Smaragd Sárkány animéi

Kezdek rászokni arra, hogy az olvasóim ajánlásaiból csemegézek, így bátran buzdítalak benneteket, hogy próbálkozzatok előadásokat küldeni nekem, hátha kedvet kapok valamelyikhez. Előre bocsátom, hogy az opera nem az én műfajom, musicalben válogatós vagyok és az oroszok csak keseregnek, az viszont felbőszít. A Pinceszínházba a ti tanácsotokkal jutottam le, elkezdtem felgöngyölíteni a palettát, de nyilván lesz, amit valami miatt ki fogok hagyni. Az Elefántos dalról nem sok jót gondoltam elsőre, aztán elolvastam a szinopszist és felkeltette az érdeklődésemet. Végül impulzív módon vásároltam rá egy jegyet, így nem volt visszaút Dicső Dániel (Mákfagyi, Szívhang). Disclaimer: a filmet nem láttam és nem is tervezem megtekinteni.

Amikor a kórház egyik legjobb pszichiátere, Dr. Lawrence a szokásos szeánszai után szó nélkül felszívódik, az igazgató, Dr. Greenberg (Józan László – Válásguru – Rózsavölgyi Szalon), úgy dönt, saját kezébe veszi a dolgokat. Nem hiányzik neki több botrány, inkább maga kérdezi ki az orvos utolsó betegét, Michaelt (Kovács Máté – A bogyósgyümölcskertész fia – Kultúrbrigád; Végszó – Rózsavölgyi Szalon; A piszkosak – Karinthy Színház). Bár Peterson nővér (Kalocsai Zsuzsa – A cigánybáró – Budapesti Operettszínház) megpróbálja figyelmeztetni őt, hogy a fiú nem csak intelligens és szörnyen manipulatív, de kimondottan veszélyes is, a pökhendi vezető nem hallgat a tanácsra és egyedül kérdezi ki a szemtanút. Azonban a beszélgetés korántsem indul zökkenőmentesen, a szerepek meglehetősen zavarossá válnak, a történetnek se füle, se farka, ennek ellenére Dr. Greenberg biztos benne, Michael Aleen tud valamit a borzasztó tragédiáról. Egyetlen esélye, hogy megfordítsa az asztalt, ha a fiú szeretetnyelvét beszéli, a srác pedig odavan az elefántokért.

A klasszikus értelemben vett őrültekkel kapcsolatban gyakorta merül fel a kérdés, hogy mennyire van közel a zsenihez a tudatállapotuk. Itt nem csak arra a jelenségre gondolok, mint az Egy bizonyítás körvonalai esetében, inkább a pszichopaták és szociopaták jellegzetes high functioning jelenségére. Mivel az ilyen típusú személyiségek egyes funkciókat nem használnak vagy nem ismernek, helyette másra tudnak fókuszálni, ez pedig a megfigyelés és a tervezés. Nem egy sorozatgyilkos bizonyult különösen intelligensnek, akár a környezetük, akár a hatóság számára. A manipulatív kommunikáció és viselkedés ugyancsak gyakori ezeknél a típusoknál, ami megkönnyíti a beilleszkedésüket és elvegyülésüket a társadalomban, hiszen utánozni tudják az érzelmeket, ritkán az empátiát is, bár többnyire ők ébresztik fel ezeket másokban, felismerve a működések algoritmusát. Ezen alapul a megfigyelésük is, ok-okozati összefüggéseket keresnek és azokból vonnak le következtetéseket, hogy lemásolhassák az attitűdöt és kísérletezhessenek azok alkalmazásával is.

Nem véletlenül ismerünk rá a narcisztikus személyiségtípusra is ebben, hiszen továbbra is személyiség jegyekről beszélgetünk, melyek összessége különbözteti meg egymástól a zavarokat. Nyilván azért nevezzük őket deviánsnak, mert a jelenlegi társadalmi normáinknak nem felelnek meg, mégis tisztában vagyunk vele, kiemelt vezetők attitűdjei megfeleltethetők ezeknek. Ezt remélhetőleg nem szükséges megmagyaráznom, több elmélkedés, tudományos- és hoax cikk is olvasható a neten a jelenséggel kapcsolatban, melyek esetében a hozzá nem értők a jegyeket tévesztik össze a típussal, ami szarvashiba, no de nem az ő szakterületük, viszont clickbait és trendi a narcisztikus és a toxikus szavak alkalmazása, anélkül, hogy tisztában lennénk a valós jelentésükkel. Ennek a bevezetőnek nem lenne létjogosultsága, ha nem jelenne meg az Elefántos dalban a két legfontosabb probléma, amivel napi szinten találkozhatunk. A sztereotípiák, általánosítások és bélyegek ugyanis előítéleteket szülnek, melyek az érem két oldaláról is komoly kihívásokat támasztanak a társadalom felé.

