ellentmondást érzékeli, de nem jön zavarba tőle, csupán a tényeket közölve hívja fel a figyelmünket, hogy a változó körülmények mit sem számítanak, ha elvégzendő kötelességünk akad. Ami egyszerre teremt egy kínosan komikus és egy groteszk társadalomkritikai hangulatot a Planetarian-nek.

Visual novel adaptáció lévén nem lepődünk meg a látványvilágon, igyekeztek a legtöbbet kihozni belőle, akkor is, ha rövid epizódoknak készült eredetileg. Naokatsu Tsuda (Inu X Boku Secret Service) rendezése tökéletese időzített, ügyesen megszerkesztett, a forgatókönyvírásban is segédkezett, így minden a helyén van a műben. Hitomi Takechi (Hyperdimension Neptunia) karakterdizájnja, Kazuhiro Arai (The Boy Who Saw the Wind, Bubblegum Crisis, Ghost Hound), Yusuke Takeda (Berserk: The Golden Age Arc, The Ancient Magus' Bride) és Yuuko Sugiyama művészeti rendezése, valamint Satoru Kiyomaru és Yuuko Sotake animációs irányítása egy végtelenül gyönyörűséges képi világgal ajándékoz meg bennünket. Az anime varázslatos, a zenéje elringat bennünket, az utazás egyszerre indul a csillagok közé és a görög mitológiába, hiszen eléggé szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A leckék játékosak, érdekesek és igencsak naivak, de mindez jól áll a Planeratian-nek.

Annak ellenére, hogy tényleg csupán egy feledhető közjátéknak tűnhet a mű, mégis könnyedén elveszünk benne, ezt ügyesen megvalósították az alkotók. Tényleg slice-of-life hangulatú a mű, de azért a science fiction is némileg érvényesül, bár kevésbé, mint a Time of Eve. Megtekintésre inkább kikapcsolódásként tudnám ajánlani, olyanoknak, akik nem sértődnek meg, ha valami tudást, érdekességet is megpróbálnak közöni velük.

Lia: Hoshi No Fune

Értékelésem: 7/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=18282
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=yBp2EoMdvkM
Bluray elérhető: aktuálisan nem

Smaragd Sárkány