Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Smaragd Sárkány animéi

2019.sze.07.
Írta: Emerald Dragon Szólj hozzá!

Kalandozók kézikönyve: Ragnarök

mv5bmtyyzjayndetmge2yi00mjfjlwizmzktowqzytqxogi0yjjjxkeyxkfqcgdeqxvynzu1nze3ntg_v1_cr0_45_480_270_al_ux477_cr0_0_477_268_al.jpgMindenki életében akadnak guilty pleasure-ök, amiket titokban kedvelt, pedig a legtöbben inkább középszerűnek vagy értékelhetetlennek tartották. A fantasy művek közül számtalan tartozik ebbe a kategóriába, hiszen az MMORPG adaptációk inkább a japánok és a rajongók számára élvezhetők, a közkedvelt karakterekkel mi nem sok mindent tudunk kezdeni. Ennek ellenére, mikor a Ragnarök, the animationt láttam, megragadott a D&D jellege, a szerepjátékok hangulatát örömmel üdvözöltem a képernyőn, így a DVD kiadást is beszereztem belőle. Lássuk, hogy 15 év elteltével vajon még mindig olyan lelkesedéssel faltam-e az epizódokat, mint a megjelenés idejében.

Maimi Yamasaki: We are the Stars

3067.jpgRune-Midgard világában járunk, amelyben kalandozók és hősök járják a vidéket, hogy megszabadítsák az embereket a démonok, élőholtak, sárkányok és egyéb szörnyetegek garmadájától. Roan és Yuufa gyermekkori barátok, egykor közösen kalandoztak Irugával és egy másik harcossal. Azonban egy tragédia után elváltak útjaik, a Dark Lord támadását ugyanis Keough nem élte túl, emiatt az orgyilkos Iruga, lelkiismeret furdalástól gyötörve otthagyta a párost. Roan arra tette fel az életét, hogy erősebbé váljon, így megvédhesse a lányt, Iruga pedig új társ után nézett, abban a reményben, hogy megbosszulhatja barátja halálát.

ragnarok0302.jpgProntera városában csatlakozunk be a történet fonalába, ahol a fiú és Yuufa kalandokat keresnek, hogy fejlődhessenek. Mivel a környéken orkok portyáznak, így elsőként megpróbálnak némi felszerelést szerezni, illetve a leereszkednek a csatornákba, hogy farmoljanak némi XP-t és nyersanyagot. Itt akadnak össze Maaya-val és kis poringjával, a felszínen pedig Takius-szal, a varázslónővel. Miután újra összeáll a csapat, Irugával és a vadászlánnyal, Judiával kiegészülve elindulnak, hogy megállítsák a Dark Lordot, és revansot vegyenek egykori társuk halálán.

hqdeult_2.jpgA képlet meglehetősen egyszerű, a szerepjátékok világa elevenedik meg előttünk, hiszen egy online MMORPG játék adaptációját láthatjuk. Az alkotók nem rejtették véka alá, nem szépítettek a világon, nem finomítottak a szabályrendszeren, így a kezdő karaktereink még elég gyengécskék, a nagyobb ellenfelekkel nem igazán tudnak mit kezdeni. A farmolás viszont működik, egészen a főellenségig jól boldogulnak, ott azonban össze kell kapniuk magukat, ha túl szeretnék élni a kalandokat. Erre azonban az anime meglehetősen odafigyel, inkább fiatalabb korosztály célzott meg, a karakterek nem fognak potyogni, nem horrortörténetbe csöppentünk, a realisztikus ábrázolásmód a háttérbe szorul. A sérülések eleinte aprók, egy heal varázslat rendbe hozza őket, de a komolyabb lények elől bizony hőseinknek is menekülniük kell.

1363691_japanese_keyart-officialvideoimage_2f77d2ef-29cc-e511-80c5-0017a4776c06.jpgA cselekmény elvileg három ívből, három küldetésből áll, és mindegyik végén némileg fejlődnek a karakterek, azaz a szintlépés sem marad el, bár kimondottan mosolyogtató módon zajlik mindez. Az aktuális szereplő ugyanis rövid időre félrevonul a társaságtól, hogy kiképzésen vehessen részt, aztán váratlanul, hatásvadász módon lép be a csata egy döntő pontján, hogy bemutathassa vadonatúj képességeit. Ez elsőre persze heroikus jelleget ölt, aztán az fokozatosan veszít az éléből és unalmassá, nevetségessé válik.

giphy_20.gifMindenképp erőssége a Ragnarök, the animationnek, hogy számtalan szerepjáték élményünk jut eszünkbe a kalandokról, és gyönyörűen figurázza ki a szabályrendszereket is. Felismerjük azokat a helyzeteket, ahol nem dobjuk meg a mentőt, vagy éppen kritikusat ütünk az ellenfelünkön. A friendly fire ugyan elmarad, de láthatjuk, milyen az, ha egy karakter túlságosan elszáll magától, mert már magasabb szinten van, mint a többiek, és mit jelent, ha a leadership magas, de a karizma és a bölcsesség elég gyengusz.

dfsuoemwaau2auj.jpgA rajzfilmekre és animékre jellemző kötelező főgonosz, illetve nevetséges, hőseinket kergető ellenfelek sem maradnak el. Akárcsak a Rakéta Csapat, itt is találunk pár figurát, akik újra és újra belebotlanak a csapatba, hogy aztán pórul járva meneküljenek el a helyszínről. Szerencsére a fordulatok sem maradnak el, és karaktereink viselkedése, helyzetkezelése dönti el, miként viszonyulnak hozzájuk az NPC-k, valamint a nagyobb hatalmú lények is. Ez főként azt tanítja nekünk, hogy nem szabad az előítéleteink alapján beskatulyáznunk az embereket. Ez lenne az első téma, amelyet az anime érint. Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy a szörnyetegek nem mindig azok, aminek látszanak, láthattuk a Dororo esetében is, hogy egy ember néha sokkal gonoszabb lehet, mint egy nem humanoid lény.

anim_baphometjr.pngMegszokhattuk, hogy a fajok és a kasztok bizony egy-egy emberi tulajdonságot, rasszt, foglalkozást vagy egyszerűen egy típust archetipizálnak. Jelen esetben is tetten érhetők a sztereotípiákba ágyazott jellemek, céltáblává alakult viselkedésformák. Hiszen a fantasy egyik fő fegyvere és lehetősége a társadalomkritika, mert a mesebeli szereplőknél sokan nehezen képesek továbblépni a fantázia fátylán. Így megjelenik a szokásos, buzgó, ambiciózus, ámde meglehetősen forrófejű harcos, aki lovagiasságról álmodozik és a lány szerelmét szeretné kivívni. De az ügyetlen, csupaszív női karakter sem marad el, aki alaposan alulbecsli saját képességeit és háttérbe szorítja szükségleteit, de a megfelelő, legalkalmatlanabb pillanatban bajt hoz a társaságra, mert a morál úgy diktálja.

8365815.jpgPersze mindkét vonalon akad tanulság, a helyzetkezelést már fentebb is említettem. A fejlődésünk, tanulmányaink és felnőtté válásunk során bizony számtalan olyan szituációba kerülünk, ahol a döntésünk az egész életünket befolyásolhatja. Ezekre a Ragnarök, the animation során is láthatunk példákat, hiszen könnyű párhuzamokat vonni. Azonban mindig azt tartotta a legfontosabbnak az animékben, hogy inkább bemutatják ezeket nekünk és több szempontból is körbejárják a témákat, azonban nem döntenek helyettünk és nem bíráskodnak. A világ ugyanis színes, és mindig számon kéri rajtunk a határozott véleményünket, cselekedetünket.

1363683_japanese_keyart-officialvideoimage_8b9df7d5-9c65-e711-8175-020165574d09.jpgÉrdekes, hogy olyan filozófiai kérdésekkel is foglalkozik a mű, mint az élet körforgása. Hiszen az ilyen típusú világokban és történetekben ez gyakorta elmarad, a küzdelemre, fejlődésre kerül a hangsúly, valamint az intrikákra, a politikai döntésekre, a rasszizmusra és hasonló problémákra. Viszonylag ritkán kerül elő az, hogy minden élet egyformán értékes, nincs olyan, amelyik a természet szempontjából privilégiumot képviselne. Amelyik lény egyszer megszületik, annak el kell egyszer pusztulnia, hogy aztán a testével táplálhassa környezetét és új élet sarjadjon a nyomán.

anim_abyssmalknight.pngMyung-Jin Lee főrendező nem csak ebben a szerepben tetszelgett, hiszen az ő vizuális koncepciói nyomán indult meg a szereplők kidolgozása is. Seiji Kishi (Angel Beats!, Danganronpa, Assassination Classroom, Magikano, Fate/Prototype) inkább az epizódok dirigálásában segédkezett neki, a G&G Entertainment és a Gonzo stúdiók koprodukcióját ketten felügyelték. Kenji Shinohara (Galaxy Angel Rune) karakterdizájnját Toshi Shishikura (Shinshaku Sengoku Eiyū Densetsu - Sanada Jū Yūshi The Animation) irányítása alatt animálta az alkotógárda. A kellemes, fantasy stílust megalapozó, ugyanakkor ütemesen változó ritmusokat Noriyuki Asakuranak (Atom The Beginning, Rurouni Kenshin, Knights of Sidonia) köszönhetjük.

Maimi Yamasaki: Alive

tumblr_oevqh7b09u1r44z0ho1_500.pngÖsszességében egy kiváló belépő szintű animációs sorozat az MMORPG rajongók számára, akik szeretnék kedvenc játékukat megelevenedve is megtekinteni. Az idő próbáját ugyan nem állta ki nálam a Ragnarök, the animation, de a poénok és a gag-ek a mai napig átjönnek az animéből. Könnyed kikapcsolódásnak bátram merem ajánlani, kimondottan szórakoztató tud lenni az esős, őszi napokon.

Értékelésem: 6/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=3563, https://en.wikipedia.org/wiki/Ragnarok_the_Animation
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=RwxG4zRMHA8
Mafab link: nincs
DVD megvásárolható: nem

Smaragd Sárkány

Gyönyörű disztópia: Sky Blue

wdkiemelt.jpgA blog.hu felkérésére írt cikkemben is kihangsúlyoztam, hogy az anime valójában csak annyit jelent: animációs technikával készült mű. Ezért szoktam egyéb területekre is elkalandozni, ezúttal egy dél-koreai alkotást mutatnék be nektek. Az egyik legfantasztikusabb látványvilágú anime a Wonderful Days című disztopikus science fiction. Hogy miért is választottam pont ezt, és miért állítom róla, hogy iszonyatosan gyönyörűséges a képanyaga, azt a film első percében meg fogjátok érteni.

shua-must-sabotage-ecoban-if-he-is-to-save-the-diggers.jpg2142-ben járunk, de a jövő sajnálatos módon nem meglepő. A Föld túlnépesedésének és szennyezettségének problémája odáig fajult, hogy a lakható területek vészesen lecsökkentek. Egyetlen igazi város van, egy védbástya, ahol még túl lehet élni, ez pedig ECOBAN. Minden egyéb vidéket szmogfelhőbe burkoltak, mert az új energia ezt használja fel erőforrásként (DELSO rendszer). A kényszer nagy úr, így a városon kívül élők rabszolgaként robotolnak, hogy apró kenyérmorzsákhoz jussanak ECOBAN virágzása közben. Egyedül az ott születetteké a privilégium, íezért esélyük sincs, hogy kiemelkedhessenek a gettóból, a közeli Mar település lakói pedig igencsak elégedetlenek a helyzetükkel.

tumblr_mk1203udly1qmpg90o1_r1_500.gifShua, Jay és Cade egykor a legjobb barátok voltak, együtt játszottak ECOBAN titkos helyein és zugaiban. Shua mindig is arról ábrándozott, hogy valamikor együtt nézheti Jay-jel a gyönyörű kék eget. Egyedül Cade nem osztozott ezen fantáziálásukban, pláne, hogy ő is fülig szerelmes volt a lányba, így riválisának tekintette a másik fiút. Azonban útjaik titokzatos körülmények között elváltak, és Shua most a városon kívül éldegél egy öreg tudóssal, miközben egy kisfiúnak segít, hogy az túlélje a jelen borzalmait. Önzetlenül segít másokon, akárcsak gyermekkorában.

tumblr_mj5nftmkxs1qmpg90o1_500.gifJay mára az ECOBAN egyik kiváló rendőrtisztje, azok közé tartozik, akik megpróbálják megakadályozni, hogy a lázadók időnként feldúlják a város életét. A milícia kordában tartásában Cade az egyik irányító kulcsember. Ám ő csak a dolgát végzi, ezért nem mindig nézi jól szemmel, ha felettesei, illetve a várost kormányzó kör olyan döntéseket hoznak, olyan parancsokat osztanak, melyekkel nem tud azonosulni, egyetérteni. Emellett igyekszik hűen követni az utasításokat és ugyanúgy megveti a falakon kívül élőket, mint mindenki más ECOBAN-ban. Amikor betörnek a városba, feltörik a szervert, kezdetét veszi egy versengés, hogy megállítsák a betolakodót, nehogy kiszivárogjanak a legtitkosabb információk.

i0pjzo5h-ggt51fa3vinyxxv8tgiu3qpcxyvxpqd5rybx6i18f0x-3kpe-tkgut1tqszbr4omiyz2kudiczmolx5xbqrh0hqwjesxvyscee.jpgEkkor találkoznak ismét Jay és Shua útjai, amely felébreszti a lányban a múltbéli, régen eltemetett emlékeket. Ekképpen kerül két tűz közé, hiszen a másik oldalon ott van Cade és ECOBAN, de régóta érzi, valami nincs velük rendben. Ellenállhatatlanul vonzódik a férfihez, aki egykor az egyik legjobb barátja volt, ezen pedig nem segít, hogy folytonosan belé botlik, inkább megzavarodik és kénytelen átértékelni a helyzetét. Ő ECOBAN egyik rendőrtisztje, így egyértelműen a város védelme a feladata, akkor is, ha nem ért ezzel egyet. Az új terv és parancs ugyanis totálisan ellentmond ennek.

tumblr_mj0qczh0fb1qmpg90o1_500.gifMoon-saeng Kim Wonderful Days című animációs filmje az egyik legcsodálatosabb anime, amelyet valaha láttam. Gyönyörűen és részletesen megrajzolt, zseniálisan vegyíti a CGI technikát és a régi iskola tanításait. Fantasztikus élményt nyújt mindenki számára, hiszen akad benne dráma, akció jelenetek, mély érzelmek, kitűnő lélektani ábrázolás, némi vér, rengeteg technikai kütyü, valamint az elmaradhatatlan társadalomkritika és a hozzá kapcsolódó környezetvédelmi témakör. Egyszerűen kihagyhatatlan, ha valaki kedveli ezt a témát. Hiszen nem egyszerű sci-fi, hanem olyan kérdésekre keresi a választ, melyek jelenleg is sürgetőek, aktuálisak volnának.

