Smaragd Sárkány animéi

A Thália Színház télikerti bemutatóit mindig nagy izgalommal várom, többnyire a fekete humor a főszerep, ami igen közel áll hozzám. A nevetés mellett fontos élethelyzeteket ismerhetünk meg, így nem ritka a szatirikus felhang, akkor sem, ha közben tragédiába torkollik a végkifejlet. Az ilyesmi sokkal életszagúvá teszi a történetet, hiszen a valóság nem mindig végződik happy enddel. Friedrich Dürrenmatt művei közül legutóbb a Vígszínház palettájából, az évadban búcsúzó Az öreg hölgy látogatását kétszer is megtekintettem, az A csendestárs beharangozója már emiatt is felkeltette a kíváncsiságomat. No meg a jeles szereplőgárda miatt is érdemes volt elzarándokolnom a Nagymező utcába.

Doc (Görög László – Ványa bá, Nyakamon a nászmenet, A miniszter félrelép, Legszebb férfikor) lecsúszott biológus, aki hiába zseni, a gazdasági válság után eldobták, mint egy használt rágógumit, így próbált kisebb munkákból megélni. Mivel az összes lehetőségét és motivációját elvesztette, így kapva kapott az alkalmon, hogy beszálljon Boss (Tamási Zoltán – Gyilkosság az Orient Expresszen, Komédia egy bankrablásról, Tóték, Hisztéria, A miniszter félrelép) bandájába. Rendkívüli felfedezése éppen kapóra jött a gengszternek, hiszen a tudós cseppfolyósítani tudja az emberi testet, ezt nevezte nekrodialízisnek. Az üzlet viszont felkelti a kripli zsaru, Cop (Bede-Fazekas Szabolcs – Killer Joe, Nyakamon a nászmenet, Egy a ráadás, Ványa bá, Bűnözőzsenik) figyelmét is, aki egyszerűen beszáll a bizniszbe. Mivel a változás Doc pénzügyi helyzetét is fellendíti, miközben a vállalkozás is virágzásnak indul, a tudós összeismerkedik Ann-nel (Czakó Julianna – Egy a ráadás, A hülyéje, Ványa bá, Hisztéria) és fülig beleszerelmesedik. Időközben a nekrodialízis egyre több figyelmet von magára, a világtól elzárkózó Doc magányos munkahelyén kezd tömeg lenni az élőkből is. A megbízások etikai, morális és érzelmi kérdéssé is válnak, a világtól elfordult, csalódott férfi kezdi kényelmetlenül érezni magát a kialakult helyzettől.

A fekete komédia vagy tragikomédia szerelmesei számára igazi csemege ez a mű is, a Télikertben a legutóbbi Bede-Fazekas Szabolcs darab is hatalmasat szólt. Ezúttal Szikszai Rémusz (Oidipusz, A párnaember – Radnóti Miklós Színház) rendezésében találkozhatunk vele, aki parádés szereposztással örvendeztetett meg bennünket. Görög Lászlót újonnan talán a Ványa Bában volt alkalmam megtekinteni, ahol fantasztikusat alakított. Tamási Zoltán ugyancsak nem sikerült még rossz szerepben elcsípnem, hármójuk garantálták a várható sikert. A mű alapszituációja a gazdasági válság, Dürrenmatt 1976-os drámája már az első pillanattól a mélybe ránt bennünket. Kapitalizmus ide vagy oda, az egyén sosem volt része a társadalom tervének, mindenki úgy boldogul, ahogyan tud. A nagyszerű tudó, felfedezése ellenére elsők között repül, hiszen a vegyi gyárban a számtalan részleg mellett valamelyiknek hullania kell. A cél a pénzcsinálás, a minél magasabb haszon, bármelyik alkalmazott helyére ezrek jelentkezhetnek. Ezt a szlogent már akkor is mindenki érezte a bőrén, így a meghunyászkodás és az engedelmesség az ideális munkavállaló védjegyévé vált.

Doc sem viselkedik másként, amikor már nincs veszítenivalója, eldönti, bármi jobb, mint a jelen, az elveknek, akárcsak az Az öreg hölgy látogatásában megvan a megfelelő áruk. Néha ezek igencsak borsosak, de a csalódott férfi egy kevés alamizsnával is megelégszik, csak ne kelljen a felszínen élnie, hiszen undorodik az emberiségtől. A viszolygás elsősorban saját magának szól, melyet kivetít a teljes társadalomra. A nekrodialízis csak egy feladattá válik, lényegtelen, kik tűnnek el a süllyesztőben, hiszen valószínűleg tökéletesen értéktelenek. Az erősebb kutya jogán ő inkább a felszín alatt marad és belekényelmesedik ebbe az állapotba. Felelősséget azonnal hárít, nem tesz mást, mint takarít egy vállalat után. Az emberi sorsok nem érdeklik, amíg nem találkozik olyannal, akihez érzéseket is tud társítani. Akkor realizálódik benne, hogy mit is csinál, az élet értéke egyszerre emelkedik és válik a sajátja semmissé. Ekkor értjük meg a kezdő jelenetet és a férfi kettős tragédiáját.

