A Pupát már bemutattam nektek, mely alapján úgy tűnik, akad köztetek nyitottabb ember is a drámai és filozofikus hangvételű animék irányába. A RIN: Daughters of Mnemosyne nem csak elgondolkodtató alkotás, hanem a groteszk mellé némi finoman erotikus beütéssel is megajándékozták az alkotók. Akit az ecchi képsorok erősen zavarnak, kérem ne is olvassák tovább ezt a csöppnyi elemzésemet

Galneryus: Alsatia

A történet szerint Rin Asōgi egy fiatal, igencsak dekoratív hölgy, aki magánnyomozóként tevékenykedik. A lány egy szempontból nagyon is különleges és kiemelkedik embertársai közül, ugyanis halhatatlan. Egészen pontosan képtelen meghalni, gyakorlatilag egyetlen módszer sem létezik, mely örökre képes volna megsemmisíteni a testét. Persze a Highlander, az Ajin és a Baccano!!! óta azért tisztában vagyunk vele, mindig van valamilyen mód, amivel elpusztíthatóak az ilyen erővel rendelkezők. Rin is valahogy úgy változott halhatatlanná, hogy valamikor élete folyamán a Yggdrasil nevű fának gyümölcse, az úgy nevezett Idő Gyümölcs (Time Fruit) a testébe került. Erről pedig köztudott, hogy a nőket ilyen hatalommal ajándékozza meg. A lány valójában inkább idősebb kisasszony, és Mimi nevű társa is osztozik sorsában, csak szegényke jóval fiatalabb testben. Ezeket a kliséket már tényleg ismerjük (Interjú a vámpírral). A csavart jelen esteben az okozza, hogy léteznek olyan férfiak is, akiket megfertőzött az Idő Gyümölcs, ők azonban merőben más képességre tesznek szert…

Mivel a sorozat rövid, csupán hat epizódot számlál, illetve az esetek egymástól némileg különállóak – leszámítva a fő szálat –, így ezekről csak összefoglalóan emlékeznék meg.

Az elsőben (Cats Don't Laugh – A macskák nem nevetnek) főhősünk egy eltűnt macska ügyében nyomoz, mindeközben belebotlik Kōki Maenoba, akit üldöznek, azonban az okát nem ismeri, mert elveszítette az emlékezetét.
Aztán a második részben (Angels Don't Sing – Az angyalok nem énekelnek) megismerhetjük a halhatatlanok kapcsolatát az angyalokkal, azaz a fertőzött férfiakkal. Ebben derül ki, hogy miért ellenpontjuk ez a lénytípus. Mindeközben Rin egy ritka, értékes bélyeget próbál megszerezni.
Ahogy haladunk előre a történekben (Flowers Don't Shed Tears – A virágok nem ejtenek könnyet) Rin és Kōki egy titokzatos betegség után kénytelen nyomozni, de ez a vállalkozás valamelyikük életébe is kerülhet.
Egy újabb ugrás (Ghosts Don't Scream – A szellemek nem sikítanak) a jövőbe, és Rin-ék egy érdekes problémával szembesülnek. Kōki fia, Teruki Maeno ugyanis egy gyilkosság szemtanúja lesz, azonban az áldozat egy virtuális entitás.
Rin eltűnése után megváltoznak a dolgok, azonban ahogy (Holy Nights Don't Shine Brightly – A szent fények nem ragyognak fényesen) egyre távolodunk a jelentől, a lány ismét előkerül. Ám úgy tűnik, teljesen megváltozott, megtébolyodott, de remélhetőleg ő is csak amnéziás...
Rin utolsó küldetésében (And to the Door of the Kingdom… – És a királyság ajtajához…) vagy a mennybe, vagy a pokolba jut el.

Látszólag semmi nincs, ami összefogná a sztorikat, leszámítva természetesen a főszereplőket, illetve egyiküknek csupán a leszármazottait. A hat epizód, mint azt már megpróbáltam érzékeltetni, nagyjából 30 éves ugrásokkal halad előre a jövőbe. Ha belegondolunk abba, hogy a főhősnőnk halhatatlan, ez teljesen logikus lépés, és kiváltképp feldobja a cselekményt. Mindemellett tükrözi, mennyire unalmas, hogy újra és újra ugyanazokat a nehézségekkel kell Rinnek szembenéznie, nem csupán azért, mert akad egy olyan nemezise, aki hasonló erővel rendelkezik. Ezek a harcok, összecsapások persze inkább könnyed színezetet adnak a hangulatnak. Az első pillanatban még veszélyesnek tűnik a játék, melyet egymás ellen vívnak, azonban hamar ráébredhetünk, egymást csupán akadályozni és hátráltatni képesek, komolyabb kárt nehéz elszenvedniük. Emiatt inkább egy versengés zajlik le, mely a vége felé fog igazán kicsúcsosodni.