1524325993_unnamed.gifMár a kezdő képsorok alkalmával kiderül, hogy egy olyan világban járunk, ahol a köznépet nem becsülik meg, csupán fogyóeszköznek számítanak az ecobaniak szemében. Rabszolgák, könnyen feláldozhatók, annyit érnek, amennyit dolgoznak, de bármikor pótolhatóak és ezt éreztetik is velük. A város az egyetlen, amely mentsvár lehetne az emberiség számára, mégis egyedül a kiválasztottak élhetnek normális életmódot, amelyre már rengeteg példát láthattunk az ilyen művek kapcsán. Ez a társadalomkritikai megállapítás pedig örökké aktuális és nehezen megoldható problémára mutat rá. Mindig az az értéktelen és pótolható, akivel el tudják hitetni mindezt. A valóság pedig senkit sem érdekel a milliárdnyi ember halmazában.

wd06.jpgA másik témakör, a környezetvédelem egyre sürgetőbb a mai ember számára is. Ám a nagyhatalmak inkább politikai kérdésként kezelik, felhasználják a választások során, sakkoznak vele, melynek egyik fő gyökere, hogy az ember alapvetően igencsak rövidlátó. A konfliktus alapja az lehet, hogy a jelenben él, ismeri a saját halandóságát, így nem gondol arra, mi lesz a következő generációval. Megelégszik azzal, hogy most pénzt és támogatást szerezhet egy wd01.jpgdöntés alkalmával, a gyermekei majd valahogyan megoldják, őt már az 50 évvel későbbi valóság nem fogja érinteni. Amúgy is divatos manapság a problémák megoldásának halogatása, a jelenségek szőnyeg alá söprése, vagy éppen a terelés és a tűzoltás. Ám egy idő után ez kevéssé válik, bér az Erik, a vikingből már sejthetjük, sokan akkor is tagadni fogják a bolygó pusztulását, a globális felmelegedés veszélyeit, ha éppen nyakig süllyednek a sodró árvízben.

tumblr_mwfblxlccy1rhz43wo1_500.gifAhogy elkezdtem, úgy fogom befejezni ezt az elemzést: mindenkinek csak ajánlani tudom, a Wonderful Days az egyik legcsodálatosabb anime, amelyet valaha láttam. Mutassátok meg bátran olyanoknak, akik nem értik, miért néztek ilyen műveket, és rájönnek, ez bizony nem egyenlő a Pokémonnal vagy a Sailermoon világával. Színes, fantasztikus, sokatmondó, részletesen kidolgozott, tele zseniális kritikákkal, mondanivalóval és káprázatos képi anyaggal.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=2536, https://en.wikipedia.org/wiki/Sky_Blue_(film)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ujfi7AkCc_Q
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/won-deo-pul-de-i-zeu-23465.html
Bluray megrendelhető: Sky Blue [Blu-ray] [2003]

Smaragd Sárkány

A diktátorok szándékai: Psycho-Pass Movie

3290403488_1_3_dsszk2ic.jpgGyakori probléma a folytatások esetében, hogy megragad ugyanazon a szinten vagy egyszerűen csak az előző évadokat igyekszik meglovagolni. Ezért teljesen meglepett, hogy ebben a franchaise-ban mindegyik sorozat jól felépített és még a film is képes volt újat mutatni, újabb szintre emelni az alapproblémákat, amelyekkel foglalkoznak. A Psycho-Pass Movie érdekes, meghökkentő, de mégis logikus kérdéseket vet fel, illetve magyarázatot ad olyanokra, amelyek felmerülhetnek bennünk egy átlagos science fiction kapcsán.

 

ppmovie_01.jpgEz a mű egyik évadhoz sem kapcsolódik szorosan, mégis egyértelmű, hogy valamikor a második után csatlakozhatunk be az idővonalba. Akane Tsunemori részben új csapattal dolgozik, amikor Tokióba angolul beszélő gerillák érkeznek, hogy illegális üzletet kössenek az alvilággal. Azonban az alakulatnak mindenhol van szeme és füle, így hamar rajtuk ütnek, és szétszórják a bandát. Az egyetlen túlélőt sikerül foglyul ejteniük, és annak viselkedése egykori társára, Kōgamira emlékezteti Tsunemorit. Ráadásul egy olyan könyv esik ki a ruházatából, ami valószínűleg tényleg a férfié lehetett. Ez önmagában is elég gyanús lenne, de az igencsak szokatlan kihallgatás során kiderül, hogy a kapcsolat nem véletlen. A nő pedig érzi, ismét olyasmibe sikerült beletenyerelnie, amelynek felgöngyölítése során számtalan akadályba ütközik majd.

ppmoviekiemelt.jpg

Az embertelen és engedély nélküli eszközök bevetése ellen ágálna főhősnőnk, de az igazgató úgy dönt, hogy a nyomozást máshol kell folytatnia. A behatolók a Délkelet-Ázsiai Unióból (SEAUn) érkeztek, ahol amúgy is diplomáciai kapcsolatok építésére, illetve a szerződés betartásának ellenőrzésére volna szükség, így ezzel az ürüggyel szabadon mozoghat arra és kiderítheti, mi az igazság. A Sybil-rendszer a kontinensen kívül is alkalmazható, azonban egészen más formában van működtetve.

1024full-gekijouban-psycho--pass-screenshot.jpgAz egyezség szerint a helyi vezető közvetlenül nem lehet kapcsolatban a Sybillel, azonban a technológiát – tokiói felügyelet mellett – használhatja a látens bűnözők kiszűrésére. Őket teljesen másképpen kezelik, mint a japánok. Munkásokként tevékenykedhetnek, de egy olyan nyakörvet viselnek, ami nyugtató vagy éppen halálos adag gyógyszert fecskendezhet az illetőbe. A kontroll ezúttal sokkalta keményebb és torzabb, kimondottan embertelen és bizarr, nem titkoltan diktatórikus.

ppmovie_05.jpgTsunemori célja, hogy kiderítse, miért vív Kōgami a SEAUn ellen gerillaharcot, valamint, hogy miért engedélyezi a Sybil-rendszer egy ilyen kegyetlen vezetőnek a működését. Ezúttal sem bízhat senkiben, jóval komorabb hangvételt varázsolva elénk. A titkok felderítése mellett lavíroznia kell Tokióval szemben is, hiszen annak céljait sem ismeri, így bármikor szembekerülhet a saját embereivel, irányítóival is.

psycho-pass-123912.jpgA Psycho-Pass Movie kitágítja a világot, globális irányba tolja el a kérdéskört. Amennyiben a Sybil-rendszer akár az egész Földön megvalósulna, úgy milyen problémák merülhetnek fel. Tokióban már megismertük a gyengeségeit, illetve az erősségét, hiszen bevezették, és az emberek legalább látszólagos biztonságban érzik magukat, melynek megzavarása lehetséges, hogy komolyabb gondokat is okozna. De most egy teljességgel ismeretlen talajon járunk, ahol idáig más irányelvek működtek. 111615.gifA SEAUn-ban a háború után katonai puccsokkal követték egymást a vezetők, ami hasonlít a mai dél-amerikai, illetve közép-afrikai viszályokra és állapotokra. Így érkezünk meg a film első számú felvetéséhez: „Vajon egy diktátor milyen magas Psycho-Pass értékkel rendelkezhet?
ppmovie_07.jpgEz egy elég kemény és kardinális kérdés, hiszen úgy tűnik, hogy a SEAUn irányítója Tokió minden támogatását élvezi, hiszen a Sybil-rendszer engedélyezi a működésüket. Egy erőszakos megtorlás, a gerillák kiirtása során sem jelzi, hogy bármiféle probléma lenne, avagy látens bűnözővé, kontrollálhatatlanná válna egyetlen katona is.

ppmovie_06.jpgA Shambala Float messziről bűzlik, és az anime pontosan azt teszi, amelyet egy folytatásnak nyújtania kell. Új alapokra emeli a kérdéskört és kiszélesíti a látókörünket. Másik helyszínt mutat be, mely kapcsolatban áll az eredeti Sybil-rendszerrel. A látszólagos kontroll mögött rejtett érdekérvényesítés folyik, a hálózat abúzusa, mely nem csak nyíltan, hanem szemérmetlen módon történik. A pozitív hatás helyett itt minden totálisan ellentétes. Az illúzió csupán azt jelenti, hogy mindez a legalitás látszata mögé rejtőzködik. Ettől pedig egyszerre lesz riasztó, és 1984-es hangulatot is áraszt.

ppmovie_03.jpgAmi kicsit merész, hogy könnyedén párhuzam vonható a két rendszer között, a kritikus hangnem ezúttal sem marad el, és érvényes lesz a jelenkorra is. Hiszen a valóságban egyik sem tökéletes és mindkettőt kikényszerítették. A különbség talán annyi, hogy Tokióban mindezt elfogadták és nem ismerik a hibáit. Shambala Float-on viszont egyértelműen erőltetett, kierőszakolt és visszavonhatatlan. Csak lázadással megdönthető, de az csupán az eredeti körforgásba taszítaná vissza az államot, a társadalmat. Erre kell Tsunemorinak is ráébrednie, mely után nem könnyű megfelelő döntést hoznia.

616042.jpgA kontroll egészen új formáját ismerhetjük meg a filmben, mely elsőre talán kegyetlennek tűnhet, de sajnos jelenleg is léteznek társadalmak, ahol ez normának is számíthat. Nem szeretném bármely állam belpolitikai ténykedését elemezni, de szerintem mindenki fel tudna sorolni olyan országokat, amelyek örömmel alkalmaznának egy ilyen legitimnek látszó béklyót – pláne olyat, amelynél valamilyen formában már meg is valósult ez. Elegendő egyetlen pszichopata tulajdonságokkal rendelkező vezéregyéniség, vagy megfelelő körítéssel felturbózott, támogatott valaki és kész a tökéletes…katasztrófa. maxresdefault_68.jpgTermészetesen nézőpont kérdése és abból is ki lehet indulni, hogy az ember alapjában véve szereti, ha irányítják, és önmagában nem tud mit kezdeni saját szabadságával, életével. Ez is egy érv és sok esetben igaznak is mondható, de ettől még nem feltétlenül helyes.

pyscho_pass_movie_2015_screenshot_0019.jpgRészemről a Psycho-Pass Movie egyik legfőbb üzenete, hogy gondolkodjunk el, mi a hasonlóság a különbségen túl a két bemutatott rendszer között. Az alkotókról szintén olvashattatok a Psycho-Pass első évadjának kapcsán, így most ettől eltekintek. A Ling Tosite Sigure Who What Who What című száma hallatszik a film legelején, és a zárás, az első évad második nyitó dala, Namae no Nai Kaibutsu az EGOIST-tól.

EGOIST: Namae No Nai Kaibutsu

wong_rutaganda_psycho-pass_the_movie.jpgAz anime filmje mindenképpen kötelezően ajánlott, ha szerettétek a sorozatokat. Képes új távlatokat nyitni előttünk. Végezetül azt tenném ide, amivel anno a Psycho-Passokat megnyitottam: a 21. század legkiválóbb cyberpunk animéjének tartom. Remélem hamarosan az idei Sinners of the System-ről is beszámolhatok nektek.

Értékelésem: 8/10

Forrás, információk: http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=15670
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=I78cNQDuIr8
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/gekijouban-psycho-pass-280913.html
Bluray megvásárolható: PSYCHO-PASS: THE MOVIE
Kapcsolódó animék: Psycho-Pass, Psycho-Pass 2. évad, Psycho-Pass: Sinners of the System

Smaragd Sárkány

A titánok titkai: Attack on Titan 3. évadzárás

attack-on-titan-season-3-episode-17-3-be86.jpgHa van valami, ami idegesíteni tud, az az, ha egy sorozat évadját két részbe vágják. Az Attack on Titan történetét már jó ideje húzzák, és bár az első széria zseniális felütéssel kezdett, a folytatás igencsak laposnak bizonyult. A probléma aztán a tetőfokára hágott és a 3. évadot a tizenkettedik epizódnál elmetszették és bő félévet várhattunk a befejezésére. Bevallom, reménykedtem, hogy nem csak crescendo, de végjáték is következik, azonban sajnos ez nem így alakult.

Linked Horizon: Shoukei to Shikabane no Michi

shingeki_no_kyojin_50_large_22.jpgWall Maria az utolsó mentsvár, a Felderítőknek vissza kell szerezniük a falat és a mögötte húzódó területeket. Ez azért is volna kulcsfontosságú, mert Eren jó ideje próbál oda visszajutni, hiszen apja rábízott egy titkot, ami a házuk pincéjében található. Erwin irányításával végre eljutottak a helyre, azonban ott első pillantásra semmit sem találnak. Az üresen tátongó tér és az elhagyatott házak nem nyugtatják meg a csapatot, szerencséjükre Armin észnél van, és sejti, csapdát rejt a zóna. Annál is inkább fontos ez, mert Bertold és Reiner valószínűleg rajtuk akar ütni, hiszen már ismerik a valós célpontjukat, a titánok erejét birtokló Erent.

4fdf14066b921e3955cee57ddbf999de.jpgKomoly csata veszi kezdetét, melynek tétje nem csak a terület visszaszerzése, illetve a remény felélesztése, hanem hogy végre fény derüljön az óriások titkára, Eren apjának kulcsfontosságú információi alapján. Azonban a helyszínen az emlékek is megrohanják a csapatot, így nem csak a sereggel, de a félelmeikkel és démonjaikkal is szembe kell nézzenek. Mindemellett tisztában vannak a két áruló erejével, így nem bízhatják el magukat, a Felfedezők a túlélésért is harcba szállnak.

20190313a1c575e12c17bae3b_th_1024x0.jpgIsmét ütemet váltunk, az Attack on Titan harmadik évadjának befejezése egyszerre lassít be, és epizódról epizódra görget minket a csatában, azonban ezzel párhuzamosan ismét egy halom információval látja el az agyunkat. A beígért titkok leleplezése egy ideig alattomosan lappang a háttérben, aztán hullámokban borítják ránk a valóságot. Ismét átértékeljük az eddig látottakat, és elgondolkodunk, mi értelme volt az első széria huszonöt epizódjának. Attól eltekintve, hogy bámulatos részletességgel mutatta be az emberek birodalmát és társadalmát, úgy érezzük, egy kicsiny város történelmével ismertettek meg bennünket, totálisan feleslegesen.

maxresdefault_71.jpgA folytatás erőssége, hogy rengeteg fordulatot iktatnak be, végre megtudjuk, mi a kulcs a titánok eredetéhez és hatalmához, illetve a karakterek is némileg más fényben tűnnek majd fel. A jellemfejlődés inkább Armin esetében érhető tetten, hiszen rákényszerítik, hogy irányítóvá váljon, a stratéga személyiségét nem nyomhatja el, felül kell kerekednie izgalmán és zavarán. A felnőtté válás lehetne az óriások allegóriája, azonban ez itt elmarad, inkább társadalomkritika irányába fordul az anime hangulata.

maxresdault_6.jpgA grafika és a muzsika ezúttal nem változott, szépek az animációk és ebből a szempontból hibátlan az anime. A cselekmény némileg a Dragon Ball-os időket juttatja eszembe, hiszen egyetlen jelenetet nyújtanak el igencsak hosszúra, bár érthető, hogy nem csapták össze az egyik legfontosabb ütközetet. Feszültség szempontjából folytatja a harmadik évad elején megkezdett ívet, szerintem ezért jobb lett volna, ha egy évet tolnak az egészen és a 22 epizódot egyben vetítik le, de amint láttam, egyedül állok ezzel a nézetemmel.

ob_c562fd_s35qsjn0vzqcectjng5f4sjedtp.jpgEddig is sejthettük, hogy egyféle rasszizmus allegória lappang a történet hátterében, de sokáig kellett várnunk, míg végre konkretizálták, kimondták, mire szeretne rámutatni az Attack on Titan magja. A Fullmetal Alchemist és a Hellsing Ultimate esetében is fókuszba került a klasszikus nacionalizmus, az antiszemitizmus, a második világháborút megelőző események, valamint az áldozati bárányok megbélyegzése. 5lyztbvos196gvyvw3zjwmxktfhsmxjlakma9vo7o4w7t7z3jqtbckfcakn0agkw.jpgLévén ez egy nagyon aktuális téma, így érthető, hogy ezúttal is előkerült, ügyesen és finoman felvezetve, majd erősen a szánkba rágják az alkotók. Ez tehát kimondottan kiszámítható fordulat, de örömmel konstatáltam, hogy nem csak utalgatnak rá, bevállalták a problémafelvetést, rámutatnak egy ismét sürgető jelenségre. Ráadásul megmutatják a helyzet folyományát is, az erőszak minden esetben erőszakot szül, hogy megideologizálja önmagát.

