Az irigység tragédiája – Irigy-varieté
Irigy-varieté… kaján igazság-játék
Meglehetősen ritkán fordul elő velem, hogy olyan társulat előadására kapok meghívást, amelyikkel még sosem találkoztam. Különösen érdekes ez olyankor, amikor az egyik tagot már láttam valamiben, és úgy gondolja, érdemes megtekintenem egy másik darabját is. Ezúttal Csábi Anna invitált a Pinceszínház ból az Eötvös10 -be költözött Irigy-varieté című műsorára, melyben ő maga is játszik. Korábban csak egy rendezését láttam, így örömmel és kíváncsisággal fogadtam a felkérését. Az előadás természete miatt az elemzésem is a szokásostól eltérő lesz. Az előadás egyfajta tragikus kabaré, vagy inkább punkba oltott igazság-játék, legalábbis az Ágens társulat leírása szerint.
Az irigység az a fogalom vagy érzés, amelyet ...

Feketeöves Stúdió „K” Színház rajongónak ugyan még messze nem hívhatom magamat, hiszen ez a második évad, amikor betérek hozzájuk, ráadásul a palettájuk igen kicsiny szeletéhez volt csak eddig szerencsém. Ennek ellenére a rajongás és a figyelés már jelen van, azaz keresem az új- és a sikerdarabjaikat, miközben tudom, viszonylagos képtelenség azokra jegyet szerválni. A Prudencia Hart különös kivetkezése címet viselő előadásuk már 2024. eleje óta elérhető, folyamatos teltházzal, sokan ajánlották, és végül 2026 szeptemberében el is jutottam rá, ahol egy olvasómmal is találkoztam.
Prudencia Hart ( Pallagi Melitta –
Neil Simon már önmagában elég jó indok arra, hogy az ember kimásszon a lakásából, de Jack Lemmon és Walter Matthau legendás filmje, a Furcsa pár különösen érvényessé teszi ezt a kijelentést. Amikor a Centrál Színház beharangozta, hogy ezt a darabot színpadra viszik, kíváncsian vártam a fejleményeket, és Stohl András , valamint Alföldi Róbert már önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy borítékoljuk a sikert. Azonban a stáb csak bővült, a kíváncsiságom növekedett, ezért meglehetősen szomorkás voltam, hogy a korábbi próbán nem tudtam részt venni. Így viszont egy érett előadásra látogathattam el, amikor szeptemberben a fotóspróbára beültem. Annyit elárulok, szem nem maradt szárazon (és ez nemcsak a nézőtéren lett igaz).
Úgy tűnik, a LOUPE Színházi Társulás nyitott a sajtó felé, legalábbis ezúttal meghívtak az összpróba eseményre, amelyen fotósok is részt vettek. Dohy Balázs rendező munkásságával korábban nem találkoztam, két információm volt csupán róla, melyek egymásnak igencsak ellentmondóak. Viszont a színészek esetében nem kockáztattam nagyot, így Kenneth Lonergan Nem vagyunk már gyerekek című művének előadására kíváncsian látogattam el.
Vilmos ( Samudovszky Adrian –
A múlt változatlan, az orosz irodalmat nem sikerült megszerettetni velem a gimnáziumban, ettől eltekintve az eddig tapasztalt előadások jelentős része tetszett. Ez elsősorban a rendezésen és az értelmezésen múlott, mert a modern változatokat tudom élvezni, de a klasszikus verzióktól még mindig erősen ódzkodok. Amikor tudomásomra jutott, hogy ifj. Vidnyánszky Attila kezébe vette Gogol A revizor ját, a kíváncsiságom győzött és a Városmajori Szabadtéri Színpad on megtekintettem a
Egy kárpátaljai kisvárosban felbolydul az élet, amikor a korrupt polgármester, Antal ( Ferenci Attila ) tudomására jut, hogy hamarosan revizor érkezik hozzájuk. A lebukástól való félelem azonnal leteríti és kieszelnek egy tervet, hogy ...
Éppen a napokban beszélgettem többekkel arról, hogy mennyire várom az új évadot és a bemutatókat, de elvárások nélkül ülök be, mert egyáltalán nem tudhatom, mi vár majd rám a színházban. Az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE Produkció szeptemberi első közös premierjére kaptam is meghívást, az Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek első olvasatra egy drámai feldolgozással vagy némi horrorral kecsegtetett. Azonban a tapasztaltak teljesen más képet mutattak, Kovács Viktor és Kovács Dominik íróként, Gergye Krisztián pedig rendező-koreográfusként is mély nyomot hagyott az élményen, ebben biztos vagyok.
Alíz ( Pető Kata – Milf ) egykor éltanuló volt, engedelmeskedett a szülei tanításának. Édesanyja ( Hernádi Judit –
A gyerekkorodban is vonzottak a művészetek? Miket próbáltál ki az érettségit megelőzően?
Mindig vannak olyan darabok, amelyek jó helyen és jó időben találnak meg bennünket, olyankor pedig igazán jól tudunk kapcsolódni az előadáshoz. Ha viszont ez elmarad, könnyedén megtörténhet, hogy egy kukkot nem értünk az egészből vagy éppen unalmasnak, idegesítőnek találjuk a látottakat. Lukács Ádám legújabb rendezése, a Kartoték a Mastercard Alkotótárs - TITÁNium nyertes előadása, mely a Füge Produkció és a Punktum Produkció közös projektje és kiválóan reflektál a mai fiatalok életére. Ezúton is köszönöm a rendezőnek, hogy meghívott a premierre.
Máté (a jelenben: Rákos Olivér –
Nem vagyok kritikus, elsősorban nézőként ülök be egy előadásra. Éppen ezért nem is feltétlenül az érdekel, hogy egy produkció minden szempontból megfelel-e valamiféle objektív mércének, hanem az, hogy mit indít el bennem. Egy-egy előadásról lehet egyszerre szubjektív véleményem és olyan gondolatom is, amely talán más számára is érdekes lehet. Attól, hogy nekem valami nagyon tetszik vagy éppenséggel nem tudtam végigülni, még másnak lehet eltérő véleménye, ezeket igyekszem az ajánlómban is megfogalmazni. A szombathelyi Weöres Sándor Színház hoz még egyáltalán nem volt szerencsém, viszont Nagy Péter István munkásságát egy ideje figyelem. Ám a Takarásban című előadásra nem miatta, és nem is Závada Péter és Mikó Csaba miatt ...