2019. jan 05.

A páros munka előnyei - Double Decker!

írta: Emerald Dragon

Double Decker! Doug & Kirill (2018)

1834440_latvian_showdetailheadermobile_1d0c291f-b5c2-e811-8175-020165574d09.jpg Mostanában szoktam rá arra, hogy a szezonok előkínálatából szemezgetek új sorozatokat, több-kevesebb sikerrel. Egyelőre csak egyetlen animét dobtam vissza a kiválasztottakból, mert iszonyatos nagy csalódás volt, mert szörnyen buta megoldásokat alkalmazott. A trailerek alapján jó ötletnek tűnt, de aztán sikerült saját magát megcáfolnia. Viszont a Double Decker! Doug & Kirill kimondottan erősen indított, így végig is követtem az eseményeit.

Kirisame Undertaker: Stereo to Monologue

Kirill Vrabel egy fiatal, kissé feminin, törékeny, ugyanakkor igencsak ambiciózus és nagyratörő rendőr. Minden vágya, hogy igazi hőssé váljon egy olyan világban, ahol úgy érzi igazán szükség lenne ilyesmire. Így rengeteget ábrándozik erről, de valljuk be, nem az az alkat, sokkal inkább olyan a társa, Jefferson. Az a férfi jóképű, van kiállása, stílusa, éppen ezért gyakran kerül a címlapokra. Azonban ez a történet nem róla szól, hanem Kirillről, aki a puszta véletlennek köszönhetően belekeveredik a nagyok játszmájába, és így felfigyel rá a SEVEN-0 nevű szervezet egyik ügynöke, Douglass Billingham. Ekképpen a hősmatériának nehezen mondható Kirill mégis lehetőséget kap, hogy kiemelkedhessen az átlagrendőri létből.

A várost a háttérből irányítja egy Esperanza nevű maffiahálózat, mely Anthem nevű droggal látja el a lakóit. Ez nem egy átlagos kábítószer, hanem képes szörnyeteggé változtatni az embereket, azon túl, hogy különleges képességekre tehetnek szert vele. A SEVEN-0 azzal foglalkozik, hogy felderítsék a droggal elkövetett bűneseteket és felszámolják a mérget az utcákról. Ahol a kábszeres osztály fennhatósága véget ér, ott lépnek ők színre. Egy különleges osztag, mely a Double Decker elven működik, azaz párokban dolgoznak, melyeket szigorúan úgy válogatnak össze, hogy kiegészítsék egymást. Ha az egyikőjük forrófejű, akkor a másik megfontolt és szabálykövető. Doug pedig igazi profi a saját területén, de a múltjában van valami, ami miatt néha elveszti a fejét. Kirill elsősorban azért vált rendőrré, hogy megtalálja a rég elveszett nővérét. Valahogyan ez a duó megpróbálja megtalálni az Esperanza vezetőjét. ám számtalan meglepetéssel kell megküzdeniük a város utcáin.

A Double Decker igazán izgalmas témával foglalkozik, mely akár szimbolikusan is értelmezhető. Hiszen a központban egy drog-féleség áll, egy teljesítményfokozó szer, ami egészen DNS szinten próbál hatni. Ergo a mechanizmusa szerint felerősíti a használó egy tulajdonságát, attól függően, hogy milyen típusút alkalmaz. Elég nyilvánvaló a kettős értelmezhetőség, ahogyan ez az ilyen típusú sorozatoknál lenni szokott. Az emberek kifordulnak önmagukból, azonban valójában a vágyaik megvalósítása a cél, azaz semmi olyasmit nem fognak csinálni, amit maguktól nem tennének meg. Az eltorzult személyiségeket ebben az animében szomatikus expresszióval ábrázolják, tehát a testük is megváltozik, hogy idomuljon a drog hatásához. Ezért is mondom, hogy inkább a teljesítményfokozó szerekhez hasonlatos a hatásuk, nem pedig a klasszikus kábítószerekéhez.