Cinema Staff: Name of Love

attack-on-titan-season-3-episode-14-thunder-spears.pngA cliffhanger végre megérkezett, hiszen előzőleg elmaradt, az egész szezont tekintve igazából visszahozza a legelső hangulatát. Annál is inkább, mert ismét rengeteg a fordulat, az információhalmaz, és kapkodjuk a fejünket, nem ülünk le úgy, mint a második esetében. Nagyon remélem, hogy a tendenciát nem görgetik tovább és a végjátékot nem szedik ketté, mert nem igazán érdemes vele külön-külön foglalkozni. Cikkírás, elemzés és bemutatás szempontjából sajnos muszáj vele foglalkozni, hiszen hír értéke mindig csak az aktualitásnak van. Véleményem: nézzétek meg egyben az Attack on Titan harmadik évadját, úgy több értelmet nyer; ugyanez érvényes a folytatásra is, ne kezdjetek bele, ha megtörik, inkább várjátok ki a teljes befejezést.

Értékelésem: 6/10 (önmagában)/ 9/10 (egyben)

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21812
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=a3mo2TZGXlM
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/attack-on-titan-275429.html
Bluray megvásárolható: hamarosan

Kapcsolódó animék: Attack on Titan 1. évad, Attack on Titan 2. évad, Attack on Titan 3/1. évad

Smaragd Sárkány

A civilizáció vége

Psycho-Pass

(2013, rendezte: Siotani Naojosi, Motohiro Kacujuki, Production I. G.)

Miért jó anime-ot nézni?

Megint egy zseniális művel ajándékozott meg bennünket a japán anime-ok világa. Zseniális mű, mert nagyon fontos filozófiai kérdéseket feszeget a Psycho-Pass. A lélek mibenlétét, a szabad akarat meglétét vagy hiányát, a materializmus és idealizmus ellentétét, az élhető társadalom lehetőségét kérdezi ki. Zseniálisnak azért tartom, mert nem csak rákérdez ezekre a témákra, hanem kritikus módon válaszol is. Kritikusan, mert a jelenlegi világméretű történelmi folyamatokkal szemben fogalmazza meg lesújtó válaszát: a civilizáció végét éljük. Zseniális egy másik értelemben is a sorozat, mert nem hagyja meg a nézőt a szórakozás rá nézve semmilyen felelősséget nem rovó kényelmességében, hanem arra kényszeríti, hogy tipródjon és magában tovább szője e kérdéseket. Elemzésem maga is kritikus, csak egy másik értelemben: magának ennek az alkotásnak a jelenben elfoglalt történelmi-politikai helyére kérdezek, hogy némely nem reflektált hiányosságát megvilágítsam.

Elöljáróban szentelek pár bekezdést az anime műfajának és befogadási problémáinak. Csak sajnálhatjuk, hogy Magyarországon a mai napig lenézik ezt a műfajt a rajzfilm = gyerekfilm azonosítása miatt. Mélyen csalódnának mind a magyar gyerekek, mind a felnőttek, ha vennék a bátorságot és belekukkantanának. Magyar szempontból nézve igazából zavarban vagyok, ha meg kellene mondanom, milyen korosztálynak, melyik rétegnek szánták a sorozatot. Mert egy tininek túl komoly, egy felnőttnek túl „rajzfilmes”, egy akciófilm kedvelőnek túl filozofikus, az értelmiségi meg túl komolynak gondolja magát általában a műfajhoz, ezért figyelmük talán átsiklik e műfaj, így e mű fölött is. Nem tudom, Japánban kinek szánták ezt a sorozatot, annyira vegyes műfajú és tartalmú az alkotás. Aki azonban kicsit is belekóstolt a távol-keleti filmművészetbe, gyakran tapasztalhatta ezt a posztmodern fölfogást: nincs skatulya, egy film sok műfajt ölelhet föl ugyanavval a komolysággal vagy iróniával a horrortól kezdve a komédián, a családi szórakoztatáson át a társadalmi drámáig. [Ennek egyik legékesebb példája a dél-koreai Host, magyarul Gazdatest (Bong Joon-ho, 2006).] Ezért többszörös kalaplengetés a Naojosi-Kacujuki rendezőpárosnak, hogy egy ennyire kevert műfajú sorozatot be mert vállalni. A kritikus elmereng a kérdés fölött, tán tiniknek szóló oktatófilmmel áll szemben? Figyelmeztetés a jövő nemzedékének, mi felé tart társadalmunk, milyen alapvető kérdésekkel kell szembesülniük majd felnőtt életükben? Esetleg kifeszített ujjal bemutatás a jelen politikusainak, amiért és ahogyan elbasszák a jövőnket, s ez esetben a kritikus szellemű középkorú értelmiséginek szóló pofon, hogy fölébredjen? Persze a két eshetőség egyáltalán nem zárja ki egymást.

 

Intellektuális akciófilm

Két teljesen eltérő szinten fut a sorozat, amelyek összekapcsolása révén egyfajta intelligens akciófilm jött létre. Mind a kettő hangsúlyosan van jelen, s egymást erősíti, jóllehet első olvasatra, nyugati szemmel kizárná egymást ez a két esztétikai és jelentésbeli szint. Az egyik kimondottan filozófiai kérdésfölvetéseket fogalmaz meg: test és lélek, technika/tudomány és filozófia, erkölcs és erkölcstelenség, szabad akarat és szolgaság ütköztetése. A másik szint a fönti kérdések akciófilmes megjelenítésbe bújtatása. Számomra nem tűnik különneműnek a két szint összekapcsolása, de ezt olyan merészen teszi meg a sorozat, amihez foghatót én még nem láttam.

 Az anime egyik példaképe, a Blade Runner (Ridley Scott, 1982) sem tudta ennyire szervesen összekapcsolni ezt a két műfajt, inkább a művészfilm mezsgyéjén lavírozott, amennyire ez megengedett egy hollywoodi szuperprodukciónak. Szóval nagyra értékelem azt, hogy a sorozat kiváló arányérzékkel kapcsolta össze ezt a két látszólag különnemű műfajt. Vagyis műfaji besorolás: filozofikus akciófilm. Persze kérdés, hogy míg a gyönyörűen megrajzolt akciójeleneteken és városi tájakon, gépezeteken könnyen siklik a tekintetünk, addig a hosszas filozófiai fejtegetések mennyire állnak keresztbe a néző torkán, pláne, hogy ezeket sokszor őrült rohanás közben kell őrült rohanással olvasni a feliraton.

Kimondottan nevetségesnek érzem, hogy nagy cicijű tiniknek kinéző huszonévesek töprengenek lételméleti és tudományfilozófiai kérdéseken. Itt megint vissza kell térnem a fönti bekezdésben fölvetett célcsoport-kérdéshez, hisz a néző mégis csak azonosul a filmben látott szereplőkkel (vagy távolságot tart tőlük, ami az azonosulás másik, negatív oldala). Ahhoz, hogy egy tini egy egész társadalmi és ipari struktúrát, a kapitalista projekt mibenlétét kikérdezze és kérdőre vonja, igen sok előföltételnek kellene megfelelnie.

Igen magasra teszi a lécet az alkotógárda: szuperintelligens, gazdag ifjakról/ifjaknak szól a sorozat? Előföltételezik az alkotók, hogy nézőként valamilyen módon fölismerem vagy elutasítom ezeket a szuperhősöket? De vannak-e ennyire érett ifjak társadalmunkban? A sorozat által fölvetett bonyolult kérdésekre akárcsak ráébredni az ember csak valamikor a negyvenes éveiben jut el, megválaszolásukhoz pedig sok-sok időre van szükség. Szóval az éppen negyvenes éveit taposó kritikus nem nagyon tud azonosulni az említett cicifaktorral, a tini néző pedig még nem hiszem, hogy megérti a problémákat.

 

Szuperhős

Ez átvezet bennünket az akciófilmek legbántóbb hiányosságához, a szuperhős problémájához. A superman a nietzschei Übermensch náci félreértésének kommercianizálása hollywoodi módra. A nietzschei Übermensch a jelenleg élő, nagy projektekben hívő embertől vezetne át egy ezen túli embertípusba (a német über prepozíció jelentése ebben az esetben nem a valami fölötti, hanem a valamin túli). Az emberiség a transzcendenciába veti hitét, s ezzel véli megvalósíthatónak azt, hogy uralni fogja a természetet, saját életét. Ezt Nietzsche „hatalomra törő akaratnak” nevezte el, s úgy gondolta, túl kell ezen lépni, hogy ne valamilyen elképzelt túlvilági idea, mai szóval projekt érdekében éljen, hanem magát az életet élje. A hatalomra törő akarat kézzelfogható megvalósulását ma abban tapasztaljuk, hogy az emberek azt hiszik, a tudomány és a technika segítségével uralmat szereztek a természet fölött. Valójában kizsákmányolták és tönkre tették a természetet, s az ökológiai katasztrófa nem is annyira csak elképzelt réme fenyeget bennünket. A náci Übermensch ezzel szemben biológiai, azaz faji alapon képzelte el egy magasabb rendű emberi faj meglétét, illetve eugenetikai kitenyésztését. Ennek hazugságát maguknak a hitvány emberi értékű náciknak a ténye bizonyítja.

Hollywood ezt a náci szuperhőst vette át a superman elképzelésében, aki más bolygóról származik vagy valamilyen technikai/tudományos kísérlet révén nyer emberfölötti hatalmat. A szuperképességű hős két formát kap a hollywoodi sémában: vagy a kispolgári, átlagos életforma védelmezője vagy ennek ellensége. A szuperintelligens általában a morálisan rosszra tör, s a moralitás igazodási pontja itt a kispolgári létforma. De hány terrorista filozófust vagy gyilkos részecskefizikust ismerünk, és tulajdonképpen mennyire is okosak a terroristák a valóságban? A jó szuperhős pedig az átlagos kapitalista létforma ön- és környezetromboló fönntartását védi, jóllehet, ha elég okos lenne, átlátná ennek nevetséges fölöslegességét. A szuperhős tehát nevetséges képződmény. [Ezt a nevetségességet egy másik, tragikus oldaláról mutatja be legújabban a Glass (M. Night Shyamalan, 2019)].

A Psycho-Pass a szuperhős-problematika felől nézve is érdekes képződmény, mert szuperintelligens és szupererkölcsös tinijeink értékrendje a sorozat folyamán teljesen kifordul önmagából. Illetve csak a néző. A történetbe vitt csavar kiváló lehetőséget nyújthatna az alkotóknak, hogy jellemfejlődést érjenek el szereplőiknél, de ez valójában nem történik meg. A nézőben történik meg az értékrend átfordítása, s evvel jellemének fejlődése. Tehát a popkultúra kétdimenziós (fekete-fehér) világképét megőrzi ez az anime is, a többdimenziós személy lehetőségét fönntartja a befogadónak.

Adott nekünk itt egy szupererkölcsös kislány, a pozitív főszereplő, Cunemori Akane, aki a sorozat végére meghasonlik addigi értékrendjével, ami bizonyos zavarodottsággal is jár nála, de annyira azért nem, hogy valós változás jöjjön létre benne. S van egy negatív hősünk, Maksima, akiről eleinte csak annyit tudunk, hogy hidegvérű gyilkos, a végére pedig kiderül, hogy az emberi szabadság lángeszű  védelmezője. A Psycho-Pass zsenijével is ugyanaz a bajom, mint a Monster című japán anime-sorozat (Naoki Urasawa, 2004) Antikrisztus alakjával (lásd itt): ha valaki áttekinti a lét egészét és megérti azt, nem gyilkolászni kezd.

Nagyon jellemző, hogy mikor Maksima, a zseniális terrorista beszélget ugyancsak zseniális hacker kollégájával, azt javasolja neki, hogy hagyományos könyveket olvasgasson, mert a papír érintése, a lapozás gyönyöre fejleszti ki az ízlést és elősegíti a szabad akarat általi döntést. Ez így nyilván hülyeség, de rámutat a szuperhős-antihős-problematika gyöngeségeire. A gonosz beszél a hagyományos kultúráról, papíralapú könyvekről, Platónról, szabad akaratról. Korunkra csupa elavult kacat. A modernek, a jók high-tech fegyvereket, komputereket használnak. Ugyanezt a sémát látjuk a hollywoodi filmekben is, amikor a gonosz rendszeresen európai eredetű, ha lehet német, mert azok úgyis mind nácik, s lehet őket gyalázni. A régi, s ennek szinonimája, az európai kultúra gyanús, gonosz, támadja az újat, a tengerentúlit, az amerikait, itt a japánt. 

Ha valaki karizmatikus személyként intelligenciája és az emberi létezés értelmének megértése révén manipulálni is kezdi az embereket, azon kívül, hogy sztorit generáljon az író, miért éppen a pusztítás irányába manipulál? A Monster szörnyének lelki torzulásával szemben annyi pozitívum elmondható a Psycho-Pass antihősével kapcsolatban, hogy kényszerből alkalmazza a terrorista módszereket. Értem én, hogy meg kell mozdítani a történetet és szükség van valamiféle ellentmondás bemutatására ahhoz, hogy a néző eljusson a szereplőkkel ellentétben a jellemfejlődés útján A-ból B-be, de ez a hihetőség rovására megy. A jellemfejlődés alapja az értékrendi megfordítás, amihez szükség van a pozitív és negatív hős szembeállítására, majd álláspontjaik közelítésére. De épp ezt a közelítést látom mesterkéltnek, elnagyoltnak és éppen ezért felületesnek mindkét említett anime-ban.

Az értékrend vagy a szempont megfordítása a nézőt egy olyan utazásra viszi, amely a boldog világ felületéről a mögötte álló steril hidegpokol mélyére vezet. Okos és a valóságot kiválóan leképező ötlet, hogy a jóléti társadalom fasisztoid jellegének kritikáját végignézhetjük, bár nem annyira a filmbéli jellemek átalakulása felől, hanem abból a szempontból, hogy e társadalom javait élvező személy lassan fölismeri, hogy csak báb egy személytelen rendszer kezére húzva, illetve azt ismeri föl, hogy nem személy, hanem csak alkatrész egy önfenntartó mechanizmusban.

 

Milyen színű a lelked?

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a társadalomgépezetet. Az anime nehezen lefordítható címe arra utal, hogy Japánban (vagy Japán egy városában – ez nem igazán vált világossá) minden embert az agyhullámai alapján elemeznek és osztályoznak. Ezt az osztályozási rendszert nevezik Psycho-Pass-nek, azaz lélekengedélynek, lélekútlevélnek, a végrehajtó elemző algoritmust Szibülla-rendszernek. Olyan lélekről van szó, aki átment (pass) az agyi tevékenység szkennelésének vizsgáján és lelki színképe egy bizonyos határérték alatt van. Akinek e fölött van a lelki színképe, az potenciális bűnözőnek számít, ami miatt életfogytiglani börtönre ítélik, mert sem a határérték, sem a színképeltolódás nem változtatható.