Az első csapda rendszerint, hogy az ilyen típusú embereket automatikusan veszélyesnek vagy éppen az ellenkezőjének, teljesen gyámoltalannak gondolunk, mielőtt találkoznánk velük. Az óvatosság többnyire nem is volna probléma, de miként a ragadozók, megérezhetik, hogy tartunk tőlük, ami akár akaratlan, tudattalan formában is manifesztálódhat, ezzel pedig elzárjuk a lehetőséget a kapcsolódástól. Ez az előítélet ugyanis negatívan befolyásolja a szemléletünket az ő szemükben is, gyanakvóbban állunk hozzájuk, tovább növelve a szakadékot kettőnk között. A másik opció viszont, ha alábecsüljük őket, ami sokkal nagyobb veszélyt jelent annál, mintha lekezelően viselkednénk velük szemben. Azt feltételezve, hogy „nem normálisak”, könnyedén manipulálhatnak és megvezethetnek bennünket, azt is elhitetve, jóval okosabbak vagyunk náluk és mi vagyunk nyeregben a beszélgetés folyamán. Mivel egyes elmebetegségek esetében a magas intelligencia kapcsolódik is hozzá, így azon kaphatjuk magunkat, úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek. Feltételezünk róluk egy viselkedésformát, amelynek meg is felelnek, talán túlságosan is, mert számukra játék ez, többek között a figyelmünk elaltatása végett. Ilyen módszerrel báremire rávehetnek bennünket, ami lehet apróság és teljesen radikális cselekedet is. A provokáció, miként a gyermeki határfeszegetés tökéletes fegyver tud lenni annak a kezében, akit alábecsülnek.

Tehát, ha a sztereotípiáknak hiszünk, meg sem próbálunk csatlakozni, esetleg nem hallgatjuk meg a hozzáértők véleményét, akkor bizony könnyedén besétálunk abba a bizonyos erdőbe. Nem tudhatjuk előre, hova vezetnek el bennünket, analizálni a másikat sokkal nehezebb, ha nem mi irányítunk, hanem a körülmények és a saját ítélőképességünk áldozatává válunk. Ergo az interakció pontosan úgy működik, mint az összes többi ember esetében, mégsem így közelítjük meg azokat a csoportokat, amelyeken valamilyen bélyeg van. Pedig korántsem lényegtelen kérdés, hogy valaki ön- vagy közveszélyes, esetleg a világot látja másként vagy gyógyszerre van szüksége, mert valamiből túl sok, túl kevés van a szervezetében. A balansz ugyanis kiváltképp érzékeny az agyi területeken, a hangulat ingadozását könnyedén okozhatja efféle defektus is. Így a megfelelő szer alkalmazásával egyes kórtünetek csökkenthetőek, míg mások esetében tökéletesen használhatatlannak bizonyulhatnak. Ezt viszont első ránézésre senkiről nem tudjuk megmondani. Lehet egy kényszerképzetes elmebeteg, aki ránk ront, de elképzelhető, hogy egyszerűen nem tud feldolgozni egy élményt vagy tragédiát és bezárkózott vagy egy alternatív világot teremtett magának a túlélés érdekében.

A thriller felépítése dramaturgiáját tekintve tökéletes, mert folyamatosan fenntartja a feszültséget, melyet a kezdetektől Kovács Máté karaktere irányít. Játékából sosem derül ki, mikor vezeti orránál fogva az orvost, mikor sokkolja őt a helyzet és a hangulatváltásai is kellően spontánok, így képtelenség leleplezni, mi is a valódi szándéka, mennyit tud a tragikus esetről. A rendező is varázslatosan manipulálja a nézőt, így a rejtély megfejtése csak az utolsó pillanatban válik nyilvánvalóvá, pedig a nyomokat folyamatosan elhinti előttünk az őrült, aki egyre kevésbé tűnik annak a mai társadalmunk tükrében. Józan László és a betegünk között ugyanúgy működik a kémia, mint a csodálatos hangú Kalocsai Zsuzsa és Kovács Máté között.

Bartók Eszter: Elefántos dal

Nicolas Billon művéből kiváló előadás született, amelyet bárkinek merek ajánlani, aki kedveli a borzongást és a lélek mélységeinek felderítését. A misztikum felfedezése közben némi társadalomkritikával is szembesülhetünk, az előítéleteink kapnak egy adag hidegzuhanyt, miközben kívülről szemlélve jót szórakozunk a jelenetek és a dialógusok abszurditásán. Akinek tetszik ez a dráma, keresse meg az RS9 Színházban az A tizenegyes kórtermet is, amely környezetét és hangvételét tekintve is hasonló, bér a cselekmény és a téma gyökereiben tér el.

Színház: Pinceszínház
Link: https://pinceszinhaz.hu/musor/elefantos-dal/
Előadás: 2025.11.10.
Trailer: -
Darab hossza: 90 perc, szünet nélkül
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/elefantos-dal/directing-52249
Fotókredit: Pinceszínház – Szabó Réka, Szokodi Bea

Értékelés: 9,5/10

Smaragd Sárkány