Több, mint egy évet vártunk a folytatásra, hiszen a Netflixes Castlevania úgy ért véget az előző évadban, mintha elvágták volna. Nyilván, akik ismerték a történetet, játszottak a játékokkal, jóval több információt tudnak a sorozatról, de attól még ők is tűkön ülve várták, mikor és hogyan tér majd vissza Warren Ellis (The Authority, Transmetropolitan) és Sam Deats közös alkotása. Ahogyan megszokhattuk, ismét egyben kaptuk meg a nyolc epizódot, ami azzal kecsegtetett, hogy most jóval több és látványosabb cselekményben lehet részünk. Természetesen a harmadik évad beharangozója egyértelművé tette, hogy koránt sem a végjátékot kapjuk még.

Vlad Tepes (Graham McTavish – Preacher, A hobbit) utolsó párjának szörnyű végzete a mai napig kísérti őt, és itt a remek alkalom, hogy visszavághasson az emberiségnek, amiért olyan kegyetlenül bántak a szerelmével. A középkori papság igencsak eretneknek tekintette azokat, akik olyan tanokat ismertek, melyek az egyház helyét alapjaiban ingathatták volna meg. Így a tudósok, az alkimisták, de még a felcserek, orvosok is veszélyben voltak, hiába vezette őket nemes cél, a városlakók életének védelme és jobbá tétele. Egyedül isten az, aki gyógyíthat, ehhez pedig a papság közvetítése szükségeltetik, mindenki, aki ebben kételkedik, az minimum kínzásokat kell elszenvedjen, de egy nő, aki ilyesmivel foglalkozik, az csakis boszorkány lehet és máglyán a helye. Ez köztudott, közismert, Lisa Tepes mégis ezt a foglalkozást választotta, és drágán megfizetett a bátorságáért.

Drakula gróf, kastélyával indul el, hogy megostromolja a közeli falvakat és elégtételt vegyen felesége haláláért. A hadjárathoz minden alacsonyabb rendű és ősi vámpír is csatlakozik, a vámpirizált szörnyek tömege elárasztja a földet, és lehetetlenné teszi az ellenállást. Nagyon sokan vannak, képtelenség megállítani őket, egyedül Trevor Belmont (Richard Armitage – Hannibal, A hobbit) és Sypha Belnades (Alejandra Reynoso) merészel szembeszállni a holtak seregével. Időközben felébresztették Vlad Tepes egyetlen potenciális ellenfelét, Alucardot, aki tökéletes ellenpontja a dühöngő férfinak, de maga is a vérszívók erejét birtokolja.

A vámpírok vezetői közül egyedül Isaac az, aki vakon teljesíti mestere óhaját, azonban Carmilla és Godbrand nem értenek egyet a háború igazi céljával. Hector még bizonytalan és igyekszik mérlegelni az erőviszonyokat, de hamarosan mindenki ráébred arra, hogy Drakula valójában egy öngyilkos küldetést tervez. Hiszen az emberiség teljes kiirtása után nem marad táplálék a vérszopók számára, így az akció valójában a biztos halálba taszíthatja a vámpírok teljes nemzetségét. Ám Vlad Tepes a leghatalmasabb mind közül, így kevesen vetemednek arra, hogy nemet mondjanak, vagy ellenálljanak az elvakult teremtmény parancsainak. Ahogy városról városra halad a sereg, dönteniük kell, hogy árulókká válnak-e, és hátba támadják-e a vezért, vagy megküzdenek Trevort-ék különítményével.

A Castlevania második évada gyakorlatilag egyenes folytatása az előzményeknek, némi múltbéli kitekintéssel megspékelve. Erre azért van szükség, hogy megismerhetjük a különböző karakterek viselkedésének alapjait, magyarázatot kapunk a későbbi cselekedeteikre is. Bár Drakula esetében erre nem feltétlenül volt szükség, de a kezdő jelenetsor egyszerre húzza alá az élőholt gróf dühének indokát, valamint ad erősen realisztikus képet a középkori papság helyzetéről és motivációiról. Ráadásul ezt is kétféleképpen értelmezhetjük, hiszen a társadalomkritikai felhang mellett igyekszik eloszlatni azt az illúziót, hogy a sötét középkor lovagjai bármiféle romantikusan boldog világban éltek volna, és az egyház befolyásának negatív oldalát is kihangsúlyozza. A tudománnyal pedig mindig is szemben álltak az isteni tanítások, hiszen valójában ember dönthette el, mi az, ami fenyegetést jelent a társadalomra nézve, mit kell tűzzel-vassal irtani.

Godbrand (Peter Stormare – American Gods, A Zéró elmélet, A gyilkos szoba, Constantine) szájából hallhatjuk meg az egyik legfontosabb üzenetet, mellyel a Castlevania filozófia síkon foglalkozni látszik. nem újkeletű annak a problémának a felismerése, hogy természet kihasználása és öncélú pusztítása valójában az emberiségre nézve jelenti a legnagyobb fenyegetést. Hiszen a bolygó egy idő után regenerálódik, az a néhány millió év csupán a mi szemszögünkből nézve tűnik végtelen hosszúságúnak. Ha valamit értékes tápláléknak, nyersanyagnak, vagy energiaforrásnak tekintünk, úgy érdemes azzal csínján bánni, vagy gondoskodni kell az utánpótlásáról, esetlegesen a megújulásáról. Ha valamit elpusztítunk, kiirtunk, az többé már nem lesz jelen, visszafordíthatatlan károkat okozhatunk ezzel saját magunk számára. Az állatok levadászásával és a növények, fák felhasználásával alapvetően nem volna probléma, legalábbis amíg tenyésztjük őket, újakat ültetünk, tehát odafigyelünk az ökológiai egyensúly megmaradására. Azonban, ha csupán kizsákmányoljuk a környezetet, felfalunk mindent, úgy egy-egy faj, vagy egész populációk tűnhetnek el. Erre az emberiség múltjában számtalan példát tudnánk felhozni, és a táplálék, energiaforrás vagy nyersanyag eltűnésével igazi katasztrófát, éhínséget is hozhatunk az elkövetkező generációkra.

Ez az igazán érdekes témakör, amelyet a Castlevania körbejár, méghozzá alátámasztva azt az üzenetet, hogy szörnyeteg és szörnyeteg között nincsen különbség, a bosszú bizony Nietzsche-i gondolatokat ébreszt bennünk. Hiszen mind a papság, mind Drakula motivációi helytelenek, és ugyanazt eredményezik. Az egyház a számára veszélyt jelentő elemeket igyekszik elpusztítani, míg Vlad Tepes, nem törődve a végső következményekkel, a vámpírok bukását is elhozhatja.

De hogy ne ragadjunk le csupán ezeknél a karaktereknél, a második évadban megismerhetjük jobban az erősebb vámpírvezetőket is, melyek attól függően, hogy honnan származnak, más-más habitust hoznak az animációs film hangulatába. Így Godbrand a viking vérvonalat erősíti, a hódítás és a háborúk istenségének hódol, míg Isaac (Adetokumboh M'Cormack – Heroes) a filozofikusabb, gondolkodóbb oldalt képviseli. Carmilla (Jaime Murray – Dexter, Once Upon a Time) személyisége pedig egy érdekes felvetéssel ajándékozza meg a nézőközönséget, melyet remélhetőleg a harmadik évad során bővebben is kifejtenek.
A Castlevania elsősorban Hectorra (Theo James – Bedlam, A beavatott) koncentrál, hiszen az ő személyisége hasonlatos Trevoréhoz. A férfi a két világ között áll, hiszen nem vált még vámpírrá, hanem ember, azonban a társai nem szívlelik őt, kimondottan gyűlölik. Ez nem meglepő, hiszen ő az a kovács Drakula seregében, aki az holtakat feltámasztva gyarapítja azt. Nem véletlenül nevezte ki a rettegett vezér őt az egyik generálisának, hiszen ereje és elszántsága mindegyik fölé emeli őt. Kérdés, hogy a játékkal azonos szerepet szántak-e számára…

Az új évad összhatása ezúttal is látványos és zseniális, a harci jelenetek pontosan megtervezettek és kivitelezettek, de emellett a drámai felhang is megmaradhatott. A párbeszédek nem csak fontosak, de szépen kidogozottak és megírtak, nem üres fecsegéseket kapunk, és közben a képregényszerűségét is megőrizte az animáció. Továbbra sincs izzadtságszag, nem küzdenek azért, hogy megtartsák a nézettséget, vagy fölösleges szálakkal bővítsék a történetet. A cselekmény minden pontja részletesen és aprólékosan megtervezett, a zenei aláfestés mindenhol illeszkedik a témához. Az átlagos amerikai animációktól eltérően jóval nagyobb hangsúlyt kap a szöveg a látvánnyal szemben, ami kivételesen jól áll a Castlevaniának, de Warren Elllistől kevesebbet nem is várhatnánk el. Az évadot szemlélve egyértelművé válik, miért is írták alá előre a folytatásra a szerződést, hiszen egyszerűen sodródunk a sorozattal, de a cliffhanger sem lesz túlságosan erőltetett, így nincs akkora hiányérzetünk sem, mint az előző részek esetében.
Nagyon lényegesnek tartom, hogy ezúttal filozófiai mondanivalót is csempésztek a műbe, melyen érdemes elmerengenünk a jelenkor eseményeinek tükrében is. A kritikai felhang amúgy is a képregények és a középkori történetek ismérvei, de a Drakula-legenda erre kitűnő lehetőséget biztosított az alkotók számára. A játékhangulat szintén nem erős ebben az évadban sem, amit szintén szerencsésnek tartok, de azt is, hogy az akció és a dráma elemek azért erősen vegyülnek a horror hatásaival is, tehát nem adták fel, hogy a felnőttebb nézőközönséget célozzák meg.

Nem kérdés, hogy ajánlom-e azt a folytatást, mindenképpen érdemes megtekinteni, a Castlevania kivételesen jó műve a Netflix-generációnak. Szerencsére akadnak ilyen jellegű alkotások is a gépsorokból nem csak fércmunkák és összecsapott feldolgozások látnak napvilágot. A harmadik évadot talán 2019 júniusára várhatjuk, tehát remélhetőleg nem lesz akkora hiátusz, mint az előző esetében.

Értékelésem: 9/10

Forrás, információk: https://www.imdb.com/title/tt6517102
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Kbb8zPQBmOw
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/castlevania-292802.html

Smaragd Sárkány