Ez a tudományos-technikai előföltevésekre alapozódó mérőrendszer természetesen színtiszta „erkölcsi” rasszizmus és fatalizmus, egy olyan fasisztoid rendszer, amely egy ki tudja, kik által megállapított sztenderden és ki tudja, hogyan működő technológián alapszik, amelynek alapján kordában lehet tartani a tömeget. A Szibülla-rendszerről ki is mondatik, hogy Isten szerepét akarja játszani, ezért minden lehetséges ellenfele az ördög szerepébe kényszerül. A pszichikai színképelemzés olyan bűnelkövetői együtthatót állapít meg, amelynek határértéke alatt fölsőbbrendű állampolgárokká nevezi ki az egyéneket, a fölött alsóbbrendűeknek. Ez fajelmélet technika alapján. Továbbá fatalista, mert az ártatlan kategóriájából át lehet csúszni a bűnösébe, s aki egyszer bűnözővé vált, az bűnöző marad egész életében .

Két következtetés adódik ebből. A technika egyáltalán nem segíti elő, hanem akadályozza azt, hogy az ember emberi módon élhesse életét. Az embert a technika maga alá vetette, rabszolgájává tette. A technika mondja meg, ki számít embernek, de annak is csak a technika által meghatározott formájában. Ebből fakad az a második következtetés, hogy a hatalmat gyakorló technika vált az Istenné a kibernetizált legmodernebb korban.

A nietzschei hatalomra törő akarat színtiszta megvalósulását látjuk – egy hatalmat akaró, megragadó és megtartó elit fektette le a rendszer alapjait és tartja fönn azt. Nem kell túl messzire mennünk, Kína már bevezette a totális megfigyelőrendszert és Japánban is fontolgatják ezt. Az igazán döbbenetes az, hogy a kínai emberek ezt pozitív fejleménynek tartják, mert biztonságban érzik így magukat.

A psycho szót tudatosan fordítom itt léleknek (később a „pszichikus” szót fogom használni), jóllehet a rendszer felől épp, hogy nem a lélekről, hanem csak agyhullámokról, vagyis az ember anyagi működéséről van szó. A lélek azonban anyagtalan, nem mérhető gépekkel, számokkal, egészen más módon lehet csak értékelni, megítélni. Nem véletlen a sorozatban a tudomány/technológia és filozófia éles szembeállítása. Az anime dualista filozófiát fogalmaz meg Platón, Plótinosz és Descartes nyomán: a test és a lélek két külön létforma, amely jóllehet az életben egyesítve van, mégis tovább élik külön életüket. Test és lélek konfliktusa az emberi élet konfliktusainak forrása. A tudományt és a technikát baljóslatú módon fogalmazza meg a mű: az egész emberi civilizáció valójában arra irányult, hogy a technika révén kiterjesszék az emberi képességeket, ennek végső foka a test kibernetizálása.

 

Tudomány és technika

A tudomány és annak gyakorlati alkalmazása, a technika egészében nagyon negatív megítélés alá esik a sorozatban. Talán ez a legfontosabb és legmerészebb üzenete a sorozatnak. Körülbelül a XVIII. század utolsó harmada óta szinte tabu alá esik a tudomány kritikája, s aki ezt meri tenni, azt valami elmaradott sötét középkori alaknak tartják, aki az inkvizíció platformján áll. A technikát sem nagyon kritizálják, de amennyire folyamatosan az orrunk előtt van technikai kultúránk, amennyire észrevétlenül szolgálja ki igényeinket, annál kevésbé vesszük észre a vele kapcsolatos problémákat. A legfőbb probléma az, hogy kiszolgálja igényeinket, s evvel függővé válunk tőle. Emberi erőfeszítéseink, lelki erőink külsővé válnak, elidegenednek tőlünk, s mivel a létrehozott technikai eredmény már független valóságot nyert gondolatainktól, uralkodik rajtunk.

A technika legszélsőségesebb megnyilvánulása az, hogy magát az emberi testet is elidegenítik az embertől, s helyette kibernetikus testet kap, azaz robottá válik, melyben csak az agy marad meg az eredeti organizmusból. A sorozat egyik nagy ötlete, hogy a bemutatott társadalmi-politikai rendszert agyakból álló kollektív intelligencia működteti, amelyet robotok szolgálnak ki. Vagyis már testük sincs, pusztán az agy maradt meg.

Az agy a hideg ráció szimbóluma. Számolás, számítás, gazdaságosság, kérlelhetetlen logika. Az emberi testben még ott van a forrón lüktető szív, amely érez, s amely a „Ki?” kérdéssel megszólítható valódi lényünket, a személyiségünket, a lelkünket hordozza. Ám az agy test és szív nélkül ugyanolyan elvont, idegen jelenleg tapasztalt, dualitásában is egységes létmódunktól, mint a platonizmus által megfogalmazott tiszta lélek. Ez annak az elidegenedettség-érzetnek a forrása, amely az okosabb távol-keleti filmekből süt (ennek klasszikussá vált és kifinomult megfogalmazása a Ghost in the shell, Mamoru Oshii, 1995). Ez az a rettegés, amely az internetre menekült magányos embereket összekötné, ha valós emberi kapcsolódás lenne a világháló. De nem az, csak ennek a kettős elidegenedésnek a megfogalmazása – a test elidegenedett a lélektől, a lélek elidegenedett a testtől. Tehetetlen agyak összehuzalozva, amiket az autógyárakból ismerős robotkarok mozgatnak értelmetlenül, végtelenül ide-oda.

 

Dominált lélek

A sorozat fő témája tehát: technika versus lélek – gépek, avagy kibernetizált agyak mondják meg, ki hajlamos a bűnre még a bűn megtétele előtt. Ez a gondolatbűn jól ismert esete Orwell 1984-éből, amire még később visszatérek. Az anime által fölvetett probléma gyökere a kereszténységbe nyúlik: mi a szabad akarat? Ki a lélek, akit legfőképp a szabad akarat jellemez? Ha megtaláljuk a szabad akarat lényegét, akkor meghatározhatjuk a lélek kilétét. A lélek mindig csak „ki” lehet, soha nem „mi”, mert ő nem egy tárgy a sok közül, hanem létezésében eredendően különbözik a tárgyaktól. Ez a legmodernebb fölfogás számára már csak úgy jelentkezik, hogy mi a különbség élő és élettelen között, vagyis egy biológiai, tudományos problémára redukálódik. Vagy, ahogy a Psycho-Pass teszi föl a kérdést, a mesterséges intelligencia, a gépezet jogosan uralkodhat-e az emberek még ki sem mondott döntései fölött.

A hajlam még nem tett, vagyis a bűnre való hajlam még nem jelenti annak megtételét, mert mérlegelhetem, megteszem-e. Éppen ezt a mérlegelési lehetőséget, vagyis a szabad döntést veszi el a gép. A bűnre való hajlam gépesített megállapítása elorozza az ember moralitásérzékét, azaz a jó és a rossz közötti megkülönböztetés képességét és mechanikussá tesz valami olyat, ami soha nem az, hanem minden egyes ember esetében és minden egyes tett esetében más és más megítélés alá esik. A Szibülla-rendszer nem nézi az egyes ember konkrét indítékait, hanem egy beállított testi funkció, az agyhullámok alapján ítél az emberről, vagyis lélektelenné teszi az embert.

Ez körülbelül olyannyira hiteles és mond az emberről „igaz” ítéletet, mintha a koleszterinszint alapján ítélnénk valaki erkölcsi tartásáról, különösen annak tudatában, hogy mindenkinél más a koleszterin természetes szintje. A példa jól mutatja, mennyire hamis és félrevezető mérőszámok alkalmazása lelki tekintetben. A materializált, azaz számmá, vagyis mennyiséggé tett ember nem azonos a lelkével. A mennyiség (idő- és térbeli kiterjedés) a test jellemzője, s éppen ez az, amiben minőségileg különbözik a lélek a testtől. Az agyhullám, mint egy testi funkció letapogatható és számmal kifejezhető mennyisége teljességgel más, mint a lélek nem anyagi, számokban nem kifejezhető saját élete. Ez még akkor is igaz, ha nem dualista, hanem materialista monista módon tekintjük az embert, mert mindig marad az embernek egy olyan része, amely föloldhatatlan testi funkcióiban. Mert ha a gondolkodás, a tapasztalás, annak kiértékelése az idegsejtek és szinapszisaik működésében nyilvánul is meg, föl kell tennünk a kérdést, hogy a minden embernél ugyanolyan testi mechanizmus mégis miért eredményez minden esetben eltérő döntéseket és tetteket.

A dualista emberkép szerint két erő dolgozik mindannyiunkban, a lélek és az anyag (saját testünk), s e kettő gyakorta összeütközésbe kerül egymással. A lélek nem azonos az érzelmeinkkel, sem az agyhullámokkal, jóllehet a filmben a lelket az érzelmi dimenzióval feleltetik meg. Az agyhullámok az ember anyagi dimenziójához tartoznak, mert egy anyagi szervünk, az agy generálja azokat. A tévedés itt az, hogy az agyhullámok színképe alapján bűnözési hajlamot állapíthatnak meg, ami azt jelenti, hogy erkölcsi döntéseinket, azaz a szabad akarat döntését testi, anyagi szervekhez kapcsolja a tudomány. (A Bűn és szabad akarat című részben kifejtem, miért téves ez az elgondolás.)

A filmben úgy fordítják le képekre a lélek és a test dualitását, hogy a bűnüldöző szervek egy dominátornak nevezett fegyvert kapnak a kezükbe, de ők maguk nem dönthetik el, kit lőnek le vele, hanem a Szibülla-rendszer elemzi a bűnelkövető agyhullámait, s csak ennek fényében húzhatja meg a ravaszt a rendőr. Vagyis az ember anyagi összetevője (agyhulláma) alapján, tudományosan dönt egy arctalan hatalmi struktúra, s a rendőr a technikai eszköz révén hajtja végre a tőle függetlenül meghozott döntést. A rendőr, azaz az ember puszta végrehajtó eszközzé, a dominátor üzemeltetőjévé redukálódott. A szabad akaratnak itt semmi helye sem maradt. Mi az ítélet kritériuma, mi alapján döntik el és kik, ki a jó vagy rossz?

 

Bűn és szabad akarat

Miért is teszi lélektelenné az embert egy sztandardhoz beállított mérőmechanizmus? Még ha nem is hisz valaki a testtől függetlenül létező anyagtalan lélekben, akkor is föl kell tenni a kérdést, miért szünteti meg az ember ember mivoltát a Szibülla-rendszer, mert ez a sorozat határozott állítása.

A bűnbeesés bibliai történetének sokféle értelmezését ismerjük. Ami számomra mérvadó, s amiből itt kiindulok a válaszhoz Kant, Hegel és Schelling, Vető Miklós, Rőhrig Géza alapján, az az, hogy a bűnbeesés szükségszerű tett volt ahhoz, hogy az ember bizonyítsa, van szabad akarata, van lelke. Jahve megtiltotta, hogy egyen a két fáról az emberpár. Ha az ember parancsoknak és csak parancsoknak engedelmeskedik, az azt jelenti, hogy nem szabad. Valami rajta kívülinek engedelmeskedik, ő maga soha nem lehet önmaga. Vagyis amikor Ádám és Éva evett a jó és rossz tudásának fájáról, akkor először cselekedett szabad akaratból, először bizonyította, hogy önálló lény.

Keresztény teológiai oldalról az az ellenvetés hangzik el ennek cáfolására, hogy a kígyó, azaz a Gonosz, a Sátán sugallatára tette ezt a parancsot áthágó tettet az ember. Hangsúlyozzuk, hogy teológiai oldalról történik meg ez az ellenvetés, ugyanis az említett gondolkodók keresztények, ám filozófiai szempontból fogalmazták meg elgondolásaikat a bűnbeesésről. A különbség az, hogy egy teológust megkötik hitének kijelölt határai, dogmái, a filozófust nem, hanem alapvetően kritikai magatartással viszonyul minden dogmához, így a kereszténység alaptételeihez is. Természetesen a filozófiának is megvannak a maga határai, amelyeken, ha túllép, elveszti – legalábbis hagyományos – filozófiai jellegét.

Az európai filozófiában a német idealizmus egy olyan hagyományt hozott létre, amely valójában megmentette a kereszténységet intellektuális összeomlásától, habár ezt a teljesítményt pár szakemberen kívül a keresztény világ észre sem volt hajlandó venni. A mentőöv, amelyet Kant, Hegel és Schelling dobott a kereszténységnek, az, hogy el kell ismerni a negativitás, a rossz önálló értékét ahhoz, hogy megmentsük a lélek önálló létét. A lélek akkor létezik önmagában, akkor önálló, ha képes önállóan, önmagából kiizzadni döntését. A német idealisták alapvetően szimbolikusan értelmezik a bűnbeesést, nem egy konkrét jó Atyára és rossz Sátánra gondolnak, hanem arra, hogy egy szabad döntéshez mindig szükség van minimum két választható lehetőségre. Vagyis az akarat szabadságához általában jelen kell lennie a választható dolgoknak, eseményeknek és magának a választó akaratnak. A döntés mindig valamelyik oldal rovására, s a másik javára történik. A bűnbeesés történetében már benne rejlik annak fölfogása, hogy az ember nem abszolút lény, döntései, választásai kizáró jellegűek, vagyis relatívak. Ha ezt választom, az nem történik meg, megtagadom. A szabad döntésben relatív jellegemet, végességemet, sérülékenységemet is kinyilvánítom. Ez a Jahve által kirótt büntetés jelentése: a végességbe száműzi az emberpárt, vagyis az emberiséget. Döntés tehát nincs két ellentmondó oldal nélkül, amelyek között választani lehetne vagy kellene. Ezt a két oldalt szimbolizálja a német idealisták értelmezésében Jahve és a kígyó, nem a lelken kívüli erőket.

 

Kapitalizmus

Ezen a ponton térhetünk vissza a Szibülla-rendszer kritikájához. Ez a mérőmechanizmus egy lelken kívüli sztandardhoz igazítja a jó és a rossz döntést, a jó és a rossz ember kritériumát. A kritérium ráadásul egy számokban kifejezett állandó, azaz mennyiség. Nem veszi figyelembe az emberek különösségét, azt, hogy egymáshoz képest mások és minden szituációban másképp döntenek, mert mérlegelnek. Ha tehát a lelket valamilyen külső állandóhoz igazítják, akkor megszüntetik. Puszta számmá, mennyiséggé próbálják redukálni. Természetesen meg lehet tenni, mint a diktatúrákban, hogy átmossák az emberek agyát és azt higgyék, hogy az a jó döntés, amit a Párt, a fényes tekintetű Vezető állít, de az ebből fakadó hiány és rossz érzés tönkre fogja tenni az embereket és végeredményben magát a rendszert is. Hihetjük azt, mint Kínában, hogy jó nekünk, ha megfigyelnek, de ugyanez történik Nyugaton is, amint azt a Snowden-ügy megmutatta.

A Szibülla-rendszer tehát embertelen, mert az embert megfosztja ember mivoltának lényegétől, a lélektől, ami konkrétan a szabad akaratban jelentkezne. Ezt az embertelenséget úgy mutatja be a sorozat, hogy a rendszernek nincs arca, csak végrehajtói. Nem találkozunk kiagyalóival, csak agyaival, amelyek már nem emberi, hanem kibernetizált létformában vannak, amelyet nem nevezhetünk annak, amit hagyományosan életnek hívunk. A gépek, algoritmusok mögött már nem emberek állnak, hanem mesterséges intelligencia, a film ábrázolásában agyak összekapcsolt hálózata. Agyak hálózata – ez a kép nyilván az internet metaforája, de azt hiszem, senki sem tekinti az internetet (mint ahogy a filmbéli agyakat sem) embernek, még ha Te ülsz is a számítógép mögött. Az alkotók zseniális ötlete volt, hogy érzékletesen bemutatták, mit is jelent a mindannyiunk által átélt kibernetikus társadalom. Lélektelenséget. Embertelenséget. Ez az elidegenedés.