Ezzel a megközelítéssel már találkozhattunk más animék esetében is, hiszen a science fiction egyik közkedvelt eleme, és a testhorror is előszeretettel teszi magáévá. Azonban a nagy különbség, és a sorozat lényeg inkább az lesz, hogy az átalakult egyéneket nem Psycho-Pass és Bubblegum Crisis elvek alapján semmisítik meg, hanem a SEVEN-0 rendelkezik egy többkomponensű vakcinával. tehát, ami üdítő frissességet hoz a Double Decker-be, az a kezelés lehetőségének felvetése. Nincs esztelen pusztítás, hiszen a folyamatok, bár DNS-szinten zajlanak, mégis reverzibilisnek tekinthetőek. A hatás kikapcsolásával, azaz a személyre szabott gyógyszereléssel visszatérhetnének korábbi életükhöz, legalábbis a kötelező börtönbüntetés letöltése után.

Természetesen szoros párhuzam is inkább a szteroidokkal vonható, a torzulások is erre utalnak, tehát nem egy drogellenes animéről beszélünk. Bár az is elég hangsúlyos, hogy valójában az Anthem-et alkalmazók csak túladagolás esetén válnak ámokfutóvá, mégsem a drogot alkalmazók az igazi bűnözők, hanem a veszélyes anyagot terjesztő, kísérletező maffia. A Double Decker ekképpen kicsit hasonló témával foglalkozik, mint a Banana Fish, de jóval gyengébb minőségben, és puhábban nyúl ehhez a problémakörhöz.

A sorozat karakterei szerencsére nem egysíkúak, a főszereplőnk igazi fejlődésen megy keresztül, ahol a nagyravágyó fiú lassan igazi felnőtté, alkalomszülte hőssé válik. Emellett megismeri a várost, amelyben eddig viszonylag naivan és tudatlanul élt, társakra tesz szert és ráébred a csapatmunka fontosságára. A többiekről is megfelelő mennyiségű információkhoz jutunk, nem csupán álldogálnak és segédkeznek a bevetések során, hanem kibontakoznak és tanítanak nekünk a másodlagos üzenetről. Minden egyes páros igyekszik arra rámutatni, hogy a Double Decker rendszernek mi is az értelme, habár nem egy közülük negatív tapasztalatok árán jön rá erre a végkövetkeztetésre. Bár totálisan különböző természetű emberek vannak egymás mellé állítva, kénytelenek ráeszmélni, miért is erőlteti ezt a főnökük.

Joji Furuta (Utano☆Princesama Legend Star, ēlDLIVE) és Ryo Ando rendezése jó ötletnek bizonyult, hiszen az anime kimondottan erős felütéssel és témákkal foglalkozik, melyek ráadásul kimondottan időszerűek is. A Sunrise Studio sorozatát a Crunchyroll karolta fel, így szélesebb közönséghez juthatott el. Masakazu Katsura (Tiger & Bunny – ennek egy mellékszála ez; Iria - Zeiram the Animation) eredeti ötletéből a karakterdizájnt Tokuhiro Itagaki (Tiger & Bunny The Movie) valósította meg, és egy igazán izgalmas látványvilágot hoztak létre. A karakterek és a környezet sem túlságosan általános, és rengeteg érdekes megoldással operáltak a harcok, valamint a párbeszédek során. Van némi humoros öncenzúra is, de ezek a Double Decker szerves részei, a stílusba zseniálisan illeszkednek. Az egyedi vizualitás miatt mindenképpen a szezon egyik lényeges alkotása, de Yuki Hayashi (Diabolik Lovers, My Hero Academia, Junji Ito "Collection", Death Parade) muzsikája is kimondottan gyönyörűre sikeredett.

Talán az egyetlen probléma ezzel a művel, hogy a kiberkrimi túlságosan erősen indít ahhoz képest, hogy többször is leül a cselekmény a későbbiekben. A wannabe hero élmény egy pörgős és humoros, a szteroid háttér izgalmas thriller hangulatot ígér a nézőknek. Ezzel szemben van az alapsztorink, vannak zseniális karaktereink, egy izgalmas cselekmény és kiválóan megvalósított jeleneteink, de az epizódok közül nem egy iszonyatosan lapos. A töltelékkellékeket kidobálva belőle sokkal jobb animét is kaphattunk volna. Ettől eltekintve a Double Decker egyszeri megnézésre azért javallott, csak bennünk marad egy olyan érzés, hogy ebből jóval érdekesebbet is kihozhattak volna.
Szerencsénkre a végére ismét felfelé ívelt a történet, és a folytatás jóval izgalmasabbnak ígérkezik, tehát érdemes lehet várni rá. Ami rendbe teheti ezt az űrt, amit szerencsétlenül létrehozott a közepe.