Kevés az olyan sorozat, amelyre azt mondanám, hogy nem anime-szerű. Azonban szerencsére akadnak olyan alkotások, melyek akár live-action formában is születhettek volna, hangulatukat és történetvezetésüket tekintve. A Cowboy Bebop vagy a Ghost in the Shell SAC-ei is ezek közé tartoznak. 2002-ben a Studio Sunrise egy izgalmasnak tűnő művel ajándékozta meg a nézőközönséget, Witch Hunter Robin címmel. A sorozat ötvözte a science fictiont, a fantázia világát, az akció- és kémfilmek pörgős eseményeit, és mindent, amit egy vérbeli krimitől elvárnánk.

Bana: Shell

Japánban járunk egy olyan alternatív jelenben, ahol természetfeletti képességekkel született emberek is akadnak. Boszorkányoknak nevezik őket, mert képesek az elméjükkel mindenféle csodás vagy éppen veszélyes dolgot művelni. Ezeket a lényeket azonban kordában kell tartani, hogy ne okozzanak problémát a társadalomban. Azonban nem könnyű őket sem megfékezni sem megtalálni. Az STN-J-t pont arra találták ki, hogy különleges részlegével azokat a bűneseteket oldják meg, amelyeket valószínűleg boszorkányok követtek el. Tagjai közt nem csak egyszerű emberek, hanem hasonló képességekkel rendelkező lények is vannak, valamint egy Orbo nevű folyadékkal teli kapszulát viselnek a nyakukban, mely semlegesíti a varázshasználók erejét.

Az egység azonban jelenleg hiányos, az egyik vadászt maguknak kellett kivetniük a soraik közül, mert a Solomon (Solomon Toukatsu Nin'idantai, STN-J) ellenségnek bélyegezte. Az új jövevény egy alig 15 éves fiatal, vöröshajú lány, akit a katolikus egyház egyik vezető alakja nevelt fel. Robin Sena meglehetősen szégyellős, és egy tűzgyújtó erejével bír. Mivel alaposan kiokították, így könnyedén hasznossá teszi magát az alakulatban és igyekszik betölteni az űrt, melyet az előző boszorkány hagyott maga után. Azonban Amon, a rangidős koránt sincs elragadtatva az ötlettől, így bizalmatlanul tekint a jövevényre.

Az egységet Shintaro Kosaka irányítja és tartja kordában, aki kimondottan türelmetlen és hirtelen haragú, azonban végső soron jószívű férfi. Takuma Zaizen alatt dolgozik, de közben vigyázó szemeivel a csapat érdekeit igyekszik előnyben részesíteni. A tagokat alaposan összeválogatták, akad köztük hacker és olyan boszorkány is, aki a megérzéseivel is segíti a vadászatokat. A fegyelem általánosságban elmondható róluk, egyedül az öntörvényű Yurika Dojima az, aki külön utakon jár, és inkább shoppingol, ahelyett, hogy az irodában dolgozna.

A társaságban a közös nevező egyértelműen az, hogy igyekeznek gátat szabni a boszorkányok gonosz tevékenységének, bűnöző életmódjának. Egyiküknek sem tetszik, hogy valaki, akinek születés szerint nagyobb hatalom áll rendelkezésére, azt kihasználja a védtelenekkel szemben. Ámde a kép nem ennyire egyszerű, ezért az STN-J nem a megszokott módon, inkvizícióval és halállal jutalmazza a varázshasználókat, hanem elkábítja őket és a Solomon börtönei döntenek a további sorsukról. Ez a bizonyos egység a Gyárral működik közre, ami ellátja a személyzetet az Orboval, a védelemmel. Viszont a csapat működéséről, a Solomon szándékairól a világi emberek nem tudhatnak, mert az félelmet és erőszakot szülne a japán utcákon.

A Witch Hunter Robin egyrészt különálló epizódokból álló természetfeletti krimi, mely nem csak a fiatal korosztályt célozza meg, de a felnőtteket is. Azonban a háttértörténeteivel, a rejtélyekkel és a karakterekkel ügyesen kritikákat is megfogalmaz a jelen- és a múlt társadalmaival szemben. Az egység egyes tagjai ugyanis ugyancsak boszorkányok, csak a „jó” oldalon állnak, akárcsak a későbbi Psycho-Pass esetében is. Ennek fő oka nem csupán az életösztön és a megalkuvás, hanem részben azért egyetértenek a szervezet látszólagos nézeteivel. Legalábbis azzal mindenképpen, hogy ártatlan embereket megkárosítani, megölni nem illendő cselekedet.

Azonban mindannyian igazi egyéniségek, és a csapatmunka mellett önálló élettel és célokkal, szándékokkal rendelkeznek. A kidolgozottságuk ezért igencsak aprólékos, bár nem mindenkivel kapcsolatban tudtak az alkotók mindent kifejteni.

Miho Karasuma viszonylag fiatal hölgy, ezért még kissé szabadelvű, de már megfelelően fegyelmezett személyiség. Különösen fontos számára az összpontosítás, mert ő tárgyakat, személyeket érintve képes a tisztánlátásra, azaz megérzi, hogy pontosan mi is történhetett az adott helyen, az eszközzel vagy emberrel. Mivel ezáltal tapintja a mágiahasználat foszlányait is, könnyedén rávezetheti a csapatot, hogy boszorkánnyal állnak-e egyáltalán szemben. Hiszen minden más bűnügyet a rendőrségnek hagynak meg. Kora (19) ellenére ő az egység egyik legösszeszedettebb tagja, így Robinhoz is segítő szándékkal fordul.

Michael Lee a hacker, aki egykor megpróbálta feltörni az STN-J szerverét, ezért választás elé állították. Valójában egyszerre tagja és rabja is az egységnek, mert ő bizony nem hagyhatja el a főhadiszállást, legalábbis engedély és kíséret nélkül ezt teljességgel tilos megtennie. Sorsába ugyan belenyugodott, de pontosan ezért nincs is igazán mit veszítenie, ezért bátran néz szembe a veszéllyel, és szegi meg a szabályokat, ha ezzel a számára fontos küldetést szolgálhatja.

Haruto Sakaki meglehetősen kapkodós és ezért gyakran hoz rossz döntéseket. Olyan helyzetekbe megy bele, ahol a társaira kellene támaszkodnia, mégis önfejűen próbálja megoldani a problémákat. Nem az esze, hanem a szíve és lelkiismerete vezényli, így tapasztalatlanságát ez csak megnehezíti. Bár úgy érzi, hogy Robin érkezésével a pozíciója veszélybe kerül, valójában csak feljebb léphetne a ranglétrán, ha végre felnőne a többiekhez.

Amon igazi profi vezéregyéniség. Hidegvérű, taktikus, mindvégig fókuszál, és igyekszik, hogy ezúttal ne befolyásolják az érzelmei. Kiváló ügynök, akire bármikor számíthatnak a társai, de ő pontosan tisztában van a gyengeségeikkel és erősségeikkel, így a helyükön kezeli őket. A férfi nem gyűlöli a boszorkányokat, de tart tőlük és ezért óvatosan viselkedik, amikor szembekerül velük. Tapasztalata és éleslátása folytán mindig tudja, melyik az az oldal, ahova állnia szükséges, még akkor is, ha ezzel a Solomon parancsát kénytelen megtagadni.

Robin Sena az STN-J újonca, mégis hatalmas erővel bír. A tapasztalatlansága és fiatalsága az egyetlen, ami gátat szab igazi erejének. Hiúsága lévén eleinte nem hajlandó szemüveget viselni, hogy az a fókuszálásban segítse, de messzemenőkig felnéz Amonra, és az ő utasítására belemegy a „világi cicomába”. A lány kellemes gót öltözködésével kimondottan kilóg az átlagos japánok közül, de megjelenésével inkább eleganciát és bájt sugároz, mintsem a szubkultúrával szemben fennálló előítéleteket erősítené. Természetesen ez a hosszú fekete ruha a sztereotípiát is kihangsúlyozza, ám a sorozat folyamán, akárcsak a szuperhősös képregényekben, a ruha bizony fontos szerepet játszik a rejtőzködésben is.

Kihagyhatatlan téma Salem megemlítése és a boszorkányperek hangulata, alapja és következménye. Hiszen az egyházak esetében minden, amelyet nem tudtak megmagyarázni, amire spirituális megfelelőt nem tudtak aggatni, az az ördögtől, a gonosztól, a Sátántól való. Ami pedig nem az aktuális névvel illetett jóságos felsőbb hatalom szüleménye, azt bizony tűzzel-vassal kell elpusztítani. Még akkor is, ha csupán betegségről vagy evolúcióról van is szó. A mutánsokkal foglalkozó képregényekben már rámutattak mindarra, hogy ezek a gyűlölködése és ujjal mutogatások a félelemhez kapcsolódnak, illetve a történelem során a rasszizmus az irigységhez is. A boszorkányperek legfőbb mozgatórugója ugyanis az volt, hogy mások tulajdonát, vagyonát, lányát vagy birtokát megszerezzék. Vagy az állam, vagy az egyház, olykor pedig a szomszéd számára. Ehhez nem is kellett semmi olyasmit tenned, ami illegális vagy megmagyarázhatatlan volna, mert a gyanú árnyéka már meg is bélyegzett téged. Ahogyan a Rózsa nevében is olvashattátok, az egyház eszköze gyakran azért került elő, hogy megelőzze a dogmák ellen felvetett kérdéseket. Mert a tanított, prédikált, közreadott anyag szent és sérthetetlen, és mi más akadályozná meg a valódi eretnekségek elterjedését, mint a kínzástól, a haláltól való félelem.