A steril vezérlőteremnek ebben a hideg poklában az esztelennek föltüntetett érzelmek és a hidegen számító racionalitásnak az összeütközésével találkozunk. Pontosabban avval, hogy a léleknek, a személyiségnek az érzelmekbe kellett menekülnie az ésszerűség elől, mert a tudomány ugyanúgy gyarmatosított mindent a lélekben, mint a kapitalizmus a fizikai térben. A társadalmi teret is gyarmatosította a célszerűség, rentábilitás és profitmaximalizálás alapelve. Nem a szabad döntés „véletlene”, kiszámíthatatlansága, hanem a rendszer racionalitása sorolja az embereket társadalomban elfoglalt helyükre – és ezt az állampolgárok jónak látják. Az érték, a jó a lélek szabadsága helyett a mennyiségben mérhető racionalitássá, haszonelvűséggé, működőképességgé vált.

A technika, a gépek által létrehozott és fönntartott hatalmi és gazdasági struktúra természetesen legmodernebb korunk, napjaink, azaz a kapitalizmus metaforája, s evvel pengeéles kritikája. Amennyiben áll a följebb vázolt keresztény filozófiai elemzés a lélekről, szabad akaratról, annyiban az is igaz lesz, hogy a kapitalista társadalom és annak technológiája bűnbeesés eredménye, vagyis egyszer szabadon úgy döntöttek az emberek, hogy ilyen társadalomban, ilyen struktúrák között fognak élni. A léleknek alá kell merülni a bűnbe, vagyis ki kell helyeznie magából benső képességeit az anyagba. Ez a teológiai elgondolás úgy jelentkezik a sorozatban, hogy a lélek lényegét, szabadságát, vagyis önmagát egy végrehajtó hatalom markába teszi. Ha innen tekintem, az emberek szabad döntése volt, hogy rabszolgák és lélektelenek legyenek, ezért az ő felelősségük is ennek szenvedését tűrni. Az ember saját szabadságától saját szabadságából történt önmegfosztása kész tény – ezt éljük ma mindenhol a világon.

A Psycho-Pass még megfejeli ezt avval a – téves – képzettel, hogy ez a rabszolgarend örök. A Szibülla-rendszernek nincs története, nincs eredete, nincs kiagyalója, csak van. Ez az a hatalmas tévedés, amit már Hegel és Marx leleplezett, mikor bemutatta, hogy az emberiségnek története van, azaz semelyik politika, szellemi forma nem örök, hanem történetileg alakult ki. Ma ezt megint nem látják az emberek, ehelyett azt hiszik, hogy ez a társadalmi és gazdasági forma a legjobb és mindig is fönnállt és fönn fog állni. Nem így volt és nem is így lesz.

 

Kézzel vagy géppel

A modern filmezés, s ebben különösen az animációs filmek esztétikai problémája, hogy mindennek „szépnek” kell lennie. Szép emberek, szép képek, a pusztulás is szép, a világvége lenyűgöző. Egy animációs filmben mindent ural a rendező fantáziája, mert mindent meg lehet és kell tervezni, meg kell rajzolni. Az élőszereplős filmek a CGI adta technológiával tulajdonképpen ugyanezt az utat járják. A Dogma-csoport lázadása Hollywood ellen több mint húsz éve éppen erről szólt: ne a technológia uralja a filmet, hanem a történet, az ember, az emberi élet véletlenszerűsége. De talán Lars von Trier, a Dogma egyik fő alakja volt az első, aki faképnél hagyta kiáltványuk követeléseit, hogy más szinten valósítsa meg azokat. De hát a kutya se nézi Trier filmjeit, pláne nem érti. Az anime sokkal kommerszebb műfaj Trier intellektuális horrorjánál, ezért sokkal több embert érhet el. Ennek az a veszélye, hogy a kommercialitás oltárán föláldozzák a történetet vagy a kivitelezést. A Psycho-Pass nagyon szépen van megrajzolva, hozza a műfaj sajátosságait, amiket elvár a rajongó. Mindenki szépen van megrajzolva: a gonosz és a csúnya is, mert a közönség így szeretné látni. Vagyis nem a tartalom, az igen erős kapitalizmuskritika alakítja a látványt, hanem a beruházó profitszempontja. A kapitalizmus beszippantja az ellenségeit is.

Egyvalamiben látok a képiséggel kapcsolatban következetességet. Mikor azt kell megmutatni, ami az elnyomó rendszert képviseli, tehát a technológiát, a fegyvereket, autókat, felhőkarcolókat, gyakran éltek az alkotók a CGI-jal, vagyis le akarták nyűgözni a látvánnyal a nézőket. Amikor az embereket, azok érzelmeit, döntéseit, tipródásait mutatják be, mindig kézzel rajzolt (vagy legalábbis annak tűnő) szekvenciákkal dolgoztak. Tehát a technika és a lélek közötti hasadást sikerült képileg megragadni. Ebből további következtetésre nyílik lehetőség. A CGI látványát arra használja ez az anime is, mint általában a jelenlegi filmipar: hogy elkápráztassa a nézőt. A látvány, vagyis az a technológia, amely létrehozza a látványt elkápráztat, elvakít. A tudomány és a technika vakká tesz emberségünkre, nem a magunk ítélete alapján döntünk – legyen az akár téves –, hanem a technika adta gondolattalan kényelem lustaságából.

 

Elértéktelenedés

Ironikus módon a nivelláló kapitalizmus témáját is felveti a film: a Szibülla-rendszer algoritmusa rádöbben a Gödel-tétel igazságára, miszerint mindegyik formalizált (azaz a kétértékű) logika szerint működő rendszer, mint amilyen a 0-1-re alapozódó számítógépes nyelvek, kitermel magából olyan tételeket, amelyeket nem lehet már megoldani a rendszer előföltevései között. Ekkor meg kell változtatni az axiómákat a probléma megoldása érdekében. A Szibülla-rendszer ezt úgy oldja meg, hogy az algoritmussal lenyomozhatatlan „bűnvádi tünetmentességgel” rendelkező emberek agyát kapcsolja be a rendszert irányító kollektív intelligenciába, tehát éppen azokat, akik kilógnak a rendszerből. A rendszer legjobb támasza az azt föltörő hacker lesz. A kapitalizmus mindent fölszív magába a piac logikája alapján. Mindenre lehet vevő, csak föl kell kelteni a kínálat iránti vágyat. A kapitalizmus minden értéket és minden lelket egy szintre húz le, ezt nevezzük nivellálásnak. Viszont, ha a rendszer ellen lázadó a gonosz, és a Szibülla-rendszer ezeket az ellentmondásokat alkalmazza önmaga minél rugalmasabb működéséhez, akkor lelepleződik a rendszer sátáni mivolta. A nivelláló kapitalizmus a hamis Isten, azaz a Sátán.

 

Kísértet járja be a vezérlőtermet

Ha nem a mitologikus-teologikus nyelvezeten, hanem filozofikusan akarjuk megfogalmazni a Szibülla-rendszerrel bemutatott képződményt, akkor azt mondhatjuk, hogy a rendszert a negativitás tartja fönn és élteti. A rendszerrel ellentétes, azt elpusztítani akaró, természetes, emberi formájában abba nem integrálható akaratokat kell úgy átalakítani, hogy a rendszer legjobb működtetői legyenek. Ezt a film úgy mutatja be, hogy a renitens emberek testéből kiemelik agyukat, s testetlenül bekapcsolják a kollektív intelligenciába. Amikor Cunemori beszélget evvel a cerebrális komputerrel vagy az agyakat ide-oda mozgató vezérlőtermet vagy egy agyat mutat a kamera, s nem vagyunk biztosak benne, ugyanazt az agyat vagy mindig mást. Mint ahogy a hang, amely kommunikál a főszereplő nyomozóval, mindig többes szám első személyben beszél, azaz az agyak közössége plusz a mögöttük sejthető algoritmus, a Szibülla-rendszer nevében. Ez arra utal, hogy nem egy személlyel, nem egy megtestesült emberrel van dolgunk, még csak nem is egy lélekkel, hanem a lélektől (a szívtől) elválasztott hideg rációval, avval a világszellemmel, aki „kísértetként járja be” most már nem Európát, hanem Japánt. (A világszellem Hegel egyik hatalmas találmánya volt, amelyből Marx alkotott félreértésből kísértetet, ami a német Geist szó kettős jelentéséből (szellem és kísértet) is fakad. Marx egyébként az egyértelműen kísértet jelentésű Gespenst szót használja a Kommunista Kiáltványban.)

A Szibülla-rendszert testetlen intelligenciák – korábbi korok nyelvezetén: kísértetek – alkotják, amelyeket a technika kiszolgál. Illetve nem derül ki a technológia és a kísértetek közötti viszony, melyik volt előbb, melyik irányítja melyiket, ami arra utal, hogy ez a két létforma egymással fölváltható. Mindegy, hogy testetlen intelligenciáról, agyakról, kísértetekről vagy komputerekről, robotokról beszélünk, mindkettő rémületes és embertelen. A kollektív intelligencia/gépezet hatalmat akar az összes emberen, az egyéni testen túl. Nincs teste, de a gépeken keresztül minden testet manipulál. A testnek és a léleknek ez a radikális, kibernetikus szétválasztása azért fontos, mert a sorozat saját sztorija szerint a szív – értve a testi funkciók és a lelki funkciók központjaként – más, mint az agy és az általa keltett hullámok.

Filmnyelven az konkrét, megtestesült, ami látható. Ami csak hallható egy filmben (filmzene, narrátor, egy szereplő, akinek csak a hangját halljuk), az testileg nincs jelen – kísértet. A Psycho-Pass kollektív intelligenciája megtestesül ugyan, mikor az agyak hálózatát mutatja a kamera, de nem tudjuk, melyik agy beszél vagy az összes agy üzenetét halljuk-e, ugyanazt az agyat látjuk-e vagy mindig mást és mást. Tehát a megtestesülés és a testetlenség határán egyensúlyozó létezővel, a kibernetikus emberrel állunk szemben. Nem, hogy mesterséges intelligenciáról van szó, hanem az emberi agyak beolvasztásáról a komputerbe. A kibernetikus ember jövőjét látjuk, úgyhogy remélem, akik rajonganak a transzhumanizmusért, kellően elrémisztő jövőképpel szembesülnek.

 

MI mint szellem

A testetlenség és a megtestesülés kettőssége azért érdekes téma, mert ebben a hegeli filozófia egy alapfogalma köszön vissza. A hegeli szellem az emberi tevékenység összes lehetséges alkotását, tevékenységét magában foglalja, így az egymást halálosan gyűlölő és megsemmisítő ellentmondásokat is. Sőt ezeknek az ellentmondásoknak a szellem magasabb fogalmába történő integrálásával fejlődik egyre magasabb szintre a szellem. És mit látunk? Azt, hogy a Szibülla-rendszer éppen a vele halálos ellentmondásban lévő emberek agyát építi magába, hogy minél rugalmasabbá váljon, s így hatalmát megőrizhesse, mert minél több ellentétes lehetőséget tartalmaz, annál átfogóbb, totálisabb a rendszer. Persze nem a lázadó, szabad akaratokat építi magába, hanem azoknak csak kilúgozott változatát, csak hideg racionalitásukat, agyukat, míg forró, érző szívüket, a lázadó és szabad lelküket elpusztítja.

S mit látunk Hegelnél? Az ellentmondások nem mint nyers ellentmondások egyesülnek, hanem egy szintézisben, amely a két oldal közös tartalmát emeli ki. Hegel is mintegy kilúgozza az ellentmondások elevenségét és a szintézisben szelídíti őket össze. Az ellentmondásokat a ráció integrálja a rendszerbe, és a rendszer egészét nevezi Hegel teljes tökéletességnek (Vollendung). Ugyanezt a mechanikus és erőszakos szintetizálást nevezi a film teljes tökéletességnek. Mechanikus a szintézis, mert nem élő embereket, nem élő, hanem tulajdonképp halott agyakat kapcsol be a kollektív intelligenciába. Az, hogy a szellem filozófiai fogalma a testetlen agyak hálózatává, azaz jelenleg az internet intézményévé vált, nem pozitív fejlemény. Egy öntudatlan mechanizmus válik a személyeket, a lelkeket ellenőrző hatalommá. Az internet szabadságillúziója minimum a Pirate Bay bezárása óta elillant, mikor egyértelműen kiderült, hogy a világhálót is a piac logikája irányítja. A kapitalizmust nem személyek, emberek, nem a gazdag cégvezetők vagy tőkések irányítják, hanem a tőke saját logikája, vagyis egy személytelen mechanizmus, amelynek a tehetetlensége sodorja az élő embereket végzetük felé.

Hogy mennyire lelketlen, erkölcstelen és embertelen a Psycho-Pass bemutatta kollektív intelligencia, azaz a vázolt hatalmi struktúra, ami véleményem szerint nem csak az internet, a mesterséges intelligencia, hanem általánosabban a kapitalizmus leképezése, Cunemori és az intelligencia közötti párbeszédben tárul föl. Az egyik ember meggyilkolását avval indokolja az intelligencia, hogy „a kockázat nagyobb volt, mint az elvárható haszon” – a rendszer szempontjából ennyit ér az emberi élet. „Kik vagytok, hogy az értéket latolgassátok?” – kérdez vissza a „kishölgy”. Ez a kérdés arra irányul, hogy mi a technicizált agyak erkölcsi alapja.

Weber nyelvezetére átfogalmazva a kérdést: mi a technokraták és a bürokraták erkölcsi alapja döntéseikhez? (Lásd lejjebb a Technokrata című részt.) A Szibülla-rendszer szerint az emberek jóléte és biztonsága, de láttuk, hogy ez a jóléti döntés teljességgel embertelen, lélektelen, mert tulajdonképpen hazugságon alapszik: nem az emberekért van a rendszer, hanem a rendszer önmagáért, saját maga és hatalma fönntartásáért van. Az ember csak kiszolgálója és alárendeltje a rendszernek. A technokrata, a mesterséges intelligencia számára a jó és a rossz relatív fogalom, a tökéletes rendszer számára mindegy, hogy jók vagy rosszak irányítják-e a társadalmat. Ez egy értéknélküli értékrend. Csak a vezérlés, az irányítás (amit a görög-latin eredetű kibernetika szó jelent) puszta technikai, bürokratikus folyamata a fontos. Ahogy nincs személyisége a rendszert irányító kollektív intelligenciának és ahogy megkülönböztethetetlen már a mesterséges intelligenciától és a technológiától, úgy degradálódik puszta üzemeltetővé. Lélektelen működés, tökéletes funkcionálás. Már igazából nem is a hatalmi vágy és annak kiélése a fontos, hanem a puszta funkcionalitás, a gépiesség. Ahogy a Darwin előtti biológia mondta: az állat érez, a növény él, az élettelen van. Az emberi lét leegyszerűsödött a puszta van-ra. Csak vagy – éled szervezeted funkcionalitásának működését. Ez nem más, mint gépiesség, öntudatlan működés a biológiai mechanizmus szintjén.

