2017. dec 19.

A halál angyalának másik arca: Momo, the Girl God of Death

írta: Emerald Dragon

Shinigami no Ballad (2006)

Előfordul, hogy olyan történeteket választok ki, melyek nem grandiózusak, hanem csupán kedvesek és aranyosak, mint például a She and Her Cat volt. A Shinigami no Ballad is ilyen típusú alkotás, mely csupán hat részt számlál, és a drámai elemei igencsak jól beleolvadnak a mesés, fantasy környezetbe. Annak ellenére, hogy egy nyúlfarknyi anime, nekem nagyon tetszett, így azt gondoltam, előszedem nektek és megosztom az élményeimet vele kapcsolatban is.

Főszereplőnk Momo, a fehér ruhát viselő halálisten, aki egy fekete, szárnyas macskával, Daniellel rója a világunkat, hogy elvigye azokat a lelkeket, akiknek ütött az utolsó órája. Hat apró kalandját ismerhetjük meg a Shinigami no Ballad eseményei alatt, és mindegyik ugyanazzal a témával igyekszik foglalkozni, más-más megközelítésből. A lány végtelenül kedvesnek tűnik, és nem feltétlenül csak akkor látogat meg bennünket, ha biztosan meg fogunk halni, néha csak azért ereszkedik le közénk, hogy emlékeztessen a halandóságunkra és az élet fontosságára.

Momo karaktere teljesen ellentmondásos, hiszen a nyugati kultúrában a halált inkább félik, és a sötét színt párosítják a Csuklyáshoz. Számtalan néven illetik azt a személyt, aki segít a holtaknak átkelni a túlvilágra és megnyugvást, békét nyújt a lelkek számára. Az egyetlen kellék, a kasza itt is megjelenik, mely az aratásra emlékeztet bennünket, és arra igyekszik rámutatni, hogy csupán az arra érdemesek, érettek érdemelhetik ki az öröklétet.

Itt azonban egy fiatal lány személyesíti meg a Halált, aki érdeklődve szemléli az emberek világát, és igyekszik figyelmeztetni bennünket, hogy nem mindegy miként éljük az életünket, illetve hogyan tekintünk a jelenünkre. Azért is eljön, hogy megmutassa, mennyire értékes kincsünk az, hogy itt lehetünk és meg kell gondolnunk, valóban érdemes-e valaki vagy valami miatt eldobni magunktól ezt az ajándékot.

A Shinigami no Ballad tanulságos történetekkel tanít meg bennünket arra, hogy miként gondoljunk a halálra, és igyekszik a belénk sulykolt negatív érzéseket elhessegetni, amellett, hogy arra ösztönöz, használjuk ki ezt a kölcsönkapott időt, amit élőkét tölthetünk, mert a halál bizony nem válogat, de nem is gonosz.

K-Ske Hasegawa és Nanakusa light novel-jéből Tomomi Mochizuki (Pupa, Ocean Waves, Ai Monogatari) rendezett animét, Hiroyuki Horiuchi (Polyphonica) karakterdizájnjával és Naomi Ikukata művészeti vezetésével. Moka (Elfen Lied) zenéje kimondottan jól sikerült mellé, hiszen segít elterelni a figyelmünket arról, hogy végülis a halálról van szó az anime alatt. Hiszen a világ legmegnyugtatóbb érintése kettős érzelmeket válthat ki belőlünk. Egyszerre megnyugvás, béke és gyász, mint egy kedves, karjaiba záró szerető vagy szülő ölelése.