Nem véletlen az sem, hogy Rin és Mimi ugyanannak a random alaknak, Kōki Maenonak a leszármazottaival kell együttműködniük, akibe az első részben belebotlanak. Bár egyfajta karmikus fricskának tűnik ez az elem, de valahol fontos szerephez jut majd az animében. A fő kérdés persze az, hogy ez inkább Rin eseteit érinti-e, vagy Mimi és a nő kapcsolatát, netán Laura, a bérgyilkos az, akivel összeköti valami láthatatlan szál. Vannak véletlenek és vannak szándékos események, és hogy melyik a lényeges, az az igazi talány. Az Yggdrasil nevű ősi fa központi szerepét persze már a kezdetektől felismerhetjük.

Laura csupán egy báb, az igazi ellenpont nem más, mint Apos, akinek az igazi természete nagyon sokáig rejtve marad. Annyit tudunk meg róla korán – és ezzel nem spoilerezek –, hogy egyrészt a bérgyilkos fő megbízója, másrészt valamilyen kapcsolatban áll a halhatatlanokkal és főleg az angyalokkal. Kíváncsi volnék, hogy mond-e valakinek valamit a La Fin absolue du monde című film, ha igen, bátran kommenteljétek be a cikkem alá. Nem véletlenül említem meg ezt a művet, mert az angyalok és a halhatatlanok viszonya igencsak hasonló az abban felvázoltakhoz.

El is érkeztünk ahhoz, hogy „az vagy, amit megeszel”. Eddig szándékosan halogattam a témát, de valójában már utaltam is rá. Ez pedig nem más, mint a kapcsolat a férfiak és nők között, akikben gyökeret vertek az Idő Gyümölcsök. Ugyanis részben ellenpontjai egymásnak, részben pedig ellenállhatatlan vonzást éreznek a másik nem iránt. Csupán azokra érvényes ez kiemelkedően, akik e módon fertőzöttek. Ideje konkrétumot is írnom, mert a második epizódban erre fény is derül, így annyira nem számít SPOILER-nek, de azért ideírtam nagy betűkkel, hogy át tudjátok ugrani a következő bekezdést.

S P O I L E R

Mint már említettem, azok a nők, akikben megtelepszik ez a bizonyos gyümölcs, halhatatlanná válnak. Elpusztíthatatlan a testük, képesek regenerálódni bármiféle sérülésből. Az egyetlen módszer a megsemmisülésükre, ha ezt a bizonyos magot eltávolítják belőlük. Ha férfit érint meg az Yggdrasil fa termése, angyallá változik, aki hasonló tulajdonságokra tesz szert, azzal a különbséggel, hogy szárnyas, groteszk lénnyé képes átalakulni. Kicsit olyasmi, mint mikor a Buffy, the Vampire Slayer-ben a vámpírok átalakulnak, csak itt vannak repülésre alkalmas végtagok is. Ezek a lények tehát inkább ijesztőek, mintsem barátságosak. Ergo totális ellenpontjai a halhatatlanoknak. Azonban van ezen túl egy valami, ami közös bennük. Mégpedig az ellenállhatatlan vágy, amelyet egymás közelében éreznek. A nőkön ugyanis szexuális vonzás lesz úrrá, melyet képtelenek legyőzni, izgatottá válnak, és közelednek a férfiak felé. Ugyanezt tapasztalja az ellentétes nem is, csupán egy másik aspektusból. Részben párosodni kívánnak egymással, részben pedig a hímnemű egyed fel akarja falni a nőstényt, aki viszont nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy teljesen az angyal részévé váljon.

Ezáltal a nők elpusztulnak, hiszen a gyümölcsöt is bekebelezi az ellentétes nem. Íme, egy gyönyörű szimbólum, mely által új értelmet nyer az angol „eat me” kifejezés. Nem olyan meglepő tehát, hogy a szexuális vágyat újragondolva a tökéletes egyesülés, az átlényegülés és egy magasabb rendű összeolvadás válik a központi témává a műben. Nyilvánvalóan régóta foglalkoztat mindenkit a vonzalom, melyet a két ellentétes nem egymás iránt érez, illetve a reprodukció iránti ellenállhatatlan vágy, mely egyik legősibb ösztönünk. Legjobban így lehet pátosszá emelni a szexuális aktust, illetve az azt követő, eredményező utódnemzést. Minden, ami a Rin: Daughters of Mnemosyne-ben található, ennek metaforája. Ha így próbáljuk szemlélni a világot, illetve a szereplők sorsát, akkor jobban megérthetjük az ugrásokat is az időben.