A működés fontosabbá vált, mint a hogyanja. Ezt hétköznapi nyelven úgy mondjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ám a történelemben épp elégszer láttuk, mennyire hamis ez az ideológia. Sosem igazolható a bármely magasztos cél az emberi szenvedés árán. Kant úgy mondta, hogy egyetlen emberi személy sem használható eszközként, minden lelket kizárólag öncélnak kell tekintenünk. A new age álgurujai azt akarják elhitetni a megváltást kereső szenvedő emberekkel, hogy a puszta jelenlét, azaz a gondolattalan, üres meglét az igazi cél. Remélem, a föntiekben sikerült bemutatnom, mennyire csak a kapitalizmus megalázóan lelketlenítő és gépiesítő tendenciájának a misztikába besurrant kifejeződése ez.

 

Hogyan nullázza le magát a kritika

Elemeztem a Psycho-Pass kapitalizmus-kritikáját, s legmodernebb korunk evvel összefüggő emberképét. Egy emberképet, amely az ember lelkét elértékteleníti, technicizálja. Evvel összefüggésben kerül napvilágra az a probléma, hogy maga a sorozat is a kapitalizmus nivelláló tendenciájának keretén belül helyezkedik el, azaz beáll az eladhatóság, a kommecialitás végtelen sorába. Minden művet el kell tudni adni, különben nem hoz profitot, vagyis veszteséges lesz a gyártó cég, jelen esetben a Production I. G. számára. Vagyis a mű felszámolja önmagát, hiszen éppen azt a nivellálást kritizálja, amelyet maga a sorozat is megvalósít. Ezért beszéltem elemzésem elején a műfaj, a célcsoport meghatározásának kérdéseiről. Mindevvel azt szerettem volna jelezni, milyen nehéz dolga van egy alapjában rendszerellenes, lázadó műalkotásnak napjainkban. Ahogy a szélesebb közönséghez kíván eljutni, a piac, a terjesztés törvényei miatt el is veszti kritikus élét és egyszerű szórakoztatássá, a felelősségnélküli kielégülést szolgáló eszközzé válik. Végül is minden a befogadón múlik: hajlandó-e továbbgondolni a sorozatban fölvetett kínzó kérdéseket, s változtat-e ez bármit megszokott beállítódásán. Írásommal remélem, sikerül megakasztanom a megszokások akadálytalan és tudattalan özönlését.

A műalkotás, mint szokást megtörő, elgondolkodtató eszköz. Ezt a feladatát el tudná látni a Psycho-Pass, különösen, amikor a jelenlegi társadalmi berendezkedés tendenciáit kritizálja, csakhogy ezt is az antihős szájába adja, akinek ellenszenvesnek kellene lennie a film szempontjából. Vagyis a társadalomkritika élét avval tompítják az alkotók, hogy elidegenítik annak tartalmát a nézőtől, hiszen az antihős az, akivel nem akarják az alkotók, hogy azonosuljunk, vagyis a kritikát ne fogadjuk el. Az az érzésem, hogy a sorozat létrehozói nem mertek dönteni avval kapcsolatban, hová helyezzék el saját értékrendszerükben a megfogalmazott kritikát, ezért ingadoznak avval kapcsolatban, hová helyezzék el a néző szerinti értékskálán Maksima figuráját, mert amit mond, a sorozat saját logikája szerint is igaz, tehát elfogadható a néző számára, de közben az antihős robbantgat, borotvapengével gyilkolász, hackelget, amit ugye az átlagos békés néző nem kedvel annyira. A sorozat végére kiderül, hogy a technikát és a tudományt mégis csak egy önző hatalmi struktúra használja föl önmaga fönntartására és az emberek szolgaságba taszítására, de mégsem kérdőjeleződik meg a technika, illetve az ezt létrehozó tudomány értéke.

A 17. epizódban nagyon fontos üzenetet adnak Maksima szájába, de a fentiek miatt nem tudjuk, ezt mennyire vehetjük komolyan, mennyire az alkotók valódi üzenete. A társadalmi jólét és biztonság csak hazugság elhitetése a polgárokkal, akik függeni fognak a jólét és biztonság illúziójától. Hazugság ez, mert a hatalom ígéri, hogy biztosítja számukra e két dolgot, de egyrészt csak a hatalom megkaparintása és megőrzése érdekében, másrészt a jólét és biztonság mögött kizsákmányolás és rasszizmus rejlik. A polgárok ezt nem veszik észre, mert a bukás kockázatát elosztja közöttük a hatalom avval, hogy becsapja őket. A becsapás lényege, hogy a rendszert fönntartó polgárok játsszák át a hatalmat az erkölcstelen hatalomnak, mert ők maguk nem akarnak felelősséget vállalni tetteikért, azaz a hatalom általuk történő működtetéséért, amit köznapian csak demokráciának nevezünk. A felelőtlenség kiemelésével a Psycho-Pass a diktatúrák lelki alapjára mutat rá. 

 

Technokrata

A 19. epizódban Max Weber politikai tanítása alapján további réteget kap a rendszerkritika. A tökéletes bürokratikus rendszernek elfogultságmentes technokratákból kellene állania, akik a tudáson keresztül gyakorolják a hatalmat. De a technokrata rendszerek mindig a hatalmat gyakorló, a hatalmi struktúrát működtető szakemberek (a technokraták) érdekei alapján működtek. Sőt, minden rendszer egy elvontabb érdek, magának a rendszernek az érdekei alapján működik. A rendszernek mint olyannak saját logikája van, amelyet, ha működtetni akar, ha azt akarja, hogy rendszerként fönnmaradhasson, működhessen, akkor a rendszeren kívüli vagy rendszerellenes összetevőket ki kell iktatnia vagy integrálnia kell magába. Ez utóbbi megoldást választja a Szibülla-rendszer, mikor azoknak az übermenscheknek az agyai integrálódnak az algoritmusba, akik az átlagos gondolkodási szinten, etikai értékrenden túl vannak, akik akaratukkal képesek befolyásolni pszichikai színképüket. De ki mondta meg, mi az átlagos szint és milyen alapon emel ki egyes kiváltságosakat egy rendszer tagjai fölé, csak azért, hogy a rendszer tovább funkcionálhasson? A film elemzésében a rendszer létezésének jogalapja nem tagjainak jóléte és biztonsága – ez csak egy kegyes hazugság –, hanem magának a rendszernek a hatalomra törő akarata. A Szibülla-rendszer az elidegenedés szimbóluma: a személyen kívüli személytelen hatalom mondja meg, ki vagy, s kivé lehetsz.

Ennél kíméletlenebb kritikát nem nagyon lehetne megfogalmazni a napjaink demokratikusnak nevezett társadalmaiban élő emberekre, azaz ránk magunkra: lusták és felelőtlenek vagyunk. Nem gyakoroljuk a saját szabad akaratunkból fakadó felelősséget, vagyis nem cselekszünk szabadon, hanem a lustaság miatt ráhagyatkozunk a kínálkozó hatalmi erőkre és a technikára. A szabad akaratra vonatkozó kérdések, a tudomány/technika, valamint a diktatúra kérdései így kapcsolódnak össze. Nem csodálom, hogy ezt az üzenetet tompítaniuk kellett az alkotóknak ahhoz, hogy egyáltalán elkészíthessék a filmet, s az forgalomba kerülhessen. Épp azt a kapitalista logikát és hatalomgyakorlást rendíti meg alapjaiban, amely lehetővé tette, hogy elkészítsék a filmet, s mi azt megnézhessük. A film saját kategorizálása szerint az embertelen rendszer megdöntése az anarchia.

A film sajátos kettős látása vagy inkább kettős mércéje miatt azonban nem tudjuk meg, jogos-e az anarchia vagy el kell vetnünk mint megoldási lehetőséget. Blade runner-t, pengetáncot járnak az alkotók, hogy ne kelljen színt vallaniuk. Az antihős terrorista, anarchista, a rendszer erőszakos megdöntésére tör, de célját helyeslik, mert az az ember felszabadítását irányozza, sőt a lélek előásását a rárakódott technicista burok alól (hogy rájátsszak a ghost in the shell egyik lehetséges fordítására).

 

Kivel azonosulj?

Talán a következőképp érthető a Psycho-Pass bizonytalansága. Maksima is egy übermensch, aki képessége révén elidegenült az elidegenült rendszertől. A tagadás tagadása az állítás egy magasabb szinten. Az állítás eleinte az, hogy a Szibülla-rendszer jó. Aztán ennek tagadását kapjuk: a rendszer rossz. A tagadása tagadása Maksima, a lázadó, tehát neki mind a rendszer pozitív, mind negatív aspektusát hordoznia kell. De az alkotók nem bírták megtalálni ezt a három állítást egyesítő szintézist. Hogy ez miért probléma? Mert rávilágít a sorozat következetlenségeire, az amúgy végiggondolt tematika hiányosságaira.

A negatív hős, Maksima határozott állásfoglalása az, hogy az embernek csak akkor van értéke, ha szabad akaratából cselekszik. A Szibülla-rendszer szempontjából a szabadság egyenlő a gonosszal. Ez az egyenlőségjel, mint korábban bemutattam, a szabad akarat keresztény fölfogásából következik. Ám a helyzet sokkal bonyolultabb. A Jahve parancsával való szembenállás csak egy vallási struktúra keretében kap negatív teológiai értékelést (a gonosz sugallatára evett az almából az emberpár). Filozófiai értelmezésben az engedetlenség a lélek eredendően szabad mivoltának bizonyítása a teremtett lény felől, vagyis gonoszságában tárul föl a lélek esszenciája. Ez nem azt jelenti, hogy az ember eredendően gonosz, hanem azt, hogy a negativitás, a tagadás szelleme hozza fölszínre az ember rejtett képességeit. Magam részéről ezt kritikai attitűdnek nevezem, s ez a Psycho-Passben a mindenkori rendszerrel való mindenkori szembenállásként jelenik meg. Maksima mindvégig következetesen rendszerellenes marad, ezért kivégzik. Vagyis a szabadság, a lélek visszaszerzése szükségszerűen elbukik a kapitalizmusban.

A Psycho-Pass négy alapvető magatartásformát mutat föl, amellyel azonosulhat a néző. 1. Az elnyomó rendszerrel való azonosulás, azaz a nyárspolgár pozíciója. A rendszer úgyis megmarad a maga sunyi agresszivitásával együtt. 2. Szuperhős vagy, s akkor vagy a rendszer irányítójává válsz, ha beállsz a sorba vagy elpusztulsz. 3. A lázadás-kívülállás pozíciója az egyik kényszerítő alakjában, vagyis születetten renitens vagy, még ha nem is szuperhős. Eredmény: kitaszítottság. 4. A rendszeren belüli ellenállás pozíciója, azonosulsz Cunemorival.

A pozitív főhős, Cunemori jellemfejlődése azonban számomra hiteltelen marad: hogyan képes a rendszernek tökéletesen megfelelő agymosott alattvaló átlátni a hazugság logikáját, és nem benne maradni a hazugság szövetében? A kollektív intelligencia föltárja neki valódi természetét, amit ugyan megindokol a történet, de ez eléggé valószínűtlen forgatókönyv. Cunemori jellemének megváltozására a jó öreg hollywoodi séma a válasz: szerelmes, ráadásul a renitens rendőrbe. Vagyis a szerelem, a szív érzelme ébreszti föl benne a lélek hangját. Még ezt is el lehetne fogadni platonikus alapon, de azért ilyen mélységekbe már nem ereszkedtek alá az alkotók.

Az alkotók elméleti és gyakorlati tehetetlenségének mentegetése helyett inkább azt az eredendő ellentmondást emelném ki, amely a rendszerkritika lehetetlenségét fejezi ki: a rendszer tökéletes terméke, az átlegember mintapéldánya úgy ébred rá a rendszer alapvető gonoszságára, hogy benne marad a rendszerben, mert a Szibülla-rendszer ezt így akarja. Tehát valódi jellemfejlődésről nem beszélhetünk esetében, mert a rendszer felől nézett ártatlansága, vagyis nem szabad akarata nem vált át igazi szabad akarattá, ami a film logikája szerint a lázadásban, az anarchizmusban fejeződik ki. A szabad akarat gyötrődéssel, lelki munkával kiizzadt döntés. Cunemori esetében azonban a Szibülla-rendszer dönti el helyette, mi a jó, mert a kollektív intelligencia tárja föl előtte a valós helyzetet, s helyezi őt olyan szituációba, amelyben nem dönthet, csak sodródhat az eseményekkel, ha nem akar meghalni. A rendszer megmondja neki és helyette, mi a jó neki, vagyis tudattalanul, mechanikusan él. Nem ő maga dönt. Ez a negyedik identifikációs módusz sem túl szimpatikus.

 

Összegzés: no escape

Vagyis egy olyan képet kapunk jelen világunkról, amelyben lehetetlen épelméjűen vagy ép testben túlélni, mert vagy öntudatlan rabszolgaságra vagy kivégzésre vagyunk ítélve. „Mindenki apró cellájában raboskodik, a rendszer pedig személyre szabott békét biztosítva szelídít meg mindenkit” (Maksima, 21. epizód). Az emberek viselkedése csak „adatminta” a társadalommérnök gépek kormányzási szisztémájának tökéletesítéséhez. A Szibülla-rendszer akkor őrizheti meg korlátlan hatalmát, ha minél jobban tökéletesítve magát kiirtja az emberi szívből az önálló érzéseket, mert az egy olyan szférára utal, amely túl van minden földi hatalmon, anyagi összetevőn, amit a tudomány meg képes mérni és a technika révén manipulálni. Ezt a minden földi hatalmon túli erőt nevezzük léleknek, s mivel minden evilágin túl van, ezért transzcendens. Ez a szabadság.

Összességében úgy látom, a Psycho-Pass válasza végtelenül elkeseredett arra a kérdésre, hogy mi lesz…nem: mi van az ember lelkével. A technika adta kényelem miatt az ember elveszíti lelkét, szabadságát idegen hatalmaknak játssza át. Az evilági hatalmaknak való alávetettség, kizsákmányoltság a jelen és a jövő, ahol már nem emberekként, hanem a gépek üzemeltetőiként és karbantartóiként élünk.

2019. 07. 21. Dobogókő
Allogenes

Kis történetek kis állatokról

maxresdefault_72.jpg2010-ben az Illumination Entertainment meglelte az aranytojást tojó tyúkot. A Gru (sokkal mókásabb angol címén Despicable Me) ugyan nem váltotta meg a világot, de a fő-antihős apró, béna beosztottjai, a minyonok (újfent félrefordítás: az angol eredetiben szimplán minion, azaz szolga) kiváló merchandise-forrásnak bizonyultak, és a cukiságfaktorra építve a film, annak folytatásai és az eladott ajándéktárgyak szépen termelték, termelik a milliókat.

291449_1555025848_0125.jpgA nagy sikeren felbuzdulva persze más filmeket is készített a stúdió; csakhogy úgy tűnik, a cuki karakterek kitalálásán kívül másra nem futja nekik: a 2016-os A kis kedvence titkos élete egy rakás eladható házikedvenc-szereplőt vonultat fel egy unalmas, kiszámítható sztori és egyszerű slapstick-poénok kíséretében. Akit esetleg mégis érdekelne, röviden: kedves háziállataink (legalábbis Manhattan-szerte) titokban értelmes lények, akik, ha a gazdi nincs otthon, filmet néznek, zenét hallgatnak, felfalják a hűtőből a finom falatokat, házibulit csapnak, átjárnak egymáshoz trécselni, 291449_1558477824_2897.jpgmeg amúgy teljesen emberien viselkednek. Max egy elkényeztetett kis blöki, akinek a gazdája, Katie a mindene, így érthető módon nincs ínyére, amikor egy Duke nevű, nagydarab kutyát hoz haza tulajdonosuk. Max persze terveket szövöget Duke kigolyózására, aminek eredményeképp mindketten az utcára kerülnek, messze az otthonuktól. A furcsa pár persze hazaindul, és – ahogy az lenni szokott az összes hasonló kisállatos filmnél – az út során számos nehézséget kell leküzdeniük, mire a végére rájönnek, hogy nem is utálják egymást, és a család meg a barátság mindennél fontosabb.

12313_1562060190_912.jpgDe nem is értem, minek írom le az előzményeket, amikor a második részben az égvilágon semmi utalás nem történik ezekre. Az újabb epizód a nulláról mutatja be az ebeket és gazdijukat, mintha nem is lett volna az előző rész. Amiben amúgy bővül a család: Katie belefut Chuckba, akivel rövidesen összeházasodnak, és megszületik a kis Liam, akinek a védelmét Max szívügyének tekinti. Nem kis megrázkódtatásába kerül, amikor a pici óvodaérett lesz, és külvilág veszélyeivel (forgalmas utcák, galambok, szellőzőnyílások) kell szembenéznie. A család így vidéki rokonlátogatásra indul, de a farmon lévő számtalan új állat és inger még jobban kiborítja Maxot. Az itt élő öreg pásztorkutya, Rooster (a magyar fordításban elég idétlenül Kakas néven fut; amúgy az angol eredetiben Harrison Ford hangján szólal meg) úgy dönt, kikupálja kicsit az ártatlan ebet…

Ez így egyébként lehetne egy önismereti sztori kezdete: Max a túlféltő szülő mintaképe, aki nem hagyja, hogy a kis csemetéje kiteljesedjen, hanem inkább a széltől is óvja, és szép lassan megtanulja, hogyan kell útjára engedni a szeretteinket. Az egész filmből a kedvenc jelenetem a Roosterrel folytatott párbeszéde: 

  • Mit csinál a kölyök a ketrecben?
  • Ő… ő Liam. Szeret futni.
  • Akkor hagyd futni!
  • Nos… Liam szupergyors! Egyet pislogok, és fent van a fán!
  • Hát, akkor a kölyköd fenn lesz egy fán! Hol a probléma?
  • Nos, leeshet!
  • Talán.
  • És akkor megüti magát!
  • Tehát jó magasra mászik ezek a képzeletbeli fán? A kölyök megüti magát; megtanulja, hogy ne csináljon többé ilyet! Tudod, hány elektromos vezetéket rágtam meg valaha?
  • Úgy… többet is?
  • Egyetlen egyet. Megrázó élmény volt. Egy hétig hátrafelé jártam, de soha többé nem rágtam meg vezetéket!

291449_1558477921_0821.jpgEz az amúgy nem túl eredeti, de azért vállalható alapgondolat azonban nem kerül kibontásra. A film ugyanis három, teljesen különálló szálon fut, amelyeknek igazándiból semmi közük egymáshoz, és nem lesz tőlük se jobb, se teljesebb a mű (ez egyébként a Gru 3-ban is így volt, és már ott is nagyon idegesített). A második szál a Hógolyó nevű nyúl (akinek magyar hangja kisebb örömömre Eric Cartm Csőre Gábor) 291449_1558477832_67.jpgtigrismentő akciójáról szól; a harmadik pedig a Maxba őrülten szerelmes szomszéd kutya, Gidget macskák közé beépüléséről (na jó, a lézeres poén ebben a részben ütős). De mondom, ezeknek a mellékvágányoknak semmi értelme nincs: ahelyett, hogy lenne egy kicsikét is értelmezhető főtörténet, vagy az egyes állatok jellemző vonásait kifigurázó helyzetek, kapunk három vacak történetecskét, ami még a televízió szünidei matinéjába sem férnének bele.

291449_1558477878_5175.jpgMindez pedig nyakon van öntve egy adag idegesítő állatszereplővel, kínos poénokkal és helyzetekkel. A legtöbb esetben csak fogtam a fejem, hogy mégis mit keresek én a vetítésen (ja persze, ismét Smaragd Sárkány (no meg persze a UIP-Duna Filmnek köszönhetően) szívességéből mentem el – a szándékot mindenképpen értékelem J). Ha már a jelenlévő kicsik is unottan nevetgélnek a filmen, tudhatod, hogy még a célközönség sem vevő rá.

8207_1485473858_6418.jpgSajnos lerí a filmről, hogy csak a pénzért készült: ugyanúgy, ahogy a Gru folytatásai esetén, pár karaktert és szituációt összevágtak egy filmbe, hogy aztán néhány milliót lehúzhassanak a szülőkről, akik nyögvenyelősen elkísérik a cukiságra vevő csimotáikat a moziba, majd utána a játékboltban a plüssfigurákat is beszerezzék. Unalmas, rossz iparosmunka, semmi több.

Értékelés: 4/10

Forrás, információk: https://www.imdb.com/title/tt5113040/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=BnhHMJX87wQ
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/the-secret-life-of-pets-2-291449.html
Bluray-en megvásárolható: hamarosan

Leinad

One Punch Man: az antihős színre lép

one-punch-man-recenzja.jpgA szórakoztató animék közül akadnak laposabbak, zseniálisan komponáltak és olyanok is, ahol akár folytatást is elviselnének a rajongók. A One Punch Man esetében eléggé olyan évadzárót kaptunk, ami rengeteg kérdőjelet hagyott maga után. Ezért örömünkre szolgált a tavalyi bejelentés, hogy áprilistól ismét visszatér a képernyőre mindenki kedvenc hőse, Saitama. A képregény és szuperhős paródiák koronázatlan királyánál azonban felmerült, mennyire tud kreatív lenni az alkotó, azaz továbbra is olyan meglepő és mulatságos lesz-e a történet, vagy kiég és csak a nosztalgia tartja életben az érdeklődést.

JAM Project: Seijaku No Apostle

tenor_18.gifA folytatás nem ott tér vissza, ahol elvártuk volna, inkább egy új felütéssel indít, mely során két fontos információt tudunk meg a világról. Amellett, hogy Saitama továbbra is próbálkozik feljebb jutni a ranglétrán, de nem igazán tekintik komoly ellenfélnek, megjelenik egy izgalmas karakter, Garo, aki a többiekkel ellentétben nem a szuperhősök csapatát szeretné erősíteni, hanem a szörnyeknek drukkol. Célja, hogy megverje az összes önjelölt igazságosztót, és ő legyen a legerősebb a világon. Egyfajta antihős, aki nem titkoltan száll szembe az alapállapottal és a rajongással.

Időközben fény derül rá, hogy a szörnyek is egyfajta szervezetbe tömörültek, és egyfajta akcióval készülnek az emberiség ellen. Cél a hatalomátvétel és a humánok leigázása, a hősök megsemmisítése. Mindehhez egy titkos projektet indítanak be, mely kissé az első évad eseményeit is megmagyarázza.

one-punch-man-season-2-garou-vs-watchdog-man-fight-1171502-1280x0.jpgA One Punch Man folytatása első látásra komolyabb hangvételűnek tűnhet, de nem kell aggódnia, egyáltalán nem lesznek drámai epizódok. Saitama karaktere a kulcs ehhez, illetve a szörnyek iszonyatos elbizakodottsága és sztereotípiákat felvonultató megjelenése. Minden olyan hibát elkövetnek, amelyeket általában a képregényekben, rajzfilmekben és regényekben megszoktunk. Kedvenc hősünk pedig továbbra is a kritikus pillanatban, egyetlen ütéssel péppé zúzza őket. A koncepció állandó, de némileg ritmust váltottak az alkotók.

menacingseveralchanticleer-size_restricted.gifFő témaként a paródia és a kifigurázás maradt, de ezúttal a szövetségek kerültek célkeresztbe, valamint azok az antihősök, akik árulóként a másik oldalra állnak át, vagy éppen saját terveiket próbálják megvalósítani. A horrorfilmek hőskorából is előbukkannak az ismert szörnyetegek, melyek izgalmas képességeikkel próbálnak lecsapni áldozataikra. A motiváció persze alapjában véve teljesen laposnak tűnik, így kissé megfejelték az egészet egy Pindúr Pandúros, Batman-es, X-men-es Monster Association-nel, hogy úgy tűnjön, együtt erősebbek lehetnek.

super_s_in_episode_6_one_punch_man_season_2_by_berg_anime_dd6x2rq-pre.jpgAz innováció mellett persze Saitama is igyekszik rájönni, miért is nem tisztelik őt, mi is a kulcs a valódi szuperhősséghez A képességek ugyanis nem mindig pszichés eredetűek, a legtöbben iszonyatosan sokat gyakorolnak, hogy egy harcművészetet elsajátítva mesterekké váljanak. Ez az aspektus kerül a paródia célkeresztjébe, a versengések, a titkos technikák, a véres sport és az emögött húzódó büszkeségek, önteltségek és viccesebbnél mókásabb mozdulatsorok. Ergo ezúttal a konzoljátékok és a shounen is fricskát kap, ügyesen figurázzák ki a rá jellemző álheroikusságot.

screenshot_20190529-191935_mx_player.jpgAki odafigyel, számtalan egyéb poént is találhat az aktuális kor divathullámaiból vagy éppen hype-jaiból. Ez pedig igencsak humorossá és életszagúvá varázsolja a One Punch Mant, amellett, hogy nem megy el retardált, túltolt irányba. Saitama hozza a rá jellemző naivitást, könnyedséget és furcsa igazságérzetet. Genos istenként tekint rá, ezzel pedig teljesen egyedül van, a többiek nem képesek felismerni a hatalmát. Garo… nos ő inkább egy Goku paródiának tekinthető, hiszen egyre erősebb szeretne lenni, és hasonló lépcsőket jár meg, mint a Dragon Ball hőse. Amúgy is ráfért már egy kis kifigurázás a karakterre, adott volt a lehetőség a harcművészetek górcső alá vétele kapcsán.

maxresdefault_70.jpgA társaságokba tömörülés izgalmas színezetet kölcsönös a második évadnak, Saitama nyugalma, sztoikussága és unalma zseniálisan nevetségessé teszi a képregényfiguráinkat. A második évadot a J.C. Staff Stúdiója vette át, a rendezői székbe ezúttal Chikara Sakurai (Magimoji Rurumo) ült. Szerencsénkre a művészeti vezetés a karakterdizájn felelősei változatlanok, így a karikaturista ábrázolásmód, a szuperhősös, szörnyfilmes feeling megmaradt. Makoto Miyazaki muzsikája ezúttal is szórakoztatóan cseng a fülünkben, tökéletessé varázsolva az anime hangulatát.

Makoto Furukawa: Chizu ga Nakutemo Modoru kara

tenr.gifA One Punch Man folytatása ugyanúgy működőképes, mint az előzmények, de némileg ütemet váltunk, és a heroikusabb művek kerülnek a fókuszba. Örömömre szolgált, hogy a szórakoztató jelleg megmaradt, de nem vált unalmassá, inkább új ellenfeleket és problémákat próbáltak előszedni az alkotók. Rejtélyeket bontogatnak, a világról alkotott képünket igyekeznek kiterjeszteni, ezzel számtalan egyéb animét juttatva az eszünkbe. Mivel továbbra is maradtak nyitott kérdések, mindamellett, hogy az aktuális fő szálat elvarrták, így reménykedhetünk a folytatásban, újabb ellenfelekben, nagyobb kihívásokban és persze egy nagy adag szórakozásban.

Értékelésem: 8/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21282
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=78ngg0SRlEI
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/one-punch-man-274753.html
Bluray megvásárolható: hamarosan
Smaragd Sárkány

Tizenkét állati hős küzdelme a jutalomért: Juuni Taisen

4_4.jpgSzeretem azokat a műveket, melyek képesek valami újat is mutatni, legalább a karakterek különböznek az átlagtól és megfelelően kiszámíthatatlan a végkifejletük. A Zodiac War esetében a cím keltette fel a kíváncsiságomat, de reménykedtem, hogy nem egy félbehagyott manga feldolgozásról van szó, mert azok végén igencsak szomorúak és csalódottak tudunk lenni.

Wintercrescent: Lost In Dreams

ed193aa6a4081.jpg12 évente megrendezésre kerül egy halálos viadal, amelyen a kínai állatövi jegyek családjainak képviselői hivatalosak. Összegyűlnek a kijelölt épületben, majd lenyelik a kiosztott ékköveket, melyek pontosan fél nap alatt oldódnak fel a gyomorban és halálos méreggel árasztják el a testüket. Így megindul a szokványos versenyfutás az idővel, illetve a küzdelem egymással, hiszen a cél, hogy mindegyik briliánst összegyűjtsék. A győztesnek pedig teljesítik egyetlen kívánságát. Visszatáncolni innentől már nem lehetséges, mert a többiek csak egyféleképpen juthatnak hozzá a kövekhez, illetve a szer úgyis végez velük, amint lejárt az idejük.

d8765a9e11c777b6438d2fe90e4e5381.jpgAz Ino család feje igazi győztes alkat, és erre nevelte két lányát is, függetlenül attól, hogy ők alapjában véve nem vérszomjasok. Ők azonban nem választhattak, ezért az apa meglepő döntésén igencsak kiakadt az idősebbik, hiszen ő rengeteget edzett, így magáénak követeli a lehetőséget a díjért való küzdelemben. Nem riad vissza semmilyen eszköztől, hiszen igazán jól kitanították, megszűntek az érzelmei, nincsenek etikai problémái azzal sem, hogy biztosra menjen, amikor az apja bejelentést tesz. Ez az eredménye annak, ha valakit olyasmire sarkallunk, amit nem gondolunk végig. Utólag már nem vonhatjuk vissza mindazt, amire neveltük a csemeténket, pláne, ha alkalmat sem hagy rá nekünk.

horriblesubs_juuni_taisen_01_720p_mkv_snapshot_06_24_2017_10_03_18_15_43-thumbnail-750x540-90.jpgA Zodiac War során mindegyik résztvevő más technikával, a fegyverrel küzd, de egy-egy izgalmas, természetfelettinek is beillő képességgel is megismerkedhetünk, amely összefügg az állatövi jegyükkel. Ez a kiválasztottak összecsapása, de a titkos képességeket az utolsó pillanatig tartogatniuk kell, ez már régi klisének számít. Aki győzedelmeskedni szeretne, annak nem szabad hagynia, hogy lankadjon a figyelme, hogy elaltassák az éberségét, mert hamar kieshet a csatából.

war.gifA történet nem újdonság, számtalan gyöngyszem akad a témán belül. Azonban az átlagossal ellentétben, mint a Battle Royale, illetve a Btooom!, itt maguktól jelentkeznek erre a küzdelemsorozatra. Jelen esetben is limitált idő áll rendelkezésükre, akárcsak a Mirai Nikki esetében, és ugyanúgy hatalmas a díj is vár rájuk, mint a Fate-szériáiban. Itt sem ér minket meglepetésként, hogy a szereplők nem csupán magányosan próbálkoznak küzdeni, dod0vc0x4aavpxc.jpghanem párokat is alakítanak, hogy ideig-óráig túlélhessék a kalandot, vagy éppen illúzióba ringassák a másikat. A Predators című Antal Nimród film is hasonló trükkel operál, így a nézőnek sem szabad bedőlnie ezeknek a taktikáknak, ha tippelni szeretne, ki fog végül győzedelmeskedni. Mivel ez egy halálig szóló párbaj és csak tizenketten vesznek részt a versengésben, így itt is elfeledkezhetünk arról, hogy kedvencet, favoritot válasszunk, vagy kicsit is hozzánőjünk valamelyik karakterhez.

