Be kell ismerjem, a Pokémon-franchise-hoz meglehetősen kevéssé értek. Amikor iskolás voltam, az összes osztálytársam gúnyt űzött a sorozatból, s ezzel elérték, hogy indifferens legyek az animéra, így csak néhány random részt néztem meg (bezzeg a chips-es zacskókban található tazókat lelkesen gyűjtögettem, s egyik haverommal folyton lehúztuk az alsósokat cserebere során! Emlékek…).

Évekkel később jöttem rá, hogy az ország-világ más tájain egyáltalán nem ciki Pokémonozni, s bizony elég nagy kultusza van a kis szörnyecskéknek. Ennek jegyében kipróbáltam az első játékot is (emulátorral), de azt is csak azért, hogy a koncepcióját megértsem. A Pokémon GO őrületbe is beszálltam annak idején, de a soványka kontent miatt hamar kiléptem (igaz, az újítások hírére idén ismét elővettem, de csak casual játékosként).

Mindezt csak azért írom le, hogy értsétek: kvázi laikusként, nulla elvárással ültem le a filmet megnézni. És hát mit mondjak, az elvárásoknak meg is felelt… De kezdjük az elején…

Tim Goodman (Justice Smith) az anyja halálát követően feladta Pokémon-edzői álmait, és biztosítási ügynökként tengeti életét. Nyugalmát apja, a detektívként ügyködő Harry halálhíre zavarja meg, akivel rég megszakította a kapcsolatot. Kénytelen Ryme City-be utazni, ahol apja irodájában kutatva találkozik egy beszélő, Sherlock-sapkás Pikachuval (Ryan Reynolds hangján szólal meg). Kiderül, hogy Harry utolsó megbízása egy, a Pokémonokat megvadító furcsa lila anyag, az „R” felkutatásával volt kapcsolatos. Bár a kis Pikachu semmire sem emlékszik (azonkívül, hogy ő volt Harry társa), ráveszi Timet, hogy fejezzék be apja nyomozását, hátha ezzel megoldódik halálának rejtélye…

Gondolom, mindenki azért pörgött rá a filmre, mert kedvenc pokémonjaink immáron kilépnek a 2D-s környezetből, s élethű CGI-vel jelennek meg a hús-vér emberszereplők oldalán. A látványvilágra valóban nem lehet panasz: Ryme city futurisztikus egyvelege Tokiónak és Londonnak (a háttérben többször felbukkan a Gherkin épülete, illetve a metró logója), amelyet emberek és Pokémonok egyaránt benépesítenek, s a város alapítója, Howard Clifford (Bill Nighty) elképzelései szerint egyenrangúak, így nincsenek a játékokból megismert arénák sem (SPOILER: csak illegálisan, mint ahogy azt főhőseink megtapasztalják). A Pokémonok megjelenítése is hozza az elvárt szintet: az emlősszerű állatkák szőrösek, fürgén szökellnek, a hüllők pikkelyesek és lomhák, a Blastoise-ok fröcskölik a vizet, a Charizardok fújják a tüzet, a Loudredek meg a rezidens DJ-ket megszégyenítő dubstepet bömböltetnek. Szóval nincs semmi design-változtatás a film kedvéért (rád utalok, Sonic!), a lelkes rajongók meg versenyezhetnek, hány különböző Pokémont szúrnak ki a filmben. Mégis úgy érzem, hogy egy kicsit a rajzfilmes megvalósítás irányába tolták el a dolgot, így néhány jelenetnél a figurák erősen elütnek a háttértől, és látszik, hogy utólag lettek odabiggyesztve.

Persze rengeteg Pokémonos utalás is gazdagítja a filmet: bepillantást nyerünk Tim szobájába is, ahol a számtalan poszter több régióra és legendás lényre utal a játékokból, illetve az anime dallamai és főcímzenéje is felcsendülnek a háttérben.

„Na, most már csak egy forgatókönyvet kell összedobnunk!” Gondolhatták a Legendary-nél, és ez az a pont, ahol minden számítógépes játék adaptációja, így a Detective Pikachu is elhasal. Oké, a sztori nem annyira gáz, de ultrasablonos: szerencsétlen kölök rég látott apját hajkurássza egy beszólogató, poénkodó sidekick társaságában, miközben belefut egy kíváncsi riportertanoncba (Lucy Stevens) és idegesítő kísérőjébe (ami egy Psyduck), és aztán szép lassan kiderül, hogy a város vezetősége (akik pedig eleinte olyan szimpatikusak voltak) nyakig benne van egy ősi Pokémont klónozó gonosz biológiai kísérletben, ami az egész város (de talán az emberiség) létét fenyegeti, és hát ki más lenne a megmentő, mint főszereplőink? (SPOILER: személy szerint két perc után tudtam, kicsoda Pikachu, így a végkifejletnél jól megnevettettem Nikki barátomat, amikor a fülébe dörmögtem, hogy „Én vagyok az apád!” J) Kicsit a játékra is emlékeztet a film felépítése: valami akciójelenet, párbeszéd, mászkálás. Akciójelenet, párbeszéd, tárgyhasználat, mászkálás…

Legalább a szereplők életet lehelnének a filmbe, de sajnos az ő esetükben is a megszokott sablonkaraktereket kapjuk (egyes oldalakon arra is panaszkodnak, hogy miért nem Ash Ketchum a főhős, de ebben nem láttam kivetnivalót – számára így még nyitva áll a lehetőség). Üdítő kivétel Ryan Reynolds Pikachu hangjaként, akiből nekem a magyar szinkron miatt sajnos semmi sem jutott, de úgy olvastam, Deadpool megformálója beleadott apait-anyait a film készítésekor. Ide kívánkozik, hogy a különböző utalások, poénok (s ezzel a film is) inkább az idősebb, fiatal felnőtt korosztályt célozzák meg, de úgy látszik, a cukiságfaktorba vetett hit nem akadályozza meg a szülőket: a vetítéskor legalább tíz csimota volt jelen, de semmin sem nevettek (én bezzeg a szexuális utalásokon igen), ellenben folyton kérdezősködtek. Tanulság: a korhatár nem véletlenül van kitéve!

A fentiek ellenére azt kell mondjam, a Detective Pikachu még így is köröket ver bármelyik korábbi videojáték-adaptációra (a nagy aggregátor-oldalakon messze a legjobb értékeléseket kapta), hiszen igyekszik hűen követi az eredetit, nincsen semmi átalakítva vagy újra kitalálva a nagy hollywoodi stúdiók kénye-kedve szerint – úgyhogy ezen a téren remélhetőleg a jövőben is előrelépés várható. Ha a megvalósításra és a nosztalgiafaktorra gondolok, mosolygós a szám, ha viszont a kiszámítható történetre és unalmas karakterekre, akkor viszont inkább olyan, mintha citromba harapnék…

Értékelés: 7/10

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=_Yq1x2eWx5Q
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/pokemon-306196.html

Leinad