Végtelen „harcról”, „vonzalomról” van szó, mely nagyon régen kezdődött el, és túlmutat a jövőn is. A kortalan gondolat független attól, hogy a háború, a béke, a szamurájok, vagy a virtuális valóság a meghatározó a történelemben. Mindezek csupán árnyalatok, háttérzenék, hangulatfestő elemek az igazi vásznon, mely a vágyra épül, hogy a két nem egyesüljön és fenntartsa a fajt. Csodálatos egyébként az, hogy a látszólagos vallási köntöst (angyalok és ördögök, halhatatlanok és titánok, istenek és halandók) milyen egyszerű lecsupaszítani a mögöttük rejlő igazsággá, mely a nemek közti különbségekből fakad. Emellett pedig képes rámutatni arra is, hogy ezek valójában megfelelnek egymásnak, leszámítva a dominancia-viszonyokat, melyeket az egy- és több istenhitek sulykolnak belénk. Hiszen a rengeteg álarc és társadalmi maszlag mögött ugyanazt akarjuk. Eggyé válni valakivel, hogy kiegészítsük egymást, megszűnjön a hiányérzet, melyet akkor érzünk, ha magányosak vagyunk. Mint már mondottam, ez az egyik legősibb ösztön és ez húzódik a mű magjában. Hiszen a fa is egyfajta szimbólumnak tekinthető, gyümölcsöstül, emlékestül, illetve kollektív öntudatostul.

S P O I L E R   V É G E

Nehéz volna tovább elmerülnöm ebben az elemzésben, anélkül, hogy óhatatlanul ne lőném le a fontosabb pontokat. Így inkább összefoglalnám röviden úgy, hogy a sorozatot kezeljük úgy, mint egy szimbólumok által átszőtt varázslatos sci-fi fantasyt, tele horror és erotikus elemekkel. De mindezek nem öncélúak, mindennek megvan a saját szerepe és az utolsó epizódban összeáll a kép mindenki számára. Aki esetlen ismerné a Melody of Obliviont, az találkozhatott ilyesforma ábrázolásával az emberi vágyaknak és alapelveknek. Gyönyörűen groteszk, izgatóan érzéki és megfoghatatlanul komplex, túlmutat azon, amit képesek vagyunk befogadni.

Shigeru Ueda (Tales of Eternia) a Xebec Studio zászlaja alatt rendezte a Rint, melynek eredeti címe Mnemosyne -ムネモシュネの娘たち-, azaz Mnemosyne lányai. Ez pedig ugye a görög mitológiára utal, a kilenc múzsára. Az Yggdrasil pedig az északi hiedelmekből származó csodálatos fa, amely összeköti a kilenc világot. A karakterdizájnt és az animációt ezúttal Mitsuru Ishiharanak (Fullmetal Alchemist: The Movie, Sorcerer Hunters, Steamboy, Kite Liberator) köszönhetjük meg, hiszen fantasztikus látvánnyal ajándékozott meg bennünket. A zene Takayuki Negishi (Ghost Talker's Daydream) munkája, de a zseniális főcím-, illetve záróakkord a Galneryustól (Rainbow - Nisha Rokubō no Shichinin, Hunter × Hunter) hallható.
Az anime Hiroshi Ōnogi (RahXephon) light novelljéből készült, a művet pedig Chūō Higashiguchi (Thunderbolt Fantasy) illusztrálta. A manga adaptáció a sorozattal párhuzamosan készült, Miss Black mangaka munkája.

Galneryus: Cause Disarray

Ezt a művet csak olyanoknak tudom ajánlani, akik képesek átlátni az ecchin és megpillantani a mélyebb mondanivalóakt. Ehhez pedig nem kevés nyitottság szükségeltetik. Egyike a legjobb, szimbólumokkal teletűzdelt animéknek, melyben egyszerre van jelen a horror és az erotika. Nem beszélve az ellenállhatatlan vágyról, amely űz bennünket, hogy átöleljünk egy nőt és jól…megyegyük… 

Értékelés: 10/10

Forrás, információk: http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=8931, https://en.wikipedia.org/wiki/Mnemosyne_(TV_series)
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ecrqp_pgkLA
Mafab link: -
DVD megrendelhető: Rin, Daughters of Mnemosyne: The Complete Series [DVD]

Smaragd Sárkány