121-1.jpgEnnek ellenére az alkotók mindennel megpróbálkoznak, hogy érzelmi kötődés alakuljon ki, és némi hátteret is kapunk a főszereplőkhöz, sőt a csata eredetéről is mesélnek nekünk. Mivel viszonylag rövid az anime, így nincs probléma vele, a Zodiac War egyáltalán nem laposodik el, a leállások során csupán jobban megismerhetjük a harcosokat, ami kicsit előrevetítheti a helyzetüket a párbajban, vagy éppen előjelezheti a csúfos bukásukat.

tumblr_ozgbofltyq1wbf297o1_540.gifA megközelítések és a motivációk teljesen átlagosak, a karakterek sem sokban különböznek az ilyen típusú animéktől. Az egyetlen, ami mégis különlegessé teszi, azok a jellemek, melyek az állatokhoz kapcsolódnak. Nem véletlen, hogy a jegyeket szeretik így összekapcsolni az adott időintervallumban születettek későbbi tulajdonságaival, bátorságával vagy éppen viselkedésével. 2f8976f284c669e5350035f6aae59f21.jpgEnnek a valódi oka csupán annyi, hogy mindannyiunkban felfedezhetünk olyan vonásokat, melyek egy-egy állatra is érvényesnek mondhatóak. Ezek a sztereotípiák persze csak kiemelnek egyet-egyet az emberek tulajdonságai közül, és részben abból fakadnak, hogy a mintázatok nem csak tanulhatóak, hanem a környezetből is adódnak, tehát ösztönösnek tekinthetőek. Minél erősebb egy-egy behatás, annál jobban expresszálódhat, előtérbe kerülhet egy viselkedéstípusunk. Az adott szituációk pedig jócskán befolyásolják ezt, akárcsak a családunk és a barátaink vagy éppen ellenségeink.

tumblr_oxmvunqlck1wbf297o1_500.gifA Zodiac War light-novelből nem csak animét adaptáltak, hanem mangát is. A sorozat rendezője, Naoto Hosoda nem ismeretlen, hiszen az ő nevéhez fűződik a Mirai Nikki és az In Search of the Lost Future is. A karakterdizájnt Chikashi Kadekaru keze munkáját dicséri, zenéjét pedig Gō Shiina (In Search of the Lost Future, Dimension W, GYO: Tokyo Fish Attack, God Eater, Tales of Zestiria the X) szerezte. A főcímdalt a Panorama Panama Town adja elő, Rapture címmel, a végeken pedig a Do As Infinity (Fairy Tail, InuYasha: The Final Act , Vampire Hunter D: Bloodlust) Beast Incarnate-je hallható.

Do As Infinity: Keshin no Kemono

tumblr_p20l5bjvpk1srt81jo1_500.gifHa éppen egy olyan sorozatra vágytok, amelyben sok a küzdelem, szeretitek a Battle Royale típusú véres versengést és a túlvilági képességeket is élvezitek, úgy a Zodiac War egy említésre méltó darab. A klisék ellenére egy kerek sztorival ajándékoznak meg bennünket az alkotók, mely a végén is kellően kreatív, és újdonságokat is tud mutatni a nézőknek. Számomra igazán pozitív meglepetés volt, így a műfaj rajongói számára csak ajánlani tudom.

Értékelésem: 7/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=19335
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=tS9bqPk8Acw
Mafab link: -
Bluray megvásárolható: JUNI TAISEN: ZODIAC WAR - Season One [Blu-ray]

Smaragd Sárkány

 

Újabb titánok az Attack on Titan 2. évadjában

aot2kiemelt.jpgA második évadra igencsak sokat kellett várni, először bejelentették a folytatást, aztán tologatták szezonról szezonra, végül csak 2017-ben indult az Attack on Titan 2. szériája. A sorozat csaknem két hónap alatt le is futott, ami erős csalódást okozott az előzményekhez képest, de figyelembe véve, hogy a mangát olvasók amúgy is sokat kritizálták a hossza miatt, így reménykedve daráltam le az epizódokat egy szuszra. A Shingeki no Kyojin 2. évadjától elég sokat vártam, hiszen olyan cliffhangert kaptunk, amely előrevetítette, hogy ezúttal több titokra is fény derülhet. Kérdés volt továbbá, hogy az élőszereplős förmedvények cselekménye mennyiben fog egyezni a mostani folytatással.

Linked Horizon: Shinzou wo Sasageyo!

aot201.jpgLegutóbb leleplezték a női titánt, valamint, elsősorban Eren segítségével, rengeteg áldozat árán végül el is kapták. Azonban ez csupán a morált csökkentette, hiszen a titánok az emberek között rejtőzködtek. Az elfogott óriást fénytől elzárva kell tárolniuk, hiszen éjjel nem képes mozogni. Az előző évad zárójelenetében viszont újabb probléma merült fel: megpillantjuk a falon át kandikáló újabb titánt.

aot31armoredtitan-720x404.jpgInnen veszi fel a fonalat a Shingeki no Kyojin 2. szériája, amikor hőseink megpróbálják kideríteni, mit is keres ott egy újabb óriás, milyen kapcsolat van a falak, a renegát titánok, illetve a vallás és a birodalom között. Ehhez viszont nem csak több szálon fog elindulni a cselekmény, hanem néha bizony az időben is ugrálunk kicsit, amolyan élőszereplős sorozat módjára. Ekképpen előbb a végkimenetelt ismerhetjük meg, majd később az odavezető utat, mely közben titkokra és újabb érdekes/értékes információkra derül fény. Azonban megtanuljuk, hogy nem bízhatunk meg senkiben sem, mert bárki lehet óriás, legalábbis az első évad erősen ezt sugallta nekünk. Kérdés, hogy leleplezik-e a Kolosszust, illetve az Páncélos Titánt, vagy majd meglepetésként fognak előtörni a soraik közül, hogy elárulják, lemészárolják őket.

aot204.jpgA falon át kukucskáló titán egyértelműen előszele egy újabb támadásnak, ami rögtön az első részben ki is bontakozik a semmiből, így Erenék végre saját küldetésre indulnak, miközben a Felderítők igyekeznek értesíteni a lakosságot, a Katonák pedig a gyengébbek védelmére sietnek. Hogy milyen meglepetések várják őket a két utolsó fal közti területen, miféle új ellenségekkel kell szembenézniük, illetve sikerül-e eljutniuk Eren apjának titkos dokumentumaihoz, azt várnánk el elsődlegesen a Shingeki no Kyojin 2. évadának történetétől.

attack_on_titan_343.jpgNem kell félnetek, mert megdöbbentő felfedezések azért lesznek, valamint a látvány továbbra is elég gyönyörű, bár egyes jeleneteknél szerintem kissé túltolták a CGI-t. A horror szerelmesei sem fognak unatkozni, mert megmaradt a véres hangulat, a titánok előszeretettel fogyasztanak el mindent, ami él, mozog, és lehetőleg ember. Lelepleződik néhány olyan titka a történetnek, amire kíváncsiak voltunk, de olyasmire is fény derül, amit nem is sejthettünk (kivéve a mangát követők). Mindezek ellenére az a véleményem, hogy – nem szó szerint – a második széria vérszegényebb lett, és ügyetlenül, kapkodva vezették a fonalat

265810572.jpgUgyanezt mondhatom el az új Shinzō o Sasage yo! című nyitódalról, a Linked Horizon-tól, hiszen az előzményeknél jóval erősebbnek hatott a zene, a zárószám (Shinsei Kamattechan: Yūgure no Tori) pedig inkább egy Satoshi Kon animéhez illett volna. A rendezői széket Tetsuro Araki (Attack on Titan) irányítása alatt Masashi Koizuka vette át, a művészeti részen nagyobb változás nem történt. A látvány tehát megfelelő, hozza az elvártat, a cselekmény pörgős, de túlságosan kapkodós, a karakterek fejlődnek ugyan, de ötletünk sincs, milyen irányba mozdulunk majd el.

Shinsei Kamattechan: Yuugure no Tori

aot4.jpgAz első 25 rész alkalmával feladták a leckét, így nem volt könnyű dolguk az alkotóknak, mert az előzmények számtalan kérdés hagytak nyitva, és belekezdtek rengeteg olyan eredet-, illetve előtörténetbe, amelyekre válaszokat kívánt a hype-ra szomjazó animések serege. Ezekben nem is kell csalódnunk, mert alaposan a lovak közé csapnak, egyetlen probléma, hogy csupán 12 epizód állt rendelkezésre, ami sajnos kevésnek bizonyult. Pontosan annyi információval gazdagodunk, amennyit közölni szeretnének velünk, ahelyett, hogy a harmadik évadot is beleszuszakolták volna és egy normális cselekményhez jutnánk. Nem az a baj vele, hogy unalmas és leül, inkább az, hogy túl sokat szeretne közölni, így nem igazán fért bele minden, amire áhítoztunk. Így maradt a várakozás, és szerencsére egy évvel később megérkezett a folytatás is, hiszen a cliffhanger ismét odabaszott.

Értékelésem: 6/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=16681
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=5pl75nXkOfg
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/attack-on-titan-275429.html
Bluray megvásárolható: Attack on Titan - Season 2(Funimation) [Blu-ray] [2018]
Kapcsolódó animék: Attack on Titan 1. évad, Attack on Titan 3/1. évad, Attack on Titan 3/2. évad

Smaragd Sárkány

"Te vagy-e a Lúdas Matyi, és ha nem, mered-e tagadni?”

40998_1465730312_5537.jpgKi ne ismerné a korosztályomból Dargay Attila (Az erdő kapitánya, Sárkány és papucs) munkásságát. A Pannónia Filmstúdió remekbeszabott rajzfilmjein nőttünk fel, s habár az 1977-es Lúdas Matyi még kicsivel a születésem előtt debütált, még az apukáink is szeretettel emlékeznek rá vissza. A mű eredete egészen 1815-ig vezet bennünket vissza, Fazekas Mihály költeményéhez, melyet Dargay Attila, Nepp József (Hófehér) és Romhányi József adaptáltak forgatókönyvvé. A mára már klasszikusnak számító történet pedig valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng majd.

osszhang-ludas-matyi-magyar-felirattal-474-279-83749.jpgDöbrögi Dániel (Csákányi László) olyan típusú főúr, aki csak parancsolni és birtokolni szeret. Övé a nép, a termény, az erdők, a mezők és az állatok is. Amikor éppen az utolsó vadakat próbálja kissé sportszerűtlen módszerrel kilőni, a semmiből egy gúnár zavarja meg a ténykedését. A lúd tulajdonosát és a haszonállatot az uraság elé citálják, aki móresre tanítja a fiút, Matyi (Geszti Péter) összesen huszonöt botütésben részesül. Ő azonban nem bánja meg a tettét, sőt, megfogadja, hogy háromszor adja vissza a leckét Döbrögi Dániel számára.

www_tvn_hu_bcb3992809358bca78c1a242be9898b5.jpgÉvekkel később elérkezik a bosszú ideje, amikor is Lúdas Matyi (Kern András) immár felnőttként tér vissza, hogy átverje az udvart, köztük az arrogáns ispánt (Agárdy Gábor), és háromszor huszonöt botütéssel jutalmazza meg a gőgös uraságot. Természetesen a szegény nép között akad is jó néhány támogatója, hiszen senki sem nézi jó szemmel, hogy a vezető ennyire lenézze és sanyargassa őket.

486132_dobrogi_daniel.jpgLúdas Matyi története ugyan a középkorban játszódik, mégis érezhető, hogy bármely időszakba átültethető üzeneteket és társadalomkritikát hordoz. A népi mesék világában gyakorta előkerül a szegény, ámde igazságos gyermek esete a gonosz földesúrral vagy királlyal. A cselekmény felépítését tekintve nem véletlenül hajaz az efféle, szájhagyomány útján terjedő históriákra, hiszen Fazekas Mihály maga is onnan merítette az ihletét. Így a végkifejlet előre borítékolható, a tanulságot pedig könnyen megtalálhatja bárki.

1172_1.jpgMár a múltban is úgy gondolták, hogy a vezető minden esetben a néptől kapja a hatalmát, bizalmi státuszban tevékenykedik, így elsődleges feladata a területén lakók védelme és jóléte, nem pedig a saját boldogulása. Az alattvalók persze cserébe kiszolgálták urukat, a terménynek jó részét beszolgáltatták, de sokáig egyik uralkodó sem sanyargathatta a falusi lakosságot, hiszen egyrészt nem maradt olyan, aki élelmiszert termelt volna vagy a jószágot felnevelte volna, másrészt a dühös csőcselék nagyobb kárt tudott okozni az udvarnak, amitől azért rettegtek a királyok is. Nem számítva ide a diktatórikus rendszereket, ahol a megfélemlítés valamilyen formában működni látszott.

ludas11.jpgEttől eltekintve a népi mondák között fellelhetőek olyan történetek, ahol az igazságtalan földesurat vagy vezetőt egy alacsony társadalmi rangból, szegény környezetből származó fiatal megleckéztette, emlékeztetvén, hogy ki is a valódi uraság. A tömeg minden esetben erősebb, mint a kis létszámú katonaság, még akkor is, ha lőfegyvert viselnek. De a Lúdas Matyiban is a legfőbb eszköz a fondorlat, az átverés, a játékos elégtétel, nem a véres megtorlás. Pontosan azért, hogy ne alacsonyodjon le arra a szintre az elkövető, amire Döbrögi Dániel.

gomba-varga-csaba-ludas-matyi.jpgEzen túl persze izgalmas fricskát kap a jelenkor is, a közbeszerzéses építkezések, a bürokrácia, a kuruzslás és a népi gyógymódok, hiedelmek is. Emellett érdekes mód időszerűnek tűnik a vadászat- és a vásár jelenet is, de a sznob életvitel és a társadalom monitorozása sem marad ki a szórásból. Ahogyan a hatalommal való visszaélés, a koncepciók alapján indított eljárások, a jelszavakat skandáló boszorkányüldözésekről sem feledkezgetünk meg. „Biztos Te vagy a Lúdas, mert nem úgy nézel ki” „Nincs most idő cicomázásra ebben a nagy sietségben.”

p10039013766967.jpgA Pannónia Filmstúdió remek animátorain túl a zseniális szinkronválasztást is érdemes dicsérni, ahogyan Romhányi József fülbemászó szövegeiről sem szabad megfeledkeznünk. A mai napig a fülünkben csengenek a tökéletesen megválasztott szavak és mondatok, amelyek a mester keze munkáját dicsérik. A középkori, falusi hangulat megteremtéséhez pedig egyértelműen hozzájárul a zene is, melyet Daróczi-Bárdos Tamás szerzett, némileg átdolgozva Liszt Ferenc magyar rapszódiáit. A végeredmény egy szórakoztató, kalandos vígjáték, tanulságos népi mese, mely a felnőtteb korosztály számára is élvezhető, és a mai napig üzeneteket hordoz a különböző társadalmi rétegek felé.

ludas_matyi.jpgNegyvenkét év telt el a rajzfilm, kétszáznégy a költemény megszületése óta. De úgy tűnik, a problémák, melyekkel foglalkozik, a mai napig változatlanul fellelhetőek. A természet és a nép kizsákmányolása, a hatalommal való visszaélés mind súlyos kérdések, és a Lúdas Matyi emlékeztet bennünket, hogy mindenki elnyeri a méltó büntetését. Az ellenállás az ilyen esetekben indokolt, az összefogás pedig új erőt adhat a falunak, városnak, vagy éppen országnak arra, hogy rendbe jöjjenek a fennálló viszonyok.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BAdas_Matyi_(k%C3%B6ltem%C3%A9ny), https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BAdas_Matyi_(film,_1977)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=xlh8DuOk4Bs
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/ludas-matyi-40998.html
DVD megvásárolható: https://www.xpress.hu/XP/prod.asp?PID=556

Smaragd Sárkány