A Witch Hunter Robinban nem véletlenül kerül elő ez a kérdéskör is, mert természetes velejárója a természetfeletti említésének. Legyen bármilyen oka is a jelenségnek, akár emberen kívüli, akár evolúciós vagy mesterségesen irányított fejlődés, az átlagemberek számára ez rettegést generál. A másság, a különbözőség még akkor is viszolygást vált ki, ha egy társadalomban előfordulnak „deviációk”. Mert mindig lesz olyan, amin JOBBAN eltér, mint az átlagosan szokásos. A szubkultúra ezért bukkan elő, és olvad bele a környezetébe, amikor arra szükség lesz.

Az előítéletek és a félelem, ezek az emberiség történelmének legfontosabb mozgatórugói. Még az egyházak esetében is, pláne, ha a fejlődés sértené az érdekeiket. Ezért állnak szemben gyakorta a tudományokkal, bár az eszesebbek ügyesen beépítik a köveket a saját vallásuk alapjai közé. De a kirekesztés, a kiutasítás, a közvélemény hangolása, illetve a pusztítás még mindig sokkal egyszerűbb megoldást nyújt mindenki számára.

Ha a mélyből kissé kiemelkedünk, akkor ez kellemes hangulatú, részletesen kidolgozott hátterű krimivel és annak frappáns karaktereivel találkozhatunk. Ám ez a történet sokkal valósághűbb, mint egy átlagos anime, ennek gyökere pedig abban keresendő, hogy a főszereplőink erősen hajaznak a kilencvenes-kétezres évek bűnügyi sorozataira. Konkrétan Amon, Robin és Michael kísértetiesen emlékeztetnek bennünket a Nikitára, legalábbis a szériára, nem Luc Besson klasszikusára. Személyiségükön túl a szervezet, melynek tagjai, hasonlóan felépített, mint a bérgyilkosnő esetében. Ezt az alapot egyébként később a Doll House esetében is felhasználták.

Amiért egyszerre van jelen a természetfeletti és az emberi jellegű bűncselekmények, a sorozat karakterei meglehetősen hasonlatossá válnak a valódi világ résztvevőihez. Így a szereplőkkel könnyebben tudunk azonosulni, vagy legalábbis megértjük a szándékaikat és nyomozóinkkal együtt izguljuk végig a rejtély megfejtéseit. Mindezen túl persze a spirituális élmény sem marad el, mely a végső üzenetet juttatja el a nézőközönséghez.

Shukou Murase rendezése fordulatos és izgalmas cselekményvezetést biztosított, az ő további műveivel (Ergo Proxy, Gangsta., Genocidal Organ) a későbbiekben megismertetlek benneteket. Hajime Yatatével (Code Geass, Gintama, Mobile Suit Gundam) közös koncepciójuk alapján a karaktereket Kumiko Takahashi (DNA², Tokyo Babylon, Cardcaptor Sakura) alkotta meg. A CGI szupportált animáció minden részletében tökéletes, a mai napig megállja a helyét, és sehol nem lóg ki a lóláb. A zenéje különösen kiemelkedő, a felcsendülő dallamokat érdemes ezért a sorozattól függetlenül is meghallgatni. Taku Iwasaki nem csak a Black Buttler és a Bungo Stray Dogs muzsikáját szerezte, hanem a már bemutatott Getbackers és Origin is az ő nevéhez fűződik, viszont a Read or Die-ról majd a későbbiekben értekezem.

Bana: Half Pain

Összefoglalva ezt a sorozatot bátram merem bármely korosztály rajongóinak ajánlani. A műfajok keveredése kiválóan sikerült, ezért olyan hangulatot ébreszt bennünk, mintha live-action-nel volna dolgunk, ehhez pedig a zseniális grafika és zene is hozzájárul. Alapszituációnak egy izgalmas krimi, amit megfejeltek a természetfeletti science fiction elemeivel és valódi drámai sorozat született belőle.

Értékelésem: 10/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=913, https://en.wikipedia.org/wiki/Witch_Hunter_Robin
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=7UkaILjPk8M
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/witch-hunter-robin-237490.html
Bluray megvásárolható: még nem

Smaragd Sárkány