Boss egy kiöregedett gengszter, aki a szerencsés vagy szerencsétlen véletlenek hatására kötött ki ott, ahol most van, a pályája csúcsán, gazdagon és közismerten. Ami nem szerencsés a szakmában, kivéve, ha ezt a kérdést pénzzel tudja orvosolni. Pontosan ezért undorodik Coptól, a korrupt zsarutól, aki az egész létezésének értelmét kérdőjelezi meg azzal, hogy beszambázik és egyszerűen lecsuklózza az asztal alá. Nem ad neki választási lehetőséget, hirtelen mástól függ a hatalmas maffiavezér. Az üzlet beindulása után pedig hiába is próbálna megszabadulni tőle, a korrupció jóval nagyobb úr, amint amit önerőből elérhetne. Ez a következő csavarunk és fricskánk, mert bármennyire is sötét az alvilág, a fehérgalléros bűnözők könnyedén felülkerekedhetnek rajtuk, a gyanú árnyéka nélkül. A felső szinteken a körbe asszisztálás szándékos, mert senki sem szeretne megbukni, aki a mézes bödönhöz egyszer már hozzáért. Az pedig mindig is aktuális lesz, hogy vannak, akik mindent megúsznak, még a legetikátlanabb gyilkosságot is, pedig nem az alvilág bugyraiban történik mindez, hanem a felszínen.

Pontosan ezért tökéletes ellenpontja egymásnak a két vezért, annak ellenére, hogy egyikkel sem szeretnénk igazán azonosulni, mert egyikőjük valós indítéka sem tiszta vagy önzetlen. Mindkettő egyenrangúan sötét alak, egyiknek sem dolgoznánk szívesen, mert a betyárbecsület olyannyira illuzórikus, mint a rendőri. A két világ ütköztetése ezért lényeges, felhívja rá a figyelmünket, valójában nincs különbség a korrupció és a „valódi” bűnözés között. A helyzet végtelenül elszomorító és tragikus, mert mindennek és mindenkinek megvan az ára és szerepe, miközben a felszínen csak a siker és a csillogás fénye vakít el bennünket. Az elvek, az eszmék és a különböző ideológiák eszközök, amelyek bármikor megvásárolhatóak, hogy kedvünkre játszadozhassunk velük, manipulálva a világot, így a valóságot is. Doc hiába kecsegteti magát azzal, hogy csak egy munkát végez el, ez egyrészt nem menti fel a felelősség alól, másrészt a nyitójelenettől érezhetjük, mindez egy szintig tartható vagy elviselhető. A saját életünk ugyanannyit ér, amennyire másokét taksáljuk, mert lesz más, aki ugyanezt gondolja rólunk.

Az A csendestárs igazi, feszültséget fenntartó előadás, mely rengeteg fekete humorral és kényelmetlen helyzetábrázolással operál. Középpontjában a téma, miszerint mindennek és mindenkinek megvan az ára, kényelmetlen feszengésre készteti a nézőket. A szórakoztató percek ellenére a fokozatosan elkomoruló cselekmény sötét világképet fest elénk, pedig nem mai műről van szó, mégis aktuálisnak érzünk mindent. A nekrodialízis vegyész és szakértői szemmel is kimondottan izgalmas, lehetetlen kihívásokkal kecsegtető jelenség, ezért is mosolygunk rajta eleinte, míg nem szembesülünk az áldozatok oldalával is. Minél közelebb kerülünk a szereplőkhöz, vagy a karakterek minél inkább érintettek az eseményekben, annál jobban érthetővé válik a groteszk fenyegető volta. Ez a rendezésnek és a díszletnek is köszönhető, de a színészi játék elengedhetetlen hozzá. Márpedig abban nincs hiba, az abszurd helyzetek egyszerre mosolyogtatnak bennünket, majd fagy meg a vér az ereinkben a crescendohoz közeledve. Tisztában vagyunk vele, mi a végkifejlet, a keretes szerkezet ezúttal is működik, a feszültség és az érdeklődés folyamatos az előadásban. Ismét egy olyan előadás került fel a Thália Színház palettájára, amely miatt érdemes ide ellátogatni, akár többször is.

Színház: Télikert, Thália Színház
Link: https://thalia.hu/eloadasok/a-csendestars/
Trailer: https://www.facebook.com/thaliaszinhaz/videos/9437612619610585/
Előadás: 2025.04.27.
Darab hossza: 100 perc szünet nélkül
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/a-csendestars/directing-50979
Fotókredit: Thália Színház – Kállai-Tóth Anett

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány